Köszöntő

Üdvözöllek az ország legszínvonalasabb Dr. Csont rajongói oldalán! 2010. szeptember 08-i indulása óta a portál már rengeteg információval, képpel lett gazdagabb. Napra kész hírek és riportok. Remélem, Te is jól fogod érezni magad az oldalon!

Üdvözlettel:
Danny és Sophie szerkesztő
 
Társalgó

Nagyobb méretért kattints IDE!

 
Szavazás
Melyik volt a kedvenc undercover epizódod?

Bokszolós (Tony és Roxie)
Cirkuszos (Buck és Wanda)
Bowlingos (Buck és Wanda)
Táncversenyes (Buck és Wanda)
Házaspáros (Tony és Roxie)
Cowboyos (Buck és Wanda)
Roncsderbis (Buck és Wanda)
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Kövesd őket!


Bones hírek
Michael Peterson (készítő)
Jonathan Collier (készítő)
Stephen Nathan (író)
Hart Hanson (producer)
Kathy Reichs (szerző)
Emily Deschanel (Brennan)
David Boreanaz (Booth)
T.J. Thyne (Hodgins)
Michaela Conlin (Angela)
Tamara Taylor (Cam)
John Boyd (Aubrey)

John Francis Daley (Sweets)
Eric Millegan (Zack)
Carla Gallo (Daisy)
Michael Grant Terry (Wendell)
Eugene Byrd (Clark)
Pej Vahdat (Arastoo)
Joel Moore (Fisher)
Ryan Cartwright (Vincent)
Luke Kleintank (Finn)
Ignacio Serricchio (Rodolfo)
Laura Spencer (Jessica)
Stephen Fry (Gordon Gordon)
Ryan O'Neal (Max)
Gavin MacIntosh (Parker)
Sunnie Pelant (Christine)
Eddie McClintock (Sully)

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Látogatottság
Indulás: 2010-09-08
 
Pagerank
Free Page Rank Tool
 

Bones fanfiction
Bones fanfiction : fencikoci: Halált hozó dallam (FFF-FC)/1.

fencikoci: Halált hozó dallam (FFF-FC)/1.


Lebegek. A testem könnyű, a lelkem is könnyű, és nincs körülöttem semmi más, csak a végtelen. Tér és idő eltűntek. Fény van, akármerre is nézek. Nézek egyáltalán? Eltűnt a fájdalom, eltűnt a rossz, már nem hasít és szakít szét semmi. Mi lehet ez? Talán a halál?

***

Dr. Temperence Brennan hatalmas tapsot kapott a „Fegyverek által okozott csontsérülések élő és maradvány csontvázakon – diagnosztika és kezelhetőség” című előadása végén, amelyet kedves diákja, gyakornoka, kollégája és barátja, Dr. Arastoo Vasiri társaságában és segédletével tartott meg. Maga sem hitte volna, hogy a törvényszéki antropológusok ilyen nagy számmal fognak eljönni a New yorki konferenciára a világ minden tájáról, és pláne nem az ő előadásukra. Mindazonáltal ezzel rádöbbent, hogy még mindig Ő számít a világ egyik legjobb antropológusának, így mit is várhatott volna? És a rivaldafényének egy része bizony Arastoo megítélésének is jót fog tenni, bár megjegyzendő, a férfi is kitett magáért. Mind a projekt ideje alatt, mind pedig most, az előadásban. Nevet szerzett magának, és Dr. Temperence Brennan erre nagyon büszke volt. Igazából Arastoora volt nagyon büszke.

De a közönség soraiban nem csak saját szakmájuk képviselőit látta, hanem olyan írókat is megtalált, akik hozzá hasonlóan a krimi műfajában voltak érdekeltek. Na igen, azért nem árt tudni, hogy egy-egy halottat, illetve maradványt a könyveikben hogyan is lehet azonosítani. Félelmetesen sok a kókler az írók között, akik alapvető antropológiai tényekkel nincsenek tisztában a maradványazonosítás területén, viszont szakértőket az irományaikhoz nem fogadnának fel semmi pénzért sem, nehogy ellopják az ötleteiket, ezáltal elérve a dilettáns szintre, mellőzve a tényszerűséget. Borzasztóak! De azért a sok ismert és ismeretlen krimi író között egynek nagyon megörült.

- Richard? – ölelte át kedves barátját a nő előadás után. – A mindenit, el sem hiszem, hogy itt vagy!
- Szia, Tempe! Úgy örülök, hogy látlak.
- Én is örülök neked – mosolygott rá őszintén.
- Remek volt az előadásotok, nagyon tetszett. Lenyűgözően mutattad be a kétélű pallos okozta sebeket. Személyes kedvenced?
- Az egyik. Igazából a láncos buzogány a kedvencem – mondta, miközben majdnem felborították őket.
- Fenébe, de nagyon sok itt az ember – mérgelődött a férfi.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyien eljönnek. Tegnap alig voltunk kétszázan. Bár annak igazán örülök, hogy sok érdeklődőnk van.
- Szerintem csak miattad és Dr. Vasiri miatt vannak itt. A Jefferson Intézet munkatársai párjukat ritkítják mindenfelé. A könyveidből ez világosan kiderülhetett már mindenki számára. Hé, ember! – szólt hirtelen egy szemüveges férfi után Richard. – Én is azon járok, csak a másik oldalán. Bocsánat – Fordult aztán vissza a nő felé, - csak a lábamra taposott. Nem igazán szeretem a tömeget, ha én is egy vagyok benne. Pedig bőven volt már időm hozzászokni. A koncertek, és ugye a saját rajongóim – kacsintott. Brennan felnevetett.
- Ezt megértem. De a dedikálásokon te egy asztal másik oldalán ülsz, és a lábfejed mentve van ezektől az atrocitásoktól.
- Jogos. Mondd csak, lenne kedved nálam vacsorázni ma este?

Booth pontosan ennél a mondanál érkezett meg – alapvetően büszkeségtől dagadó kebellel – a felesége mellé. És nem tetszett neki az a bizalmaskodás, amit ez az ismeretlen férfi mutatott kedvese irányába. Túl jól szabott zakót és elegáns cipőt viselt ahhoz, hogy Booth kedvelje. Majdhogynem ránézésre utálta.

