- Ebben biztos vagy?- kérdezte Cam.

- Igen. Az áldozat csontjaiba vannak belegravírozva.

- Úr Isten – szólalt meg Angela – ki képes erre?

- Semmi baj. Nyugodj meg. Itt vagyok melletted. – fogta meg Angela kezét Hodgins.

- Akkor először is – kezdte Cam – Angela elmegy dr. Brennannel és beazonosítja a koordinátákat. Másodszor Booth nem megy el és ha Angeláék végeztek elmegy velük.

- Rendben. – hangzott kórusban a válasz.

Brennan és Angela elmentek beazonosítani a helyet. Addig Booth elment Hodginssal. Beszélgettek egy keveset.

*Angelánál*

Bones folyamatosan mondta a képeket, ahol Angela megtalálhatta a számokat. Végül majdnem elesett annyira meglepődött. A hulla nem volt máshol, mint a házukban.

Rögtön futásnak eredt. Tudta, hogy ez semmi jót nem jelent számukra. Sem Boothra, sem Christinre. Mikor meglátta Bootht Hodgins szobájában, majdnem feltépte az ajtót olyan hévvel érkezett.

-Mi a baj Bones? – kérdezte aggódva Booth.

- Otthon…, Christine…- alig tudott egy értelmes szót mondani a nagy hévtől, amivel érkezett. Térdére támaszkodott és próbálta összeszedni magát. Tudta Christinnek baja eshet, hiába van ott Max.

- Bones, mondj már valami értelmeset!

- A következő áldozat a mi házunkban van. Lehet, hogy Christine a következő. – Booth nem szólt egy szót sem. Csak karon fogta a nőt és kiviharzottak a kocsihoz és elmentek. A többiek, akiknek Angela  időközben szólt és már a szobában voltak egy szót nem tudtak szólni. De hamar feleszméltek és utánuk igyekeztek.

Booth és Bones már hazafelé tartottak. A szokásos idő fele alatt tették meg az utat. De Boothnak ez alatt, az idegtépő idő alatt is sikerült elgondolkodnia:

„Nem érhetek oda későn. Nem veszíthetem el a számomra egyik legfontosabb embert a világon. Már egyszer megtörtént, de örökre szólhat. Nem engedhetem meg magamnak.”- fejét megrázta, mintha ezzel a rossz gondolatokat elűzhetné és még gyorsabb tempót adott a megállíthatatlanul vágtató járműnek. Közben Bones is elgondolkodott:

„Mi történik, ha későn érünk haza? Ha a lányom halott?  Ezekre még nem tudom a választ, de egyet megígérhetek. Nem fogok addig nyugodni, míg meg nem találom a gyilkosát.” – bátorítóan megfogta szerelme kezét és együtt néztek szembe az oroszlán barlangjával, ami jelenleg az otthonuk volt.

Pár pillanat múlva már le is parkoltak a ház előtt. Még minden békésnek tűnt, nem sejtettek semmit a bent váró eseményekből. Gyors léptekkel az ajtóhoz mentek, de előbbi elszántságuk az ajtó előtt szinte elpárolgott. Booth remegő kézzel nyúlt az bejárat felé. Lassan elfordította a kilincset, a legrosszabbaktól tartott.

De senki nem volt a házban. És ez még jobban megijesztette mindkettőjüket. Rögtön a baba szobájába rohantak, de egy lélek sem volt ott. Nagyon megijedtek.

Szinte látni lehetett a szemükben kihunyó reményt…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés