Zihálva ültem föl az ágyamban, ránéztem az órára hajnali fél négy volt. Magam is arra keltem talán, hogy Bones nevét kiáltom. Szörnyű álom volt, nem is tudom leírni mit éreztem. De talán ilyen helyzetben senki nem tudná, ha valaki elveszti a társát, akivel mindent megbeszél, akivel a mindennapjait tölti, akit akár az élete árán is megvédene. Mondanom sem kell hogy ezek után egyszerűen nem tudtam elaludni, hétig csak forgolódtam az ágyamban, nem tudtam mire vélni ezt az álmot. Valamiféle jel akart talán lenni. De milyen jel? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal voltam elfoglalva három és fél órán keresztül, így mire odáig jutottam, hogy felkeljek és elvégezzem a reggeli teendőimet, teljes depresszióba estem.

Mikor beértem a munkahelyemre úgy éreztem, már tényleg csak egy hajszál választ el attól hogy összeomoljak, és ha azonnal nem beszélek Sweetsszel, akkor nem lesz már ott az a hajszál. És szerencsémre ott találtam az irodájában, valamilyen papírokat rendezgetett.

- Muszáj beszélnünk! - Rontottam rá köszönés nélkül.

- Miről lenne szó? - Tette félre a papírokat.

- Most biztos hülyének fogsz nézni, de szörnyű álmom volt és van bennem valami olyan érzés mintha ez nem csak egy szimpla álom lett volna, hanem egy jel. De nem tudom milyen jel, vagy hogy egyáltalán mit jelenthet, viszont ez most eléggé frusztrál. Szóval azt álmodtam… - Elmeséltem neki az egészet, de nem nézett a mesém után idiótának, ami talán jót jelent.

- Nos, azt kell mondjam én nem hiszek az égi jelekben, de ki is pontosan ez a Monica?

- Ja, őt tegnap ismertem meg amikor vacsorázni voltam, meg is beszéltük, hogy ma elmegyünk moziba. Gyönyörű nő, de attól félek, ha most ránézek mindig a tegnap esti álmom fog eszembe jutni, amitól egyébként bárhányszor rágondolok kiráz a hideg.

- Khm. Hát, te döntöd el, hogy ezzel mit kezdesz. - Ezt mondta, de láttam hogy belül nagyon máshol jár. Nem tudtam mit gondolhat, de az arcán azt láttam mintha teljes könyvet talált volna már ki fejben.

- Na jó, inkább mondd el hogy mi az igazi véleményed, mert ez most nagyon látszik.

- Nagyon jól tudod, én mindig is úgy gondoltam, közted és Dr. Brennan között több van mint munkatársi kapcsolat, így meglehet, az álmod annak szólt, hogy ez a Monica a gonosz boszorkány, aki miatt Dr. Brennannel nem sikerülhet a kapcsolatod, mert most Monicával randizgatsz. Az agyad egy hátsó zugában te is tudod, hogy te és Dr. Brennan egy pár vagytok és ez az álmod talán ennek szólt.

- Na jó Sweets, megmondtam hogy ez nincs így, Bonessal nincs semmi köztünk amire te gondolsz. És hogy lenne már Monica a gonosz boszorkány? Nagyon el vagy tévedve. Egyébként meg ha tudni akarod Bones is épp randizni készült mielőtt eltűnt. Gondoltam hogy majd adsz egy jó tanácsot és nem a történeteidet akarod majd rám tukmálni, de tudod mit, ha te még ilyenkor is csak a saját dolgoddal tudsz foglalkozni, akkor itt hagylak titeket. Téged és az idióta gondolataidat.

- Booth, ez az én véleményem, és nem is biztos hogy alaptalan. - Ennyi elég is volt. Odamentem hozzá és egyenesen az arcába mondtam:

- Figyelj! Ezt már százszor megbeszéltük és az is elég volt. Hányszor mondjam én el, hogy bár nagyon szeretem Bonest, de nem vagyok szerelmes, és ezen az sem fog változtatni, hogy napi tízszer elmondod, hogy van köztünk valami.

Ezután a csodás beszélgetés után gondoltam utánanézek kicsit az ügynek. Beszélek a tegnap kihallgathatatlan fickóval, hátha még nem szökött meg a kijózanítóból.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2013.06.29. 12:45 PÜT Az előző résszel jól megijesztettél!!!! De most, hogy elkezdtem ezt a részt olvasni, letöröltem az izzadtságcseppeket a homlokomról  Ez a Monica azért idegesít egy kicsit.... De legfőképp már Bones miatt aggódom, remélem hamarosan rátalál Booth!! Várom a folytatást!!