Holnap. Mit hívunk mi holnapnak? A ma után következő napot. – mondja ezt sok ember. De mind tévednek. A holnap egy új esély. Esély arra, hogy az emberek kibéküljenek, vagy megbocsássanak. Netán arra, hogy megbeszéljék a dolgokat.

Boothnak is ez jutott eszébe. Beszélnie kell Bonesszal a Hoover előtt történtekről. Úgy döntött felhívja. A telefon kicsöngött, de senki sem vette fel. Reggel hat óra. Brennan ilyenkor már ébren van.

Talán még mindig nem akar velem beszélni? – kérdezte magától Seeley. – Vagy valami baj történt? Nyugi Booth! Csak túlreagálod. – nyugtatta magát. – Biztos csak a fürdőben van.

De mi van, ha még mindig nincs minden rendben? Ezt meg kell oldanunk. És, ha Tempie nem veszi fel a telefont, akkor elmegyek hozzá. – Jelentette ki magában az ügynök és elindult az ajtó felé. Akarom mondani, öltözni, mert alsógatyában meg FBI-os pólóban, azért mégse mehet.

***

Fél óra múlva már Bones lépcsőházában szedte a lépcsőfokokat. Elhatározta, hogy bármi is lesz, nem hagyja magát lerázni.

Időközben felért az emeletre, ahol nem várt látvány tárult a szeme elé. Az ajtó be volt törve.

- Bones! – kiáltott Booth és berohant a lakásba. – Bones! - Nem számított rá, hogy ott találja a nőt, de azért reménykedett. Mer a remény hal meg utoljára. Nem, de bár?

Booth gyanúja nem volt alaptalan ugyanis sem Brennan, sem pedig Leila nem volt sehol. Az ügynök egyből értesítette az FBI-t, majd Angelat is hívta.

- Haló! – Szólt bele a művésznő.

- Itt Booth…

- Booth, remélem van valami nyomós érved arra, hogy zavarsz, mert Hodginsszal épp valaminek a közepén voltunk! – Mondta Angie.

- Bonest elrabolták. – Szólt Seeley, akinek hangjából kiszűrődött a kétségbeesés és a félelem.

- Szent isten! – sikított Angie. – De mégis hogy? Vagy mikor?

- Nem tudom. Épp Boneshoz mentem, amikor megláttam, hogy be van törve az ajtó, és ő meg sehol. Nem nyúltam semmihez, nehogy tönkretegyem a bizonyítékokat.

- Máris megyünk. – mondta még utoljára Angela és letette a telefont.

***

Bones egy sötét pincében, megkötözve ébredt. A feje hasogatott. Mindene fájt. Még annyi ereje sem volt, hogy kinyissa a szemét. Olyannyira erőtlen volt, hogy még gondolkodni sem tudott, így inkább próbált erőt gyűjteni.

***

- Ez nem lehet igaz! – ordított Seeley. – Ti agyasok vagytok. Nem tudnátok nyomokat gyűjteni vagy valamit csinálni, hogy végre megtaláljuk Bonest?

- Booth! – jelent meg Hodgins. – Ne a feleségemmel ordítozz! Ő nem tehet semmiről. A bizonyítékokat, pedig folyamatosan elemezzük!

- Semmi baj Drágám! – szólt Angie Jackhez.

- Nem Angela, Hodginsnak igaza van. Sajnálom. – Kért bocsánatot az ügynök. – Csak én is tenni akarok valamit azért, hogy megtaláljuk Bonest.

- Semmi gond. Ha segíteni akarsz, akkor nézz körül még egyszer Brennan lakásában.

- Rendben. Köszönöm Angie. – Mondta az ügynök, és már rohant is a kocsija felé.

- Drágám, - kezdett bele mondandójába a botanikus – Dr. Brennan lakását már átkutatták. Minden porszemet rögzítettek. Csak a szekrényeket nem nézték át, mivel az elrablók idáig sem vittek el semmit.

- Tudom, de legalább Booth úgy érzi, hogy így segíthet.

- Te vagy a világon a legjobb ember. – mondta és adott egy csókot a feleségének. Angelanak csak most jutott eszébe valami így gyorsan eltolta magától a férjét.

- Várj! Igazából miért jöttél?

- Csak, mert látni akartalak.

- Állj! Ne terelj! Tudom, hogy akartál valamit mondani, de Booth miatt nem tetted. De most nincs itt. Mond csak. – Angie belenézett a férje szemébe és rögtön tudta, hogy valami gond van. – Brennanről van szó. Igaz?

- Igen. A gyilkosaink mindig 3 naponta „küldtek” egy hullát, és ha tartják ezt a tematikát, akkor nagyon hamar meg kell találnunk Brennant.

- Mennyi időnk maradt?

- A kísérlet alapján max. 8 óránk.

- Úristen! – Tört ki Angela könnyekben. – De… de… Honnan tudod, hogy több gyilkos van?