- Hé, haver, csak ne olyan hevesen! A hölgy a feleségem, és nem fog csak úgy a maga lakásán vacsorázni ma este! – lépett a férfi és Bones közé. – Csodálatosak voltatok! – adott egy puszit az arcára, és szorosan melléállt, átölelve a derekát előző szavait nyomatékosítandó.
- Booth, ne csin…
- Akkor maga Seeley – fogott vele gyorsan, lelkesen, és kéretlenül kezet az ismeretlen férfi, aki az előbb még az ő feleségét ölelgette, és Booth véleménye szerint még randevúra is hívta.
- Parancsol?
- Akiről Tempe Ryan ügynök karakterét mintázta. Mindent tudok magáról, Tempe rengeteget mesélt, és a feleségem is nagyon nagy rajongója. A karakterének is, és Önnek is. Tudja, ő is FBI ügynök. Jaj, de faragatlan vagyok, még be sem mutatkoztam. Castle. Richard Castle, író. És magánnyomozó. Na meg persze rendőrségi és FBI tanácsadó is. Kollégák vagyunk!
- Arra azért ne tegyen nagy tétet! Várjon. Azt mondta, Castle? Mint a Nikki Heat könyvek írója? – nézett Booth döbbenten Bonesra.
- Ő bizony, és ugyanakkor nagyon jó barátom is. Richard, ő pedig itt a férjem és a társam, Seeley Booth.
- Muszáj bemutatnom magát a feleségemnek! Drágám, egy pillanatra! – intett Castle Kate felé. – Ők itt Dr. Temperence Brennan, és a férje, Seeley Booth különleges ügynök.
- Üdv! Kate Beckett.
- Hű, az anyja! – döbbent meg Booth. – Maga az életben még sokkal szebb, mint ahogy a Nikki Heat könyvekből elképzeltem, Beckett ügynök. Ugye, Bones?
- Határozottan nagyon szépek és finomak az arcvonásai. A járomcsontja nagyon előnyös, és szépen ívelt az orra.
- Köszönöm – nézett furcsán, de azért mosolyogva a nő.
- Tempe, gyertek át hozzánk este vacsorázni, sokkal kötetlenebbül tudnánk beszélgetni, mint itt, ebben a forgatagban. Amúgy is, ha jól tudom, még lesz egy nagy interjúd is egy óra múlva. Arra is hivatalos vagyok – mosolygott.
- Csak egy fél óra múlva – pontosított Bones.
- Szeretnék veled konzultálni a legújabb könyvemről is. Most először fogok azonosíthatatlan emberi maradvánnyal foglalkozni, és nem szeretnék dilettánsnak látszani, mert a végén még lehúznád a könyvem az értékelésnél. Tudtad, hogy a kiadóm, téged akar felkérni?
- Nem.
- Egyszerűen muszáj átjönnötök!
- Booth? – érdeklődött férjénél a nő.
- Végül is… Wow, Nikki Heat, személyesen.
- Booth ügynök, kérem...
- Bocsánat, csak…
- Most én is hívjam Andrew listernek? – mosolygott rá Beckett.
- Nem, nem, nem azért mondtam. Csak hát…
- Igen, tudom. De gondolom, azért maga is.
- Igaza van, abbahagytam.
- Booth élvezi, amikor hatalmas hősnek tartják – adta meg a kegyelemdöfést Bones.

Booth és Brannen remekül szórakoztak az alteregóikkal. Az ügynököt lenyűgözte Kate munkássága, a Bracken szenátor ellen vívott harca, a rendőrségi előmenetele, a különleges irodai munkája Washingtonban, és most az FBI-nál. A saját részlegének vezetője lett, itt New Yorkban. De Booth-t a leginkább Castle és Beckett kislánya, Lily csavarta az ujja köré, aki nagyjából Hankkel lehetett egyidős. A kislány nagyon játékos természetű volt, és Booth-t alig két perc alatt elvarázsolta, ahogy az ölében ülve szőlőszemekkel etette.

- Ne haragudjatok Lily miatt, de Alexisnek az utolsó pillanatban közbe jött valami, így nem tudta elvinni magukhoz, anyámnak pedig előadása van.
- És apám a legnagyobb rajongója, az éjszakás bébiszittert pedig csak vészhelyzetekben szoktuk riasztani.
- Van éjszakás bébiszitteretek?
- Igen, az egyik régi kollégám felesége mindig nagyon szívesen vigyáz Lilyre, de csak ha nagyon muszáj, akkor kérjük meg, mert azért nekik is van két gyerekük.
- Semmi baj, Lily nagyon aranyos kislány – olvadozott Booth, ahogy a kislánnyal játszott az asztalnál.
- De azért majd egy ortopéd szakorvosnak mutassátok meg, mert a bal ileum mintha feljebb lenne, mint a jobb.
- Bones! – szólt Booth a feleségére, de Brennant ez sosem tartotta vissza.
- Ez különösebben nem nagy probléma, de a lépés stabilitásban zavarhatja majd, ha felnő, és a szex esetében is okozhat kényelmetlenséget az egyes pózok…
- Állj! – szakította félbe Castle a nőt. – Tempe, Lily két és fél éves, és én nagyon nem szeretnék azon gondolkodni, hogy ez az édes, aprócska kislány egyszer majd miket fog művelni. Pláne, ha az anyjára üt.
- Castle!
- Ne is mondd, a minap gondolkodtam el azon, hogy Christine-t akkor is szeretném ártatlan kislánynak tekinteni, amikor már férjnél lesz, két gyerekkel – helyeselt Booth.
- Nagyon durva dolog lányos apukának lenni.
- Az bizony!
- És nekem ráadásul két lányom is van.

Aztán a gyerekekről beszélgettek. Castle Alexis kiskoráról mesélt történeteket, Booth Parker és Christine gyermekkoráról mesélt, és a kicsi Hankről. Beszéltek a féltestvérségi, és nagyon nagy korkülönbséggel kialakult kapcsolatokról a gyermekeik között. Castle elmesélte, hogy Alexis tulajdonképpen anyáskodik Lily felett, ennek oka lehet az is, hogy a huszonkét év miatt tényleg a kislánya is lehetne. Booth azt mesélte el, mennyire rajong egymásért Christine és Parker, és hogy Christine mennyire élvezi, hogy csakis ő a lány a család három gyereke közül. Brennan és Kate is tapasztalatokat cseréltek egymással a férjeik előző házasságából érkező gyerekekről, de Brennan elmondta azt is, hogy mennyire szereti Parkert már egészen kicsi kora óta.

- Parker egyszerűen csodálatos és lenyűgöző fiú. Bízom benne, hogy Hank is ilyen fiatal felnőtt lesz, amikor felnő. Pontosan olyanok, mint az apjuk.
Olyan normális, olyan könnyed baráti estét töltöttek együtt, amilyenre mindkét páros életében már elég régóta nem volt példa annak ellenére, hogy barátokban azért egyáltalán nem szűkölködtek. Majd egyszer csak rezegni kezdett Beckett telefonja.

- Bocsánat, de ezt muszáj felvennem, az örsről hívnak. Szia Lanie! Igen, igen. De hiszen az nem is a mi körzetünkhöz tartozik! Bocs, Esposito kapitány körzetéhez. Miért nálatok van az ügy? Oh! És mit mondott Morther kapitány? Értem. Rendben, szóljatok Espónak és Ryannek, hogy mi is indulunk. Persze, megbeszélem velük, biztos belemennek. Szia!
- Minden rendben? – érdeklődött Castle a feleségénél.
- nem egészen. Azonosíthatatlan emberi maradványokat találtak a Central Park északi részén. Annak ellenére, hogy az nem a mi körzetünk, mármint Esposito kapitány és a tizenkettes körzet területe, átadják nekik a nyomozást, és bevonják az FBI-t is. Szeretnének felkérni téged, Temperence, a maradványok azonosítására. Ha már itt vagy, nagyon szívesen venném, ha segítenél!
- Persze, nagyon szívesen.
- A halottkémünk nagyon jó, de sajnos az antropológusunk nem egy Dr. Temperence Brennan. Néha szót is nehezen értek vele.
- Hát, ne haragudj, Kate, de én Booth-szal tudok hatékonyan együtt dolgozni.
- Természetesen őt is felkérem. Én vagyok a részleg vezetője, megtehetem – kacsintott Beckett, majd felnyalábolta Lilyt és a pelenkázó táskáját, és hívta Jennyt. – Gyere, Castle, láss egyszer egy jeffersonos esetet is!

