-         Mi történt?- kérdezte a férfi látva az aggodalmat a nő arcán

-         Megvan a gyilkos…

***

-         Biztos benne hogy ő volt az? – fordult a lány a doktornő felé, ahogy a kihallgató előtt várakoztak Boothra és a fiatal pszichológusra

-         Bevallotta és az ujjlenyomatai egyeznek a helyszínen találtakkal. – válaszolt a doktornő

-         Nekem ez akkor is furcsa egy férfi az éjszaka közepén besétál az FBI –hoz és mindent bevall, nem értem… - értetlenkedett a lány

-         Sokszor tapasztaltuk már, hogy egy elkövető megbánja, amit tesz, és úgy gondolja, hogy ha bevallják megbocsátást nyernek.

-         Ő volt a gyilkos. – lépett ki Booth és Sweets a kihallgatóból teljes egyetértésben

-         Ez túl egyszerű…- rázta meg a fejét a lány

-         Néha a dolgok egyszerűbbek mint először gondolnánk. – mondta a férfi majd kezét nyújtotta a Brennan felé a nő felpattant a padról a férfiba karolt majd az épület kijárata felé indultak

-         Booth ügynök! – kiáltott utána a lány

-         Igen? – fordult vissza a férfi

-         És mi lesz a gyerekeivel?- kérdezte a lány

-         Valószínűleg az apjukhoz kerülnek.- vont vállat a férfi

-         Ellenőrizni fogják, az apát mielőtt elhelyezik nála a gyerekeket?- kérdezte aggódva a lány

-         Biztosítom róla, hogy ott fogják elhelyezni a gyerekeket ahol biztonságban, nőhetnek fel, nem hagynám, hogy más hogy legyen… – válaszolt a férfi majd bólintott jelezve a lánynak hogy minden rendben lesz

-         Köszönöm… - fordult vissza lány a pszichológus felé

-         Akkor sem értem, gyakran történik ilyen? – értetlenkedett a lány továbbra is

-         Rengeteg olyan elkövető van, aki nem bírja tette súlyát elviselni, és hogy lekerüljön, a válláról a teher bevallják tettüket…

-         Dr. Brennan is ezt mondta… - gondolkozott a lány hangosan

-         Tessék? – kérdezett rá a férfi

-         Semmi… semmi… - válaszolt a lány

-         De ez mindegy is az ügy lezárva már nem a mi dolgunk, nincs kedve egy pohár borhoz? – kérdezett rá óvatosan a férfi

-         Legyen inkább Whisky. - pattant fel a lány a padról fellelkesülve

-         Megbeszéltük. - mosolyodott el a férfi majd feltápászkodott a padról és elindultak a Founding Fathers felé, de már egyikük sem akarta megkísérelni, hogy gyalog tegyék meg a távot inkább taxit hívtak.

A Founding Fathers bárpultjánál már Booth és Brennan is helyet foglalt de Sweets nem akart a pulthoz ülni, mutatni akart valami érdekeset a lánynak ezért egy asztalnál foglaltak helyet ahonnan látták a pultnál ülő embereket.

-         Nem is olyan régen meg kérdezted, hogy miről írom a könyvemet. Emlékszel? – kérdezte a férfi

-         Persze. – válaszolt a lány

-         Figyelj, látod, ahogy Booth ügynök szinte csüng Dr. Brennan minden szaván, amilyen csodálattal figyeli és ez nem csak Booth ügynöknél van így bár Dr. Brennan nem mutatja ki más ember mióta megismerte a férfit…

-         Ez vicces… - mosolyodott el a lány

-         Mi? – értetlenkedett a férfi

-         Az hogy a főnökömet elemezgetjük egy asztal mögül teljes inkognitóban…

-         Végül is, ha innen nézzük…

-         Elárulhatok egy titkot? – kérdezte a lány

-         Aham… - kortyolt bele a férfi a Whiskyjébe

-         Másod diplomám lesz pszichológiából… - nyögte ki gyorsan a lány, mint mikor a ragtapaszt tépjük le. A férfi visszaköpte a pohárba az italt majd szinte sokkos állapotban pattant fel az asztaltól.

-         Erről én miért nem tudok? – kérdezte hangosan, leleplezve inkognitójukat, mert nem csak Booth és Brennan hanem az egész bár rájuk figyelt a férfi sóhajtva esett vissza székre, a lány kuncogva nézte a férfit. A férfi a fejét rázta, de ahogy a lányra nézett rögtön elmúlt minden meglepődöttség és nem bírta ki, hogy ne mosolyodjon el, melegség volt a lány mosolyában, a mosolya még a szürke időbe is meghozta a napsugarat…

Booth intett két fiatalnak hogy menjenek oda hozzájuk. Egymásra néztek majd elindultak a pult felé a lány félt hisz Dr. Brennan mégis csak a főnöke nem tudta mit szól az előző jelenethez…

-         Sweets, Elisa nem is láttuk, hogy itt vannak! Nem kérnek egy italt? – kérdezte Booth kedvesen

-         Nem, nem sajnos mennünk kell… - vágta rá Sweets majd bal kezével gyengéden átkarolta a lányt, Booth elmosolyodott. A két fiatal udvariasan elköszönt majd elhagyták a bárt.

-         Te is láttad? – kérdezte Booth Brennantől

-         Mit? – értetlenkedett a nő, akinek fogalma sem volt miről beszél a férfi

-         Nézd! – fordította a nő székét az ablak felé ahol Elisa és Sweets veszekedett egymással

-         Még mindig nem értem… Ó azt hiszem, már tudom mire céloztál! – mutatott Brennan az ablak felé ahol a Sweets egy csókkal tapasztotta be a lány száját

-         Ilyen egyszerű lenne? – sóhajtott Booth

-         Mi lenne egyszerű? – nézett rá Bones

Booth a nő arcát kémlelete elveszve annak bájában, csodálattal figyelve rezzenéseit, egy pillanatra találkozott a tekintetük és akkor érte el a férfit a fájdalmas valóság és rá kellett döbbennie, hogy bármennyire is szeretné, nem lehet az övé…

- Semmi… semmi sem egyszerű…- sóhajtott keservesen

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2012.12.20. 18:55 Anett Jesszus, hogy ez milyen jó sztori! Imádtam ezt a részt! Folytatást minél hamarabb! Ez egyszerűen remek!!!

2012.12.20. 17:55 julcsi Na neee!Légyszi ne válaszd szét a mi B&B párosunkat!Egyéb iránt nagyon tettszik, hogy -és most minden Daisy rajongótól elnézést-végre nem az idegesítő Dasy az egyedüli női gyakornok Brennan laborjában.A ficc is nagyon szuper!És folytatást légyszi!:)