Éppen Boothhoz siettem haza, mikor valaki megragadott hátulról, és a szememet is bekötötték...

- Mi ez?

- Nyugalom, Szívem, mi vagyunk azok, csak van egy meglepetésünk számodra!

- De Angela, én utálom a meglepetéseket!

- Tudom, de hidd el, Édesem, ez tetszeni fog!

- De muszáj volt a szememet is bekötni?

- Igen, muszáj. Ez az utasítás!

- Milyen utasítás? Ez nem a ti meglepetésetek?

- Hát nem egészen, majd meglátod, inkább ne is kérdezősködj, jó?

Ezzel csöndbe is maradtam. Beültünk egy autóba, amivel nem túl hosszú ideig utaztunk. Segítettek kiszállni, és besétáltunk egy épületbe. Kisebb tekergés után megérkeztünk. Leültettek egy székre, és végre levették a kendőt. Nem hittem a szememnek. Abban az előadóban voltunk, ahol először találkoztunk Boothszal. És ekkor megjelent ő, ott az emelvényen úgy, mint annak idején én. De ez most más volt. Nem volt semmilyen holttest a pódiumon, csak ő, illetve egy lefedett tábla, és egy vetítő.

- Tehát akkor kezdjük is el a mai előadást - kezdett neki Booth. - Áhh, látom, megérkezett az este díszvendége is - itt rám nézett -, akkor vágjunk is bele. A mai óra címe: Miért is szeretem Bonest? - egyszerűen nem hittem a fülemnek. Most tényleg az lesz, amire gondolok? -  Először is a csontok - itt egy csábos mosolyt vetett rám. - E tökéletes anatómiával rendelkező lény páratlan e világon. Tökéletes testfelépítésével és gyönyörű küllemével nem csak a hím, de a nőstény egyedek érdeklődését is magára vonja - mindezt persze szemléletes ábrával demonstrálta. - De kedves hallgatók egy élőlény nem csak csontokból áll, bármennyire erre fekteti a hangsúlyt a doktornő, hanem ott van például az agy is. Na már most, ismerjük el mindannyian, hogy az agya, az van neki, de még mekkora! Kevés olyan embert ismerek, aki végig követni tudja a gondolatmeneteit. De ez persze mind a mi hibánk, mert az IQ szintje is csak még páratlanabbá teszi őt! Na, de haladjunk csak lefele! - itt a kivetítőn elindult egy kép rólam, az agyamhoz egy nyíl mutatott, és ez valóban elkezdett lefelé haladni. Orrom, szájam, mellem, megállt. - Igen, igen, látom, hogy a kedves vendégünk most meresztgeti szemét a kivetítőre, mivel nem tudja, éppen miért is ott  állt meg az a nyíl. Hát doktornő, ez itt a szív helye. Tudom én, hogy ön a csontok szakértője, na de azért ezt tudhatná , nem? Nos, mindegy. Hogy miért itt állt meg? Jól olvasom ki a szeméből ezt a kérdést? Nos, mert igenis a szív az érzelmek központja. Ön ezt bármennyire is a kémiával, meg a biológiával magyarázza, engedje meg, hogy kijavítsam. A szív minden érzelem központja. Mi erre a legnagyobb bizonyíték? Ön. Hogy miért? Az már beláttuk, hogy agya van. Eddig is volt, és ezután is lesz. Na, de akkor mi változott meg önben egy pár éve, kérdem én? Mert amióta Miss Montenegroval, Doktor Hodginssal, Doktor Saroyannal, és persze jómagammal dolgozik, ön megváltozott. Ezt még ön is belátja. Ezt tanult kollégám, Doktor Sweets persze mindenféle pszihomókusi traktussokkal magyarázná meg, én nem ezt a módszert választanám, hanem maradnék a számomra átláthatóbb, indirekt bizonyításnál. Tehát, adva van ön, Doktor Brennan. Ön tanult, fejlesztette tudását, stb. Csak is munkának élt. De ekkor bejött a képbe ez a maroknyi ember, és barátok lettek. Mivel magyarázza ezt? Hát nem azzal, hogy utat találtak a szívéhez? Mert igenis ez történt. Ők oda bekerültek, és ott is maradnak. Erre nem az a legékesebb példa, hogy Dr. Eddiet még mind a mai napig látogatja? Dehogynem! Nem csak a tudása számít önnek, hiszen annak már rég nem veszi hasznát, hanem egyszerűen kötődik hozzá! Önnek nagy szíve van, doktornő, akár hiszi, akár nem. Mert bár nem könnyű oda bejutni, de onnan kikerülni szinte lehetetlen! De térjünk is vissza az előadás főtémájához... Egy kicsit elvesztettem a fonalat... Hol is tartottam? - ekkor Angela jelentkezett. - Igen Ms Montenegro?

- Miért szereti Dr. Brennant?

- Áhh, igen, köszönöm kisasszony! Nos, maga szerint miért?

- Mert önök tökéletesen illenek egymáshoz.

