Köszöntő

Üdvözöllek az ország legszínvonalasabb Dr. Csont rajongói oldalán! 2010. szeptember 08-i indulása óta a portál már rengeteg információval, képpel lett gazdagabb. Napra kész hírek és riportok. Remélem, Te is jól fogod érezni magad az oldalon!

Üdvözlettel:
Danny és Sophie szerkesztő
 
Társalgó

Nagyobb méretért kattints IDE!

 
Szavazás
Melyik volt a kedvenc undercover epizódod?

Bokszolós (Tony és Roxie)
Cirkuszos (Buck és Wanda)
Bowlingos (Buck és Wanda)
Táncversenyes (Buck és Wanda)
Házaspáros (Tony és Roxie)
Cowboyos (Buck és Wanda)
Roncsderbis (Buck és Wanda)
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Kövesd őket!


Bones hírek
Michael Peterson (készítő)
Jonathan Collier (készítő)
Stephen Nathan (író)
Hart Hanson (producer)
Kathy Reichs (szerző)
Emily Deschanel (Brennan)
David Boreanaz (Booth)
T.J. Thyne (Hodgins)
Michaela Conlin (Angela)
Tamara Taylor (Cam)
John Boyd (Aubrey)

John Francis Daley (Sweets)
Eric Millegan (Zack)
Carla Gallo (Daisy)
Michael Grant Terry (Wendell)
Eugene Byrd (Clark)
Pej Vahdat (Arastoo)
Joel Moore (Fisher)
Ryan Cartwright (Vincent)
Luke Kleintank (Finn)
Ignacio Serricchio (Rodolfo)
Laura Spencer (Jessica)
Stephen Fry (Gordon Gordon)
Ryan O'Neal (Max)
Gavin MacIntosh (Parker)
Sunnie Pelant (Christine)
Eddie McClintock (Sully)

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Látogatottság
Indulás: 2010-09-08
 
Pagerank
Free Page Rank Tool
 

Bones fanfiction
Bones fanfiction : PÜT: A kezdet/13.

PÜT: A kezdet/13.

Előző fanfiction: A kezdet/12.


Brennan mobiljának hangja hozta őket vissza a valóságba... Booth látta, hogy valami baj van, társa nem szólt semmit, csak sápadtan és könnyes szemmel nézett a férfira...

- Russ-t lelőtték...”

 

Még csak most kezdte újra megismerni a bátyját... Annyi év telt el anélkül, hogy beszéltek volna...Most úgy tűnt minden helyre jön köztünk... A nem éppen szerencsés ügy óta, ami újra összehozta őket, rendeződni látszódott a kapcsolatuk. Russ azóta nem bonyolódott bele semmilyen kétes üzletbe. Bizonyítani akart a húgának. Megpróbált normális életet élni. Megismerkedett egy kedves lánnyal, Amy-vel és annak két lányával, mire észbe kapott már családos ember lett. De nem bánta, boldog volt... Boldog, hogy végre újra volt húga, és boldog mert Amy és a lányok életének része lehetett. Ezek a dolgok valamelyest feledtették vele a múlt sötét árnyait...

 

-Marco...! - csengett a fülében a jól ismert szó. Szinte maga előtt látta a jelenetet, ahogy bátyja hazaér és üdvözli a kettőjük által kitalált „köszönéssel”. Ő pedig csak rohant felé és kiabálta neki...

- Polo!

Talán soha nem hallom már tőle... – gördült végig egy könnycsepp az arcán. A telefont még mindig a füle mellett tartotta, talán még levegőt sem vett közbe. Csak az az egy szó csengett a fülében – Marco... Marco...

 

- Bones! Bones! Mi történt? – érintette meg a vállát Booth – Szólalj már meg végre!

Brennan nagy nehezen felülkerekedett a rajta eluralkodó érzéseken és megpróbálta racionálisan végig gondolni a történteket...

- Bones!!!! – kiáltott rá most már kicsit erélyesebben az ügynök és láthatóan végre sikerrel is járt, mert a kék szempár végre őrá nézett...

- Russ-t a saját szerelőműhelyében támadták meg, többször rá is lőttek. Még mindig küzdenek az életéért a műtőben. – mondta gépiesen, mintha csak egy ügy részleteit mesélné el. De akármilyen jól álcázta az érzéseit, Booth átlátott rajta. Ismerte már annyira, hogy tudja mennyire fáj ez neki. Összeszedte a cuccaikat, kézen fogta és az autóhoz húzta...