***

A Central Park északi részén voltak. A játszótér ugyan kihalt volt, hiszen az éjszaka közepén amúgy sem sok ember lézengett arra, de a rendőrségi kordon mögött egyre többen álltak. Hatalmas tölgyfák vették körül a helyszínelőket, ám az egyik fa tövében valami szörnyűség bukkant felszínre.

- Hú, az anyja! Hát őt meg ki ette meg félig? A mindenit, ez… rém gusztustalan.
- Száz, kétszáz eset, és hozzászoksz – veregette hátba Booth Castle-t. – A félig szaftos egyedek a legrosszabbak. És mint érzed, rendkívül büdösek is. A bogárenzimek, és egyéb ahhoz hasonlók miatt. Meg az ürülék, amit benne hagynak.
- Sokat tudsz.
- Tizennégy év alatt az ember igazi szakértője lesz a témának – kacsintott.

Brennan kesztyűvel a kezén elkezdte vizsgálni a hullát. Felemelte a koponyát, jól szemügyre vette, megtapogatta a fogakat, a járomcsontot, a fal- és halántékcsontokat, majd visszatette, és a felkarcsontot vette szemügyre.

- Én most elmegyek oda a kukákhoz hányni, rendben? – kérdezte Castle a látvány miatt, aztán el is ment hányni. Jó hangosan.
- Kár a vacsoráért, olyan finom volt – nézett utána Bones.
- Igen, Rick nagyon jó szakács. De őszinte leszek, ez még az én gyomromnak is kifejezetten durva.
- Szerintem egyáltalán nem az – vonta meg a vállát Brennan, és visszafordult a maradványt vizsgálni. – Egyszerűen csak nem vagytok hozzászokva. Néhány ilyen eset, és a lineáris
extrapoláció elvén az egyes esetek ismétlődő felbukkanása miatt már nem is fogjátok a helyzeteket rosszul kezelni.
- Ezt most nem tudtam követni – nézett Beckett Boothra.
- Nyugi, én sem. Csak… Engedd el – intett a férfi révetegen a távolba, mire Beckett elmosolyodott és bólintott.
- Nem mellesleg Castle kérdése helytálló volt. Mi ette meg szegény flótást?
- Ez a Central Park, Kate, akármik lehettek. Lepkék, legyek, kisragadozók, amik az állatkertből szökhettek ki… Feltételezem, a tegnapi nagy esőzés moshatta ki a nő felét a földből. Elég sekély sírba temették.
- Értem, szóval kapkodtak. Azt mondtad, nő?
- Igen. Látod a tágult medenceívet? A keresztcsont alapján nő, a húszas évei végén, harmincas évei elején. Fehér bőrű, százhatvanöt – százhetven centiméter lehet. A medence alapján még nem szült. A felkarcsont és a csuklócsont szerint aktívan sportol. Vagy sportolt. A csípője szerint pedig táncolt.
- A halál oka?
- Ezt még nem tudom megmondani. Ahhoz előbb meg kell tisztítanom a csontokat. Ráadásul, ahogy nézem, a test alsó fele eléggé húsos. Szükségem lesz a halottkémre.
- Jó. Mennyi ideje fekhet itt?
- Nem tudom megmondani, nem vagyok entomológus. Értesítettétek Hodginst? – nézett férjére a nő. Booth bólintott, miközben mindenféléket írt a kis füzetébe.
- Erőszak áldozata lehetett? – kérdezte Beckett, aki szintén egy jegyzettömbbel állt Bones felett.
- Azt majd a halottkémünk megállapítja.
- Hogy-hogy a tiétek?
- Ide tudnád hívni Camet, Booth?
- Miért kellene bárkit is idehívni? Itt van Dr. Parish. Lanie nagyon jó a szakmájában, New York vezető halottkéme – válaszolt a kérdésre Beckett.
- Maximum csak azért, mert az előző vezető halottkém jelenleg a mi teamünk tagja. A miénk az ország legjobb csapata, 89%-os mutatóval dolgozunk. Szerinted jó az, ha nem a legjobb személy vizsgálja meg a maradványt? Ha ez a Dr. Parish van ennyire jó, vagy ennél jobb, akkor nem bánom, segíthet, egyébként viszont kérem ide Dr. Saroyant, aki, mint már említettem, az ország legelismertebb halottkéme.
- Cam Saroyan őrmester? – pislogott Beckett Boothra. – Így értette Dr. Saroyan?
- Jaj, tényleg, hiszen ő is a tizenkettes körzetben volt rendőr itt, New Yorkban, mielőtt hentesnek állt. Hogy is felejthettem el! – lelkendezett Booth.
- Lanie oda lesz, meg vissza. Nagyon híres a mieink között!

***

Angela csak ült a koponya mellett, miközben Brennan és Arastoo a megtisztított csontvázat vizsgálta, Hodgins pedig összegezte a maradvány körül a földben talált anyagokat, miközben Lanie is rendszerezte az eredményeit.

- Be kell valljam, nem éppen ilyen nyaralást terveztem. Már-már olyan érzésem van, mintha mi lennénk Taylor és Bonasera legújabb gárdája.
- Nem tudom, hogy ez mit jelent.
- CSI New yorki helyszínelők – mosolygott Lanie. – Minket is mindig azzal cukkolnak.
- Édesem, vegyél egy tévét!
- Nem szeretem a helyszínelős sorozatokat. Nekem azok túlságosan is elrugaszkodnak a valóságtól. Beforradt törések a singcsonton, orsócsonton, sajkacsonton, csuklócsontokon, bordákon…
- Megint sikerült megfognod a dolog lényegét.
- Postmortem sérüléseket nem látok.
- A válla kifordult. Merev kagylós lepattanással. Brennan, véleményem szerint ez portmortem.
- Igazad van, Arastoo. Katalogizálnád a csontsérüléseket?
- Persze, nagyon szívesen.
- Arról volt szó, hogy csak az első két nap lesz szörnyen unalmas a kötelező antropológus konferenciával, és a kettőtök előadásával – kínlódott továbbra is Angela. - Ami egyébként igazán jó volt. Főleg a digitális anyag.
- Azt már megköszöntük – kotyogott közbe Arastoo, miközben számbavette és leírta a találtakat. – Láttam már ilyen kiterjedt sérüléscsoportokat, Brennan. Méghozzá a tornászok körében.
- Ehhez képest ez a harmadik napom New Yorkban – folytatta Angela mit sem törődve Brennan és Arastoo csontsérüléses dialógusával, - és láss csodát, a szabadságom alatt dolgozom. Hullák. Megint! Én munkamentességet szerettem volna, meg az Empire State Buildinget, a Times Square-t és a Broadwayt. Nem megint koponyarekonstrukciót, ráadásul a gépem nélkül.
- Felkértek minket, Angela, ez elég nagy megtiszteltetés! Hodgins nem panaszkodik.
- Nem is! – lelkesült a bogaras.
- Megállapíthatjuk, hogy szertornász volt – bólintott Brennan Arastoo tényközlésére.
- Ugyan már, Arastoo, ne légy ennyire udvarias! Hodgins pedig megszállott, te is tudod. Amúgy meg azt gondolom, kedves Dr. Vasiri, hogy te is szívesebben lennél Cammel egy múzeumban, vagy valami romantikus helyen. De akár a hotelszobában is. Mióta Shania megszületett, szerintem sehol sem voltatok még kettesben. Ahogy Kat születése óta mi sem. Ez lehetett volna a „remegújító kapcsolathétvégénk”. Meg nektek is!
- Ezt nem itt és most fogjuk megbeszélni. Néha adhatnánk egy kis tiszteletet a halottaknak.
- Próbálkozz csak megkerülni, úgysem fog összejönni! – kacsintott rá Angela.
- Ti mindig ilyenek vagytok munka közben? – kérdezte Lanie Angelától.
- Még szép! Ennyi halál között szükség van némi jóérzésre.