- Senki sem tudna egyedül elbánni Brennannel és Leilával.  – Mondta és megölelte a feleségét.

***

Booth Bones lakásában volt. A nappalit és a nő hálószobáját már átkutatta. Az FBI nyomszakértőivel ellentétben ő átnézett minden fiókot és szekrényt is. Még a legapróbb nyomokat is. De nem talált semmit. Egyelőre.

Seeley most Leila szobájába lépett be. A lány az elmúlt két hétben teljesen berendezkedett. Leila notebookja az asztalon hevert. Booth úgy döntött, hogy megnézi, ezért felhajtotta a gép fedelét. Az ügynök nagyon meglepődött, amikor kivilágosodott a képernyő. Rengeteg gyerekkori cikk volt megnyitva Richard Blackről, és az egyetemről, ahol az egyik hullát találták. Seeley fogta a szerkezetet azzal a szándékkal, hogy elviszi Angelanak kielemezni. Épp készült kimenni, amikor észrevette, hogy az asztal el van mozdulva. A notebookot gyorsan lerakta, és az asztalt kezdte el vizsgálgatni. Nem talált rajta semmi különöset.  Ugyan olyan volt, mint Bones irodájában, csak annyi különbséggel, hogy ez a falhoz volt tolva. Booth az asztal mögé is benézett. Ekkor látta meg a vastag papírköteget, ami talán a kulcs lehet ahhoz, hogy megtalálja szerelmét. Az ügynök gyorsan kihalászta az asztal mögött rejlő bizonyítékot. Amikor meglátta, hogy mi is ez teljesen megrökönyödött. A mostani ügy aktáját tartotta a kezében. Az akta tele volt írásokkal meg kis cetlikkel. Úgy tűnt a lány is nyomozásba kezdett. Méghozzá elég profin.

***

Bonesnak már elég ereje volt ahhoz, hogy kinyissa a szemét. Szemhéját óvatosan emelte fel. De amint megtette egyből vissza is csukta a szemét, mivel nagyon erős volt a fény abban a helységben, ahol volt. Majd lassan kezdett hozzászokni, és újra felvonta szemhéját. Először csak homályosan látott, majd kezdett kitisztulni a kép. Egy hatalmas pincében volt, kezei és lábai összekötve. De nem volt egyedül. Rajta kívül még ketten voltak a teremben. Az egyik Leila volt, akit ugyanúgy megkötöztek, mint őt.  A másik ember egy harminc év körüli férfi volt. Ő az ajtó előtt állt. Úgy tűnt, hogy valami őr féle lehet. Emlékezett rá, hogy ez a fickó fogta el a lányt. Nem lett volna jó ötlet, hogy megpróbálkoznak a szökéssel, mivel az őrnek fegyvere volt. Brennan most alaposan körbenézett a pincében. A falak mentén polcok sorakoztak, amik tele voltak különböző vegyszerekkel.

Az őrnek csak most tűnt fel, hogy a nő is felébredt.

- Két órájuk maradt. – mondta teljes nyugalommal. Bones ebből a három szóból is rájött, hogy mire gondolt a férfi. Két óra. Már csak két órát élhet. Tempiet átjárta a félelem, de ugyanakkor bízott is. Boothban bízott. Abban, hogy megmenti őt. Úgy, ahogy már többször is az elmúlt évek során.

Temperance szeme most Leilára vándorolt. Ő is ébren volt, de csak maga elé bámult. Szemeiben könnyek csillogtak. Brennan most már kétszer annyira reménykedett abban, hogy Seeley megtalálja őket.

- Az sem biztos, hogy tudja, hogy elraboltak. – Szólalt meg egy kis hang a fejében. – És ha tudja is miért foglalkozna veled?

- Mert barátok vagyunk. – válaszolt Tempie gondolatban.

- Hah, barátok?- nevetett a kis hang. – Ő lényegében szerelmet vallott neked, de pedig visszautasítottad. Miből gondolod, hogy egyáltalán még látni akar? Teljesen összetörted a szívét. Ja, és legalább a saját tudatalattidnak ne gyere azzal, hogy a szívizom különleges és nem törik és a többi, és a többi…

- Mert… mert… - Bones nem tudott mit felelni. De mégis. A hangnak igaza volt. Miért is akarná látni őt Booth? Az elmúl napban nem is kereste. – Ugyan már. Nem szoktunk mi minden nap beszélni. – De mi van, ha mégis haragszik rám? – kérdezte magától Brennan.

- Na, miért is akarna látni téged Booth?  - szólt újra a hang.

- Mert társak vagyunk.

- Fél nap alatt találna másik társat.

- De nem olyan okosat, mint én.

- Ha az volna a legfontosabb, hogy milyen okos a társa, akkor egy lexikont vinne magával a kihallgatásokra.

- De… - azonban már a kis hang eltűnt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés