- Szia Ange! - örült meg Bones barátnője láttán.
- Szia szivem, hogy vagy?
Bones nem tudott felelni, mert fizikailag már jól volt, de még sosem fájt ennyire a szíve.
- Csak vigyél ki innen.
- Nézd, tudom mennyire nehéz ez most neked, de össze kell szedned magad. Mondanom kell valamit - folytatta Angela.
- Mi történt?
Angela sóhajtott, aztán nagynehezen belekezdett.
- Apád...ma reggel holtan találták a lakásán. Nagyon sajnálom édesem.
Könnyek jelentek meg Brennan szemében. Elsőre fel sem fogta egészen, Eszébe jutott, amikor 15 év után visszakapta apját, aki elhagyta. Milyen dühös volt rá... pedig csak érte tette. És most többé már nem látja. Mostmár biztosan halott.
- Figyelj... tudom, hogy nagyon nehéz lehet ez most neked, de én melletted vagyok. Néhány napra hozzátok költözöm, hogy... hogy ne legyél egyedül.
- Köszönöm Ange, de ez tényleg nem szükséges.
- De az! A legjobb barátnőm vagy, és nem hagylak magadra.
Brennan meg akarta köszönni, nagyon hálás volt, ez nem igazán az ő műfaja.
- Megölték őt, ugye? – kérdezte Bones könnyeivel küzdve. Angela bólintott, a nő pedig még jobban sírni kezdett. Barátnője átölelte őt, aki könnyeivel küzdve próbált faggatózni.
- Hogyan halt meg?
- Nem tudom. Ma reggel találták meg a testét, én pedig eljöttem a laborból érted.
- De ugye nem szóltál senkinek róla hogy itt vagyok?
- Nem. Azt mondtam, apád halála miatt maradtál otthon.
- És ki talált rá a testére?
- Booth...- felelt bizonytalanul Angela, majd folytatta, hogy terelje a témát - Cam azt mondta, hogy hív, ha bármit kiderített.
- De ki tehette ezt vele? - elmélkedett Bones. Angela nem akarta meg jobban felidegesíteni barátnőjét. Majd ha kicsit megnyugszik, megmondhatják neki, hogy minden bizonnyal Pelant tette.
- Ki fogjuk deríteni - mondta végül Angela.
- Be akarok menni a laborba.
- Szivem ez nem jó ötlet... majd a többiek kiderítik, mi történt apáddal, neked pihenned kell, azon kívül nem hiszem, hogy jót tenne, ha apád csontjait vizsgálgatnád. És különben is, nem tudnál mit csinálni, nincsenek csontok...
- Anyám csontjait is én vizsgáltam...- törtek elő a fájdalmas emlékek Brennanből - ha Cam nem talál semmit, akkor nekem kell megvizsgálnom a csontokat.
- De...
- Angela. Tudok objektív maradni, te is tudod.
- Ez most nem erről szól. Bízz egy kicsit a többiekben, rendben? 
A nő csak bizonytalanul bólintott, látszott, hogy még nem adta fel, Angela pedig taxit hívott.

Booth a kocsiban ült, amikor megcsörrent a telefonja.
- Booth! - kapta fel a mobilját.
- Cam vagyok. Azt hiszem tudom, mi végzett Max Keenannel.
- Nem sokára a laborban leszek.
Kb. negyed óra múlva Booth közeledett az emelvény felé.
- Mit találtatok? - kérdezte.
- Jó híreim vannak. Azt hiszem, Pelant ezúttal hibázott. A nyomok alapján nem akart végezni Maxszel.
- Akkor mi történhetett?
- Nos, feltételezzük, hogy Pelant Max lakásán volt, ám nem számított rá, hogy ő időközben hazaér.
- Nem tetszik ez nekem… nem követne el ilyen amatőr hibát. Ez így túl egyszerű…
- Szerinted csapda?
- Biztos vagyok benne.