Rajzolás közben azért persze tovább faggatta Arastoot, és Lanie-t is kikérdezte a New yorki életről, amíg a nőnek nem kellett elmennie a bíróságra tanúskodni egy gyilkosság ügyében. Miután Angela készen lett az arcrekonstrukcióval, és beszkennelve feltöltötte a rendszerbe, elképedve tapasztalta, milyen eredményt adott ki a jogosítványok adatbázisa. Smink nélkül nem ismerte fel elsőre.

- Enci Fang-Lee? Azta!
- Minden rendben, Angie?
- Brennan! A nő egy Broadway színésznő. Enci Fang-Lee, vagyis Marilyn Monroe a Bombshellben.
- Enci Fang-Lee? – kérdezett vissza Hodgins. – Ó, ne már, Angie! Meglepi jegyet vettem neked a szombat esti előadására.
- De édes vagy! Kár, hogy nem fogjuk már látni énekelni.
- Ő valami híresség? – érdeklődött Brennan.
- Híresség? Most jelölték Tony-díjra. Ne már, hogy nem ismered!
- Oda vagyok a hangjáért – áradozott Hodgins. – Amúgy a legjobb musical, musical énekesnő, musical énekes, szövegkönyv, vázkönyv… Szinte minden kategóriában jelölték a Bombshellt. De kár érte! Csodálatos énekesnő volt.
- Igen, a rekesz és a bordák alapján én is arra jutottam, hogy úszott, vagy énekelt. Tessék, Angela, a Broadway házhoz jött.
- És ez megmagyarázza a csillogó ruhát, valamint a parókát. És a vezetéket, ami nagy valószínűséggel mikroport lehetett újkorában – tette hozzá Hodgins.
- Édesem, hallod te, amit mondunk? Ünnepelt színésznő, egy celeb! Híres, meg minden. Ez nagy sajtóvisszhangot fog kavarni.
- Szólj Booth-nak, hogy nézzenek utána! – utasította az antropológus.
- Mintha a falnak beszélnék.
- Hallottam, Angela, csak ez nem releváns a nő halálának kiderítésében. Szólj Booth-nak, ő majd intézi a többit!
- Nem inkább Beckettnek kellene? Mégiscsak az ő nyomozása.
- Együtt vannak, bent az FBI irodában. Csak értesítsd valamelyiket!
- Rendben, szólok nekik. Csak ne kiabálj velem, mert azt nehezen viselem.

***

Booth és Beckett meglepve hallották, hogy a holttest kihez is tartozott. Aztán megnézték, hogy hét napja jelentették be a nő eltűnését – egyik este szimplán nem jelent meg az előadás második felvonásán.

- És senki nem gondolt semmi rosszra? Azért az úgy elég meredek. Van egy olyan sejtésem, hogy ez még New Yorkban sem mindennapos.
- Ahogy az sem, hogy egy washingtoni ügynök vezessen a New yorki ügynök helyett.
- Én vagyok a rangidős, és a férfi is, szóval én vezetek.
- Hím soviniszta…
- Inkább azt mondd, mi van a papírokon!

Az autóban ülve olvasta fel Beckett Boothnak a fiatal nő aktáját.

- 29 éves, Magyar származású, hajadon, testvérek, anyukák Európában.
- Anyukák?
- Igen.
- Mármint… Olyan módon?
- Milyen módon?
- Hát tudod… Olyan módon. Olyan…
- Leszbikus módon?
- Igen, valahogy úgy – feszengett Booth.
- Jaj Booth, ne legyél már ilyen merev! A színészvilágba tartunk épp, a szabadszellemű szexualitás melegágyába. Amúgy meg nem, nem leszbikus anyukák lánya. Egy édesanya, egy nevelőanya. Mindkettőt megadták baj esetén értesítendő személynek. A külügyeseknek már szóltunk, felveszik a családdal a kapcsolatot, és a nyomozás végeztével hazaküldik a csontokat.
- Azért ez tényleg borzalmas lehet. Úgy értem, otthon várni egy koporsót a reptéren. Volt egy agyastanoncunk még évekkel ezelőtt, Angliából érkezett az Államokba. Aztán 26 évesen lelőtte egy sorozatgyilkos, aki után már majdnem egy éve nyomoztunk, egy ex kommandós. Vincent édesanyja összeomlott, órákig csak sírt a telefonba. Cam es Mrs. Nigel-Murray a mai napig tartják a kapcsolatot.
- Az egyik kapitányomat lelőtték, miközben engem védelmezett. A temetésén én is kaptam két golyót a mellkasomba. Szóval értem, miről beszélsz.
- Harci sérülésekről, azt hiszem, mindketten tudnánk mesélni. Mit tudunk még a nőről?
- 2006 júliusában költözött az Államokba, és szeptemberben kezdett a Darthmouthon tanulni. Mérnökként diplomázott, munkavállalói engedéllyel itt maradt, és egyszerre dolgozik mérnökként a NYSW vasúttársaságnál, valamint színésznőként. Enci Fang-Lee jelenleg a Marilyn Monroe musicalben főszereplő. Még Tony-díjra is jelölték. Érdekes, erről a pletykalapok sosem írtak. Mármint hogy mérnökként is aktív. Le a kalappal előtte, én ezt az egyet is alig bírom gyerek mellett. Amúgy mindkét munkahelyéről nagyjából egy időben jelentették be az eltűnését. Csütörtök este a színházból, és péntek este vágányzárból. Mi a fene az a vágányzár? Merthogy azt nem vette fel időben.
- Amikor a vasúti üzem leáll, és dolgoznak a pályán. Kizárják a forgalmat teljesen, így nincs semmi zavaró tényező, amíg kiveszik a síneket, például.
- Jól tájékozott vagy.
- Volt már dolgunk vasúti pálya mentén talált maradványokkal. Az egy nagyon hosszú eset volt. Szegény gyerek, még most is olyan nehéz visszagondolni rá.
- Viszont engem komolyan megdöbbent, hogy egy színésznő eltűnése, méghozzá előadás közbeni eltűnése nem kelt sajtóvisszhangot.
- Férj vagy gyerek?
- Nem, semmi.
- Megérkeztünk. Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak nekünk elárulni. A cirkuszban például abszolút nem hajlandóak mesélni. Remélem, a színésztársadalom nem ennyire zárt világ. Nagyon nem hiányzik a beépülés.
- Ez a Broadway, Booth. Itt a sajtó a legjobb barátod, és egyben a legnagyobb ellenséged is. Szóval… Ők beszélnek, mert kell nekik a reklám. Ha meg mégsem, idehívom az anyósomat.

***

A próbateremben nagy volt a nyüzsgés. A zene ugyan nem szólt, de a koreográfus csettintésekkel és számolásokkal éppen úgy adta az ütemet, mintha valamelyik dalra táncolnának. És hébe-hóba egy-egy dallamszót is lehetett hallani valamelyik táncos torkából. Dobogtak a lábak, repültek a lányok, pörögtek a fiúk, teljes káosznak tűnt az egész, mégis benne volt az abszolút szervezettség. Különleges volt a két ügynök számára, hogy próba közben láthatták a Tony-díjra jelölt Bombshell musical egész csapatát.

Egy asztalnál, az egésztükrös fal és a táncoló stáb között öt ember ült, a legkülönbözőbb arckifejezésekkel illetve a táncoló csapatot. A három nő, és a két férfi vegyes érzelmekkel viseltetett a koreográfia modernsége iránt. Végtére is egy 50-es évekbeli történetet akartak elmesélni, és nem egy új pompon tánc koreográfiáját megalkotni.

Booth és Beckett csak néhány másodpercig ámultak a csoport tehetségén, majd jelvényt villantottak az asztalnál ülő személyek felé. Egy horgas orrú, lapult hajú nő látta ezt, bólintott, odasúgott valamit a másik, vörös hajú nőnek, aki megbökte a mellette ülő mogorva fickót, hogy pillantson ő is a két ügynök irányába.

- Megállunk! – kiáltott hirtelen a mogorva férfi a stábnak, és a vörös hajú nővel együtt odamentek az ajtóban álló FBI-osokhoz. – Eltévedtek netán?
- Seeley Booth különleges ügynök, FBI.
- Oh – összegezte a férfi minden mondanivalóját. – Miben lehetünk a segítségükre?
- Kezdetnek talán árulja el a nevét!

Derek Wilks rendező, valamint Julia Huston, szövegíró mentek oda a két FBI ügynökhöz. A kötelező bemutatkozások után Booth az Angela által rajzolt fantomképet vette elő, hogy megmutassa nekik.

- Ismerik ezt a nőt? – érdeklődött.
- Őt mindenki ismeri. Megtalálták Encit? Jól van?
- Julia, gondolkodj! Hogy lenne jól, ha az FBI rajzolt képet mutogat nekünk róla? – a férfi szemében különös érzelmeket lehetett látni. – Meghalt, igaz?
- Beszélhetnénk valami kevésbé nyüzsgő helyen? – kérdezett vissza Beckett.
- Hogyne, persze, a szomszédban a karterem üresen áll éppen. Jöhet a producerünk is? – kérdezte a Juliának nevezett nő.
- Persze, mindenképp.

Booth és Beckett beszámoltak a Central Parkban talált tetemről, és az azonosítás eredményeiről. Mindhárom musicalguru teljesen ledöbbent azon, hogy Encinek csak a holtteste került elő.

- Reménykedtem benne, hogy csak szimplán felszívódott.
- Lett volna erre bármi oka, Mr. Wilks? – kíváncsiskodott Beckett.
- Így is mondhatnánk.
- És mégis mi oka lett volna rá?
- Mondtam neki dolgokat.
- A fenébe is, Derek, ugye nem vitted ágyba őt is?
- Nem, Eileen, nem vittem – vágott ingerülten a nő szavába. – Bár nem azért, mert nem akartam.
- Ezt kifejtené bővebben, Mr. Wilks? – érdeklődött tovább Beckett.
- Encivel szoros barátságban voltunk.
- Mégis mennyire szoros barátságban?
- Nagyon szoros barátságban.
- Maga aztán nem egy szószátyár típus – ironizált Booth.
- Brit vagyok.
- Derek, legalább az FBI-t ne húzd fel, rendben? – kérte tőle a dalszövegíró. A rendező bólintott egy aprót, de a közöny nem tűnt el az arcáról.
- És a brit lelke mégis mit ért nagyon szoros barátság alatt? – vette át a szót Booth.
- Én fedeztem fel, nagyon sokat foglalkoztam vele, és nem tagadom, hogy nagyon vonzódtam hozzá, hiszen láthatja, Enci gyönyörű nő. És tudom, hogy ez a vonzalom kölcsönös volt.
- Miből gondolja?
- Valamennyire azért összegabalyodtunk.
- Derek! – háborodott fel Eileen.
- De én ennél többet akartam, Enci viszont nem, mert én a rendező vagyok, ő pedig a primadonna. Ő többre tartotta ezt a lehetőséget az életében, mint előtte bármit, és nem akarta, hogy esetlegesen rosszul ítéljék meg. Nagyon figyelt az image-ére, és a magánéletét mindenáron távol akarta tartani a show biznisztől. A tehetségét akarta alapnak használni, és abból bőven volt neki. Ha velem összejött volna, akkor erre semmi esélye nem marad.
- Esetleg valaki mással a stábból?
- Mondom, nem keverte a magánéletét a celeb életével.
- Volt valaki itt a stábban, akinek esetleg problémája volt vele? – kérdezte Kate.
- Mi köze ennek a halálához? – kérdezett vissza Julia.
- Ms. Fang-Lee nem csak szimplán meghalt. Elvágták a torkát, aztán lelőtték.
- Hogy mi? – kiáltott fel szinkronban a két nő. – Encit megölték?
- Még egyszer megkérdezem. Volt valaki itt a stábban, akinek esetleg problémája volt vele?
- A Tony jelölése óta a másik két Marilyn még kevésbé rajongott érte, mint addig – válaszolta meg a kérdést a producer. – Karennel elég jól kijött, mondjuk, de…
- Nincs de – szólt közbe gyorsan Julia. - Nem nézném ki sem Ivyból, sem Karenből, hogy megölné. Ennyiért? Ugyan már! Eileen, ezt te sem gondolhatod komolyan! Karen a barátnője volt. Amúgy is, az egész stáb darab közben volt.
- Mindhárom Marilyn szerepelt aznap este? – kérdezte Beckett meglepetten.
- Nem, csak kettő. Karen egy rendezvényen énekelt aznap este, és Ivy lett a beugró. Enci a két felvonás között egyszer csak felszívódott, harminc perces csúszással húztuk fel a függönyt a második felvonásra.
- Észrevettek rajta valami szokatlant? Idegesség, feszültség, bármi?
- Ivyn?
- Nem, Ms. Fang-Leen.
- Izgatott volt egész héten, hiszen vasárnap este tudta meg, hogy Tony-díjra jelölték, és ez nagyon jó reklám volt nekik, és a darabnak is. De ez a munkáját sohasem befolyásolta – válaszolt Eileen a kérdésre. – És a három szereposztásos rendszer miatt még azt az életet is tudta élni, amiben civil és celeb körökben egyaránt mozoghatott. Emiatt egyébként többen irigykedtek is rá, de azért hagytuk neki.
- Kik irigykedtek rá emiatt? – érdeklődött Beckett.
- Főként Ivy. És ő elég agresszív is volt vele, lássuk be! – válaszolt a rendező.
- Ugyan már, Derek, Ivy sosem bántotta volna.
- Biztos vagy benne? Karent is kitúrta, amikor a fantom ÉN-ek ötlete még a kalapban volt. Akkor Encit miért ne akarta volna kitúrni? Ezzel még a Tony jelöltek listájára is felkerül.
- Hacsak nem hagyják bent Encit poszthumusz – kotnyeleskedett bele Julia. – De akkor sem hinném, hogy bántotta volna. Ez hajmeresztő ötlet, és kizárt, hogy Ivy bármi ilyet tett.
- Ivy nincs a jelöltek között? – tájékozódott Beckett.
- Nem. Karent és Encit jelölték, Encit főesélyesként. És mindkettőjüket a Bombshell címszerepéért. Ivy viszont lemaradt, és ezt eléggé nehezményezte – mesélte el Eileen. – De olyan sem volt még a Tony-díjak történelmében, hogy egyazon musical szerepért két személyt is jelöljenek. Enci és Karen kimagaslóan nagy tehetségek. Ivy kicsit másabb, bár ő is elképesztő. Még ha a hangja nem is, de a játéka egyébként jobb, mint Encinek és Karennek.
- Össze is balhézott emiatt a lányokkal – tette hozzá Julia.
- Hol találjuk most Ivyt? – kérdezte erre Booth.
- Na, ez vicces – jött a szarkasztikus felelet a rendező részéről. – Enci egyik mérnök kollégájának az ágyában, valószínűleg. Neki ma nincs próbája.