- Hova viszel Booth?

- Természetesen a kórházba. Szerintem most a testvéred mellett a helyed.

- Ez gyakorlatilag lehetetlen Booth, ezt te is tudod. És már Amy ott van a kórházban, ő hívott fel.

- Ugye, most nem akarsz ezen vitatkozni? Akármennyire is ellenkezel, a lelked mélyén te is tudod, hogy ott a helyed és ott is akarsz lenni, csak nem akarod, hogy mások is lássák a fájdalmadat. Mert hiába is tagadod, tudom hogy fáj az ami Russ-al történt és nagyon aggódsz érte. – közben Brennan-re pillantott, aki ahelyett, hogy vitába szállt volna társával, inkább néma csendbe burkolózott - ...hidd el, nem lesz semmi baj! Rendbe fog jönni! Kemény fából faragták a bátyádat! Rendben lesz... – fogta meg a nő kezét...

- Ezt nem tudhatod Booth. Nem tudod milyen súlyosak a sérülései és én sem... – csuklott el a hangja. Hanyatt dőlt az ülésben és csak az utat figyelte. Dühös volt. Dühös azokra, akik rátámadtak a testvérére és dühös volt Booth-ra is mert megint igaza volt, az érzéseit illetően. Próbálta ezeket eltitkolni előle, de hiába. Nem tudott rájönni, hogy csinálja. És bizonyos értelemben félelemmel töltötte el a dolog, mert olykor már azt érezte, hogy sokkal jobban ismeri Booth, mint ő saját magát. Mintha az oly sok éven keresztül bevált módszer most hasznavehetetlenné vált volna...

Mindegy is! – hessegette el a gondolatait – Remélem Russ-t illetően is beválnak a megérzései. Bárcsak én is ilyen pozitívan tudnék állni a dolgokhoz...- majd ismét a gondolataiba mélyedt és visszahallotta Amy kétségbeesett szavait....

Temperence... Russ-ra rálőttek...az orvosok azt mondták nagyon súlyosak a sérülései, nem ígértek semmi bíztatót, de megtesznek mindent érte...”

Majd csak a zokogása visszhangzott a fülében, végül megszakadt a vonal. Brennan torka kiszáradt, mellkasát, mintha valami láthatatlan erő szorította volna össze és a sírás fojtogatta. Észre sem vette, hogy még mindig Booth kezét fogja és egyre erősebben szorítja... Közben az sem tűnt fel neki, hogy megérkeztek a kórház épülete elé és az autó leparkolt... Csak arra eszmélt fel, hogy Booth megérinti az arcát...

- Temperance... Russ rendbe fog jönni!

Hangja olyan lágyan törte meg a csendet, oly nyugtatóan hatott rá, hogy talán el is hitte azt, amit hallott. Csak könnyektől elhomályosult szemmel nézett rá, de szólni nem tudott...

- Menjünk, jó? – nézett kérdőn a nőre, aki csak egy bólintással válaszolt – Igazán jól esik, hogy ennyire ragaszkodsz hozzám, de így egy kicsit nehéz lesz kiszállnunk... – emelte fel Booth az összekulcsolt kezüket mosolyogva.

Brennan arcát kissé megszínezte a bele tóduló vér. A hirtelen felismeréstől vezérelve elkapta a kezét és szemlesütve csak annyit mondott...

- Ne haragudj! – és már ki is szállt a kocsiból, nehogy szembesüljön társa arckifejezésével. Gyors léptekkel indult meg a kórház bejárata felé.

- Várj már Bones!

 

Amy magába roskadva ült a műtő előtti váróteremben, ahogy felértek. Észre sem vette, hogy már nincs egyedül...

- Szia Amy! Van már valami hír Russ állapotáról? – kérdezte félve Brennan.

- Óóóó, Temperence! De örülök, hogy itt vagy! – ugrott a nyakába zokogva a nő. Majd egy-két perc után, mikor zaklatottsága enyhült egy kicsit, végre megszólalt – Semmit nem tudok. Mióta bevitték a műtőbe, senki nem mond semmit. De ez ugye nem jelent feltétlenül rosszat, igaz? – nézett Temperance felé megnyugtató válasz reményében.

- Sajnálom Amy, de ezt nem tudom. Nincs elég információm Russ sérüléseit illetően, így nem tudom megmondani mennyi esélye...

