Booth visszacsókolt a kezdeti meglepődöttség ellenére is.
Csókjuknak végül Brennan vetett véget és mosolyogva fürkészte Booth meglepett arcát.

Booth még egy darabig döbbenten állt, aztán nagy nehezen, de összeszedte magát.
- Wow... Köszönöm.
- Igen, ez határozottan wow volt. – mosolygott tovább Brennan a férfi döbbent arcán.

Boothnak a lélegzete is elakadt. Sosem gondolta volna, hogy egyszer Bones fog kezdeményezni egy csókot. Mindenesetre tetszett neki, a lány reagálása.
A csók után, mint a többi pár ők is leültek a vacsorához.  A kínos csendet végül Booth törte meg:

- Szóval, mit mondott az a két férfi?
- Mr. jóképű nem igazán szereti Landert, Mr. alacsony szerint pedig ellopta az ötletét a kocsival kapcsolatban, így…
- Mr. Jóképű? –lepődött meg Booth.
- Nem mondta a nevét. – vonta meg a vállát a nő.
- Ő nem jóképű. - morogta Booth az orra alatt, de ez is elég volt ahhoz, hogy Bones meghallja.
- Nos, ő jobban néz ki, mint a többi srác.
- Helyesebb, mint én? – esett ki véletlenül Booth száján a kérdés.
- Persze, hogy nem. Te vagy a városban a leghelyesebb férfi. – saját magát is meglepte evvel, válasszal, de már nem vonhatta vissza. Arcát azonnal elöntötte a pír. Booth csak mosolygott Bones hirtelen válaszán.
Talán ezen az estén leomolhat a fal… –gondolta.

Vacsora után felcsendültek a régmúlt idők dalai. Mindenki felkérte partnerét egy táncra, így Booth is nagy levegőt vett, aztán csak kinyögte.

- Bon… Sarah, van kedved velem táncolni? - kérdezte, és kinyújtotta felé a kezét.
- Van, – mosolygott, azzal megragadta a férfi kezét, és követte őt a táncparkettre. - de figyelmeztetlek Jason, hogy nem vagyok valami túl jó táncos.
- Igen, igazad lehet. – nevetett fel Booth, mire Bones játékosan a hasába bokszolt.

Tánc közben végig nevettek és beszélgettek. Ezután lekapcsolták a fényeket. Már csak egy - két lámpa világította meg a táncparkettet megteremtve a lassú dallamok romantikus környezetét. Mindketten élvezték a pillanatot. Booth Bones derekára csúsztatta kezét, Bones pedig körbeölelte Booth nyakát.  Többnyire csak imbolyogtak a lassú dalra, de a varázs így sem múlt el. Brennan Booth vállára hajtotta fejét.  Mindkettőjük a másikon gondolkodott, de egyikük sem szólt semmit, nehogy megtörjék a varázst.
A zene a végéhez közeledett, Brennan is felemelte a fejét, és Booth mélybarna szemeibe nézett. Percekig csak néztek egymást.  Booth nagyon közel érezte magához Bonest, úgy érezte, eljött az a pillanat, amikor már nem tudja tovább rejtegetni az érzelmeit. Egyre közelebb hajolt a szeretett nőhöz. Bones sem ellenkezett. Végül összeért ajkuk. 6 évi elfojtott szerelem szabadult fel egyetlen csókban. Nem számított semmisem, csak a másikat akarták érezni.  Az összes csókjuk közül ez volt a legszenvedélyesebb. Ezt érezték a leginkább magukénak. Csókjuknak végül a levegő hiánya vetett végett. Booth Bones arcát fürkészte, tudni akarta mi játszódik le a nőben. Nem tudta leolvasni arcáról az érzéseit így inkább magához akarta ölelni, megnyugtatni, hogy bármi is történjen, ő itt marad vele, de a lány hirtelen ötlettől vezérelve eltolta magától. Hátrébb lépett, és egy halk suttogás hagyta el a száját:

- Sajnálom, Booth. Én… én ... – de a mondatot már nem tudta befejezni, elrohant. Csak Booth hangját hallotta még halványan.
- Bone… Sarah! Gyere vissza!

Bones berohant a mosdóba. Nem tudta mi történik vele. Nem tudta eldönteni, hogy az érzései Booth iránt valósak, vagy nem? Vajon ugyanígy érezhet vagy csak a beépülés miatt volt? Meg kellett volna beszélnie vele. Úgy érezte, ostoba volt, hogy elfutott, ostoba volt, hogy ott hagyta azt, akit teljes szívéből szeret. Szeret? A nagy Temperance Brennan, a racionális antropológus beismeri, hogy szerelmes? Ez teljesen irracionális… de talán… talán lehet, hogy itt van már az ideje, hogy beismerje az érzéseit. Hiszen annyiszor visszautasította Bootht, és ő még ennek ellenére is szereti. Eldöntötte. Most azonnal visszamegy Boothoz és tisztázza a csókot és az érzéseit.
De hirtelen úgy érezte, hogy valaki megragadja. Sikítani próbált, de betömték a száját, és elsötétült körülötte a világ.

Eközben Booth azon gondolkodott, hová mehetett Bones. Messzire nem mehetett, hiszen egy ügy közepén jártak, Bones nem hagyná cserben. De akkor hová mehetett? Úgy érezte, ostobán viselkedett. Hiszen Bones még a bál elején megcsókolta. Meg kellett volna elégedni evvel, hiszen már így is túlságosan közel engedte magához.
- Gyerünk Seeley gondolkozz... Hova mehetett, ha azt akarja, hogy ne találdd meg?! – motyogta, aztán fájdalmasan nyilallt belé a nyilvánvaló tény - A női mosdó, hát persze!

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2012.11.27. 21:43 PUT Gratula Anett!!!Nagyon tetszett!!!! Na és a vége...remélem hamarosan folytatod!!!!!  KK!!!!