Lisa: Sötétben tapogatózva/7.
Kihúztam a fiókot és megtaláltam benne Washington térképét, és azon be volt jelölve pár helyszín. Megfogtam és lerohantam a kocsimhoz. A legközelebbi hely csak pár sarokra van innen. Mondanom sem kell kifogtam a csúcsforgamat, úgyhogy az a pár utca amit mentem is huszonöt percig tartott.
Mikor odaértem nem is tudtam hogy mit nézzek. Elég kihalt ez a környék. Egy ember sem volt az utcán. Illetve volt egy hajléktalan, akihez el is döntöttem hogy odamegyek. Nem a legkedvesebb emberek ők, de talán a legunszimpatikusabb tagot sikerült kifognom. Először is természetesen amikor meglátta hogy felé tartok már készült rá, hogy kunyeráljon. Egyébként a férfi bűzlött az alkoholszagtól. A következő párbeszéd zajlott le köztünk:
- Adjon egy kis pénzt!
- Elnézést, nem látta ezt a fickót mostanában errefelé?
- Adjon egy kis pénzt, kérem!
- Vagy most válaszol vagy letartóztatom! - és a következő pillanatban az új zakómon landolt mindaz amit eddig megivott. - Na jól van, tegye hátra a kezét!
*
- Vigye be valaki a kijózanítóba és ha végzett akkor szóljatok! - mondtam mikor visszaértünk az FBI épületébe, már egy tiszta ruhában.
- Rendben. - szólt valamelyik munkatársam. Gondoltam amíg a fickó nem ad értékelhető válaszokat bemegyek és elmondom Sweetsnek, hogy mi történt. Elég durva voltam vele a múltkor. De akkor is, most nem rohangálna Washingtonban az a szemét. És az még a jobbik helyzet, ha csak a városban van és nem ment sehová. - Helló, figyelj bocsá…- itt bele vágott a szavamba
- Ne kérj bocsánatot, az én hibám. Csak ezért jöttél?
- Nem csak, képzeld elmentem a férfi lakására és…- elmeséltem neki, hogy eddig hol tartok az ügyben meg azt is, hogy mit találtam.
- Kezd ez az ügy igen érdekessé válni. Csak kerülne már elő Dr. Brennan. - igen. Nos, szégyenemre ez kiment a fejemből a mai nap, úgyhogy most savanyodtam be teljesen.
- Nekem mennem kell talán kiábrándult már a szemtanúm az alkoholból. Majd értesítelek az eseményekről. Szia!
- Szia!
Aha, én azt csak hittem hogy a hajléktan józan. Nos, mint kiderült még rosszabul van mint mielőtt lehányt engem. Mivel ma tulajdonképpen így nem sokra jutottam gondoltam elmegyek vacsorázni, úgyis elég éhes voltam már
A bisztróban már a megszokott illatok vártak. Valami zajt hallottam hátulról így odanéztem mire előlről nekem jött egy nő. Először nem is láttam ki az, csak hallottam ahogy elkezd szitkozódni. Pedig az én ruhámat öntötte le. Ma már másodszor cserélhetek inget, csodás.
- Azt észrevette egyáltalán hogy maga öntött le engem? - kérdeztem szúrósan, és ekkor nézett fel rám. Lesokkolt a látvány, nem is tudtam mit szóljak.
|