- Bones csak azt akarta mondani, mivel még senki nem jött ki a műtőből, nagy a valószínűsége, hogy Russ még él és az orvosok azon dolgoznak, hogy ez így is maradjon. – szakította félbe Booth – Amy, tudom, hogy nem a legmegfelelőbb az alkalom, de el tudná mondani mi történt?

- Persze, de nem igazán tudom, mert a lányok és én benn voltunk a házban. Én vacsorát készítettem, a lányok pedig a szobában játszottak, amikor meghallottam az első lövést a műhely felől. Először nem igazán tudtam, hogy mi lehetett az a zaj, de pár másodperc múlva megismétlődött... Még egyszer... És még egyszer... - újra zokogásban tört ki, de folytatta - ...Nem is tudom pontosan hány lövést hallottam, csak elkezdtem rohanni a hang irányába, a műhelybe... És amikor beértem....- itt ismét elcsuklott a hangja – egy alakot láttam meg kisurrani a műhelyből. Majd a következő pillanatban megláttam Russ-t, amint a földön fekszik....körülötte minden csupa vér volt.... – majd visszaült a váróteremben lévő székre és a földet nézve csak ismételgette magát – minden tiszta vér volt... Rengeteg vér Temperance, rengeteg vér... – majd tekintete a kezein akadt meg, mert az is véres volt, sőt a ruhája is – Én is tiszta vér vagyok Temperance, Russ vére van rajtam mindenhol, le kell mosnom...- kezdte el dörzsölgetni.

- Booth! – szólt halkan Brennan – Szerintem Amy sokkot kapott.

- Nem is csoda Bones. – majd leült a nő mellé – Amy, nyugodjon meg! Mindjárt lemossuk a vért, jó? A lányok hol vannak? Azt mondta végig a szobában voltak. Most hol vannak?

- A lányok? – nézett fel a nő – Ők nem láttak szerencsére semmit... Azt hiszem. A nővérem.... Igen, felhívtam a nővéremet és ő elvitte magával a őket.

- Jól van Amy! Most Temperance-el elmennek a mosdóba, jó? Addigra hátha a műtőből is kijön valaki és megtudjuk hogy van Russ. – majd Bones-hoz lépett – Én most elmegyek, utánajárok mi történt. Megpróbálom elintézni, hogy megkapjam az ügyet. Te pedig maradj Amy mellett és próbálj meg egy kicsit nem racionális lenni és megvigasztalni...

- Booth most nem hagyhatsz itt, tudod, hogy ebben nem vagyok jó. É-én nem tudok olyan lenni, mint te! Én nem tudom ilyen helyzetekben mit kell mondani, én erre képtelen vagyok. – mondta kétségbeesetten.

- De igenis képes vagy rá! Tudom Bones! Russ a bátyád és neked is abban kell bíznod, hogy rendbe jön és Amy-ben is tartanod kell a lelket. Most neked kell erősnek lenned, neked kell helytállnod! Nem Dr. Brennan-nek a tudósnak, hanem Tempi-nek, Russ húgának! – fogta meg mindkét vállát a nőnek és mélyen a szemébe nézett. Legszívesebben megcsókolta volna, olyan kétségbeesett tekintettel nézett rá, de nem tehette. Csak szorosan magához ölelte és a fülébe súgta... – Képes vagy rá Bones! Tudom! – majd mielőtt elindult volna a lift irányába, Amy utána szólt...

- Booth ügynök! Russ mondott valamit, míg eszméleténél volt....

- És mi volt az? – kérdezték szinte egyszerre.

- Csak két szót mondott. És nem is értettem igazán... Azt mondta „Apát keresték”.

- Ennek tényleg nincs semmi értelme. – nézett értetlenül Bones.

- A nyomozást én vezetem, ez most már biztos! Hívlak, ha megtudok valamit. – jelentette ki Booth, majd magára hagyta a két nőt.

 

* * *

 

A percek lassan vánszorogtak, mintha már vagy egy napja ott várakoztak volna a műtő előtt, hogy végre valaki tájékoztassa őket. A kihalt folyosó és a fehér, hideg falak látványa csak még ridegebbé tette az egészet. Már éjfél fele járhatott, minden csendes volt, csak a távolból lehetett hallani a gépek pittyegését. Hihetetlen milyen nyugodtnak tűnt a kórház, semmi sürgős eset, szirénák hangja sem hallatszódott. Mintha minden rendben volna...

