Nem bírt várni. Túl sok düh és bosszúvágy gyűlt össze benne az elmúlt 6 évben. Amint megvolt a cím, már állt is fel. Gyors mozdulatokkal kihúzta a fiókot és kikapta belőle a fegyvert. Kiengedte a tárat, egy pillantással ellenőrizte, hogy van-e benne töltény, majd hangos kattanással visszacsapta.
A kék Chevrolet a ház előtt várta. Még erre is gondolt: csak bérelte az autót, természetesen hamis néven. Ha valakinek feltűnne a környéken, az autón keresztül ne találhassák meg. Beült a volán mögé és elhajtott. Égett benne a tettvágy. Szinte beleőrült, mikor meglátta a férfit a városban. Persze, nem volt könnyű megtalálni, természetesen egy tömeggyilkos nem fog rémnevével dicsekedni. Az feltűnő. És ha valaki menekül a tettei elől az nem kelt feltűnést. Hány átvirrasztott éjszaka, és mennyi befektetett energia volt ebben a kutatásban. De a halálosztó is elég óvatos volt, hogy ne fedezzék fel. A metrónál mindig elvesztette a nyomát. Így hát maradt az utas listák átböngészése. A megfigyelés emellett mégis hasznosnak bizonyult. Nem volt egyedül. A legnagyobb csatlósa is vele menekült, meg egy kölyök, akit nem ismert. Elég befolyásolhatónak tűnt. Rá nem vadászott. Amíg nem tesz semmit, nem kell majd megölnie.

A Chevrolet kerekei gyászosan nyikorgó hangot adtak ki, miközben megadták magukat és az autó lelassult, majd lassan megállt. A pisztolyt gondosan elrejtette, hogy a járókelőknek ne tűnhessen fel.
Csak egy-két ember lézengett az utcákon. 9 óra 37 perc. Szerencsére senkinek nem tűnt fel, hogy óvatosan kémlel körbe minden lépés után.
Miután megtalálta az épületet, befordult a mögötte lévő sikátorba. Még egyszer ellenőrizte, hogy nem látja-e senki majd elkezdett felmászni a tűzlétrán. Számolta az ablakokat, majd az ötödiknél óvatosan belesett. Bent szinte teljes sötét uralkodott. A homály jelezte, hogy nincs itthon a tulajdonos. Tökéletes. A lehető legjobban alakul minden.
Megnézte az ablak reteszeit. Viszonylag könnyen nyitható. Pár mozdulat és már ki is nyílt az ablak. Feltolta a jobb kezével, majd bemászott rajta. Biztos volt a dolgában, így egyszerűen hagyta visszaesni az ablakot, ezzel hangos csattanást előidézve.
Amint szeme hozzászokott a homályhoz, a bútorokat kerülgetve odalépett az egyik ajtóhoz. Talán a hálószoba megfelelő lesz. Elég csak várnia az ajtó mögött. Vagy nem is. Inkább az ágy alatt. És amint a fickó lefekszik, elalszik, máris legyőzhető. Bár nem okozna gondot közelharcban sem. Majd, ha meglesz a hálószoba eldönti.
Előzőleg a konyhába sikerült benyitnia, így elindult a szemközti ajtó felé. Amint kinyitotta, már látta, hogy jó helyen jár. Fordult hátra, hogy körülnézhessen, azonban egy jól irányzott ütés megakadályozta ebben. Minden elsötétült előtte.

