|
Mercy-k: Elisa/13.
- Köszönöm… - ölelte meg Brennant, a nő egy pillanatig sem habozott rögtön viszonozta az ölelést, érezte, ahogy egy könnycsepp hullik blézerére, de tudta, hogy ez nem egy szomorúság kiváltotta könnycsepp, egy örömkönny volt…
***
Sötétedett, Sweets a bár pultját támasztotta, kezét a pohár oldalán pihentetve bámult bele a barna folyadékba. Jó ideje szemezett már az itallal, de egyszerűen nem kívánta az égető folyadékot. Szörnyű napja volt, a délelőtti verőfényes napsütés sem tudta jobb kedvre deríteni, legszívesebben eltűnt volna egy kicsit a világ szeme elől, hogy csendes magányában kipihenhesse magát illetve nem teljesen magányosan… Volt egy illető, aki csupán jelenlétével bármikor jobb kedvre tudta deríteni, de ő most nem volt ott. Már majdnem két hete volt a Jefferson teljes jogú munkatársa emiatt egyre kevesebb időt tudtak együtt tölteni, a lány csak néha, néha tudott elszabadulni már vagy két napja nem is találkoztak. A fiatal férfi fáradtan döntötte a fejét a pultra, csukott szemmel próbálta felidézni az ismerős mosolyt, illatot, érintést… Nem értette, hogy miért érez mindig ilyen hiányt mikor nincs mellette és miért olyan jó érzés, ha ott van vele. Volt már szerelmes egyszer, fiatal kora ellenére, egyszer igenis volt szerelmes, de őt elvesztette emlékszik még milyen fájdalommal járt az elvesztése. Utálta azt az érzést és nem akarta újra átélni… Nem szalaszthatja el újra az esélyét, lehet, hogy lépése hiba lesz vagy túl korai, de hogy ha habozik, megint csak egy magányos balfácán lesz, aki másoknak fog zagyválni mindenféle szerelmi bánatról… Nem most nem!
***
- Jó éjszakát! – köszönt el Elisa a Jeffersonból kilépve az éjjeli őrtől, aki erre csak egy álmos morgást hallatott, ami valószínűleg egy köszönésnek minősült. Elisa szemhéjait ólomnehéznek érezte, tudta, hogy most bárhol el tudna aludni napok óta csak dolgozott és alig aludt. Egy kényes ügyön dolgoztak egy külföldi diplomatát gyilkoltak meg, az ügyet diszkréten kellett kezelniük éjt nappallá téve dolgozott az egész csapat, de ma végre lezárhatták az ügyet és mindenki pihenhetett. Nem messze az intézettől bérelt egy kisebb lakást így gyalogszerrel is könnyen bejárhatott dolgozni. A rövidtáv azonban az éjszaka eme szakában igen félelmetesnek hatott. Szaporázta a lépteit, úgy érezte, hogy valaki követi, de akárhányszor hátra nézett senkit sem látott. Úgy gondolta csak a fáradtság űzi vele ezt a játékot, de mégsem lassított a tempón. Végre elért a házhoz, de hiába kereste kulcsát nem találta újra és újra átnézte a táskáját, de a kulcsnak nyoma sem volt.
- Na, remek… - motyogta magában miközben hajcsatjával próbálta kinyitni a zárat, percekig próbálkozott vele mikor végre meghallotta a zár ismerős kattanását. Nagy sóhajjal nyugtázta, hogy végre biztonságban van, már indult is volna felfelé a lépcsőn mikor egy erős kar rántotta vissza a lépcsőfokról. Erőszakosan szorította a lány törékeny testét a hideg falhoz, nyakához kést szorított és kaján vigyorral nyugtázta a lány szemében megcsillanó félelmet.
