gumimaci: Úgy is elkaplak.../3.
„Most már örökre elvesztettem.” – gondolta Booth.
„Miért kell ily módon büntetni?!”- kérdezte magában Bones.
De elmélkedésüket egy hangos zaj szakította meg. Egy baba.
„Istenem, könyörgöm, ne most ölje meg!” – és már futott a hang irányába. Melynek forrása a konyha volt. Egy pillanatot sem akart kárba veszteni. Hisz lehet, hogy az lesz az utolsó esélye.
„Nem hagyhatom meghalni a lányom.” – és elővette pisztolyát.
De a konyhába érve nagy meglepődésében volt része. Christine boldogan kacagott az etetőszékében, amint meglátta. Odarohant hozzá, kivette és megölelte. Utána megérkezett Brennan és átvette a nevető kisbabát.
-Booth, nézd! – mondta, amikor meglátta, hogy egy vércsík a konyhából kiindulva megy végig egészen a kertig. – Ez biztosan apa vére.
- Te maradj itt Christinnel! Én megnézem. – és a szót tett követte. A vérnyomból kiindulva ment a kertig vezető ajtóig. Megfogta a kilincset és óvatosan kinyitotta.
A fűben Max véres testét látta meg. Fölötte egy talpig fekete, kapucnis férfi, kezében egy hatalmas késsel.
-Megállni, FBI!- s rászegezte fegyverét, de az egy gazella ügyességével átugrott a kerítésen. De Booth mielőtt elszökött volna leadott egy lövést. Sikerült eltalálnia, de a tettes nem állt meg. Booth nem sokáig foglalkozott vele, inkább Max segítségére sietett. De mikor megnézte van-e pulzusa nem érzett semmit. Max élettelenül feküdt a fűben…
Közben Bones is megérkezett, kezében Christinnel. Csak azt látta, hogy apját sikertelenül próbálják újraéleszteni. Hirtelen szörnyű érzés kerítette hatalmába. Megint itt hagyja. Lányára nézett és könnyezni kezdett:
„Miért? Miért kell újból elhagynod? Tudod, hogy már nem vagyok kicsi. Tudom, hogy ez nem csak egy kis ideig fog szólni. Hanem örökké. – megfogadta: Mindig mesélek majd neked a nagyapádról. Csakis jókat fogsz hallani. Nem tudod majd meg a rossz emlékeket.” – ekkor egy krákogás hallatszódott. Max újra élt…
|