Talán ez a vihar előtti csend, mikor azt hisszük minden rendben van és akkor olyan jön, amire legvadabb rémálmainkban sem mernénk gondolni....

Brennan Amy mellett ült és percenként nézett az órájára, majd a műtő ajtajára, ami mögött végre zöld ruhába öltözött alakokat pillantott meg. Az ajtó kinyílt és egy idősödő férfi lépett ki, éppen próbált megszabadulni a műtős maszk és sapka fogságából...

Szinte egyszerre pattant fel a székről a két nő, de csak Amy rohant oda az orvoshoz. Temperance-nek mintha földbe gyökerezett volna a lába. Tudni akarta mi van a bátyjával, de közben félt is, hogy olyan hírt közöl vele az orvos, amit nem akar hallani. Azt sem tudta Amy hogyan reagálna a hallottakra.

Hol van már Booth? Miért nincs most itt? Jellemző, ha igazán szükségem volna rá, akkor nincs sehol. Hogyan vigasztalom meg Amy-t, ha az orvos közli, hogy Russ-t nem tudták megmenteni? Nem tudom, mit mondhatnék neki. – de a lelke mélyén nem ettől félt a legjobban, hanem attól, hogy ő is összeroppan. Persze ezt senki nem venné észre, talán csak a társa. Ezért vágyna mindennél jobban rá, hogy most mellette legyen. De úgy fest ezzel is egyedül kell megbirkóznia, mint annyi mindennel az életben.

 

- Russ Brennan hozzátartozói? – kérdezte az orvos miközben letörölte homlokáról az izzadtságcseppeket.

- Igen, doktor úr! Én Amy Hollister vagyok a menyasszonya, ő pedig Temperance, Russ húga. – mutatott a szék előtt álló Bones-ra.

Aki mintha ott sem lett volna, mintha csak a távolból hallaná a párbeszédet, mert a szívdobogása szinte a fülében zakatolt. Próbált lenyugodni, de nem sikerült neki...

- A vőlegénye nagyon súlyos sérülésekkel került be hozzánk. Sajnos több lövés is nagyobb eret talált el és rengeteg vért vesztett. Több szerve is sérült. És műtét közben többször újra kellett éleszteni...

Tehét meghalt... Russ meghalt... – visszhangzott Brennan fejében a gondolat. De Amy semmit sem szólt, csak várt türelmesen... Várt, mintha tudta volna, hogy az orvos még nem fejezte be.

- ...Az életveszély még nem múlt el, de a körülményekhez képest kielégítő az állapota. Viszont a vérveszteség és a szívleállások következtében kómás állapotba került. Sajnos még nem tudjuk milyen mértékben károsodott az agya. De életben van...

Életben van! Russ él! – ha ereje lett volna a gondolatainak, most zengett volna az egész kórház épülete. De csak potyogtak a könnyei egymás után az örömtől. Amy az orvos nyakába ugrott örömében. Szinte levegőhöz se engedte jutni.

- Köszönjük doktor úr! Köszönjük! – ismételgette.

- Nincs mit hölgyem, de amint mondtam a veszély még nem múlt el. Bár a szervei most rendben működnek, még az állapota nem stabil. Ha átvészeli ezt az éjszakát, akkor már bizakodhatunk. És ha most megbocsátanak, mennem kell. – bontakozott ki az ölelésből – Hamarosan kikerül az intenzívre a beteg és bemehetnek hozzá. – majd elindult a folyosó vége felé.

- Köszönjük még egyszer! – kiáltott utána még Amy.

Brennan még mindig nem bírt mozdulni. Csak potyogtak a könnyei. A feszültség, félelem, szomorúság és minden negatív érzés, ami felgyülemlett benne a telefonhívás óta, az mind most próbált kitörni belőle. Persze csak olyan visszafogott Bones-os módon. Rajta most kezdtek mutatkozni a sokkhatás első tünetei és nem bírt parancsolni az előtörő érzéseinek.

- Temperence, ugye most már minden rendben lesz? Russ jobban lesz, igaz? – fogta meg a kezét, de választ nem kapott – Temperance! Hallasz?

