Dr Temperance: Emlékek szűkében/9.
Hiába, ezen járt az agyam egész nap. Mi van, ha rosszul döntöttem? Az ebédnél Hannah is nagyon feszült volt.Beszélni akartam vele erről, de nem tudtam, hogy hogyan kezdjek hozzá. Tudtam, hogy nem fog neki jól esni, de meg kellett tennem. Végül vettem egy nagy levegőt, és kinyögtem.
- Hannah! Ma van Christine szülinapja. El akarok menni hozzá!
- Seeley! Ezt már annyiszor megbeszéltük! Nem mész el hozzá, és kész!
- Hooogy mit mondtál? Jól hallottam, hogy megtiltottad nekem, hogy lássam a saját lányomat?
- Te is tudod, hogy nem úgy értettem. Miután lehiggadtál egy kicsit, belátod majd, hogy nem kell elmenned hozzájuk. Hiszen te döntöttél így.
- Igen, de most már nem tudom, hogy ez valóban ilyen jó ötlet volt-e. Sőt? Miket is beszélek, ez szörnyű. Hannah, hát nem látod? Lemondtam a saját lányomról, akinek az anyja ráadásul...
- Ki ne mond!
- Mit? Azt, hogy Bones az anyja?
- Már megint ő?
- Sajnálom, de akár akarod, akár nem, Bones éveken keresztül az életem fontos része volt! De nem is értem, min problémázol. Hiszen eleinte jó barátnők voltatok.
- Ugyan már! Mindig is féltékeny voltam rá. Túl sok időt töltöttél el vele kettesben, mindig is tudtam, hogy ez nem egy egyszerű partneri kapcsolat. Aztán még volt képe azt mondani neked, hogy szeret téged. Nem, Seeley, soha sem kedveltem igazán. Egy esőember és én, ugyan már!
- Ne beszélj róla így!
- Te meg miért véded? Mindig is védted, mindenki előtt. Ezért is mentem bele ebbe a barátkozósdiba, mert tudtam, hogy kettőnk közül én veszítenék. Ő mindig is fontosabb volt neked, mint én. Mikor foglalkozol végre velem is?
- Meg vagy húzatva, Hannah? Lemondtam a gyerekemről és Bonesról miattad! Ez neked semmit sem jelent?
- Lehet, hogy nem látod őket, de még mindig állandóan ők járnak a fejedben! Azt hiszed, hogy nem tudom, hogy velük álmodsz minden éjjel. Szerinted nem hallom, hogy mindig őket szólongatod?!
- Hannah ez ellen nem tehetek semmit. Kérlek értsd meg, hogy el kell mennem!
- Nem, nem tudom megérteni! Félek, Seeley, hát nem látod? Félek, hogy nem jössz vissza.
- Mi? Mégis hogy nem jövök vissza? Gondolod, hogy Bones megöl? Ne röhögtess!
- Nem, hanem, hogy nem ugyanúgy jössz vissza! Már más leszel. Nem akarom, hogy elmenj.
- Sajnálom, de nem érdekel. El kell mennem! Túl soká halasztottam!
- Nem, Seeley, ezt nem engedhetem! Nem hagyom!
- Ugyan már Hannah! Most megyek! Szia!
Ezzel kiléptem a lakásból. Egyszerűen nem folytathattam ezt a beszélgetést tovább. Már döntésre jutottam. A műszak után elmegyek Boneshoz!
|
Nagyon tetszik ez a fanfiction. Legjobb. Hamar írd a folytatást!!