Idő: 6. évad 2-9. rész között valahol. A lényeg, hogy Booth Hannahval van.

Hely: Booth irodája...

Egyszerűen nem bírom tovább. Mégis hogy hozhattam ennyi rossz döntést? Miért nem vagyok azzal a nővel, akit szeretek? Igen, még mindig szeretem Bonest. Akárhogy is akarom ezt leplezni, nem megy szeretem azóta, hogy először megláttam. Akkor azon az estén, mikor visszautasított, azt mondtam neki, hogy találnom kell valakit, aki szeretni tud engem, de mekkora hülyeséget mondtam, Istenem! Én nem akarok mással lenni, csak vele! Inkább egyedül, de beismerve, hogy őt szeretem, minthogy hazugságban éljek, és hitegessem magamat, hogy már túl vagyok rajta. Pedig nem vagyok, és soha nem is leszek. Nekem ő az igazi, még ha ez a szerelem nem is teljesülhet be, akkor sem izgat! Tudja meg ország, világ, én szerelmes vagyok Dr. Temperance Brennanbe. Ő életem szerelme, és most már nem érdekel semmi más.

Nem is értem! Mi a francot keresek én Hannah mellett? Hiszen nem szeretem. Azt hiszem, csak hálából vonzódtam hozzá. Hálából eredt minden, mert láttam, hogy neki tetszem. Örültem, hogy végre kellek valakinek. Talán ha valaki másnál vettem volna észre, akkor most nem Hannahval lennék, hanem vele. Teljesen mindegy, hogy kivel vagyok...Valójában nekem nem kell más, csak is Ő, és ideje rendbe tennem az életemet. Kezembe kell venni az irányítást. Meg kell mondanom Hannahnak, hogy nem szeretem, ez így nem mehet egyszerűen tovább. Még csak véletlenül sem szabad elgyengülnöm, az lesz a legjobb mindkettőnknek, ha elmondom végre az igazat!

De mégis mit teszek, ha ezt megtettem? Egyszerűen csak lépjek oda Bones elé azzal, hogy ,,Hé, szia! Tudod, én még mindig szerelmes vagyok. Igaz, hogy az elmúlt hónapokban ez nem igen mutattam ki, mert hát egy másik nővel voltam. De most rájöttem, szóval nem próbálnánk mégis meg?". Nem, ez nonszensz! Wááá! Hagyom, hogy ez a kínzó érzés eluralkodjon újra rajtam. Újra tudomást veszek erről a az érzésről. Nap, mint nap látom azt, aki mindent jelent nekem, akinek egy pillantásáért eldobnék mindent, miközben tudom, hogy ő nem ugyanezt érzi, talán soha nem is fogja. Végig kell néznem, ahogy más pasikkal van, ahogy más pasikat bámul, vagy ahogyan ő mondja, ,,felkeltik a szexuális érdeklődését". Miközben én csak azt akarom, hogy engem nézzen, hogy engem akarjon, hogy rólam mondjon ilyeneket. Mikor rám mosolyog, a világ felragyog, de közben tudom, hogy nem szeret. Óhh, milyen őrjítő. Néha azt kívánom, bár ne szeretném őt. Mennyivel könnyebb lenne az életem. De közben milyen sivár is lenne e nélkül az érzés nélkül. Sokszor hittem már azt, hogy szerelmes vagyok, de azok ehhez képest semmik voltak. Ez az érzés, ez a nagybetűs szerelem, a mindent elsöprő, sziporkázó, bizsergető csoda, amit mindenkinek át kell élnie. Úgyhogy hiába, be kell látnom, ettől az érzéstől egyszerűen nem szabadulok, el kell végre fogadnom.

Tehát első lépés, hogy szakítok Hannahval. Ennél jobbat nem tehetek. Majd aztán meglátom, hogy mi tudok kezdeni Bonesszal.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés