|
Leti: Leila/4.
Angela és Leila remekül elbeszélgettek az először említett irodájában. Már jó ideje beszélgettek. A művésznő elmagyarázta a lánynak, hogy kikből áll a „nagy csapat.” A kis agyasnak már csak egy kérdése maradt:
- Kérdezhetek valamit?
- Persze. – válaszolt Angie.
- Tempie és Booth ők…….?
- Drágám, kész a koponya! – rontott be Hodgins az irodába – Nem akarlak zavarni, de ha Booth és Brennan magánéletéről van szó, az engem is érdekel! – vigyorgott a bogaras.
- Jack, Drágám. Tudod, hogy szeretlek, de van, amihez nincs közöd. Szóval most menj, el kérlek.
- Jól van, jól van. – mondta Hodgins miközben átadta feleségének a „kis ajándékot.”
Miután a bogaras elment Angela egy üveglapra állította a koponyát. A felette lévő gép rögtön elkezdett scannelni.
Leila úgy látta, hogy most csak a gép dolgozik, nem pedig Angie, ezért újra feltette a kérdést.
- Tempie és Booth ők együtt vannak?
- Sajnos nem.
- De miért?
- Brennan nem igazán ért az érzelmekhez, de amiket érez azt is elnyomja magában. Az embereket pedig nem engedi közel magához, és fél, hogy csalódás vár rá. Mindketten félnek kockáztatni. Így most simán társak. Elfojtják az érzéseiket, a vágyaikat… - Angelanak most esett le, hogy egy 15 éveshez beszél, ezért inkább nem fojtatta.
Közben az angelatron elkezdett csipogni, azt jelezve, hogy kész az arc és van egy találat is.
- Talán össze kéne hozni őket. – vélekedett a kis agyas.
- Kiket kéne összehozni? – jelent meg ezúttal Booth az ajtóban.
- Hát….öhm….izé… - kezdte Angie.
- Két osztálytársamat. – Blöffölt könnyedén Leila. – Ők barátok, de szerelmesek egymásba és nem merik bevallani, mert félnek, hogy ha tönkre megy a kapcsolatuk, akkor ugrik vele a barátságuk is. – fojtatta a lány, de az ügynök nem értette a célzást.
- Angela, találtál valamit? – tért a lényegre Booth.
- Nem. Még semmit.
- Akkor az, ki a monitoron?
- Ja, igen. Tényleg van egy találat. Észre sem vettem. A neve Sarah Thomas. 19 éves. Két hete jelentették az eltűnését. A családjával élt. A címét átdobom sms-ben.
- Kösz Angie. Megtennél egy szívességet?
- Persze. Mi lenne az?
- Vigyáznál Parkerre míg Bonesszal kihallgatjuk az áldozat családját?
- Parker nálad van?
- Igen. Rebecca elutazott a pasijával egy hétre és addig én vigyázok rá.
- Értem. Szívesen vigyázok rá. Hol van most?
- „Bones nénivel” beszélget az ősi kultúrákról. – Mondta vigyorogva. – Ti agyast csináltok a fiamból!
Épp végszóra megjelent Tempie és a legkisebb Booth.
- Sziasztok! – köszönt Brennan.
- Helló! – köszönt Angie.
- Apa! Angela néni! – köszönt Parker és odafutott az említettekhez.
- Hééé, Parker! Engem nem nénizünk! –Jelentette ki a művésznő. – Vagy olyan öregnek nézek ki?
- Nem Angela, gyönyörű vagy! – udvarolt a kisfiú.
- Kösz te kis szívtipró! – mosolygott rá Angie.
- Angela! – szólt Booth – Mi most elmegyünk a családhoz. Addig Parker ugye nem fog zavarni?
- Dehogyis! Jól elleszünk hárman.
- Az jó. – mondta a doktornő.
Miután mindenki elköszönt mindenkitől Brennanék elindultak a kocsihoz. A gyerekek és Angela pedig az irodában maradt.
Miközben Parker az Angelatronon játszott 3D-s videójátékokat, addig a két lány arról sutyorgott, hogyan hozzák össze a párost. Mivel semmilyen épkézláb ötletük nem akadt ezért rábízták magukat a sorsra, hogyha majd kell, jön a nagy ötlet.
Eközben a doktornő és az ügynök odaért a kocsihoz.
- Booth, vezethetek? – kérdezte Bones
- Nem.
- De miért? Jól vezetek.
- Mert ez az én kocsim! – Mondta Booth, mire Brennan fancsali képet vágott és beszállt az anyósülésre.
