|
Mercy-k: Elisa/8.
Elisa először félt, félt, hogy megmutatta gyengeségét, de már nem érdekelte érezte, hogy szüksége van valakire, aki segít megküzdeni és véglegesen nyereséget aratni démonjai felett…
***
- Booth, Booth! – verte Brennan rendületlenül a férfi ajtaját kora hajnal volt még, a város még aludt, de nő egyszerűen nem tudott elaludni, kellett, hogy beszéljen valakivel… bűntudata volt…
- Mi a…? – kászálódott ki Booth az ágyból
- Booth, Booth én vagyok, az nyisd már ki! – próbálkozott tovább a nő
- Megyek, már! – kapkodta fel a ruháit a férfi majd az ajtóhoz szaladt
- Szia! Nagyon zavarlak? – lépett be a nő a lakásba
- Egyáltalán nem, nem is aludtam… Csak nincs valami baj? - vakarta meg a férfi fejét
- Nem illetve… mutatnom kell valamit. – terítette az eddig kabátja alatt szorongatott papírokat az asztalra
- Ezek mik? – lépett Booth az asztalhoz
- Elisa és a bátyja papírjai… - kotorászott a nő a papírok között
- Találtál valami érdekeset? – érdeklődött a férfi
- Igen, figyelj! Elisa és Daniel Krone 4 én korkülönbséggel születtek egy német nagyvárosban. Az apjuk elhagyta őket, az anyjuk alkoholista majd rákban meghalt mikor Elisa 12 éves volt ezután mindkét gyerek állami gondozásba került – olvasta fel Brennan a papírról az adatokat
- Ez szörnyű… - rázta a fejét Booth
- Még nem fejeztem be… Nevelőszülőkhöz kerültek ahol folyamatos bántalmazások érték őket többször is jelezték ezt, de a gyámügy nem hitt nekik azt hitték, hogy csak két zavarodott gyerek, akik fel akarják hívni magukra a figyelmet. Majd egyszer azt állították hirtelen felindulásból olyan súlyosan bántalmazták őket, hogy kórházba kellett őket szállítani Daniel jobb kezét és bal lábát eltörték továbbá agyrázkódása lett… Ennek nyomait a csontokon is láttam…
- És Elisa…?
- Eltört 4 bordája és kulcscsontja, az egyik szilánk a tüdejébe fúródott, ami belső vérzést idézett elő, 2 hónapig feküdt kómában… - csuklott el a nő hangja
- Bones? – hajtotta le Booth a nő arca előtt lévő papírlapot mikor meglátott a szemében egy apró könnycseppet, de a nő gyorsan letörölte az arcáról
- Booth én nem tudtam és olyan bűntudatom van a viselkedésem miatt. Szörnyű ember vagyok… - hajtotta le a nő a fejét, hogy a férfi ne lássa az arcán legördülő újabb könnycseppet
- Figyelj Bones, lehet, hogy kemény vagy lehet, hogy nem sok embernek mutatod meg a gyengébb oldalad, de nem vagy szörnyű ember egyáltalán nem vagy szörnyű ember te vagy az egyik legjobb ember, akit ismerek… - ült a nő mellé
- Igazán így gondolod? – nézett fel a nő
- Azt hiszed, hazudnék neked?
- Nem… nem hiszem… - mosolyodott el a nő és ekkor megcsörrent Angela kereste ő sem tudta álomra hajtani a fejét és valami fontosat talált az üggyel kapcsolatban…
- Menned kell ugye? – kérdezte Booth
- Igen… - állt fel a nő és elkezdte felvenni kabátját
- Hát akkor… - nyitotta ki Booth az ajtót
- Köszönöm… - lépett oda a férfihoz és egy puszit nyomott az arcára, a férfi szíve hevesebben kezdett verni, szája tátva maradt és csak nagyokat pislogott
- Hát akkor, szia Booth! – köszönt el mosolyogva a nő majd elindult a lépcsőn lefelé a fordulóból még visszanézett ahol az ajtóban a férfi még mindig áhítattal figyelte a nő távolodó alakját, intett egyet majd eltűnt a lépcsőház sötétjében…
- Szii… szia! – habogta Booth
A férfi becsukta az ajtót, fejét neki támasztotta és nem bírta ki, hogy ne mosolyogjon… Most már biztosan tudta, amit eddig is tudott, amit már a kezdetek óta tud, de talán még magának sem merte bevallani… De most már biztos volt benne beleszeretett…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Gratula!!!
De hogy Angelanak pont akkor kellett telefonálnia....
A vége különösen tetszett!!!
KK!!!