|
Mercy-k: Elisa/9.
A férfi becsukta az ajtót, fejét neki támasztotta és nem bírta ki, hogy ne mosolyogjon… Most már biztosan tudta, amit eddig is tudott, amit már a kezdetek óta tud, de talán még magának sem merte bevallani… De most már biztos volt benne beleszeretett…
***
Angela sorsdöntő bizonyítékot talált az üggyel kapcsolatban. Talált egy videót, amit az internetre töltöttek fel fiatalok, amin Daniel egy férfival vitatkozik, majd összeverekednek. A férfi láthatóan idősebb, mint Daniel, de jól állja a pofonokat és a videó végén egy vascsővel üti meg Danielt, aki holtan rogyott össze megvolt a tettes…
- Ez biztosan Daniel? – kérdezte Brennan a kivetítőre mutatva
- Az arc felismerő szoftver szerint, de a másik férfit nem tudom beazonosítani… - kapcsolta ki Angela az újra és újra lejátszott videót
- Szólok Boothnak! – indult el Brennan kifelé az irodából, de az ajtóban Elisába botlott
- Miss. Krone maga mit keres itt, mondtam, hogy nem vehet részt az ügyben! - rivallt rá a lányra próbálva eltakarni az irodában lévő kivetítőt
- Tudom, tudom, de nem lehetne, hogy csináljak valamit? Bármit… - kérlelte a tehetetlen lány
- Menjen, át a másik épületbe az egyiptológián segíthet egy múmia azonosításában, de kérem, hogy az ügy lefolyásáig maradjon is ott. – esett meg a lányon a szíve
- Köszönöm, megyek is! – indult el a lány a másik épületbe
- Elnézést Dr. Brennan egy úr szeretne beszélni magával! – lépett oda egy biztonsági őr a doktornőhöz oldalán egy férfival
- Jó napot! Én Elisa Kronét keresem, nem tudja, merre lehet? – nyújtotta a férfi kedvesen jobb kezét a nő felé
- De tudom, de megkérdezhetem, miért keresi? – viszonozta a nő a gesztust
- Csak beszélni szeretnék, vele tudja, merre felé lehet? – mosolygott továbbá férfi. Egy idősebb úr volt, öltönyben volt nyakkendője tökéletesen megkötve, de egyértelmű akcentusa volt, az arca olyan ismerős volt, de a nő nem tudta hova tenni…
- Jöjjön velem… - indult el Brennan az egyiptológia felé a mögötte caflató férfival mikor az emeleten meglátta Elisát intett a férfinak, hogy kövesse
- Miss. Krone egy úr keresi! – szólt Brennan majd lefelé indult a lépcsőn nem akart bele avatkozni a lány magán ügyeibe
- Mégis ki?- kérdezte mosolyogva a lány, de ahogy felnézett arca elfehéredett szinte megfagyott benne a vér, de a kezdeti sokk után szemében felgyulladt a harag szikrája…
- Hát nem ismersz fel? – tárta ki a karjait a férfi
- Takarodj… Takarodj innen!- hátrált a lány
- Hogy beszélhetsz így az apáddal?
- Te nem vagy az apám tűnj el! – kiabált a lány egyre hangosabban sok év haragját kell kiengednie
- Ne mond, hogy még mindig haragszol rám nézd hoztam képeket is, nézd csak! – közeledett a férfi, Angela, Hodgins Brennan és Cam figyelte az eseményeket, de nem tudták mit tehetnének úgy gondolták elintézik maguk között Brennan riasztotta Bootht hátha ő segíthet nekik
- Takarodj innen a képeiddel együtt!- tépte ki a lány a férfi kezéből a képeket és lehajította az emeletről
- Tudom, hogy nem mondod komolyan!
- De nagyon is komolyan mondom arra se vagy méltó, hogy hozzád szóljak! Te nem vagy apának való!
- A testvéreid nem így gondolják!
- A testvéreim?- hűlt el a lány arca
- Igen van, 3 húgod nézd meg ugye milyen szépek? – nyújtott egy képet a lánynak
- 3 gyerek! 3 gyerek! És őket is elhagyod majd vagy csak mi érdemeltük meg? Őket is elhagyod majd a legnagyobb bajban! – vágta le a képet a földre
- Én nem hagytalak el hisz itt vagyok, vagy nem?
- De elhagytál pedig tudtad, hogy anya rákos, tudtad!
- Nem én nem…- szabadkozott a férfi
- Láttam, hogy aláírtad azt a le letet, amiben megállapították a rákot!
