Angela tudta, hogy van valami tűz ebben a lányban. Elhívatott és ambiciózus, de olyan töréseket kellett elszenvednie az életben, amik még nem gyógyultak be és talán soha nem is fognak…

***

-         Jó reggelt Dr. Brennan! – köszönt Elisa mosolyogva a szobába belépő doktornőnek

-         Jó reggelt Miss. Krone! – köszönt vissza Brennan

-         Katalogizálta a sérüléseket? – érdeklődött a doktornő, de a gyakornok válaszát már nem halotta, mert telefonja csörgése megzavart a beszélgetést…

-         Jó, értem 10 perc múlva ott vagyok…- rakta le a nő a telefont majd újra a lány felé fordult

-         Megtalálták a gyerekek apját, most el kell mennem… - mondta doktornő miközben már köpenyét kigombolva indult el az ajtó felé

-         Dr. Brennan! – kiáltott utána a lány

-         Igen? – fordult vissza a nő

-         Nem mehetnék magával…? - kérdezte a lány kissé félve

-         Szeretne eljönni egy kihallgatásra? - csodálkozott a doktornő

-         Ha lehetne…

-          Bár nem értem miért, de végül is, eljöhet…- mondta a nő bár furcsállta a lány kérését még egy gyakornokot sem vitt el kihallgatásra látni akarta, hogy, hogy viselkedik a laboron kívül

Az úton végig csend ült a kocsiban, a lány az ablakon kinézve nézte a szállingózó hópelyheket. Gyönyörű volt a táj, a várost vastag hótakaró fedte csak a karácsonyi díszek vittek színt a hófehér tájba…

Megérkeztek az FBI épületéhez a doktornő gyorsan pattant ki a kocsiból és szinte egyszerre csapták be a kocsi ajtót a lánnyal. Az időjárás innen szemlélve már nem is volt olyan gyönyörű az erős szél és az irtózatos hideg szinte csontig hatolt. Hosszított léptekkel indultak a bejárat a felé ahol már Booth várt rájuk. A kihallgató felé vezette a két nőt…

-         Üdvözlöm Dr. Brennan! – szólt egy kedves férfihang, aki még nem vette észre a doktornő mögött belépő gyakornokot

-         Jó napot Sweets!

-         Jó napot Elisa Krone! – köszönt mosolyogva Elisa jobb kezét nyújtva a fiatal férfi felé

-         J… j… Jó napot Dr. Lance Sweets! – habogta a férfi, akit szinte megigézett a nő, elvörösödve nézte a nő hidegtől kipirult arcát és gyönyörű kék szemeit. Booth nem bírta ki mosolygás nélkül, de egy köhintéssel jelezte a férfinak, hogy ez már mindenki számára kezd kínossá válni…

-         Nos, akkor én bemegyek. – törte meg Booth a csendet majd elhagyta a szobát és átlépett a szomszéd kihallgatóba a többiek az üvegen keresztül figyelték a férfit.

Booth belépett nem köszönt a férfinak csak leült vele szemben és egy aktát lapozgatott.

-         Ronald Stephen. Jól tudom? – kérdezte Booth majd a férfi tekintetét kereste, de a férfi nem nézett rá, nem is válaszolt csak meredten nézte a szoba sarkát

-         Kérdeztem valamit! – emelte fel Booth egy kissé a hangját, de nem kapott választ

-         Válaszoljon! – csapott rá Booth az asztalra, de a férfi ugyan olyan meredten nézett, mint eddig

-         Booth ügynök kijönne, kérem! – szólt bele Sweets a férfi fülhallgatójába, Booth felállt és az ajtót becsapva hagyta el a helységet, de a férfi még erre sem reagált

-         Nem fog beszélni ugye? – kérdezte Booth a szobába beérve, Sweets csak a fejét rázta

-         Megpróbálhatom? – kérdezte Elisa, erre Sweets felnevettet

-         Mit talál ezen olyan viccesnek?