***
A páros egy nyugodt környéken fekvő kis családiháznál parkolt le. Miután bekopogtattak egy ötvenes éveiben járó hölgy nyitott ajtót. Nagyon szomorúnak látszott. Szemei vörösek voltak a sok sírástól. Nem is aludhatott sokat az elmúlt pár napban. Miért is tette volna? Hiszen most vesztette el a lányát.
- Maga Mrs. Thomas? – kérdezet Booth.
A nő csak egy apró bólintással jelezte, hogy ő az.
- Seeley Booth különlegesügynök az FBI-tól. Ő a társam Dr. Temperance Brennan. A lánya miatt vagyunk itt.
- Óhh, hát megtalálták Saraht? És hol volt? Már halálra aggódtuk magunkat a férjemmel.
- Sajnálom asszonyom, de a lányát holtan találtuk meg a közeli kiserdőben.
- Istenem. – tört ki hangos zokogásban a nő.
- Elnézést, de fel kell tennünk néhány kérdést.
- Persze. – mondta Mrs. Thomas még mindig sírva. Azzal betessékelte őket az ajtón.
- Jim! Gyere be gyorsan! – kiáltott a nő.
- Máris. – hallatszott a férfi válasza, majd amikor beért így folytatta. – Mi az drágám? Mi a baj?
- Sarah me-meghalt. – Miközben az asszony kimondta ezt a két szót újra zokogni kezdett.
- Az nem lehet. – Suttogta a férfi maga elé, miközben könnyek gyűltek a szemében. Azok lassan végigfolytak az arcán majd a földre hulltak.
Szomorú, ha a szülő túléli a gyermekét. Talán a legrosszabb dolog, ami egy anyával vagy apával történhet. Természetellenes.
Jim amint felnézett meglátta az FBI ügynököt és a mellette álló nőt egyből hozzájuk fordult.
- Mi történt a lányommal? - kérdezte megtörten.
- Meggyilkolták. – mondta ki nemes egyszerűséggel Bones, mire Booth egy szúrós tekintettel jutalmazta.
- Meggyilkolták? – A férfi most már kezdett sokkos állapotba kerülni.
- Igen Uram attól tartok. Elnézést, de fel kell tennünk néhány kérdést.
- P-persze. – dadogta Mr. Thomas.
- Voltak a lányának ellenségei?
- Nem, nem voltak. Őt mindenki szerette. –kapcsolódott be a beszélgetésbe Mrs. Thomas.
- Na, és volt barátja? – kérdezte Booth, mert Bonesnak már nem volt kedve megszólalni nehogy valamit elrontson.
- Igen, David. David Evens.
- Köszönöm. Esetleg körbenézhetnénk a lányuk szobájában?
- Ha az segít! –Mondta az asszony és felvezette a két látogatót az emeletre. Ott megállt a folyosó végén lévő ajtó előtt. – Ez az. A férjemmel nem nyúltunk semmihez mióta Sarah eltűnt.
Booth és Bones körülnéztek a szobában. Csak egy naplót vittek magukkal amit Angelanak adnak majd kielemezni. De még mielőtt visszamentek volna a laborba, úgy döntöttek meglátogatják ezt a Davidet is.
Mikor a férfi lakásának bejáratához értek hangos nyögések hallatszottak.
- Bones! Maradj hátul! – adta ki az utasítást Booth olyan gyorsan, hogy Brennannek ellenkezni sem maradt ideje.
Az ügynök betörte az ajtót és berontott a szobába, ahol David egy lánnyal volt.
- Hé, ember! Kopogásról még nem hallott? – háborgott Evens.
- FBI! Öltözzön fel! 2 perce van. – Mondta kissé zavartan Booth és kisétált a lépcsőházba Boneshoz.
- Na, mi volt? – érdeklődött a nő.
- A mi kis Davidünk új barátnőt szerzett.
- Ezt, hogy érted?
- Épp egy lánnyal volt és…. tudod Bones.
- Nem tudom ez mit jelent.
Booth erre mutogatott valamit mire a doktornőbe belecsapott a felismerés.
- Arra gondolsz, hogy közösültek?
- Igen Bones, pontosan arra.
- Miben segíthetek? – jelent meg Evens az ajtóban.
- Seeley Booth különlegesügynök az FBI-tól. Ő a társam Dr. Temperance Brennan. – Lengette meg a jelvényét az ügynök. - A barátnőjét vagy az exbarátnőjét, tudom is én Saraht holtan találtuk.
- Értem. – Mondta közönyösen a fiú.