- Persze Amy, csak kicsit elgondolkodtam...- próbált időt nyerni, hogy valami vigasztalót találhasson ki. Mert azt nem mondhatja, hogy minden rendben lesz. Sőt az orvos szavai arra engedik következtetni, hogy most még semmi sem biztos, csak az, hogy jelen pillanatban Russ szíve még dobog, a szervei még működnek, de... De nem tudhatják, hogy ez így is marad-e. Vajon most Booth mit mondana? Mivel nyugtatná meg Amy-t? – Russ erős. Hallottad te is az orvos szavait, hogy milyen súlyosak voltak a sérülései. De él Amy, még ha kómában is van. Úgy gondolom, van esélye arra, hogy túlélje. Bíznunk kell benne.... - Amy nem szólt csak könnyes szemmel bólogatott.

- Russ Brennan hozzátartozói? – szólította meg őket egy nővér – Jöjjenek! Bemehetnek a beteghez.

 

* * *

 

Bones a bátyja paramétereit figyelte a monitorokon, az értékek megfelelőek voltak. Már vagy a harmadik kávét kortyolgatta a kórterem ablaka mellett ácsorogva. Amy-t nézte és Russ-t, akiből mindenhonnan csövek jöttek ki vagy mentek be. Lélegeztető gépre volt kapcsolva. Ijesztő volt így látni. De ott volt neki a menyasszonya, ott volt mindvégig mellette, fogta a kezét és ez a látvány megnyugtatta Brenann-t is. Még annak ellenére is, amit a testvére leleteiből megtudott.

Külön-külön is elég súlyosak, de így együtt... Valóságos csoda hogy túlélte. Bár ugye csodák nincsenek, de ez az eset valószínűleg kimeríti ezt a kategóriát, legalábbis Booth szerint. Bár neki a mikro is egy csoda. – mosolyodott el és szeme a kórterem ajtajára szegeződött. Ismerős arc tekintett vissza rá meleg barna szemeivel, kezében frissen gőzölgő kávéval. És csak kedvesen mosolygott.

- Szia Bones! Úgy látom erre nincs szükséged. – emelte csalódottan maga elé a kávét.

- De nagyon is! Ugyanis ez már üres. Köszönöm Booth! – nyúlt a pohárért, de elvenni nem tudta, mert a férfi gyengéden visszatartotta a kezét.

- Hogy van Russ?

- A körülményekhez képest kielégítő az állapota, de kómában van. Ha átvészeli ezt az éjszakát, akkor bizakodhatunk, azt mondta az orvos. De még akkor sem fogjuk tudni, hogy milyen károsodásokat okozott az agyában az oxigénhiány. – lábadt könnybe a szeme.

- És te hogy vagy Bones? – emelte meg a nő állát, hogy a szemébe nézhessen.

- Most nem én számítok Booth. Most Russ a fontos.

- Természetesen. De te a társam vagy és nekem az is fontos, hogy te jól legyél! – simította végig Brennan arcát.

- Nem kell aggódnod, én megvagyok. – fordított hátat az ügynöknek és belekortyolt a még meleg kávéba. Majd témát váltott – Sikerült kiderítened valamit?

- Egyelőre nem sok mindent. Senki nem látta az elkövetőt, az autó leírása sem igazán pontos. De talán a keréknyomokból majd többet megtudunk. Lekértük a híváslistát, de idáig semmi gyanús. Kivittem Hodgins-t is a helyszínre, hogy biztos minden nyomot és porszemet rögzítsen. Átkutatjuk a lakást is, hátha rábukkanunk valami...

- Valamire, ami esetleg kapcsolatos az apámmal? – fordult felé szemrehányóan Bones.

- Ne beszélj így! Tudod, hogy tiszteletben tartottam a családoddal kapcsolatos dolgokat. De most kénytelen vagyok utána járni a dolognak.

- Na persze! Kezdettől fogva ezt akartad! Most legalább majd megtudhatsz minden szaftos részletet.

- Ezt te is tudod, hogy nem így van! Soha nem akartam vájkálni a magánéletedben, de most Russ-ról van szó. Majdnem megölték Bones! – emelte fel a hangját – és talán ha rájön az illető, hogy a terve nem sikerült, újra megpróbálja majd! És mindennek valami köze van az apádhoz, akár tetszik akár nem! Tudom, hogy fájó sebeket szakít ez fel, de...- lágyult el ismét a hangja – de ki kell derítenünk, hogy ki tette ezt a bátyáddal és meg kell állítanunk. Ha ez egy olyan ügy lenne, amiben nem lennél érzelmileg érintett, te is így látnád helyesnek. Ki kell kérdeznünk Amy-t, téged és a lányokat is.