Booth és Beckett egymásra néztek. Amúgy is be akartak menni a NYSW-hez, így már két megközelítésből is jó okuk volt rá.

***

A NYSW munkatársai kedvesek voltak, segítőkészek, és egy rossz szót nem tudtak mondani a főnökükről. Majdnem mindenkin látszott a mély megrendülés, amikor közölték velük Enci halálát.

- De hát… Biztos benne? Biztos abban, hogy őt találták meg?
- Igen, Mrs. Triman.
- Teremtőm! – temette a nő a kezébe az arcát. – De hát ő olyan rendes volt. Encit mindenki annyira szerette.
- Azt ugye tudták, hogy Enci emellett a munka mellett színésznő is volt?
- Ezt mindenki tudta. Elég gyakran jött szembe egy-egy újság címlapján, és a társaság reklámarcának is megtették a múlthónapban. Valamint sajtóreferensnek. Maguk nem néznek híradót, Booth ügynök?
- Washingtonban élek.
- Attól még nézhet híradót. New York elég jelentős városa az államoknak, ne legyen szűk látókörű!
- Azt mondja, Enci mindenkivel kijött a társaságnál. Volt olyan, akivel kevésbé? Volt esetleg valaki, akivel összetűzésbe keveredett?
- Csak egy, akivel egy irodában ülnek. Mióta Leslie összeszűrte a levet Ivyval, tudja, Ivy Linnel, az énekesnővel, annyi konfliktus van köztük, amennyi előtte egy év alatt is nehezen jött volna össze. Emlékszem, azon a héten, amikor még Enci dolgozott, akkor is hétfőn nagyon durván összevesztek, főleg, miután Encit még Tony-díjra is jelölték. Leslie el sem jött a partira, amit Encinek szerveztünk.
- Merre találjuk Leslie-t?
- Ma nem dolgozik, úgyhogy nagy valószínűséggel Ivy lakásán találja.
- Remek, köszönöm. A technikusaink átnézik az irodát, megmutatná nekik, merre kell menniük? - intett a csapat irányába, akik az előtérben sorakoztak, és akiket most Mrs. Triman elvitt az irodába.

***

Mr. Hyde és Ms. Linn együtt fáradtak be az FBI központba egy beszélgetésre. Mind Booth, mind Beckett szkeptikusan álltak hozzá az elmondottakhoz. Leslie Hyde elmondta, hogy neki a legnagyobb problémája azzal volt, hogy szerinte Enci túl hamar jutott túl magasra a társaságnál, ráadásul úgy, hogy még csak nem is amerikai állampolgár. És sokkal inkább színésznő, mint mérnök.

- Nem tartotta jó szakembernek?
- Nem azt mondom, Booth ügynök, hogy nem volt jó szakember, de lássuk be, alig egy év gyakorlattal főnöki székbe ültetni kissé felelőtlen volt.
- Rosszul végezte a munkáját?
- Túl sok döntési szabadságot hagyott a közvetlen beosztottainak.
- És ön ezt nehezményezte?
- Nem sok közöm volt az őt érintő szakaszokhoz, de az ő példájára az én beosztottaim is hasonló bánásmódot akartak. Ebbe nem mentem bele. Jobban tudom, hogy mire van szükség a problémáink megoldásában, elvégre is én vagyok a főnök.
- De azt nem tudja, mi a különbség a vezető és a főnök között – jegyezte meg jó halkan, de annál szarkasztikusabban Kate. – És maga, Ms. Lynn? – szegezte aztán a nőnek a kérdést. – Maga milyen viszonyban volt Encivel?
- Ó, hát mi öribarik voltunk.
- Igazán?
- Nem. Utáltam, tiszta szívből. Ide jött, nem kellett semmiért sem megküzdenie, és beleült a tutiba. Vitte a darabot, vitte a rendezőt, szerintem még Tom langymeleg szívét is képes volt elcsavarni.
- Vitte a rendezőt?
- Ha Derek meghúzott engem is, és Karent is, Encivel miért ne tette volna?
- És kicsoda Tom?
- Tom Levitt. Ő írta a darab zenéjét. És totál meleg. Nézze, Enci bedobta a bájait, és onnantól mindent megkapott, de fogást, azt nem lehetett rajta találni. Ügyes volt, ez van.
- És maga mégis mikor lett ennyire féltékeny Enci életére?
- Én nem vagyok féltékeny, senki sem akar szűzkurvának látszani, és Enci pontosan az volt. Mindegy, húzta a pasikat, azok meg hagyták neki. Ő bajuk. De hogy még Tony-díjra is jelölték? Akárhány színikritikust kérdez, mindegyik azt fogja mondani, hogy a három Merilynből én vagyok a legjobb. Se Karen, se Enci nem játszik úgy, mint én. Erre őket jelölik?
- Ez magát mennyire háborította fel?
- Hogy mennyire? Hét éve vártam már, hogy jelöljenek. És most, amikor messzemenően a legjobb vagyok, majdnem minden előadásom teltházas, és a musical, amiben játszom, főesélyes a Tony-díjra, én, ÉN kimaradok?
- Értem.
- Ezt maga nem értheti, Beckett ügynök. Soha nem is fogja.
- Szóval nagyon felháborította a jelöltek listája – vette vissza a szót Booth.
- Igen.
- Annyira, hogy tettleg is megtorolja?
- Ezt most miért kérdezi?
- Mert Encit megölték.
- Neee, komolyan? – nézett tettetett érdeklődéssel.
- Elvágták a torkát.
- Nézze, Booth ügynök! Nem fogok könnyeket hullajtani azért, mert egy tehetségtelen liba meghalt. Nem szerettem, sőt, gyűlöltem Encit, amiért ellopta minden dicsőségem. De sosem tudtam volna bántani. Ennyire azért én sem vagyok hülye. Hiába a reklám, a Chicago nem a kedvenc musicalem.
- Hol volt ön március 16-án, csütörtökön este fél kilenckor?
- A sminkben. Épp készültem színpadra lépni Enci helyett.
- És előtte?
- Leslie-nél.
- Szóval maguk egymás alibijei. Ugye tudják, hogy ez mit jelent? – kérdezte őket Kate.
- Igen tudjuk, Beckett ügynök – szólt közbe a mérnök úr, mielőtt Ivy valami rosszat szólhatott volna. – Hogy nem kérdeznek többet tőlünk, és mi nem válaszolunk. Ha bármit akarnak, hívják az ügyvédemet! További szép napot! – mondta végül, majd Ivyval együtt elhagyták az épületet.

***

A nap már elsütötte a delet. Cam és Lanie együtt ebédeltek a Dinner Villigeben, hiszen olyan nagyon sok megbeszélnivalójuk akadt. Éveken át együtt tanultak a Columbián, egyszerre doktoráltak, és azt is együtt találták ki, hogy halottkémnek menjenek. Aztán több évnyi közös munka után Dr. Camille Saroyan elköltözött New Yorkból, és ez az amúgy két nagyon jó barátnő tizennégy évig szinte nem is találkozott egymással, csak telefonálgattak, néha, a kötelező köszöntések végett születésnapokon, és a piros betűs, sátoros ünnepeken.

Így hát most találkoztak végre, és Cam mesélt. A csodálatos férjéről Arastooról, a gyönyörű lányairól, Michelle-ről és Shaniaról, a munkájáról és a csapatról, akikre végtelenül büszke volt, az eredményeikről, a legdurvább esetekről, a legmegrázóbb pillanatokról. Most már ő is kezdte belátni, hogy a Jefferson Intézet munkatársai mekkora hírnévre tettek szert, főleg az FBI körüli berkekben, ahová Dr. Lanie Parish is tartozott, mint New York vezető halottkéme.

- Bocsánat – nézett Lanie Camre, amikor látta, hogy éppen az emlegetett FBI iroda hívta. – Muszáj!
- Elhiheted, én aztán megértem a helyzetet! – kacsintott rá.

Cam csak figyelte a barátnőjét, majd a pincérért intett, amikor látta, hogy Lanie szedelődzködni kezd.

- Munka? – kérdezte, és dr. Parish bólintott.
- Hulla a fagyasztóban, a rendőrségé az ügy, tizenkettes körzet. Lenne kedved velem jönni?
- Persze. Arastoo és a csapat amúgy is dolgoznak a pénteken talált maradványokon.

A holttest, ami miatt a rendőrség Lanie-t hívta, test volt, egy hűtőkamrában, egészben, de szinte kővé fagyva. Egy százkilencven centiméter környéki, izmos, szőke férfi volt életében, jól szabott, drága öltönyben. Hat golyó ütötte bemeneti sebet láttak rajta, és egy éles vágást, keresztül a torkán, gyakorlatilag fültől fülig. Ezek bármelyikét túlélni esélytelennek számított. Rengeteg vér volt a padlón, ezt jól látták az UV lámpák fényében, amit a New yorki helyszínelők használtak éppen. Zúzódás nyomok is voltak a testen, ez is látszott a lilás derengésben.

- Nos? – kérdezte Laneie-től Ryan hadnagy a tizenkettes körzetből. Camnek kicsit nosztalgikus hangulata lett ettől, bár ezt a fiatal hadnagyot nem ismerte személyesen.
- Nos, az áldozat férfi. Lelőtték és elvágták a torkát.
- Mikor?
- Komolyan Ryan? – kopogtatta meg Lanie a fagyott húst. – Hová dugjam a hőmérőt?
- Csak kérdeztem.
- Hát, majd megmondom, ha kővé fagyott barátunk kiolvadt. A mája hőmérsékletéből semmit sem tudnék megmondani neked. Viszont itt a tárcája. A neve…
- Ezt bízd csak a rendőrségre – vette el tőle a tárcát Ryan. – Szóval a neve Christian Ardeen. Hűha!
- Mi van?
- Ebből még baj lesz.
- Hogy értve?
- A haditengerészetnél van. NCIS ügynök.
- Hívom Booth-t – mondta Cam, és már tárcsázott is.
- De várj, ez még nem minden. Nézd! – mutatott egy képet a tárcából kivéve. – Attól tartok, így már bonyolódik a helyzet.
- Hiszen ez Enci! – döbbent meg Cam.

Enci és a megfagyott férfi, együtt. A képen egy boldog szerelmespár volt.

***

Booth és Brennan lett megkérve, hogy menjenek ki az NCIS ügynökökért a JFK reptérre. Brennan nem is értette igazán, hogy szereztek erről hamarabb tudomást az OSP irodánál, mint ők maguk az FBI irodánál, mint akiket elsőnek értesítettek. Hiszen a két ügynök már a levegőben volt, mire a rendőrségnél azonosították az áldozatot, és amikor Beckett és Booth felhívták Henrietta Lang műveleti igazgatót (ezzel a titulussal még nem sikerült megbékélnie) az OSP-nél, addigra Dikk ügynök, és egy nő, valami bájos névvel, már úton voltak.

- Még mindig nem értem, honnan tudtak róla a hívásunk előtt, hacsak nem az ő kezük is benne van az ügyben.
- Jaj, Bones, az OSP irodának mindenhol van szeme. Ott is, ahol nem gondolnád.
- Kicsit olyanok, mint a CIA, nem gondolod?
- Kémkednek. A műveleti operátor olyan elképesztő hekker, hogy az MIT legnagyobb koponyái piskóták hozzá képest.
- Erről pedig hirtelen Pelant jut eszembe.
- Körülbelül azonos a kettő szintje, és ha visszaemlékszel, Pelant is általában egy lépéssel előttünk járt. De megkockáztatom, hogy az NCIS operátorok még Pelantnál is jobbak.
- Angelával biztos remekül kijönnének. Még mindig olyan hihetetlen, hogy ledoktorált.
- Dr. Montenegro. Amúgy kénytelen lesz velük megtalálni a hangot, mert ha az NCIS beszáll mellénk, akár át is vehetik a nyomozást.
- Hogyan, ha egyszer semmi közük a nőhöz.
- De egy sorhajó hadnagyhoz van, főként, ha az a sorhajó hadnagy maga is egy NCIS ügynök. Sokkal több közük van hozzá, mint az FBI-nak. Légy velük kedves, rendben?
- Én mindig kedves vagyok, Booth! – háborodott fel a nő, mire Booth csak félig gúnyos mosollyal válaszolt.
- Hát persze, Bones. Hát persze.
- Nézd, ott vannak!

Brennan látta meg a párost előbb, jelzett is nekik, hogy menjenek oda hozzájuk. A férfi megfordította a kezében tartott könyvet, megmutatta a barna hajú nőnek, akiknek vörös volt a szeme – valószínűleg a sírástól, - majd bólintottak, és megindultak Bones és Booth irányába.

- Dr. Brennan, üdv! Marty Deeks nyomozó vagyok. Ő pedig Blye ügynök, az NCIS-től.
- Hello, hello – fogott kezet velük, majd látta, hogy a Csontokon nevelkedve című könyv van a férfi kezében. Ezek szerint arról igyekeztek felismerni.
- Booth különleges ügynök, FBI. Honnan tudtak róla, hogy jönniük kell?
- Nem tudtuk.
- De akkor mit keresnek itt?
- Hetty a gépen értesített minket. Elmondta, hogy azonosították Ardeen ügynök holttestét egy hűtőkamrában. Miatta jöttünk ide. Amúgy is miatta jöttünk ide.
- Ó – nézett rájuk Booth együtt érzőn.
- Ezt most nem értem.
- Látogatóba repültek ide, Bones. Csak épp…
- Egy rémálomban landoltunk – fejezte be a mondatot Kensi Blye különleges ügynök.

***

A lakás, ahová Brennan és Kensi mentek, kellemes kis agglegénylakás volt, amibe már kezdtek beszivárogni a nő, mint szerves hozzátartozó jellegzetességei. Közös képek a zongora tetején, törődést igénylő cserepes növények, amik most egy kicsit kókadva árválkodtak a nappaliban, két fogkefe, két borotva, hajkefe, rózsaszín díszpárnák… És a hálószoba két éjjeliszekrényéből az egyikben egy napló.