-         Figyeljen, maga antropológus az ilyet hagyja csak ránk.- legyintett a férfi

-         Fogadok magával 10 dollárban, hogy rá bírom, hogy beszéljen! – nyújtotta a kezét a nő

-         Állom a fogadást! – mondta Sweets teljesen magabiztosan

A nő kitépte a férfi kezéből az aktát majd a kihallgató felé indult. Nem tudta milyen őrült gondolat vezérelte arra, hogy ezt tegye, de hát most már nem léphet vissza meg kell próbálnia…

-         Jó napot! – kezdte, ahogy belépett a kihallgatóba majd ő is helyet foglalt a férfival szemben és kihúzott egy képet az aktából

-         Tudja kik ők? – csúsztatta a férfi elé a képet, amin a két kislány szerepelt, de a férfi még mindig meredten ült a lány tudta, hogy ez így nem fog menni

-         Tudja egyáltalán, hogy miért hozták be?- kérdezte a lány és legnagyobb csodálatára a férfi megrázta a fejét

-         Jean Harrist meggyilkolták, ismeri őt ugye? – kérdezett a lány újra és a férfi bólintott

-         A volt felesége? – a férfi újra bólintott

-         Kérem, uram nézzen rám! Kérem…- mondta a lány, de a férfi nem mozdult

-         Figyeljen, ha nem működik együtt, azt hiszik maga tette. De nem így volt ugye?- próbált egy kicsit hatni a férfira, aki egy kis habozás után megfordult és a nő így már láthatta a férfi az arcát

-         Nézze meg ezt a képet kérem… - tolta lány egyre közelebb a képet a férfihoz, férfi arcán látszott a felismerés, ahogy a képre nézett

-         Tudja kik ők?

-         Tudom…- hangzott a férfi szájából a válasz, közben a kihallgatóban álló Booth és Sweets szinte az ablakra tapadva figyelték a nőt

-         Miért hagyta el a feleségét? – folytatta a lány

-         Tudom, hogy azt hiszi, hogy én most rettenetes ember vagyok, de én szeretem a gyerekeimet és a feleségemet is szerettem! – eredt meg a férfi nyelve

-         Akkor miért hagyta el őket?

-         Én sajnálom…

-         Figyeljen egyedül hagyott két gyereket a sajnálata most kevés, ha tényleg szereti, őket nem hagyja, hogy egyedül nőjenek fel!

-         Sajnálom… - mondta a férfi könnyeivel küszködve

-         Ha tényleg segíteni akar, együttműködik!- állt fel az asztal mellől a nő

-         Bármit megteszek! – nézett a férfi a nőre, a nő szinte már sajnálta a férfit tényleg úgy tűnt mintha igazán megbánta volna, amit tett…

A nő még egy utolsó rideg pillantást vetett a férfira majd megfordult és becsapta maga után az ajtót, ahogy kilépett a szobából nem bírta ki, hogy ne mosolyodjon el és ugyan ezzel a diadalittas mosollyal lépett be a szomszéd szobába.

-         Azt hiszem Dr. Sweets tartozik nekem 10 dollárral! – nyújtotta Elisa a szinte sokkot kapott pszichológus felé a tenyerét, a férfi kutatni kezdett zsebeiben és ekkor eszébe jutott valami…

-         Mi lenne, ha inkább elhívnám egy vacsorára? – kérdezte a férfi egy mosoly kíséretében

-         Szóval ezt a játékot játsszuk? – lépett közelebb Elisa a férfihoz

-         Nincs itt semmi féle játék! – rázta a fejét a férfi

-         Nyolcra várom a Jefferson elé… Ha ez magának is megfelel. - lépett még közelebb a nő a férfihez a férfi bólintott, arcukat már csak pár centi választotta el, a férfi nagyokat nyelt alig bírta türtőztetni magát, teljesen megbűvölte a lány szinte elveszett mélykék szemeiben…

Volt köztük valami feszültség izzott köztük a levegő még egyikük se érzett ilyet, igazából nem is tudták, hogy mit éreznek… 

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2012.12.05. 17:42 almostlover ÚÚ kíváncsi vagyok hogy mi lesz Sweets és Elisa között úgy , hogy ne kínozz mihamarabb folytatást!