***

A por a szemébe ment, nem látott rendesen. Booth érezte, hogy meg-meg lökik a fegyver végével. Tudta mi fog következni. Mint olyan sokszor most is embert kell ölnie. Egy asszonyt. Vagy egy gyereket.
Egyre közeledtek az épület felé, amiben fogva tartották őket.
Egyszer csak kivágódott a ház ajtaja, és kitaszítottak rajta egy nőt. A por ismét felkavarodott, ahogy a földre esett és szinte hallani lehetett, ahogy kezét és karját felhorzsolja a kövekkel teli talaj. Olyan piszkos volt, mint errefelé mindenki más. Arcát és ruháját por és vér borította, elfedve a vonásait, lassan felismerhetetlenségig.
Könyörtelen fogva tartójuk felrántotta a nőt a földről, aki könyörögve Booth-t kereste tekintetével.
Ekkor megváltoztak az arcvonásai. Bones-t látta maga előtt, a véres ruhában, meggyötörten. A nő kétségbeesetten nézett vissza rá.
Az ajtó ismét kivágódott, ezúttal egy kislányt lökdöstek ki rajta. Botladozva futott Tempe-hez.
Booth-nak nagyon ismerős volt az arca, de nem tudta honnan. Bones átölelte a kislányt és néhány könnycsepp vágott magának utat poros arcán.
A férfi lökött egyet Booth-on aztán a kezébe nyomott egy gépfegyvert és a nőre, meg a gyerekre mutatott.
- Végezd ki őket! - a nyomatosság kedvéért újra az oldalába bökött a fegyverrel.
Booth felemelte a fegyvert. Nem volt más választása. Tempe arcán könnyek folytak végig.
- Gyerünk! - ordítottak Booth-ra.
- Nem! - dobta el a fegyvert.
Igenis van választása. És nem fogja megölni azt, akit szeret. Akkor inkább haljon meg ő, de nem fogja bántani sem Tempe-t sem a gyermeket.
A következő pillanatban 3 lövés dördült el. Tempe és a kislány összeesett. Booth felordított, egyrészt a fájdalomtól és kétségbeesésétől, amit a lelkében érzett, másrészt attól a fájdalomtól amit a lövés után érzett a lábában.
Abban a pillanatban minden átértékelődött. Elfeledve mindent, rohant Bones-hoz. Érezte ahogy hirtelen megnyílik alatta a föld és hiába kap utolsó erejével utána, Tempe zuhan a sötétség felé.
A sötétség és Bones elé egy ablak rajzolódott ki, majd az épület is körvonalazódott. Booth rohant az épület felé, de nem hallotta a saját hangját, ahogy kiabált. Tudta, hogy Bones nem halt meg az előbb, de hiába kerülte el a halált, ha nem jön ki az épületből, az fel fog robbanni és ő a törmelékek alatt hal meg.
Bones arca még poros volt, a kezeivel az ablakot próbálta szétfeszíteni, de nem történt semmi. Booth segíteni akart, de nem tudott. Túl messze van. Tehetetlenül nézte végig, ahogy a könnyáztatta arc eltűnik a lángok között.

Zaklatottan és csuromvizesen ült fel az ágyban. A szíve őrült tempóban vert. Csak pár pillanat múlva vette észre, hogy elmúlt az álom. Tempe ott alszik mellette.
Még soha nem álmodta ezt a végén. Az eleje mindig ugyanaz volt, kényszerítik, nem teszi meg, Tempe pedig a karjai között hal meg. Hiába ébreszti nem ébred fel többé. De ez most más volt, megváltozott. És ha lehet még szörnyűbb volt ebből az álomból ébredni.
Ahogy szívverése lassult, úgy nyugodott meg ő is. Bámult a hajnali félhomályba, majd óvatosan átkarolta Bones-t és csókot nyomott a nyakára. Mielőtt letette a fejét, még látta a mosolyt, ami átsuhant a nő arcán.
Nem akart gondolni az álomra, most nem. A hajnal utolsó óráit még a nővel akarta tölteni. Röpke pillantást vetett az órára: 4:47. Még van egy órája, mielőtt fel kell kelni.
Közelebb húzta magához Bones-t és enyhén szorosabbra vonta az ölelést. Megnyugtatta a nő közelsége.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2013.09.25. 16:14 Felicitas Nagyon tetszik ez a történet, Claire! Egyre kíváncsibb vagyok! :) Folytasd gyorsan!! :D