- De Pelant is tudja, hogy nem vagyunk ostobák…
- Most azt akarod mondani, hogy el akarja hitetni, hogy csapda, és közben nem az?
Ekkor Hodgins vágott közbe.
- De az is lehet, hogy csapda, és azt akarja, hogy azt higgyük, nem az, mert…
- Elég Hodgins, én nem vagyok agyas ezt képtelenség követni… te meg az összeesküvés elméleteid…
- Héé – háborodott fel a bogaras-agyas – én vagyok a labor királya!
- Figyelj Seeley – avatkozott be Cam  - tovább vizsgáljuk a hullát, tudod, hogy megteszünk mindent.
- Tudom… de miből feltételezitek, hogy hibázott?
- Ez a módszer nem vall rá. Maxet fejbeverték valamivel, még nem tudjuk, mi lehetett a fegyver. Aztán egyszerűen leszúrták.
- Mi van, ha nem is Pelant tette? – gondolkozott Booth.
- Gondolod, hogy megint talált magának egy befolyásolható lányt?
- Nem kizárt.
Aggódva néztek egymásra, nem volt ötletük, merre indulhatnának el. Végül Booth elment, miután „parancsba adta”, hogy a hulla minden centijét vizsgálják át alaposan, újra és újra, amíg nem találnakvalami használhatót. Ezután kocsiba ült és az FBI épületébe tartott. 
Mikor beért az FBI-hoz, Sweetshez indult. Beszélnie kell valakivel, de azt sem tudja, miről. Csak szüksége van arra, hogy valaki meghallgassa. Nem szólhat senkinek sem a titkáról. Talán elmondhatná valakinek, de nem kockáztathat. Túl nagy a tét, és Pelant bárhol figyelheti.
- Szia Sweets! - köszönt Booth, mikor belépett a pszichológus irodájába.
- Áh, Booth ügynök, mi járatban?
- Beszélnem kell valakivel.
- Nos, akkor örülök, hogy hozzám fordult - mosolyodott el Sweets - miben segíthetek?
- Hát... csak beszélgetni szeretnék... - bizonytalanodott el az ügynök.
- Rendben… de miről?
 - Mostanában semmi sincs rendben, tudod? Most még Bones apja is...
- Mi történt Maxszel?
- Megölték.- Ooh, szegény Dr. Brennan... hogy viseli?
- Nem tudom...
- Hát...hát ez egyre furcsább...
- Tudod mit Sweets már bánom, hogy idejöttem, inkább elmegyek. Ja egyébként, lakhatnék nálad egy darabig?
- Mi van???
- Mert szakítottam Bonesszal és nem élünk már együtt, és nincs hová mennem, szóval, mehetek?
- Hát de...de...- Sweets csak dadogott a döbbenettől. Ez már neki is sok volt.
- Ne kérdezz semmit, kérlek - folytatta Booth - figyelj, mindent meg fogok magyarázni, ha eljött az ideje, de nagyon kérlek, hogy most ne kérdezősködj, a saját érdekedben, csak segíts, kérlek Sweets!!!
- De hát te jöttél azzal, hogy beszélni akarsz...
- Aaah, a fenébe is, igazad van, össze vagyok zavarodva... felejtsd el...
Mivel a pszihológus látta, hogy ez most nagyon komoly, a kijárat felé tartó ügynök után szólt.
- Várj Booth! Segítek neked. És ígérem, semmit sem fogok kérdezni. A lakótársaim véleményét még ki kell kérnem, de nem hinném, hogy kifogásuk lenne.
- Köszönöm, Sweets. Nagyon köszönöm. És megtartom az ígéretem.
Miután az ügynök elhagyta az irodáját, tovább járt az agya. „Mit értett azalatt, hogy a saját érdekemben? Mibe keveredhetett? És Dr. Brennan? Előbb tudtam, hogy szeretik egymást, mint saját maguk… az nem lehet, hogy Booth csak úgy önszántából elhagyta… soha nem tenne ilyet vele.”