- Ha megszólalsz vagy szökni próbálsz az utolsó, amit látni fogsz az én arcom lesz! – lihegte a férfi miközben a lány nyakán táncoltatta a kés jéghideg pengéjét. – Innen úgy sem menekülhetsz szépségem… - bökött fejével az ajtó felé, mert látta, hogy a lány egyre a menekülő utat keresi, de az ajtóban két gorilla méretű férfi állt elzárva az egyetlen használható menekülési utat. – Nagy kár lenne érted és a főnök sem örülne, ha elveszíteni egy ilyen szépséget, a főnöknek szüksége van rád… Pedig én is el tudnék veled szórakozni! - túrt bele a lány hajába és gusztustalan mosollyal reagált a lány szabadulási próbálkozásaira. Intett az egyik férfinak az ajtóban, aki egy valamivel átáztatott anyagdarabot nyújtott át neki, a lány rögtön felismerte a jellegzetes szagot, kloroform… - Készültem, hogy nem adod egy könnyen magad. Úgyhogy nagy levegőt! – a lány kapálózott, de a férfi sokkal erősebb volt, már csak homályosan látta a férfi felé tornyosuló alakját és pillanatokon belül minden elsötétedett…
***
- Tessék, Dr. Lance Sweets! – mormogta Sweets álmosan a telefonba, felült az ágyon fejét az ágy támlájának támasztotta úgy várta az érkező választ
- Elraboltam Elisa Kronét ha azt akarja, hogy a kis barátnője életben maradjon, 1 millió dollárt akarok egy kanári-szigeteki számlára. 3 napja van, és a lány meghal, még jelentkezem, a részletek később tudja meg. Ne feledje, van választása vagy engedelmeskedik, vagy a lány meghal más eset nincs. – fejezte be a mondandóját a vonal másik végéről egy éles férfihang, hangja késként szelte az izzó levegőt Sweets szívverése felgyorsult ereiben megfagyott a vér, hófehér arccal próbálta képezni a szavakat nem hagyhatja, hogy a férfi letegye a telefont.
- Vár… Várjon! Honnan tudjam, hogy nem hazudik? – csengett Sweets kétségbeesett hangja és reménykedve várta a választ
- Nem szokásom, ha hiszi, ha nem ismer engem és is ismerem, magát nem is tudja mennyire… - így az ismeretlen
- De ki maga és miért csinálja? Ártottam magának? – hangzott Sweets elhaló hangja, amibe hiába próbált erőt önteni nem sikerült
- Igen nem is tudja mennyit ártott tönkre tette az egész életemet! – kiabált bele az ismeretlen a telefonba
- Én nem ártottam senkinek… - habogta Sweets ijedten mire csak egy éles kacaj válaszolt
- Ó dehogynem elvett tőlem valakit, akit szerettem, de most visszakapja! – ordította
- Bizonyítsa be, hogy tényleg ott van tudni, akarom, hogy nem hazudik! – válaszolt Sweets és most már ő is emelet a hangerőn
- Á hogy bizonyíték kéne? Tudja mit lesz bizonyíték! Majd jelentkezem…
- Ne tegye le, kérem! Ne tegye le! Kérem… - ismételgette Sweets újra és újra, de már nem kapott választ a szobára rá szállt az éjszaka fagyos csöndje, a férfi nem tudott mozdulni újra és újra halotta a beszélgetés szavait. Csak most tudatosult benne hogy ez tényleg igaz, igaz hogy az a nő, akiért bármit megtenne, akiért az életét adná, most idegenek kezében van… De mit csinálnak vele? Mi van akkor, ha az ismeretlen hazudik és már rég nem él, hogy éli azt túl? Nem, nem kesereghet! Meg fogja menteni, meg kell mentenie!
Kezébe vette telefonját, és a névjegyek között megkereste az egyetlen olyan embert, akiről tudta, hogy segíthet…
- Halló! Booth? Szükségem van a segítségedre! Most! Azonnal!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Na ilyen fordulatra nem számítottam!! Megleptél Mercy! Gratula!
Nagyon kíváncsi vagyok ki lehet az az ismeretlen fogvatartó, akinek Sweets ártott!!
Úgyhogy KK!!!