- De…
- Kussolj! Anyám a karjaim között halt meg és te nem voltál mellettem, bántalmaztak és te nem segítettel nem akarlak, többet látni éld tovább az életed én is ezt teszem és takarodj el innen! – ordított a lány olyan haraggal a hangjában, amelyet még soha, soha nem érzett
- Du bist meine Tochter und ich liebe dich Schatz! – közeledett a férfi a lányt a korláthoz szorítva
- Geh, Geh schon! Ich will du nicht wieder sehen! Geh! – próbálta a lány ellökni a férfit, de nem tudta, a férfierősen szorította a lány próbált megszabadulni érezte a hideg korlátot és tudta, hogy le fog esni, ha nem szabadul mikor egy pisztoly kattanását hallotta
- Engedje el a lányt! – kiáltott Booth pisztolyt szegezve a férfira, a férfi engedett a szorításon és a lány kiszabadult a karjai közül
- Du bist nicht mein Vater, nicht mehr… - nézett hidegen érzelmek nélkül a férfi szemébe hogy közölje, vele komolyan gondolja a férfi már nem szólalt meg csak lehajtotta fejét miközben Booth megbilincselte és levezette áthaladt a megvető pillantásokon mikor Angela megállította őket felemelte a férfi arcát és egyértelműen közölte:
- Ő volt az… Ő volt a videón, ő ölte meg Daniel Kronét. – mondta Angela teljes bizonyossággal, Elisa a férfira nézett sokkal nagyobb düh öntötte el, mint ezelőtt közelebb lépett és lihegve kérdezte:
- Te voltál?
- Sajnálom… én nem akartam meg ölni… - könnyezett a férfi, a lányt nem érdekelte közelebb lépett és hasba vágta a férfit a férfi összerezzent a lány dühtől kiváltott erejétől
- Te utolsó rohadék a fiad volt és képes voltál megölni! Bár előbb engem is lelöktél volna nem igaz? Szégyen hogy bármi közöm is van hozzád! Booth ügynök kérem, vigye innen!
- Jöjjön! – szorította meg Booth a bilincset a férfi kezén
Elisa zaklatottan indult el a csontraktár felé sokszor elképzelte már, hogy milyen lesz, mikor újra találkoznak . Tudta, hogy egyszer meg fog történni, és hogy fájni fog, de hogy ennyire azt sohasem gondolta volna… Brennan utána eredt…
- Miss. Krone hogy van? – ült le Brennan a lépcsőre a lány mellé
- Az apám börtönbe kerül?- nézett fel a lány
- Igen…
- Akkor jobban…
- Tudja, én nagyon szeretnék valamit mondani, amit segíthet magán, de nem tudom, mit kellene mondanom…
- Már kimondta, köszönöm…
- Lehet, hogy nem ez a legjobb alkalom, hogy megkérdezzem, de miért gyűlöli ennyire az apját attól eltekintve, hogy megölte a bátyát? –kérdezte Brennan
- Tudja anyám rákos volt és apám tudta, tudta mikor elhagyott, hogy anyám beteg, de mégis egyedül hagyott minket. Számtalan üzenetet hagytam neki, minden este vártam rá, de nem jött vissza, tudom buta voltam, de látni anyámat elgyengülni a világ legfájdalmasabb dolga volt. Anyám a karjaim között halt meg és akkor megfogadtam, hogy soha nem bocsátok meg apámnak és ezt be is tartom… Gyermeki butaság nem igaz? – törölte le a lány a könnyeit
- Egyáltalán nem én sem tudnék megbocsátani egy olyan embernek, aki ezt, teszi. Nem butaság…
- Tudja én rengetegszer hallottam azt, hogy maga milyen rideg, de ez egyáltalán nem igaz maga igazán jó ember… Köszönöm, hogy segített…- mondta Elisa
- Örülök, hogy így gondolja… lehet, hogy nem ez a legjobb alkalom, hogy megkérdezzem, de nem szeretné nálam tölteni a karácsonyt tartok egy vacsorát és szeretném, ha maga is ott lenne, persze csak ha maga is szeretné…- kérdezte Brennan kissé félve
- Megtiszteltetés lenne… - mosolyodott el a lány
***
Emberek jönnek, mennek az életünkben mindig megismerünk új barátokat és elveszítjük a régiek, sokszor csalódunk és sokszor érzünk fájdalmat de vannak olyan emberek akik csupán emlékükkel teszik szebbé mindennapjainkat…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