Booth a saját irodájában ücsörgött. A kezébe vette az asztalán lévő fényképet. A családjuk volt rajta. Christine, Bones, és ő. Könnyei hamar elöntötték arcát. Hosszasan bámulta a fotót. Másik kezével is megfogta, és hüvelykujjával végigsimított rajta. Christine, majd Bones arcán. "Értetek tettem...sajnálom. Rendbehozom, ígérem!"A kopogás zavarta meg gondolatait. Gyorsan letörölte könnyeit, és kiáltott, hogy "szabad".
- Mi folyik itt szivi? - lépett be Caroline. 
- Én is örülök neked Caroline, te is jól nézel ki ma – próbált viccelődni Booth.
- Jól van szivi, ne udvarolj tovább, miért most kellett megtudnom másodkézből, hogy Max Keenan halott? 
- Sajnálom…
- Neked meg mi bajod van? – az ügyész kiszúrta Booth arcán a sírás nyomait. Elárulod, vagy hívjam a dilidoki haverodat?
- Semmi bajom, kösz Caroline.
- Nekem nyolc, ha nem attól ilyen vörös a szemed, mert allergiás vagy rám. Ez meg mi? - pillantott az ügynök kezében lévő fotóra 
- Csak nincs valami gond a doktornőddel? - érdeklődött, de Booth csak sóhajtott és sejtelmesen nézett vissza rá. Caroline nem firtatta a dolgot.
- Na nekem rohannom kell, viszlát szivi! – azzal Caroline kiment az ajtón. 
Booth egy pillanatra elmosolyodott Caroline szavaitól. "Szivi..." - mosolygott. Még vetett egy pillantást a fényképre, majd beletemetkezett a papírmunkába.

Bones eközben a házukba ért Angelával, előtte pedig beugrottak Christinért. A nő már nagyon hiányolta lányát. Nagyon kimerült volt, így amikor hazaértek, lefektette Christinet, majd maga is aludni ment. Angela a kanapén aludt. Brennannek egész éjszaka szörnyű álmai voltak. Újra és újra látta Bootht, ahogyan véget vet kapcsolatuknak. Álmában a férfi elégedetten, gúnyosan nevetett rajta, majd egy másik nő oldalán távozott. Akkor riadt fel, amikor azt látta, hogy Booth együtt nevet rajta azzal a másik nővel, és megcsókolja. Olyan valóságosnak látszott... Felébredt, és maga mellé nézett az ágyra. Oda, ahol Booth szokott aludni. És most nem volt ott mellette... Nagyjábol hajnali 2 óra volt, és ezek után már egy percet sem bírt aludni. Órákig forgolódott, próbált megfeledkezni álmáról, de egyre jobban kezdte elhinni, hogy Booth tényleg csak nevet rajta, és hogy egy másik nő miatt hagyta el. Egyfolytában hallotta azt a gonosz nevetést...Kitört belőle a zokogás. Angela is ébren volt, és meghallotta barátnője sírását.
- Édesem, minden rendben? - kiáltott be Bones szobájába.
- Persze...semmi gond Ange - próbálta nyugtatni barátnőjét, de hangjából egyértelműen kihallatszódott a sírás. Minden porcikájában reszketett, teljesen összetört. Nem akart látni senkit, Angela azonban bement, miután hallotta barátnője hangját. Mikor belépett, őt is megrázta Brennan látványa.
- Szívem...tudom mennyire fáj...- közelebb lépett, hogy átölelje őt, Bones azonban elutasította.
- Menj most ki, kérlek.
- De én...- Menj már Ange! - kiáltott Brennan. Abban a pillanatban meg is bánta ezt, de Angela tudta, mit érez most barátnője, és ezért haragnak nyoma sem volt benne. Engedelmesen kiment a szobából, Brennan pedig mégjobban sírt. Mostmár a legjobb barátnőjét is eltaszítja magától.