- Racionálisan végig gondolva tudom, hogy igazad van Booth, de ez az én... – inkább témát váltott, nem akart tovább vitatkozni - Megtennéd, hogy hazaviszed Amy-t? Pihennie kellene és a lányoknak is szükségük van rá. Majd én itt maradok Russ mellett, megbeszélem vele.

- Persze. Neked nincs szükséged valamire? Ne hozzak valamit enni, inni? Vagy bármi más?

- Nem Booth, köszönöm! A kávé bőven elég lesz. És az, amit eddig tettél. Köszönöm!

- Neked bármit Bones, tudod. – mosolyodott el, majd Amy-vel együtt távoztak a kórteremből.

 

* * *

 

- Marco!!

- Polo!! – hangzott a válasz – Merre vagy Russ?

- Marco!!

- Polo!! – a kis Tempi csak úgy kapkodta a lábait a lépcsőn lefelé, de nem tudott rájönni honnan hallja bátyja hangját. Az emeleten nem volt. Most sorra vette a földszinti szobákat, folyosót, mosdót, de sehol. Csak őt szólította...

- Marco!

- Polo!! Most meg vagy! – mondta szinte csak magának, kinyitotta a bejárati ajtót, hogy kiszaladjon az udvarra, de valami vakító fény visszatartotta. Beletelt pár másodpercbe, mire kissé hozzászokott a szeme a fényhez, de még így is csak nehezen tájékozódott. Elindult a kertjükbe, de mintha nem is ott járna. Ott állt egy fa, de nem olyan mint ami az ő kertjükben volt. De valami mégis ismerős volt...

- Marco!

Jött ismét az ismerős hang nevetés kíséretében. Hol elhalkult egy kicsit, hol felerősödött, ahogy hintázott előre, majd hátra.

- Na mi van? Nem válaszolsz Tempi?

- Polo!! De ez a hely olyan ismeretlen Russ. Hogy kerültünk ide? Az előbb még a házunkban voltam, de amint kiléptem az ajtón idejutottam. – nézett fel az ismeretlen növényóriásra, ami egyik fafajtához sem hasonlított és olyan magas volt, hogy nem lehetett látni milyen magasra érnek fel az ágai. Még az az ág sem látszódott, amiről a hinta lógott le - Hol vagyunk?

- Azt pontosan én sem tudom, de itt nagyon jó. Nézd milyen magasra tudom lökni a hintát! – majd feljebb és feljebb repült minél erősebben lökve magát.

- Russ ne lökd meg annyira, kirepülhetsz! Megsérülhetsz!

- Na aggódj Tempi! Nem lesz semmi bajom! Most már nem eshet többé bajom! – kiabálta és egyre feljebb repült a hintával.

- Állítsd le Russ! Én félek! – pityeredett el.

- Nem kell félned! Most már minden rendben lesz! – jött egyre messzebbről a hang – Minden rendben lesz!

- Russ!!! – kiáltott utána – Már nem látlak! Hová tűntél? Russ!! – körbenézett, de se a bátyját, se a hintát, se a fát nem látta már. Minden eltűnt, csak a vakító fény maradt – Russ!! Russ!!

 

- Bones! Bones! Ébredj fel! Csak álom volt!

- Russ? – riadt fel könnyes szemmel álmából a nő, majd miután meglátta, hogy testvére ugyanúgy alszik és a paraméterek is rendben vannak, kezdett megnyugodni. Megtörölte könnyes szemeit, majd az órájára pillantott. – Már azt hittem átaludtam a napot.

- Dehogyis Bones! Még csak hajnali 8 óra van. Megbeszéltem Amy-vel, hogy reggel visszahozom a kórházba, téged pedig hazaviszlek pihenni.

- Erre semmi szükség Booth. Jól vagyok! Nem vagyok fáradt. Ez a fél óra alvás pont elég volt.

- El tudom képzelni! Főleg amilyen jót álmodhattál... Sokat pihenhettél közben. – mondta cinikusan az ügynök – Nézd meg Russ-t! Jól van, látod? Túl van az első éjszakán és idáig minden rendben. Meg szerintem Amy szeretne egy kicsit kettesben lenni vele. – súgta a fülébe társának.

- Ez csak egy kifogás, igaz, hogy hazamenjek?!

- Nem lesz semmi gond Temperance! Menj nyugodtan! Neked is szükséged van a pihenésre. – biztatta Amy is.

