|
WonderWoman: A múlt árnyai/14.
Booth orra előtt becsukódott az ajtó. Az ajtó, ami talán valami új dolog kezdete lehetett volna. De nem akart nagyravágyó lenni. Az elmúlt pár napban sok minden történt. Előbb Parker aztán Sully… Még Bonessal is összevesztek, de aztán kibékültek, és ő beérte ennyivel. Legalább újra beszélnek. És biztos nehéz lehet, hogy Sully otthagyta. Még emlékezett rá, amikor Hannah hagyta el őt. A szíve még mindig összeszorult, hogyha rágondolt, pedig ő is tudta, hogy ez volt a jó döntés. Mégis olyan nehéz volt lesétálnia a kocsihoz és hazamenni. Hazamenni az üres lakásba, ahol senki sem várja, a lakásba ahol nem lesz ott Bones.
Brennannek az ajtó másik oldalán hasonló érzések kavarogtak a lelkében. Az elmúlt napok fenekestül felforgatták az életét. És tudta, hogy még koránt sincs vége. Az elmúlt napok eseményei összezavarták. Előbb Sully aztán az apjával való beszélgetés és végül Booth. Booth… a legnagyobb kérdés az életében. Az egyetlen, akire nem tudott racionálisan gondolni. Pedig akarta és nagyon igyekezett, de mindhiába. Akárhányszor megpróbált a racionalitás talaján maradni, az érzelmei mindig elragadták. Egy dologban biztos volt… Pokoli éjszakája lesz.
Booth sem volt ezzel másként. Hazaért, de otthon se tudott másra gondolni. Ahogy Brennan sem. Egész éjszaka próbált elaludni, de csak forgolódott és folyton járt az agya. Már hajnalodni kezdett, amikor megcsörrent a mobilja.
- Brennan!
- Itt Booth. Remélem nem keltettelek fel. Öltözz, mindjárt ott vagyok érted, van egy gyilkosságunk.
- Persze… Nem, nem ébresztettél fel. 10 perc és kész vagyok.
Egy gyilkosság… Legalább eltereli a gondolatait egy kicsit. Felkelt az ágyból, lezuhanyozott, felöltözött és mire Booth kopogott már indulásra készen állt. Az ajtó elé lépett és félve kinyitotta. Booth látta rajta milyen sápadt, de a sápadtsága ellenére is nagyon csinos volt azon a reggelen.
- Csinos vagy ma reggel, de nem érzed rosszul magad? Nagyon sápadt vagy.
- Nem, jól vagyok. Indulhatunk?
- Persze.
Booth zavarban volt, bár gondolta Brennan biztos nem aludt túl jól, ezért nem feszegette a témát.
- Szóval, hova megyünk??- kérdezte Brennan.
- A Butterfly napközibe. A gondnok talált egy hullát a régi játszóházban.
- Gondnok? Remélem nem nyúlt semmihez!
- Nyugi, Bones. Manapság már mindenki néz krimisorozatokat. Amint észrevette a hullát, hívta a zsarukat.
- Hát nagyon remélem.
Az út hátralévő részében nem beszéltek. Egyikük sem merte felhozni a témát. Mindketten megkönnyebbültek, amikor a helyszínre értek. Brennan megvizsgálta a hullát.
- A szeméremcsont alapján nő, a húszas évei elején.
- Halál oka?
- Egyelőre nem tudom megállapítani, be kell vinni a laborba. És a játszóházból is mindent, ami a tetem körül van.
- Emberek! Hallották, mindent a Jeffersonba!
Brennan végre beért az irodába. Hosszú volt az éjszaka és most még ez az ügy is. Booth pedig úgy viselkedett, mint máskor is. Nem tudta, hogy ez mit jelenthet. Szerencséjére Angela épp ekkor lépett be az ajtón.
- Szia, Édesem. Hogy érzed magad?
- Rosszul, Angie. Fogalmam sincs, mit tegyek.
- Semmit. Sully elment jobb, ha hagyod az egészet.
- Sully? Ja persze….
- Nem Sullyról van szó? Akkor mi a baj?
Brennan mindent elmesélt barátnőjének, Angela pedig tátott szájjal hallgatta. Alig akarta elhinni, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi minden történt. Büszke volt magára, hogy beszélt Sullyval, mert végre elérte, amit akart. Amikor Brennan befejezte a történetet így szólt:
- Édesem, Booth szeret! El kell mondanod, amit iránta érzel, és akkor végre boldogok lehettek!
- Ezt meg miből gondolod?
- Hát nem nyilvánvaló?? Vigyázott rád, beszélt az apáddal is!
- Nem, ezt csak azért tette, mert a társa vagyok.
- Nem drágám, nem. Most az egyszer hallgass rám kérlek! Tudod, én mindig jó tanácsot adok!
- Hát jó. - felelte Brennan kis gondolkodás után. Ha végeztünk ezzel az üggyel beszélek vele.
- Jó, de meg kell ígérned, hogy tényleg megteszed!
- Ígérem!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
