Booth és Sweets az áldozat lakására tartottak. Az autóban az ügyről beszélgettek. Booth megnyugodott, hogy talán Sweets nem vesz észre rajta semmit. Kissé tartott az újabb pszihodumától és attól, hogy egy pszihológus, aki ráadásul nagyon jól ismeri őt, egyből átlát majd a helyzeten. Nem akart magyarázkodni senkinek.
- Na és mi újság veled és Dr. Brennannel? Mikor lesz a nagy nap? - érkezett a kérdés a pszihológustól.
"Na tessék..." Boothnak fogalma sem volt, mit felelhetne.
- Tudod Sweets, vannak dolgok, amikhez egyszerűen semmi közöd. Mindent meg fogsz tudni időben, amiről tudnod kell.
Azt hitte, le tudja rázni ennyivel, de arra nem gondolt, hogy a férfi észreveszi az ingerültséget az ügynök hangjában.
- Mi történt köztetek? -vágta rá a pszihológus.
- Ne már Sweets, most komolyan? Nem akarok beszélni róla és...különben sincs semmi közod hozzá, oké???
- Tudod egy jó ideig veletek éltem, jól ismerlek titeket, barátként és pszihológusként is. Dr. Brennan talán meggondolta magát?
- Nem erről van szó. Én mondtam, hogy ne eröltessük ezt az egészet.
Sweetsnek alig jött ki hang a torkán.
- Hát ez...ez...ezt én nem értem…
- Ki hitte volna...-suttogta maga elé Booth.
- De hát nem ezt akartad mindig is?
- Nem mindig kapjuk meg amire vágyunk...
- És mi van Dr. Brennannel? Mégis hogy történt ez? Valami miatt meggondoltad magad, de miért? 
Ekkor odaértek a helyszínre, ez mentette meg Bootht a további magyarázkodástól. Az áldozat lakásán Sweets a szokásos pszihodumáját hadarta, amikor Booth megpillantott egy fotót az asztalon. Egy esküvői fénykép volt. Olyan boldognak látszottak. Ők is megérdemelnék már Bonesszal, hogy ilyen boldogok legyen...elképzelte az esküvőt Brennannel. Ahogy a nőt gyönyörű ruhában az apja kíséri az oltárhoz. Képzeletében szerelme fehérben volt, aztán emlékezett, hogy Bones azt mondta, semmiképp sem fog fehér ruhát viselni, és elmosolyodott. Észre sem vette, hogy Sweets már vagy ötödször szól hozzá.
- BOOTH ÜGYNÖK!!!
- Mi...mi van? Találtál valamit?
- Figyeltél te rám egyáltalán? - ekkor Sweets is kiszúrta a fotót, és értetlenkedve nézett Boothra. 
- Miért nem mondod el mi történt? Azt hittem, hogy ennél jobb a kapcsolatunk…
Amikor meglátta az ügynök szemében a dühöt, így folytatta:
- Nézd, úgy kérdezem, mint a barátod. Nem pszihológusként.
- Ezek szerint végeztél, remek, indulhatunk? - ezzel kiviharzott a lakásból, Sweets pedig utána loholt.
- Várj már Booth, látom, hogy valami nincs rendben, valakinek el kell mondanod, miért nem árulod el az igazat?
- Azért Sweets mert semmi közöd hozzá, érted? A pszihodumád most nem segít!!! 
Sweets érezte, hogy jobb, ha most békénhagyja az ügynököt.
- Ha mégis beszélne valakivel...
- Tudom Sweets, tudom...lezárhatnánk ezt? Menjünk, még sok a dolgunk. 
Kocsiba ültek, és az út alatt már csak az ügyről beszélgettek. 

Booth késő délután Bonesért ment a laborba, és hazafelé indultak, hogy aztán eltöltsenek egy kellemes vacsorát kettesben. Bones gyönyörű ruhát öltött magára, és Booth is igyekezett kicsípni magát."Mi van, ha Angela téved? Mi van, ha már nem szeret?" Ezekkel a gondolatokkal a fejében készülődött Brennan, és szemébe könnyek gyűltek, ezért gyorsan el kellett felejtenie ezt, különben kezdheti elölről a sminkelést. Csak Booth volt képes lebontani a maga köré épített falakat. Nehéz volt megszoknia, hogy együtt él egy férfival, és hogy van egy gyereke, és aztán amikor végleg eldobta magától azt az állandó racionalitását, visszautasították, és fájdalmat okoztak neki. Amikor Booth kimondta azokat a szavakat tegnap, akkor érezte először, hogy hiba volt feladni áthatolhatatlanságát. Előtte boldog volt. Boldog volt Boothszal, Christinnel, és a tudattal, hogy többé nincs egyedül. De most teljesen összezavarodott. Hiszen miatta olyan most, amilyen. Nem az a racionális ember, aki mindent csak tudománnyal és logikával tudott értelmezni. Már tudta, mi az a szerelem, hogy hogyan kell használnia a szívét. A történtek azonban kételyeket ébresztettek benne, hogy megérte-e. "Ha Angenek nem volt igaza, akkor nem szeret...ismerem őt. El akart venni." Könnyei ebben a pillanatban legyőzték őt. Gyorsan letörölte őket, és rendbehozta sminkjét.
Booth fejében eközben hasonlóképpen cikáztak a gondolatok. Tudta, mi jár most Brennan fejében. Hogy mit kockáztatott. De azt is tudta, hogy helyesen cselekedett, életeket mentett. "Az a féreg nem teheti tönkre az életünket...ha nem vehetem el feleségül, akkor így fogom őt boldoggá tenni." Magát sem tudta megnyugtatni ezekkel a gondolatokkal, ismerte Bonest. Nem fogja tudni elaltatni a gyanúját. Évek teltek bele abba, hogy végre megnyíljon, annyit várt erre, annyit próbálkozott, dolgozott ezért, és most...ő maga rombolta ezt le. Nem veszítheti el őt. Azt nem élné túl. És valószínűleg Bones sem, ha megint elhagynák. Tisztában volt vele, hogy benne bízik legjobban a világon, ha ő csalódást okoz neki - vagyis már okozott is - az végzetes következményekkel járhat kapcsolatukra nézve. Bones pedig sosem fog bízni senki másban. 
Gondolatmenetét a nő hangja szakította meg. Amikor megpillantotta Bonest, egy pillanatra elakadt a lélegzete, a szívverése pedig felgyorsult.
- Bones te...szóval, gyönyörű vagy - nyögte ki nehezen bókjait.
- Köszönöm, te is elég jól nézel ki.
- Indulhatunk? - kérdezte a férfi, és a karját nyújtotta Brennan felé. A nő bólintott és belekarolt a férfiba.A vacsora jól telt, végre kissé megfeledkezhettek a történtekről, és ezt csak egymásnak köszönhették. Csak az együtt töltott idő segíthetett. Olyankor Bones megnyugodott, hogy Booth ott van vele, és a legapróbb jeleit sem érzi annak, hogy már nem szereti őt. Booth pedig végre mosolyt látott a nő arcán, és ez nyugalommal töltötte el. Talán tényleg igaza volt Bonesnak, nem kell összeházasodniuk. Hiszen így is boldogok. Nem hagyhatja, hogy Pelant győzzön, hogy szenvedni lássa őket. Ha ő nem erőlteti annyira a házasságot, ez az egész nem történt volna meg…
Befejezték a vacsorát, majd hazafelé indultak. Amikor hazaértek, Booth kinyitotta az ajtót Brennan előtt és betessékelte. Amikor bementek, a nő a férfi szemébe nézett.
- Ez nagyszerű volt.Booth közelebb lépett, magához húzta Bonest, és szenvedélyesen megcsókolta. Ekkor mindketten elfelejtették, mi történt előző este. Booth törte meg a pillanatot egy megjegyzéssel, amivel elrontotta a pillantot.
- Nem kell elvennem téged feleségül ahhoz, hogy szeresselek, és hogy boldogok legyünk - mosolygott. Brennanben hirtelen vulkánként törtek fel az érzések. "Szóval Ange tévedett..." Majd elkapta a fejét és eltolta magától Bootht, aki erre értetlenül bámult a nőre.
- Most meg mi történt?
- Sajnálom - suttogta és az emeletre indult, ám Booth hirteken elkapta a karját és visszahúzta. A szemébe nézett, és könnyeket látott benne. Ennek hatására teljesen megfagyott. Egyre közelebb húzta magához a nőt, akinek pedig egyre jobban potyogtak a könnyei.
- Szeretlek. - kezdte Booth - szeretlek, érted? Veled akarom leélni az életemet, és....
- Az én hibám Booth, én tehetek róla - fojtotta bele a szót Brennan a férfiba, aki szinte alig kapott levegőt.