- Na jól van, nem muszáj aludnod, csak egy kicsit pihenj jó? Közben átnézzük, a nyomokat, amiket találtak, rendben? És délután visszahozlak a kórházba.

- Jó legyen! - egyezett bele Brennan, mert már amúgy is teljesen elgémberedtek az izmai a kórházi széken, amin egész éjszaka ücsörgött.

 

* * *

 

Brennan lakása

 

- Mutasd mit találtatok eddig! – ült le a kanapéra Bones.

- Be tudtuk azonosítani a keréknyom alapján az autó típusát, amivel a támadó elmenekült. Egy Chrysler, de a színét nem tudjuk, csak annyit, hogy sötét. Sajnos rengeteg ilyen autó van a környéken, próbálunk utánajárni az összes tulajdonosának... – lapozott tovább az aktában – A telefonhívásokból sem derült ki semmi gyanús. Nem voltak kétes ügyletei Russ-nak, utána néztünk. Semmi fenyegető vagy zsaroló hívás. Amy sem tudott semmit mondani, ami közelebb vinne a gyanúsítotthoz. Senki nem látott előtte gyanús alakot a ház körül vagy a környéken, semmi. Mintha egy árnyékkal lenne dolgunk. És arra sem találtunk bizonyítékot, hogy Russ tudna valamit az apádról, vagy arról, hogy mi történt vele.

- Tehát eddig semmi. – állapította meg csalódottan.

- Sajnálom Bones! Még a töltényhüvelyeket vizsgálják és próbálják összefüggésbe hozni más üggyel, de eddig az is zsákutca. Várj!! De mégis! Majd elfelejtettem! – kapott a fejéhez Booth - A műhelyben az asztalfiókban elrejtve találtuk ezt a cetlit. Egy telefonszám van rajta és a másik oldalán egy kód. Angela már dolgozik rajta. Azt mondta, hogy hív, ha jutott valamire. Ezen sem találtak idegen ujjlenyomat, csak a bátyádét. Szóval eddig ez a legbiztatóbb nyom. Bár kétlem, hogy ez a támadónkhoz vezetne.

- Ezt miből gondolod? Ez is olyan zsigeri dolog? Mert azzal sokra nem megyünk.

- És ha igen?? Elég sok ügy megoldásában segítettek már a zsigereim, ha jól emlékszem. – csukta össze dühösen az aktát.

- És most mit súgnak a zsigereid? – enyhült meg Bones és egy nagyot ásított.

- Nem biztos, hogy fogsz neki örülni, de szerintem ez a múltatokkal kapcsolatos lehet. A papír nem mai kinézetű, szerintem nagyon régen őrizgetheti ezt Russ a fiókja mélyén. Várj, főzök egy kávét.

- Az jól fog esni, azt hiszem. – egyezett bele Brennan és nyújtózkodott egyet a kanapén, hogy átmozgassa az izmait és az izületeit, amik még mindig sajogtak.

 

A nappaliban pillanatnyi csend honolt, Booth eltűnt a konyhában és csendben odakészítette a kávét, majd szétnézett a hűtőben, gondolta összeüt valami reggelit. Fenséges illatok szállingóztak a konyha felől. A friss kávé illata, pirítós, rántotta...

- A reggeli előállt! – jelent meg Booth a konyhából tálcával a kezében, de választ nem kapott, sőt Bones-t sem látta. A kanapé üresnek tűnt. Majd odalépett a dohányzó asztal mellé és minden világossá vált előtte – Még hogy nem vagy fáradt, igaz? – mondta halkan, nehogy felébressze a kanapén összekucorodva alvó társát. Csendben lerakta az asztalra a tálcát, majd elindult valami takaróféleséget keresni. A hálóban talált is egyet. Betakarta, majd óvatosan leült mellé, kisimította a haját az arcából és percekig csak nézte milyen békésen alszik. Majd evett pár falatot és újra kézbe vette a vastag papírhalmot, de most leghátul nyitotta ki, ahol Bones szüleinek az aktája volt és az eltűnésük körülményei. Többször végigolvasta, hogy semmi se kerülje el a figyelmét. Tudta, hogy az ügy kulcsa a múltban rejlik. De mivel ő sem aludt sokat az éjjel, hamarosan társa nyomdokaiba lépett és elnyomta az álom...

