|
Leti: Leila/7.
A második hullát sikerült azonosítani. A neve Emma Watson volt. A Central Hospital melletti parkolóban találták meg. Ugyanúgy megkötözték, majd fejbe lőtték. A húst szintúgy sósavval maratták le. A fűmag is egyezett az előző alkalommal találtakkal.
Emma biológiát tanított az egyetemen. Azon az egyetemen tanított régen Bones is. Ismerték is egymást, de nem mondhatni, hogy jóban voltak.
Taylor King és Emma Watson között nem volt semmilyen kapcsolat.
Csak annyit sikerült megállapítani, hogy a közelről lőttek, de golyót ezúttal sem találtak. Arra jöttek még rá, hogy a támadó 175-180 cm magas lehet. Semmi többet.
***
A napok tovafutottak. Az előző hulla óta újabb három naptelt el. Tempie békésen aludt az ágyában. Mellette az óra 5:59-et mutatott. A napja nyugodt részéből alig egy perce maradt. Nem is sejtette mennyi megpróbáltatás vár még ma rá. Legalábbis érzelmileg. Csak annyit tudott, hogy Sweetsnél van terápiájuk Boothszal. Meg kell mondaniuk az ifjú pszichológusnak, hogy téved. Hogy ők nem szerelmesek egymásba. Pedig Szerette Seeleyt. De nem ismerheti el. Ezzel talán tönkretenné a barátságát Boothszal. Nem ér meg pár nap vagy hónap felhőtlen boldogságot az, hogy ha összevesznek vagy szakítanak talán soha többé nem is állnak szóba egymással. Azt nem élné túl. A férfi számára túl fontos volt. Ezért hazudni kényszerül a pszichológusnak, az ügynöknek, sőt mindenkinek.
Az óra számlapja átváltott, és szokás szerint – ahogy az elmúlt pár évben – megszólalt az ébresztő. Bones kinyitotta szemeit és kikapcsolta a csengő-bongó szerkezetet.
Az álom elszállt és visszatért a rideg valóság, és vele együtt az ugyanolyan rideg Dr. Temperance Brennan.
Pedig az ember, amikor álmodik, azt tehet, amit csak akar. Elérheti céljait és valóra válthatja legtitkosabb vágyait.
De ez a valóság. Az a hely, ahol a legtöbb ember szenved.
Brennan, pedig soha nem gondolt arra, hogy valóra váltsa álmait. Ő mindig félt az élettől, ezért menekült az álmaiba. Ott olyan lehetett, mint minden normális ember. Lehetett párkapcsolata azzal a férfival, akit szeret és közös gyerekük, házuk, életük.
A nő fejében ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak. A nagy elmélkedésnek a telefon csörgése vetett véget.
- Halló! – Szólt bele álmosan a telefonba.
- Szia Bones! Ugye nem ébresztettelek fel? – Kérdezte Booth, akit jóindulattal sem lehetett volna frissnek nevezni.
- Nem. Dehogyis. Már ébren voltam. De miért hívtál?
- Találtak egy hullát az egyetem bejárata előtt. Tíz perc és ott vagyok nálad.
- Rendben. – Válaszolt Brennan.
Temperance amikor felkelt az ágyból, úgy döntött, hogy letusol, de előtte odakészít egy kávét.
De a konyhában nem várt meglepetés fogadta. Amint belépett a konyhába megütötte az orrát a friss tojásrántotta és kávé illata.
- Jó reggelt! – Köszönt Leila, aki most bújt ki az egyik szekrényből. Bizonyára keresett valamit.
- Neked is! – Válaszolt Tempie a köszöntésre. – Hogy, hogy ilyenkor fent vagy?
- Már megszokásból keltem fel.
- De miért?
- Mivel Booth majdnem minden reggel felkelt nagyjából ilyentájt a kopogással, csengetéssel és telefonálással. De az is megesik, hogy ezek kombinációját használja. Ezért úgy döntöttem, hogy kivételesen leelőzöm, de unatkoztam így készítettem reggelit. Kérsz?
- Köszönöm. Nagyon jó az illata, de mielőtt még ennék, átöltözöm, mert Booth mindjárt itt lesz.
- Mondtam én. – Mosolygott a lány és visszafordult a szekrénybe, hogy keressen pár tányért.
Tempie pedig elindulta fürdőszoba felé, hogy lezuhanyozzon.
Nem sokkal később kopogtattak. Az ügynök volt az.
- Helló! – Köszönt, amikor belépett az ajtón. – Bones?
- Még öltözik. Addig kérsz reggelit? – Kérdezte Leila.
- Ki nem hagynám! – Mondta az FBI-os farkaséhesen, mert nem reggelizett. Még kávét sem ivott.
Leült az asztalhoz, ahol már várták az ínycsiklandó falatok. Booth azonnal nekilátott.
- Hmm, ez mennyei. – Dicsérte meg az ételt.
- Köszönöm. Egyébként hogy, hogy ilyen korán jöttél? Történt valami izgalmas?
- Semmi különös, Csak egy átlagos hétfő.
- Óh! Ez esetben úgy kérdezem, hogy: Kit öltek meg?
- Még nem tudni, de honnan tudtad, hogy megöltek valakit?
- Onnan, hogy azt mondtad, hogy ez egy átlagos hétfő. Nálatok pedig az átlagos hétfő egy hullát takar. Vagy többet. – Ezen Seeley elmosolyodott.