- Tessék? Nem Bones ez nem igaz...- megfogta a kezét és erősen megszorította.
- Olyan sok évig a racionalitással, a logikával és a tudománnyal védtem meg magam. Olyan sok évig hajtogattam, hogy nem fogok férjhez menni...Megértem, hogy belefáradtál.
"Ezt nem hagyhatom...nem engedem, hogy magát hibáztassa. De vajon mi fáj neki kevésbé? Ha azt hiszi ő a hibás, vagy ha azt hiszi, nem akarom őt elvenni?" Boothnak fogalma sem volt, mit lépjen, majd újból megcsókolta, de a nő megint ellökte magától.
- Összezavarodtam...azt hiszem jobb lesz, ha most elmegyek. Egyedül szeretnék lenni egy kicsit.
Azzal az ajtó felé indult, Booth pedig érezte, jobb, ha most békén hagyja őt. Csak az autó motorjának zúgását hallotta, és az ablakból nézte, ahogy Brennan elhajt. Féltette, nem akarta, hogy ilyen zaklatott állapotban vezessen. De legfőképp attól félt, hogy mi lesz, ha legközelebb beszélnek, csak próbálta elképzelni, mi játszódhat le Brennanben. Amíg nem tudta, hol van szerelme, képtelen volt álomra hajtani a fejét. 
Kb.fél óra várakozás után - ami neki óráknak tűnt - telefonálni kezdett. Bones telefonjának csörgése a nappaliból hallatszott. "Hát persze...idióta Seeley...." Szinte kimondta magának ezen gondolatát, miközben Angelát hívta. Ezután Maxet, még Camet és Sweetset is felhívta, de senki sem tudott semmit Brennanről. A tehetetlenség kis híján az őrületbe kergette. Elindult a kocsija felé, hogy elmegy és megkeresi őt, de megtorpant az ajtó előtt: mégis merre induljon? Leült a kanapéra és arcába temette a kezét. Lassan kezdett elbóbiskolni, majd elaludt. Álmai azonban nem hagyták békésen szundítani. Pelantot látta, aki épp egy fegyvert tart Bones fejéhez, ő pedig ott állt teljesen tehetetlenül.
- Mi az Booth ügynök? Nem akarja őt megmenteni? 
Ekkor elindult feléjük, de egy hatalmas dörrenést hallott, ami mintha csak igazi lett volna, felébresztette. Majdhogynem leesett a kanapéról, akkorát ugrott rémületében.
- Bones...jaj ne...- ezzel felpattant, és kiviharzott az ajtón. Még mindig nem tudta, merre indulhatna, de nem tétlenkedhet tovább. A motort indította volna, amikor a telefon csörgése zavarta meg. Felvette, és egy ismerős hang szólt bele.
- Elvesztett valamit, Booth ügynök? 
Booth szívverése megállt egy pillanatra. Felismerte Pelant hangját.
- Ha bántottad, én....
- Miért bántottam volna? Maga fogja bántani eleget. Ha magukkal történik valami, használhatatlanok lesznek, és akkor nem lesz értelme a játéknak.
- Hol van Bones???
- Ezt magának kellene tudnia Booth ügynök.
.- Minden lépésünket figyeli, nemde? Akkor azt is tudja, hogy hol van!
- Ha megmondanám, akkor én nem tudnék szórakozni.
- Te rohadék, ha mégis hozzáértél én...halló? Halló???!- a telefon már süket volt.
"Csak szórakozik...mi a játék lényege? Nem történhet meg az, ami az álmomban. Azt nem engedem. Nem hagyhatom, hogy baja essen. Egy szavát sem hihetem el ennek a szemétnek. Mi az, hogy fogom én bántani eleget??? Én soha..." Próbálta kiverni a fejéből a gondolatot, hogy Pelant bánthatja őt. Hirtelen eszébe jutott egy hely, ahová mehetett. "Egyedül akar lenni...megvan!" Beletaposott a gázba, és csak reménykedett, hogy Bones ott lesz. Bele sem mert gondolni, mi lesz, ha nem, mert akkor egyre csak nő annak az esélye, hogy valami történt vele.

Pelant ezalatt újabb holttestet hagyott a csapatnak üzenetként, és közben felnevetett:"Sajnálom, Booth ügynök."

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2013.07.16. 18:40 Sophie Wow, kezdenek beindulni a dolgok! Kíváncsian várom a fejleményeket. (= Tetszik, ahogy írsz, KK