- Ez magát nem is zavarja? – Lepődött meg Booth.
- Nem.
- Feltehetnénk pár kérdést?
- Persze. Főleg ha azt a csinos kis társa teszi. Mit szólna egy vacsorához? – David most már csak Tempiehez beszélt.
- Haver, - utánozta Booth Evens stílusát – akadj le a társamról!
- Ezt a baromfit én is el tudtam volna intézni. – Mondta Brennan.
- Az barom, Bones nem pedig baromfi.
- Mindegy.
- Nem zavar, hogy én is itt vagyok? – kérdezte Evens.
- Nem. – vágta rá a páros egyszerre.
- De ha már ilyen feltűnési viszketegsége van, akkor válaszoljon! Milyen volt a kapcsolata Sarahval?
- Remekül megvoltunk.
- Mikor szakítottak?
- Mi nem szakítottunk.
- Mióta van együtt a másik lánnyal?
- Kb. 4-5 hónapja. A neve egyébként Stacy Brown.
- Az lehetséges, hogy Sarah és Stacy tudtak egymásról?
- Ember, nem vagyok hülye! Nem szóltam nekik egymásról.
- Köszönjük a segítséget. – köszönt el Booth.
- Helló!
Egy óra múlva Bones már a Jeffersonban volt és a csontokat próbálta beszédre bírni. Idáig sikerült rájönnie, hogy a támadó jobb kezes, 165-170 cm és körülbelül 55 kiló. A doktornő épp ezeket jegyezte fel mikor Booth belépett.
- Üdv agyasok! Jutottatok valamire? – Kérdezte az emelvényen állóktól.
Bones amint meghallotta az ügynök hangját rögtön elindult felé. Brennan elmondta a megtudott információkat.
- Gyertek egy kicsit! – Kiáltott Angela az irodájából.
- Mit találtál? – kérdezte Brennan mikor beértek a szobába.
- Sikerült rekonstruálnom a gyilkos fegyvert. Egy igen ritka vadászkés az. Összesen ötszáz darab létezik belőle. Most pedig dobpergést kérek.
- Angie nincs nálunk semmi féle dob. – Mondta Tempie.
- Csak képletesen értettem Szívem. Mert Charles Brown múlt hónapban vásárolt egy ilyen kést.
- De ő nem 55 kilogramm. – Akadékoskodott Bones.
- Ez igaz, de a lánya Stacy annyi. – mondta Angela.
- Akkor megyünk és elkapjuk a lányt. – Jelentette ki az ügynök.
- Angie amúgy hol van Parker és Leila? – Kérdezte Brennan.
- Sweetscel vannak. Egyébként Leila is utálja a pszichológiát és ugyanazért, mint te.
- Azért mert találgatás?
- Nem, hanem azért mert Sweets őt is elkezdte elemezni.
- Mondtam én, hogy hasonlítotok. – Szólt Booth mosolyogva.
- Inkább menjünk.
- Jó. Szerzünk végzést és irány Brownék.
- Oké.
***
Nem sokkal később a páros már a ház ajtaján kopogtatott. Egy ötven év körüli férfi nyitott ajtót. Ő volt Charles Brown.
- Jó napot! Miben segíthetek? – kérdezte.
- Seeley Booth különlegesügynök az FBI-tól. Ő a társam Dr. Temperance Brennan. – Mondta el Booth ezt ma már harmadszorra. – A lányához jöttünk.
- Máris szólok neki. – mondta – Stacy! Kicsim! Téged keresnek! – Kiáltott fel az emeletre.
Nem jött válasz. Booth észrevette a szomszédos szobában elsurranó árnyat. Rögtön utána eredt, és sikerült is elkapnia. A lány volt az.
- Stacy Brown letartóztatom Sarah Thomas meggyilkolásának alapos gyanújával. Bármit, amit mond felhasználható Ön ellen a bíróságon. Jogában áll ügyvédet fogadni. Ha nem él ezzel a lehetőséggel kirendelnek maga mellé egyet. – Mondta Booth a hivatalos szöveget.
- De hát miért kicsim? – Kérdezte Mr. Brown.
- Mert az a ribanc elvette tőlem Davidet. De ő most már az enyém. Csak az enyém. Értik???
- Hogyne-hogyne. – Szólt szarkasztikusan az ügynök. - De azért ne reménykedjen. – A férfi most a doktornő felé fordult. – Bones, szerezd meg a kést.
A késen vérnyomokat találtak amelyek Sarahtól származtak. Stacy beismerte a gyilkosságot. Az ügyet megoldották.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