- Booth! Hagytál nekem is valamit? – Jelent meg Brennan az ajtóban.
- Igen.
- Ebben én nem vagyok biztos. – Szólt közbe Leila, arra utalva, hogy már alig maradt valami. – De kávé még van. – Mondta és elszaladt a szekrényhez bögrékért.
- Na, ki főz jobban? – Kérdezte játékosan Tempie.
- Természetesen Te. – Kedveskedett az ügynök.
- Ahhoz képest negyed óra alatt elég sok mindent megettél.
- Csak azért, mert olyan rossz volt, hogy látni sem bírtam.
Ezen mind ketten jót nevettek. Majd megjelent Leila a kávékkal.
Miután a páros megitta a frissítő italt és a nő is megette a reggelijét (már amennyit Booth hagyott), elindultak.
Amikor a kocsiban ültek Bones megszólalt:
- Mit tudunk a tetemről?
- Ugyanolyan zsákban találták meg, mint az előző két hullát. Senki nem nyúlt hozzá, mert bűzlik a sósavtól. Csupán annyi a különbség, hogy most az egyetem lépcsőjén találták meg.
- Értem.
- Angela átnézte már a környékén lévő biztonsági kamerák felvételeit?
- Igen, de nem talált semmit.
- Az, hogy lehet?
- A kamerák hajnali 1 órától 1:10-ig kikapcsolódtak.
- De hogyan?
- Emlékszel, amikor mondtam neked, hogy apám egy apró kis szerkezettel le tudta kapcsolni a telefonomat?
- Igen, miért?
- Mert egy ahhoz hasonló szerkezet továbbfejlesztett változatával tették.
- Honnan tudjátok? Várj, nem érdekel, úgy sem érteném. – Mondta és kiszáll a kocsiból, mivel megérkeztek.
- Oké. – Szólt Bones az ügynök után, majd követte.
Miután átbújtak a sárga kordon alatt Tempie odalépett a zsákhoz és elkezdte elemezni a csontokat.
- Férfi, a hatvanas évei közepén.
- A halál oka? – Kérdezte Booth enyhén siettetve a társát, mivel elég hideg volt, így a karácsony közeledtével.
- Ugyanaz, mint az előző két áldozatnál. Többet csak az intézetben tudok megállapítani.
- Emberek, mindent a Jeffersonba! – Kiáltott Booth és Temperanceszel együtt elindultak vissza az autóhoz.
***
Jefferson intézet:
- A foglalkozási markerek alapján gyakran végezhette ezt a mozgást. – Bones ekkor elkezdett valamit mutogatni a kezeivel.
- Biztos sok vizet mert vödörrel. – Szólt közbe Jack.
- Ennek kicsi a valószínűsége Dr. Hodgins. Inkább, mintha sokat ásott volna.
Hangos csipogás hallatszott, majd megjelent Angela.
- Sikerült azonosítanom az áldozatot a fogászati leletek alapján. A neve Richard Black. Az Arlingtoni temetőben dolgozott sírásóként. Volt felesége és gyereke, de őket elhagyta, amikor a fia 2 éves volt. - Bonest szíven ütötték a hallottak, mert tudta jól milyen érzés, amikor egy gyereket elhagynak a szülei. De a fiúnak legalább az anyja megmaradt, Tempienek pedig senkije.
- Hogy hívják az exfeleséget? – Kérdezte Booth, aki időközben megérkezett az emelvényre.
- Natali Taylor. De ő fél évvel ezelőtt elhunyt autóbalesetben. A fiúról, pedig csak annyit tudunk, hogy most lehet körülbelül 28 éves. Az ő neve James Black. – Temperancenek ismerős volt a név, de nem emlékezett honnan.
***
A csapat egész délután dolgozott, de nem találtak semmi használhatót. Angela utánanézett James Blacknek, de nem talált semmit. Teljesen eltűnt. Az adatait, mintha mindenhonnan kitörölték volna. Az volt a legrosszabb, hogy fénykép sem volt róla. Őt jelölték meg első számú gyanúsítottnak, de amíg nem találnak használható nyomokat, addig megtalálni sem tudják.
Az idő öt óra körül járhatott, amikor Seeley megérkezett.
- Bones, mennünk kell! – Szólt be a csontszobába az ügynök.
- Mégis hova? – Kérdezte Tempie értetlenül.
- Hát Sweetshez.
- Teljesen elfelejtettem.
- Legszívesebben én is azt tenném. – Mondta Booth és társával együtt elindult az FBI épülete felé, hogy megmondják a pszichológusnak, hogy tévedett és, hogy Bones és ő nem szerelmesek egymásba.
De, hogy mi lesz ennek a vége? Booth és Bones tovább hazudnak Sweetsnek és egymásnak? Vagy elmondják valódi érzéseiket? Az majd kiderül. – Na, jó ez úgy hangzott, mint egy béna film idióta ajánlója. Ne, mindegy.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Hát mindenképp izgalmas, főleg, hogy Bones-nak ismerős volt a gyanúsított neve... szóval nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra a sorozatgyilkos miatt is!!!
Meg persze a B&B páros miatt is, hogy mi fog történni Sweets-nél és/vagy azután!!!
Úgyhogy remélem hamar folytatod Leti!!!!
KK!!!!