Kb. egy óra múlva kiment, hogy bocsánatot kérjen Angetől, azonban sehol sem találta...

Booth reggel Sweets szobájában ébredt. Nem kis csalódást okozott neki, hogy Sweetset látta meg először, nem éppen ez volt az álma. Bones pedig nincs vele. De hálás volt a pszichológusnak, hogy egyáltalán volt hol aludnia. Sweets még mélyen aludt, ő azonban már egy percre sem bírta lehunyni szemét, és közben azon törte a fejét, hogy bemenjen-e a laborba. Félt, hogy ott összefuthat Bonesszal, de remélte, hogy Ange meg tudta győzni arról, hogy otthon kellene maradnia néhány napot. Fel akarta hívni, hogy megkérdezze, mi újság velük, hogy Bones jól van-e, Angela azonban nem vette fel a telefont. " Nem találkozhatok Bonesszal...nagyon fájna neki. Inkább felhívom Camet, telefonon is el tudja mondani a részleteket az ügyről." Azzal már tárcsázott is.
- Booth, rossz hírem van - vágott bele Cam az közepébe, amint felvette mobilját - nem dolgozhatsz az ügyön...
- Tessék??? Dehát mégis miért??? - ordított dühösen Booth.
- Nos, mivel Dr. Brennan nem akar tovább együtt dolgozni veled, mostantól új ügynökkel fogunk dolgozni.
- De Bones vissza akar menni az ezeréves csontjaihoz, nem?
- Igen, de az apja ügyét fel akarja deríteni. Csak hogy nem veled.
Booth úgy érezte, sosem volt még ennyire ideges. Most hogy fogja elkapni Pelantot...? Miután káromkodott egy sort, érdeklődni kezdett Camnél.
- Mit tudsz Bonesról?
- Tegnap délután beszéltem Angelával, mesélte, hogy mi történt. Mondtam, hogy Dr. Brennan maradjon még otthon, de tudod milyen. Nekünk viszont beszélnünk kellene.
- Cam, nem akarok beszélni róla...
- A barátod vagyok, Seeley. Nekem elmondhatnád.
A vonal túlsó végén hosszas csend következett, aztán az ügynök elterelte a témát.
- Mi van Max testével?
- Semmi használható… De eszembe jutott valami. Nem fog tetszeni.
- Nagyfiú vagyok, halljam.
- Lehet, hogy Pelant azt akarja elérni, hogy Dr. Brennan vizsgálja az apja csontjait.
- Na neeem, ez már beteges…
Amint ezt kimondta, gondolkozásba merült. Igaza lehet… Ezzel megint fájdalmat tudna okozni. Dühösen kiabált a telefonba:
- Nem akarom, hogy ő vizsgálja az apja csontjait!
- Tudom, és én sem szeretném, de mivel Pelantról van szó, neki kellene megnéznie.
- Figyelj Cam, Bones nem tudja, hogy Pelantnak köze van az apja halálához. Ez mégjobban felzaklatná.
- De előbb utóbb rá fog jönni...és amúgy is túl makacs, ő fogja megnézni a csontokat, ebben biztos lehetsz.
- De akkor Pelant nyer! Ezt akarja! Fájdalmat okozni!
- Nézd, a legjobb gyakornokaink fogják megnézni a csontokat, de ha nem jutnak semmire, hívom Brennant.
- Rendben...- sóhajtott Booth - majd később beszélünk.
- Várj Seeley, nem tudsz valamit Angeláról? Már bent kellene lennie. Próbáltam hívni, de nem veszi fel.
Boothnak erre teljesen elakadt a lélegzete, hiszen Pelant senkit és semmit nem kímél, hiába engedelmeskedik neki.
- Nem… nem tudok semmit – dadogta, majd letette a telefont. Lehet, hogy Angelának valami baja esett, ő pedig megakadályozhatta volna...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés