|
Anett : A beépülés/5.
Bones összegömbölyödve tűrte az ütéseket, fejében folyamatosan egyvalami, vagy inkább egyvalaki neve visszhangzott…
Booth…
Booth eközben berohant a Jeffersonba, ahol majdnem feldöntötte Camet.
- Jézusom! Nem látsz a… Booth? Neked nem Dr. Brennannel kéne lenned a partin?
- Bonest elrabolták. – zilálta, mit sem törődve Cam „üdvözlésével”.
- Hogy mi?! Mégis mikor? Hiszen végig együtt voltatok, nem? – ráncolta össze szemöldökét.
- A partin voltunk, ő pedig… ő elment a mosdóba. - hagyta ki a személyesebb részleteket Booth.
Én… én utána mentem mikor már sokáig volt távol, és megtaláltam a fülbevalóját a földön. Az utcában kisebb vértócsa volt, és arra gondoltam, hogy… - hadarta, de Cam beléfojtotta a szót.
- Sss! Seeley, nyugodj meg!
Meg fogjuk találni Dr. Brennant. Talán… talán nála van a telefonja. Megpróbálhatom bemérni.
- Köszönöm Cam. – mondta Booth és megdörzsölte a homlokát.
Nem tudom, mit teszek, ha bármi baja esik…
- Hé, ez nem a te hibád! – ölelte át a férfit.
- Tudom… - válaszolta Booth, nem akart veszekedni Cammel. Minden perc számított...
- Ja, és jó lenne, ha utána tudnál nézni Anthony Leandernek is.
- Jól van. Addig gyere be az irodámba te is.
- Kösz, Cam.
A férfi végül abbahagyta a nő verését és társával együtt elhagyta az épületet, egyedül hagyva a tépett, megviselt ruhájú nőt.
Temperance a saját vérében feküdt. Még sosem voltak ekkora fájdalmai. Csak remélni tudta, hogy Booth eljön, és megmenti őt…
Egyedül Booth járt a fejében, és a sok elszalasztott pillanat. A férfi szomorú arca, mikor visszautasítja, és a férfi arca, amikor felragyog, mihelyst fiáról beszél. És most…
Most itt fekszik, egy elhagyatott autószerelőben, és arra vágyik a legjobban, hogy kapjon egy új esélyt… Egy új esélyt Boothtól…
Cam, és Booth egész éjjel feszülten figyelték a monitort. Végül kora reggel megszólalt a megváltást jelző hang, gépi csipogás formájában.
- Megvan! –ugrott fel székéből Cam. Egy autószerelőből jön a jel.
- Pár sarokra van az autógyártól ahol a parti volt… – mondta Booth, és kisietett az épületből.
- Nos, ha még mindig nem beszélsz, kénytelen leszek megölni téged. – keltegette Bern a vérbe fagyott nőt.
- Akkor jobb, ha most megölsz, mert én nem mondok egyetlen szót sem.
- Mi ez a hozzáállás? – morogta a férfi, és ismét pofon vágta a nőt.
Remek most már a te véred is hozzá tapad a kezemhez! – dühöngött tovább.
- Akkor talán leállhatnál a verésemmel… A börtönben nem lesz könnyű… főleg nem törött csuklóval. – sziszegte Bones, de ettől a férfi csak még idegesebb lett.
- Csönd legyen! – ordította.
Úgy látom, máshoz kell folyamodom, de ezt csakis magadnak köszönheted! – azzal oda tartott egy fegyvert Bones fejéhez.
Booth eközben őrült tempóban száguldott az autószerelő felé.
Torkában hatalmas gombóc éktelenkedett, ahogy arra gondolt, mi lesz, ha elkésik. Elég akárcsak egy perc ahhoz, hogy elveszítse Őt…
Soha nem bocsájtja meg magának, ha Bonessal történik valami. Képtelen lenne rá…
Azt pedig, hogy talán már nem él, elképzelhetetlen. Sőt! Túlélni sem tudná.
Bones számára létfontosságú. Ő a társa, a barátja… Ő a másik fele.
Kis idő múlva megérkezett az autószerelőbe. Az épület elhanyagolt volt, ablakai be voltak törve. Csak néhány szerszám, poszter, és autóalkatrész jelezte régi működő képességét. Éppen megfelelő hely volt ahhoz, hogy valakit akár huzamosabb időre elraboljanak…
Az épületben több elágazó helység is volt, viszont idő annál kevesebb. Nem lehetett csak úgy találomra elindulni, és felfedezni.
Valami nyomnak biztosan kell lennie, ami alapján elindulhatok. – gondolta.
Nem. Sehol semmi. Az égvilágon semmi…
- Most figyelj édesem! – hallatszódott egy férfi hangja a szemközti ajtó mögül.
Booth közelebb ment az ajtóhoz, most már biztos volt benne, hogy jó nyomon jár.
- Biztosítalak róla, hogy nagyon jó alkut kötök az FBI-jal. Hát nem érted? Én még mindig szabadon vagyok, és nem egy börtönben.
Kevés vagy te ahhoz, hogy engem lecsukj! – nevetett fel gúnyosan Bern.
Booth a monológ közben sem tétlenkedett, hamar felmérte a terepet, és megbújt két nagyobb szekrény fedezékében.
- Az olyan bűnözők, mint te előbb vagy utóbb börtönben fognak kikötni, és bármit megteszek, hogy ez így is történjen. – szólalt fel Bones, fájdalommal teli hangon.
- Te komolyan meg akarsz halni?! – húzta fel magához Bonest hajánál fogva Bern. Tudod, igazán kár lenne érted. Pedig szerintem kellemesebben is eltudnánk tölteni egymás társaságát. – mosolyodott el.
- Soha! – köpte oda a szavakat Bones. Arra várhatsz!
- Akkor úgy látszik te tényleg nagyon ostoba vagy. Bár gondolhattam volna, a szép nők mind ostobák…
De hiába, - húzta fel pisztolyát a férfi. – úgy érzem most jött el a búcsú ideje. Vagy talán meggondoltad magad?
- Nem, és az sem érdekel, ha meghalok! – makacskodott Bones.
Nem érdekel, ha ez kell ahhoz, hogy lecsukjanak téged!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Csatlakozom az elöttem szólókhoz. Izgalmas történet, várom a végkifejletet, remélem szép befejezés lesz majd a távoli jövőben.
KK!