|
Anett : A beépülés/6.
- Engem igenis érdekel, ha meghalsz Temperance. – suttogta maga elé, ahogy elővette fegyverét.
Nem fogom hagyni, hogy meghalj! Főleg nem most, és nem így…
Szerencsére, csak egy ember van rajtam és Boneson kívül. - mérte fel a terepet Booth.
Lőni túl kockázatos lenne tekintve, hogy a férfi Bonest tartja a hajánál fogva maga előtt, kezében egy nagyobb kaliberű fegyverrel.
A lövésemre biztosan ő is azonnal meghúzná a fegyverét. Az egyetlen kártyám, hogy a meglepetés erejével iktatom ki…
Booth szemei ismét Bonest kezdték fürkészni. Látta, ahogy teste fokozatosan görcsbe rándul.
Ökölbe szorította a kezét, úgy próbálta magát kontrolálni, de dühe egyre csak fokozódott, ahogy a férfi kaján vigyorral arcán Bones fülébe suttogott.
Tennie kell valamit. Nem nézheti tovább, ahogy Bonest kínozzák…
Lépnie kell. Most, vagy soha. Egyetlen lövés. Egyetlen lövése van, amivel megmentheti Bonest.
Gyorsan kell cselekednie. Most minden rajta múlik. Most Bones élete van a kezében…
Booth óvatosan közelebb lopózott a szekrények között, de az egyik lépésnél belerúgott egy szerszámos ládába, ami hangos csattanással adta meg magát.
- A francba! – morogta. Már csak ez hiányzott…
Bern amint meghallotta a láda zörrenését, azonnal lebukott, magával húzva Bonest is. Mikor meglátta, hogy Booth az, még erősebben megragadta Bonest, és maga előtt tartva a falhoz kúszott.
Bones nem tudta mi történik vele, csak a változást érzékelte. Abban viszont biztos volt, hogy nem Bern társa jött vissza.
Nem. Bern fokozódó lélegzete alapján, talán valaki rájuk találhatott…
Booth változtatott a pozícióján. Előbújt rejtekéből.
- Booth… - suttogta maga elé Bones, ahogy tisztult látóköre. Tudtam, hogy eljössz…
- Engedje őt el! - utasította szigorúan Booth.
- Semmi esélye rá! – kiáltotta vissza Bern. Alkut akarok!
- Mondtam már, hogy az FBI. nem… nem foglalkozik vele. – szólalt fel Bones, mit sem törődve helyzetével.
Nem igaz, hogy még ilyenkor sem tudsz uralkodni magadon Temperance. – torkollta le gondolatban társát Booth.
- Szólna a kedves barátnőjének, hogy fogja be a száját? Amilyen gyönyörű olyan idegesítő. – panaszkodott Bern.
Pedig még kisem tudtam élvezni a társaságát. – ejtett meg ismét egy kaján vigyort, és beleszagolt Bones hajába.
Boothnak a gyomra is felfordult a férfi megjegyzéseitől. Ha nem a katonaság és az FBI. oktatta volna ki, valószínűleg már rég neki rontott volna a férfinak.
Bár most sem sok választotta el tőle…
- Ez csak ránk tartozik! Engedje őt el!
- Tudtommal ő is az FBI. tagja, tehát rá is ugyanúgy tartozik. De mindegy is, ő már az enyém.
- Arra várhatsz! – sziszegte Bones.
- Ha nem engeded el azonnal, megesküszöm, hogy lelőlek!
- Vajon melyikünk húzza meg a ravaszt hamarabb? Te vagy én? – kérdezte fölényesen. Nekem mondjuk, van egy - két tippem…
- Mégis mit akarsz?
- Már mondtam. Alkut. Én lemondok róla, és átengedem, te pedig elengedsz engem. Mindannyian jól járunk. Na, megegyeztünk?
- Nincs az az Isten. – szólalt fel ismét Bones.
Vagy velem, vagy nélkülem, de meghalsz… vagy legalábbis börtönben végzed.
- Bones! – torkolta le Booth immáron hangosan a lány vakmerőségét. Maradj most ki ebből!
- Tekintve a… a helyzetet ez lehetetlen, mivel…
- Bones… ah… csak ne makacskodj.
- De é…
- Hééé! Héé! Hé! – szakította félbe a vitát a férfi.
Bár tetszik a szerelmes vitátok, de úgy érzem, fontosabb dolgaink is akadnak. – azzal nyomatékosítás képpen felhúzta fegyverét.
Nos, ez az utolsó esélyed. Jól gondold meg, mit mondasz. Alku és ő, vagy ő holtan? – hangzott az egyezkedés.
- Ha… ha én meghalok, biztosíthatlak róla, hogy te is. – szólt közbe ismét Bones.
- Szépségem… Nem hiszem, hogy velem lenne elfoglalva, mikor még utoljára tudna beszélni veled…
- Antropológiailag teljesen lehetetlen, hogy… hogy túléljem az általad jövő lövést. Tekintve, hogy a lőtt koponya- és… és agysérülések közül a legvalószínűbb az, hogy áthaladó sérülést szenvednék, az agy… agyii distur… - nyögte.
- Antropó micsoda? – lepődött meg Bern, de nem hagyta újra szóhoz jutni Bonest.
El kell ismernem, mégsem vagy olyan buta, mint gondoltam. Sőt, igazán vadító, ahogy magyarázol. Kedvem lenne egy kicsit…
- Egy kicsit? – emelte fel hangját Booth.
- Egy kicsit eljátszadozni. – mosolyodott el a férfi.
- Erősen kétlem. – morogta Booth.
- Tudod, lehet, hogy igazad van. Kezdd elegem lenni a játékokból. Jó lenne, hogyha te is eldöntenéd, mit akarsz. Alku vagy a kis barátnőd holtan?
Booth újra Bonesra nézett. Úgy nézte az arcát, mintha az elmondaná neki, mit tegyen.
Talán csak öt percre, de mintha megfagyott volna az idő. Ez az öt perc három ember számára is végtelenségnek tűnt.
Bonest már csak Bern tartotta a talpán. Fájdalmai elviselhetetlenné nőtték ki magukat. Teste egyre jobban tiltakozott az éberség ellen. Szemeit sós könnyek égették. Egy erősebb hasi nyilalás hatására lehajtotta fejét, hogy visszafojtsa fájdalmas sikolyát.
Booth eközben kockázatos lépésre szánta el magát.
Meghúzta a fegyverét. Egyetlen lövés dördült.
Ismét órákig tartó percek következtek, míg a golyó eltalált valakit.
Ezután már Bonesból is kiszakadt a fájdalmas sikoly, és elrablójával együtt a földre zuhant.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
nagyon izgi!!!!!!!!!
folytasd!
ha valaki ír egy bones fanfictiont az léci küldje el
petralwu710@googlemail.com
LÉCIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII