|
Leti: Leila/5.
Booth, Brennan és a gyerekek az FBI-os kocsival éppen Bones lakása felé igyekeztek. Egy külső szemlélő bizonyára egy boldog családnak nézte volna őket. Az ügynök és a doktornő remekül elbeszélgetett, ahogyan Parker és Leila is. Egészen összebarátkoztak a délután.
Majd a kocsi megállt. Brennannak nem igazán akaródzott otthagyni a férfit, ezért inkább így szólt:
- Booth, maradtok vacsorára? – Kérdezte félénken.
- Bones, nem akarunk zavarni.
- Nem zavartok.
- Légyszi Apa! – Szólt közbe Parker is.
- Hát, rendben Pajti. Maradunk. – Egyezett bele.
- Éljen. – Örvendezett Parker hangosan és magában Tempie is.
Booth segített a Leilának felvinni a bőröndjét, majd amikor beértek a lakásba Leilának tátva maradt a szája, a hatalmas lakás láttán. A berendezés modern volt és letisztult. A lányt furcsa érzés járta át mikor belegondolt, hogy itt fog lakni, de még azt se tudja, hogy mi merre van.
Bones gyorsan elment a konyhába főzni. A lány pedig ott maradt a két fiúval és a hatalmas csomagjával az ismeretlen házban.
- Öhm… - szólalt meg – valaki körbe tudna vezetni?
- Igen. Persze. El is felejtettem, hogy te még nem ismered a lakást. Parker megmutatnád Leilának a szobákat, amíg én segítek Bonesnak a konyhában?
- Igen. – válaszolt a fiú.
Miközben Brennanék főztek, addig Parker körbevezette a lányt a lakásban. Amint a vendégszobához értek Leila megszabadult óriási utazótáskájától. Mikor végeztek elmentek segíteni, megteríteni az asztalt. Azután mind a négyen leültek enni. Booth nagyon örült annak, hogy sikerült rávennie Bonest arra, hogy sajtos-makarónit készítsenek. Étkezés közben sokat beszélgettek és nevettek. Utána leszedték az asztalt. Parker és Leila beszélgettek, de közben a kisfiú elbóbiskolt, ezért a lány szerzett egy plédet, amivel betakarta.
Közben Booth és Bones a konyhában ültek a tradicionális sörüket itták.
Amikor már elég, későre járt Booth úgy döntött, ideje indulni ezért kiment a nappaliba.
- Pajti, indulunk!
- Pssz! – szólt rá Leila. - Alszik.
- Na, ez szép. - Suttogta az ügynök.
- Mi ez a sutyorgás? – Jelent meg Tempie az ajtóban.
- Parker elaludt.
- Booth. Szerintem ne ébreszd fel. Nyugodtan maradhat itt is.
- Nem Bones, hazaviszem. – Mondta és ölébe vette fiát és elindult az ajtó felé.
- Jó éjt Booth! – Köszönt el Brennan.
- Jó éjt! – válaszolt Seeley.
***
A napok gyorsan teltek. Leila már lassan megszokta a mindennapi életet Tempievel. Általában ő is a Royal Diner-ben ebédelt. Ott mindig találkozott valakivel a csapatból. Már az összes agyast ismerte. Camet, Hodginst, Angelat. Igaz, hogy az utóbbi nem tartotta magát agyasnak, de azért az volt.
Egyszer például összefutott Sweetsel és a barátnőjével Daisy Wickkel. Mondjuk az a lány elég energiadús és mindig hadar. Főleg akkor, amikor arról beszél, hogy Dr. Brennan a példaképe és a többi, és a többi.
Így volt ez ma is. Igaz nem a pszichopatával, akarom mondani a pszichológussal találkozott vagy a barátnőjével, hanem Boothszal. Az ügynök a bisztró pultjánál ült. Egyedül volt mivel Parkert tegnap vitte haza Rebecca. Bones pedig új ügy híján „a pokol tornácán” azonosított ismeretleneket.
- Helló! – köszönt Leila mikor odaért mellé és helyet foglalt az egyik széken.
- Szia! – Ocsúdott fel a bambulásból az ügynök.
Az egyik pincérnő odament hozzájuk és megkérdezte mit rendelnek. Az FBI-os természetesen sült krumplit rendelt és pitét. Leila pedig ahogy Seeley mondaná nyúlkaját.
Miután megették az ételt a férfi úgy döntött, hogy ideje menni.
- Mennem kell a lőtérre gyakorolni szóval helló! – Köszönt el.
A lány ekkor úgy érezte ezt a lehetőséget nem hagyhatja ki.
- Veled mehetek? – Kérdezte miközben könyörgően nézett az ügynökre.
- Gyere. – Adta be a derekát az ügynök mire a lány elmosolyodott. – De pisztolyt nem kapsz. – Jelentette ki mire Leila arcáról lehervadt a vigyor.
Miután kifizették az ebédet beszálltak a kocsiba és elindultak. Leila egész úton azon gondolkodott, hogyan szerezhetni egy fegyvert. Elhatározta, hogy valahogy megoldja. Ha lőtérre megy, akkor lőni is fog.
De semmi. Semmi ötlet. Már a lőtéren voltak, de még semmi. A lány csak nézte, ahogy az ügynök kibiztosítja a fegyvert és lő.
S mintha csak a sors rendelte volna, pár percen belül belépett Sweets.
- Helló Booth ügynök! – Köszönt mire az említett lerakta a fegyvert és a fiúhoz fordult.
- Helló Sweets! Mit akarsz?
- Semmit. Csak jöttem lőni- Mondta miközben elővett egy pisztolyt.
- Na, már te is. Még jó, hogy Bonest sikerült meggyőznöm, hogy ne hordjon fegyvert.
Leila elgondolkodott azon, hogy az ügynök azt hiszi, hogy Tempie nem tart magánál fegyvert, pedig mindig ott van nála. A nappaliban tartja az egyik fiókban. A lány látta, amikor az egyik nap végén elrakta.
Közben a két férfi beszélgetni kezdett, ezért Leila úgy döntött, hogy elveszi a pisztolyt és lő párat. Sikerült is, mert Seeley éppen a pszichológus beszédére összpontosított. Majd miután megunta a dilidokit visszafordult a pályához, de a pisztolyt nem találta.
- Hol a pisztolyom?! –Kérdezte, bár szinte biztos volt benne, hogy Leila nyúlta le, amíg nem figyelt. Meg is látta két pályával arrébb. Épp akkor lőtte ki az első golyót.
Az ügynök odalépett mellé és megköszörülte a torkát. A lány hirtelen nagyon elszégyellte magát.
- Sajnálom. – Kért bocsánatot.
- Semmi gond. Már az elején sejtettem, hogy megpróbálkozol valami ilyesmivel. De addig úgy sem fogod feladni, amíg meg nem tanítalak. Igaz?
- Pontosan. – Mosolyodott el a lány.
- Na, nem bánom. – egyezett bele Booth.
Hosszú ideig gyakoroltak a pályán, mire a lány megtanult, pontosan célozni. Már a belső 3-4 kört sikerült eltalálnia. Majd mikor végeztek Leila százszor megköszönte az oktatást és elköszönt, hogy hagyja gyakorolni az ügynököt.
Booth elgondolkodott azon, hogy Bones és Leila mennyire hasonlítanak. A lány, mintha Brennan lánya lenne. Ugyanolyan okos és makacs mindkettő. De mégis különböznek, mert Leila normális ember és agyas is volt, míg Bones ízig-vérig kancsi. Legalábbis mindenkinek ezt mutatja.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
