|
viki: Mindig van remény!/6.
Booth hamar kiverte a fejéből a gondolatot, hogy Angelát baj érte. Hiába vesztek össze Bonesszal, ha baj történt volna, akkor már szólt volna neki. De ahelyett, hogy megnyugodott volna, az jutott eszébe, mi van, ha Bonesnak is baja esett. "Nem, őt nem fogja bántani. Ő is a játék része."
Azzal elindult az irodájába, volt még egy kis papírmunkája, de most úgy érezte, megtört. Mikor beült a kocsiba, percekig csak nézett maga elé, majd egy hatalmasat csapott a kormányra.
- Ange! Hová tűntél? - hallatszott Brennan hangja a házban, ahogy barátnőjét kereste.
- Ne haragudj szívem - érkezett végre a válasz a gyerekszoba felől - de Christine felébredt, és nem akartalak zavarni, most végre elaludt és...
- Kösz, Angela. És...ne haragudj.
Ange tudta, milyen nehezen mondja ki ezeket a szavakat, ezért nagyon sokat jelentett neki.
- Ugyan. Semmi gond - azzal egy apró mosoly kíséretében átölelte Brennant, aki az órára pillantott.
- Nem kellene a laborba mennünk?
- De, kéne, de ma szabadnapot veszünk ki, és együtt töltjük az egészet! - lelkesedett Ange.
- De...- próbált tiltakozni Bones.
- Semmi de! A csontjaid megvárnak.
- Apám...
- Tudom édesem...hidd el, ha szükség lesz rád, Cam szólni fog. Bízz bennük egy kicsit. Nyugi, oké:
Brennan meglepően könnyen megadta magát, és csak bólintott.
Eközben a laborban Max Keenanből már csak csontok maradtak. Ahogy Cam ígérte, a legjobb doktoranduszok vizsgálgatták a csontokat. Cam közben telefonon beszélt Angelával, és habár szüksége lett volna Angelára, megértette, hogy jobb, ha Brennannel marad, különben ő is be akar majd jönni dolgozni.
- Rendben, de holnap mindenképp bent kell lenned – mondta határozottan a telefonba Cam.
- És akkor ki fog vigyázni Brennanre???
- Hidd el, nagylány már.
- Te is tudod, milyen…
- Igen Angela, de akkor is szükségünk lenne rád. Tudod ez itt a munkahelyed – szigorított Cam. Ő is észrevette, hogy kissé túllőtt a célon.
- Sajnálom, de ez engem is megvisel – szabadkozott.
- Semmi baj. Holnap bent leszek.
A beszélgetés végén Cam figyelmét Wendell kiáltása vonta el.
- Megvan!
- Halljam, Mr. Bray, mit talált? - kíváncsiskodott Cam.
- Ezt nézze meg!
Booth késő délután végzett a papírmunkával, nagyon lassan haladt ma, folyton elkalandoztak a gondolatai. Mikor végre kész lett, hazament. Vagyis, amit jelenleg az otthonának mondhatott: Sweets lakására. A pszihológus még nem volt otthon, Booth pedig megviselten zuhant az ágyra. Arcát kezébe temetve feküdt. Legszívesebben üvöltött volna, de azzal csak örömet okozna Pelantnak, így is elég előnye van. Odakint már sötétedett, ezért Booth felkapcsolta a villanyt és zuhanyozni készült. Már a zuhany alatt állt, amikor hirtelen elsötétült minden. Nem látott semmit. Mikor nagynehezen kibotorkált a sötétben, kinézett az ablakon. Odakint is korom sötét lett az utcákon, egyetlen lámpa sem világított. Semmilyen fényt nem látott. "Áramszünet...remek...már csak ez hiányzott." Csak bámult ki az utcára, nem tudta felmérni, mekkora területet érinthet az áramkimaradás. Néhány percig csak ült a sötétben, aztán a homlokára csapott. "Mekkora barom vagyok!!!" Felpattant, és a telefonját próbálta valahogyan megtalálni a vak sötétben, hogy azzal világíthasson valamennyire. Mikor végre megtalálta, rájött, hogy olyan kis fénnyel nem fog sokra menni. Kinyitotta az egyik szekrény a szobában, és mindent feltúrva keresgélt, és szerencséjére egészen hamar megtalálta, amit keresett: egy elemlámpát. Egészen nagy fénye volt, úgy gondolta, ezzel már elindulhat, és mint aki az életéért fut, rohanni kezdett az ajtó felé, ahogy csak a lába bírta. Kiért a sötét utcára, de nagyon nehezen tájékozódott, hiába ismerte jól a környéket. A hold fénye segítségére volt. Nem érdekelte semmit, idegesen kapkodta lábait. "Áramszünet! Áramszünet!!!"- ismételgette magában. "Pelant most nem láthat!!!"
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Az előző és a mostani rész is remekül sikerült! Bár én még mindig bánkódok Max miatt
Gratula! Nagyon várom a folytatást!!
"Rohanj!!!" "Rohanj!!!" Booth!!!
KK!!!!!