Mercy-k: Elisa/4.
Volt köztük valami feszültség izzott köztük a levegő még egyikük se érzett ilyet, igazából nem is tudták, hogy mit éreznek…
***
Este 7:55
Elisa idegesen ácsorog a Jefferson bejárata előtt, a hideg szél szinte csontig hatolt, remegve ácsorgott és szinte percenkét az órájára nézett. Remélte, hogy a férfi nem verte át bár első találkozásukkor még magabiztosnak mutatta magát, de ahogy teltek a percek egyre elbizonytalanodott. Már majdnem fél kilenc volt mikor elkeseredetten sétált vissza az épületbe. Csalódott a férfiban és haragudott is rá, de nem akart rá gondolni… Már majdnem a bejáratnál járt mikor valaki megragadta a vállát a nő szinte gondolkodás nélkül belerúgott a mögötte álló emberbe…
- Mit követtem el maga ellen? – nyögte Sweets lábát fájlalva a földön fekve
- Tudja, hogy hány óra van? - förmedt rá a lány a férfira
- Tudom, de csak most szabadultam a munkából. – tápászkodott fel a férfi a földről
- De legalább szólhatott volna, és akkor nem ácsorgok itt a mínusz 10 fokban! – nyújtotta a kezét a férfi felé, hogy segítsen neki felállni
- Egy kicsit hava lett. – kacagott a lány a férfi havas hátán
- Mi hol? – kezdett a férfi forgolódni, amitől a lány csak még jobban nevetni kezdett
- Forduljon meg! – kezdte el a lány leporolni a férfi hátáról a havat
- Tudja, hogy erősebb, mint látszik? – fordult újra a férfi a nővel szembe
- Régen bokszoltam, de már abbahagytam. – mosolyodott el a lány
- Akkor értem… - viszonozta a férfi a nő a mosolyát
- Nos, melyik a maga kocsija? – kérdezte a lány szétnézve a parkolóban
- Gyalog jöttem.
- Gyalog, komolyan gyalog? – értetlenkedett a lány
- Három utcára van innen az étterem. – szabadkozott a férfi
- Hát jó, de ha elesem az a maga hibája!
Elindultak, rajtuk kívül szinte senki nem volt az utcán, nem szóltak egy szót sem egymáshoz csak rugdosták a havat a lábuk előtt, csendben sétálgattak a kihalt utcán mikor Sweets egy puffanásra lett figyelmes, hátra nézett és látta, ahogy Elisa egy hókupacra esett…
- Én mondtam, hogy el fogok esni! – nevetett fel a lány
- Nem gondoltam, hogy tényleg ilyen két ballábas! – nyújtotta most a férfi a nő felé a kezét a nő gondolt egyet megragadta a férfi kezét és maga mellé rántotta így már mindketten a hóban ültek
- Most, most ezt miért csinálta? - értetlenkedett Sweets
- Előbb úgy is a földről szedtem fel! – mosolygott kacéran a lány
- Ezt még meg bosszulom! – mosolyodott el a férfi és ekkor eszébe jutott valami megmarkolt egy adag havat és berakta a nő kabátjába, a lány sikítva ugrott fel próbálva kiszedni kabátjából a havat, végül ő is csinált egy hógolyót és arcon dobta a férfit és így tovább…
Kívülről szemlélve olyanok voltak, mint két csipkelődő kisgyerek. a végén már mindketten nevetéstől rázkódva feküdtek a hóban vizesen, kipirulva…
- Azt hiszem így nem fognak beengedni az étterembe! – fordult a férfi a nő felé közeledve annak arcához
- Beengednek, csak furcsán néznének ránk, nem gondolja? – mondta a nő és viszonozta a férfi közeledését
- De… - válaszolt a férfi és kezét gyengéden a nő kipirult arcára helyezte közelebb húzta arcát az arcához, már mindketten becsukták a szemüket, már csak pár centi választja, el arcukat érzik egymás forró lélegzetvételeit de Elisa telefonjának csörgése kettévágta ezt a szenvedéllyel átszőtt csöndet. Éles kellemetlen csöngés legszívesebben betapasztanák a fülüket vagy földhöz vágnák a telefont, de hív a kötelesség…
- Jó estét Dr. Brennan! Jó… jó… értem 10 perc és ott vagyunk…- tette le a telefont, a lányt és arca komollyá változott
- Mi történt?- kérdezte a férfi látva az aggodalmat a nő arcán
- Megvan a gyilkos…
|
Nagyon tetszik Elisa és Sweets kapcsolata remélem több lesz belőle futó kalandnál!!Mihamarabb folytatást!!