- Mint zsák a foltjhoz! - ordította be kuncogva Hodgins.

- Valóban? Ennyire illünk egymáshoz? - kérdezte Booth.

- Igen - mondta erre Dr. Sweets. - Önök egymás komplementerei. Tökéletesen kiegészítik egymást. Az önök párkapcsolata pszihológiai szempontból...

- Pszt!!!!! - sziszegték több felől.

- Nem kell ide pszihoduma, önök Amerika legjobb nyomozópárosa, és kész! - szólt közbe erélyesen Ms. Julien.

- Köszönöm, hallgatók, észrevételeiket, de most már folytatnám. Akkor haladjunk tovább az ábrán. Már megvizsgáltuk nagy egészében, majd az agyát és a szívét. Mit nézzünk most meg?

- A szemét! - sipította Ms Wick.

- A szemét - ismételte Booth. - Gyönyörű, meghatározhatatlan színű szemeiben az ember oly könnyen tud elveszni, hogy rá sem eszmél arra, hogy már percek óta abban mereng... Rendben van. Lássuk csak, mi van még felírva ide, mi is még a mai tananyag? Áhh, igen. Teherbírás! Ezt a kérdéskört vizsgáljuk meg több szemszögből is. Ez az egyed naponta visel el olyan dolgokat, amitől másnak a gyomra is felfordulna. A fegyverekkel bánni és a különböző küzdősportokat űzni férfiakat megszégyenítő módon tud. A táncparketten és a fedett akciókon pedig úgy mozog, úgy játszik, mint aki erre született volna. Tehát, kedves hallgatók, maguk is beláthatják, hogy Bones az ideális nő a számomra. Most pedig csak egy utolsó pont van hátra a mai órából. Csak egy témát kell felvetnem... Önök szerint ezt maga Bones mikor fogja belátni, mikor ismeri be, hogy mi vagyunk, csak így, egyszerűen MI, és mikor lesz a feleségem? Köszönöm a figyelmet! Mára befejeztük.

Ekkor valóban befejezte. Egyszerűen nem tudtam megszólalni. Csak ültem ott, mozdulatlanul, mióta levették a szemkötőt rólam. Booth szeret. Ezt mindig is tudtam, de sohasem mertem bízni eléggé ebben a tudatban. Mindig azt hittem, hogy előbb-utóbb ő is el fog hagyni, mint mindenki más is. De ez?! Annyira hinni szeretnék neki, és hiszek is. Szeretem Bootht, és tudom, hogy ő is szeret engem. Valóban, mi egyszerűen csak MI vagyunk. Ő érte már annyi mindent feladtam, hát nem lenne könnyű a házassággal kapcsolatos aggályaimat is feladni? Vele akarok lenni. Boldoggá akarom tenni, ezért megteszem. Illetve nem. Nem csak ezért teszem meg, én is - bármennyire is furcsa beismernem - egy normális családra vágyom! Összeszedtem minden erőmet. Fölállni volt a legnehezebb, onnan már futva tettem meg az utat egészen Booth karjaiig, amibe szó nélkül belevettem magamat, és úgy szorítottuk egymást, mintha soha nem is engednénk el egymást. Végül is, lélekben, a szívünkben valóban nem fogjuk többé megtenni.

Pár hónappal később:

Booth és Brennan az utolsó bútort is bevitték új házukba, majd kinéztek a verandán, és egyszerre szólaltak meg:

- Új ház, új élet, új emlékek!

Súgó 4 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2013.01.04. 16:44 Dr. Temperance http://drcsontalternativak.blogspot.hu/ Köszönöm mindkettőtöknek! :D

2013.01.03. 21:51 xy Na, és mi az oldalad?  Nagyon tetsztett a történeted, és szívesen olvasnék mást is tőled!

2012.12.30. 21:48 Dr. Temperance Egyenlőre nem terveztem ehhez folytatást... Rengeteg ötletem van, de nem akarok mindent egyetlen ficcben ellőni, ezért adagolom őket. Ide sem küldöm be minden történetemet, a saját oldalamon többet olvashatsz... 2012.12.30 16:28 csipi „ Fúú, ez fantasztikus volt! Nekem is ilyen jó pasi kéne (és ilyen helyes is)!! Itt mutattad be, hogy Booth egy nagyon jóó psi, és szerető!! Azt hiszem, hogy még lesz 1 rész, nem?? Mert én nagyon örülnék, ha pl. leírnád az esküvőt, vagy a baba születését, de szerintem nem én vagyok az aegyetlen aki ezt szeretné. :)

2012.12.30. 16:28 csipi Fúú, ez fantasztikus volt! Nekem is ilyen jó pasi kéne (és ilyen helyes is)!! Itt mutattad be, hogy Booth egy nagyon jóó psi, és szerető!! Azt hiszem, hogy még lesz 1 rész, nem?? Mert én nagyon örülnék, ha pl. leírnád az esküvőt, vagy a baba születését, de szerintem nem én vagyok az aegyetlen aki ezt szeretné. :)

1