 

Mintha egész testében remegne, pedig nem fázott, nem fájt semmije, de még sem múlt az a bizsergető érzés. Próbált rájönni hol is érzi legerősebben, koncentrált, de elég nehezen ment. Meg akart mozdulni, de mintha valami visszatartotta volna. Kezdett világossá válni, számára, hogy a bizsergő érzés a csípőjéből ered, pontosabban fogalmazva a nadrágjából. Ugyanis kezdett észhez térni az álmából és rájött, hogy a mobilja rezeg. Lenémította, mikor Bones elaludt, hogy nehogy véletlenül felébressze, ha megcsörren. De a következő pillanatban azt is meglátta, hogy mi akadályozta meg a mozgásban... Brennan kispárnának használta a combjait és még mindig ugyan olyan békésen aludt. Óvatosan kivette a hátsózsebéből a telefont, majd halkan beleszólt...

- Booth.

- Be kell jönnötök a Jeffersonba! Azt hiszem kiderítettem valamit. – hallatszódott Angela hangja a vonal túlsó végéről.

 

Corrected by Olvasó

2 hozzászólás
Idézet
2013.10.14. 21:25
Felicitas

Már régóta vártam ezt a folytatást és nagyon örülök, hogy újra olvashattam az írásod, PÜT! Fantasztikus lett, mint mindig!

Hinta... ;) Már nagyon várom a folytatást!!!! :))

Idézet
2013.10.14. 21:03
Dinike

Hát igen! Ezért megérte várni! Ismét nagyot alkottál PÜt! Lenyűgöző volt, az elejétől a végéig imádtam.

Hatalmas gratula neked. És persze mihamarabb KK!

 
Gyorslink választó

 

 
Következő rész

kedd, szerda, csütörtök;
vasárnap

vasárnap

szombat, vasárnap

(USA)
A sorozat véget ért.

KATTINTS IDE
a részletes műsorért!

 
12. évad letöltés

1. rész
2. rész
3. rész
4. rész
5. rész
6. rész
7. rész
8. rész
9. rész
10. rész
11. rész
12. rész

 
12. évad részcímek

12x01 - The Hope in the Horror (ford.: A remény a borzalomban)

12x02 - The Brain in the Bot (ford.: Az agy a robotban)

12x03 - The New Tricks in the Old Dogs (ford.: Új trükkök a vén kutyákban)

12x04 - The Price for the Past (ford.: A múlt ára)

12x05 - The Tutor in the Tussle (ford.: Az oktató a küzdelemben)

12x06 - The Flaw in the Saw (ford.: A hiba a fűrészben)

12x07 - The Scare in the Score (ford.: A rémület a pontszámban)

12x08 - The Grief and the Girl (ford.: A bánat és a lány)

12x09 - The Steel in the Wheels (ford.: Az acél a kerekekben)

12x10 - The Radioactive Panthers in the Party (ford.: A radioaktív párducok a bulin)

12x11 - The Day in the Life (ford.: A nap az életben)

12x12 - The End in the End (ford.: A vég a végben)

 

Bones, bones, Dr Csont, drcsont, dr csont, emily, emily deschanel, david, david boreanaz, csontok, Temperance Brennan, Seeley Booth, Bones letöltés, bones online, Dr Csont letöltés, csontok letöltés, Bones download, Bones felirat, Dr csont felirat, Bones képek, Dr csont képek, dr csont galéria, dr csont legfrissebb hírek, dr csont infók, dr csont szereplők, dr csont színészek, dr csont gportál, bones gportál, bones dr. csont rajongói oldal , dr csont felirat, felirat bones, bones fan oldalak, bones felirat 6. évad, dr csont halloween, bones dvd magyar, bones következő része, booth hannah, booth és brennen első csókja, dr csont könyv, dr. csont zack addy, john francis daley, dr csont spin-off, bones spin-off

Dr. Csont Érdekességek Média Extrák Oldal
Epizódismertetők Booth és Brennan: Az első csók Dr. Csont online Bones fanfiction Vendégkönyv
Dallista Karácsonyi epizódok Dr. Csont letöltés Kathy Reichs E-books Fórum

Copyright ˆ 2010-2015 Bones | Dr. Csont rajongói oldal | www.drcsont.hu | Minden jog fenntartva!

Adatvédelem | Jogi nyilatkozat | Oldaltérkép | Oldal információk | Előző kinézetek | Keresés | Kapcsolat | Facebook | Források | Hirdess minket!

 


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre