Angela elégedetten távozott a barátnőjétől. De nem csak elégedettséget érzett, hanem izgalmat is, és boldogságot. Boldog volt, mert tudta, hogy barátnője végül boldog lehet. Brennan leginkább csak félelmet érzett és aggodalmat. Aggódott, hogy Booth majd nem úgy reagál, mint ahogy azt Angela és minden valószínűség szerint mindenki más is elvárja. Persze maga miatt is aggódott. Félt, hogy Booth ismét visszautasítja a szerelmét. Hiszen egyáltalán nem lenne racionális, ha összejönnének. Hiszen egyszer már mindketten visszautasították egymást. Miért lenne most más, mint annak idején? Mitől változtak volna meg a dolgok? De megígérte és meg kellett tennie, persze még volt egy kis ideje. Ez az ügy akár napokig is eltarthat… Ezekkel a reményekkel lépett ki az irodájából. Ideje lesz belevetni magát a munkájába. Az majd eltereli a figyelmét Boothról és minden másról is.

Angela az arcrekonstrukciót csinálta, Hodgins a helyszínen talált szutymót és rovarlárvákat vizsgálta, Brennan pedig közben rájött, hogy a halál oka egyetlen lövés volt a szívbe. Kegyetlen kivégzésnek látszott és az sem javított a helyzeten, hogy többszörös töréseket talált a nő kar és lábcsontján, ami valószínűleg a halála előtt keletkezett. Ezt a nőt megkínozták, aztán megölték.

- Édesem! Végeztem az arcrekonstrukcióval!

- Máris megyek Angie!

Brennan elindult, de nem volt felkészülve arra, amit látott.

- Ez…. Ez Amy!

- Milyen Amy, édesem?

- Amy Hollister.

- Russ felesége?

- Igen... Azonnal szólnom kell Boothnak, aztán Russnak.

- Jó menj csak, de Brennan… Nem hiszed, hogy Russnak vagy az apádnak köze lenne hozzá, igaz?

- Nem tudom, mit higgyek... Telefonálnom kell.

Azzal elrohant. Telefonálni akart Boothnak, de inkább úgy gondolta, hogy személyesen mondja el neki. Próbált nem gondolni rá, hogy a családjának köze van az ügyhöz, de a gondolatai folyton elkalandoztak. Végre odaért az FBI-hoz. Sietett Booth irodájába.

- Booth, beszélnünk kell!

- Te jó ég Bones! Valami baj van?

- A holttest, akit megtaláltunk….

- Igen? Kiderítettétek ki az?

- Igen… Amy. Amy Hollister.

- Várj, az az Amy Hollister? Russ felesége?

- Igen ő. És meggyilkolták, szíven lőtték, egyetlen lövéssel, sőt előtte még meg is kínozták.

- Jól van. Nyugodj meg. Ülj le egy kicsit. Kérsz egy pohár vizet?

- Nem ülhetek le Booth! Szólnunk kell Russnak.

- Rendben van. Induljunk.

Az út túl csendesen telt. Most nem vitatkoztak, Booth sem találgatott. Egyszerűen egyikük sem tudta elhinni, hogy Amy halott, és megölték. Pedig ő nem ártott senkinek, az biztos. Jó ember volt és jól nevelte a gyerekeit. Végül Brennan nem bírta tovább és kétségbeeséssel a hangjában megkérdezte Booth-t:

- Mit gondolsz, Russnak lehetett köze a gyilkossághoz?

- Nem Bones, dehogyis! Ugye ezt te sem gondolod komolyan?

- De hát ő Russ! És mégis, hogyan lehetsz benne ilyen biztos, hogy semmi köze hozzá?

- Csak érzem, pontosabban tudom. Russ nagyon szerette Amyt, hisz te is tudod.

- Te pedig tudhatnád, hogy a szerelem nem minden!

- Ezt, hogy érted?

- Hát tudod apa is szerette anyát, anya most mégis halott. És gondolj csak bele, hány olyan üggyel találkoztunk, mikor az egyik házastárs végzett a másikkal!

- Jaj Bones, az teljesen más! Akkor az nem volt igaz szerelem. Ha valakit tényleg tiszta szívből szeretsz, előbb halnál meg, minthogy neki árts. Az életed árán is megmentenéd, ha úgy alakulna, hogy bajba kerülne.

- Mint ahogy te engem?

- Hát… Végülis igen. Mint én téged. De figyelj, ne beszéljünk, erről majd meglátjuk mi lesz rendben?

- Persze, ahogy gondolod.

Booth zavarban volt. Fogalma sem volt mit gondolhat Brennan, és már megbánta, amiket az előbb mondott. Brennan nem tudta mit gondoljon. Mit akart ezzel Booth? Hogy szereti őt tiszta szívből? Vagy csak megakarta nyugtatni? Mondani akart neki valamit, válaszolni, vagy egyszerűen csak megkérdezni, mire is gondolt valójában. A gondolataiba merült, nem tudta mit mondjon. A fák és a házak gyorsabban suhantak mellette, mint eddig bármikor. Csak nézett ki az ablakon, de igazából nem látott semmit, csak a lelkét, a szívét, az érzéseit. Csak a lassuló kocsi és a csikorgó fék repítette vissza a valóságba. Az autó megállt. A ház udvarán a lányok vidáman nevetgélve szaladgáltak. Gondtalanok voltak és boldogok. Booth felé fordult:

- Készen állsz?

- Igen, csak még valami.

- Persze, mondd csak.

- Tudnod kell, hogy amit mondtál… Igazad volt.

- Igazam volt? Nahát, ilyen is ritkán adatik meg nekem.

- És még valami. Én is megmentenélek az életem árán is. Pont, úgy ahogy te engem.

Booth meglepődött ezen a kijelentésen, már éppen válaszolni akart, amikor a kocsi ablakán bekopogtattak.

- Na, mi az, bejöttök vagy csak ücsörögtök itt? - mosolygott Max.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2013.08.20. 20:35 Petra Nagyon tetszik a történet!! Remèlem hamar folytatódik! Izgulok ;) KK!!!