- Nőies a kézírás, de magyarul van, nem tudom elolvasni. Lehet, hogy az áldozaté?
- Chris macskakapása sok minden, csak nem nőies – mondta Brennannek Kensi.
- Nem is rá gondoltam, hanem a nőre a képeken.

Kensit Brennan mondatától rossz érzés fogta el.

- Az ő holttestét tegnap előtt találtuk meg a Central Parkban – fejezte be gondolatmenetét Bones.
- Micsoda? Enci is meghalt?
- Igen.
- Ezt előbb is mondhattad volna. Hiszen mindenhol ott virít a képe.
- Ebben igazad van, sajnálom, hogy nem tájékoztattalak hamarabb. Nem tudom, hogy az FBI mennyire szerette volna ezt az NCIS orrára kötni. Őt is ismertétek?
- Igen, ismertük. Megnézhetném a naplót? – kérdezte. Brennan odaadta neki. – Igen, ez az Encié. „Enci személyes tulajdona, igyekezz nem belepofátlankodni.”
- Beszélsz magyarul?
- OSP ügynök vagyok, Temperence. Sok nyelven beszélek. Tudod, a munkaköri leírásunkban kikötés a társalgási szint idegen nyelveken. Túl sok helyre küldenek minket.
- Mégis hány nyelven tudsz te társalogni?
- Összesen?
- Természetesen. Nekem hét idegen nyelvből van társalgási szintű ismeretem.
- Kilenc – mondta erre Kensi csak úgy mellékesen. Brennan elismerően bólintott.
- Átnéznéd a naplót, hátha találunk benne valami érdekeset? Ebben a lakásban semmi nyoma dulakodásnak, vagy bármi egyéb olyan jelenségnek, ami összeköthető lenne Chris vagy Enci halálával. Nincs se vérnyom, se golyó ütötte lyukak a falban, vagy a padlóban. Vagy tényleg semmi nem történt, vagy már érkezésünk előtt kitakarítottak.
- Chris önmaga is eléggé rendezett volt, szóval... Majd a helyszínelők begyűjtik a bizonyítékokat. De egyetértek veled abban, hogy nem itt ölték meg őket. Látod a port mindenütt? Ebben a lakásban senki sem járt legalább az elmúlt egy hétben.
- Akkor őt is nagyjából akkor ölhették meg, amikor a barátnőjét.
- Talán Enci lakásában a fiúk több sikerrel járnak.

Booth és Deeks a Negyvenkettedik utcai lakást nézték át éppen. Azt nagyjából elsőre sikerült megállapítaniuk, hogy a nő nem egyedül élt ott. Dulakodásnak vagy épp brutális gyilkosságnak nyomát ugyan nem találták ők sem, de a tisztaság ordított minden négyzetcentiméterről. Két hálószoba volt a lakásban, két külön fürdőszobával, és ahogy meg tudták állapítani, az énekes mérnöknő egy férfival lakott egy fedél alatt, nem egy nővel.

- Tuti meleg a hapsi – nézte Deeks a lakást tüzetesen.
- Miből gondolod?
- Heteroszexuális férfi nem tart maga körül ilyen patika rendet. Sem ilyen párnákat.

Ekkor kinyílt a bejárati ajtó, és belépett rajta egy nem túl magas, de viszonylag izmos testalkatú, kissé kopaszodásnak indult férfi. Kulccsal ment be, de azért Deeks és Booth mindketten előrántották a fegyvereiket és a jelvényeiket. A betoppanó férfi el is ejtette a ruháskosarat, amit a kezében tartott.

- Jesszus! – adott hangot ijedtségének. – Hát maguk meg kicsodák?
- Seeley Booth különleges ügynök, FBI.
- Marty Deeks nyomozó, LAPD.
- Los Angelesből? Mit keresnek maguk a lakásomban?
- Ismeri ezt a nőt? – vette elő Booth Enci képét megmutatni.
- Persze, ő a lakótársam. Ha őt keresik, akkor jöjjenek vissza máskor.
- Miért is?
- Mert hazarepült pár hétre.
- Azt hiszem, jobb lenne, ha leülne.
- Nem, azt hiszem jobb, ha állva maradok.
- Mr…
- Norton. Edward Norton.
- Azta! – fogott vele kezet Deeks.
- Igen, Mr. Deeks?
- Maga is egy hatalmas, zöld zúzógép lesz, ha felhúzzák? Csípi Vasembert, igaz?
- Nem vicces, Deeks nyomozó. Mit akart mondani az imént? – nézett a férfi Booth-ra, mivel benne több komolyságot vélt felfedezni.
- Sajnálattal közlöm, de a lakótársa holttestét megtaláltuk a Central Parkban, Mr. Norton.
- Biztos összekeverik valakivel. Enci elrepült Magyarországra. Látja? – kapott elő egy levelet a fiókból. – Itt van, hogy összeveszett a barátjával, és hogy egy kis időre van szüksége. Így pár hétre hazarepül a családjához – mondta szent meggyőződéssel, de azért tárcsázta a telefonját, hátha utoléri. – Hangposta. Biztos alszik. Mennyi az idő ilyenkor Magyarországon? Szia Drágám, Ed vagyok. Hívj vissza légy szíves, ha megkaptad az üzenetemet. Amúgy minden rendben? Csak mert itt van két szövetségi ügynök, és azt állítják nekem, hogy meghaltál. Őrület, nem? Na mindegy, hívj! Szeretlek!
- Mr. Norton, minden kétséget kizáróan Enci holttestét találtuk meg a Central Parkban. Sajnálom, de a lány meghalt.
- Majd ha felhív, hogy meghalt, elhiszem.

Deeks nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen, így inkább csak várt. Talán arra, hogy Edward Norton nagy, zöld Hulkká változzon, és lezúzzon valamit. Booth sem igazán tudta, hogy csikarjon ki értelmes információt ebből az emberből, ami közelebb vihetné őket két ember meggyilkolásához is.

- Azt mondta, Mr. Norton, hogy Enci összeveszett a barátjával?
- Igen, bár megmondom őszintén, egyáltalán nem csodálom. Az a pasi állandóan hazudott neki. Én is biztos, hogy hazarepülnék egy ilyen lehetetlen, hazugságokkal teli kapcsolat után, hogy kipihenhessem magamból, és végre nyithassak egy olyan ember felé, aki arra érdemes.
- Maga ismerte Christ? – lepődött meg ezen Deeks. Neki Chris sosem említette, hogy valaha is találkozott volna a meleg, kissé bolond lakótárssal, pedig ezt aztán biztos nem tartotta volna magában.
- Enci a legjobb barátom, és a lakótársam. Hogyne ismerném Christ!
- Azt mondja, Enci biztosan elutazott?
- Igen. De hát a maga kezében van a levél, olvassa már el, ember! Vagy ha nekem nem hisz, kérdezze le a légitársaságtól, hogy vett-e repjegyet. Maga eléggé magas beosztásban lehet ehhez. Öltönyös!
- Mr. Norton, bírói végzés alapján ezt most elviszem, ahogy Enci számítógépét is lefoglaljuk. A technikusaink pedig elvégzik a helyszínelést.
- Csak tessék! Kérem, azért nagy felfordulást ne csináljanak, Enci nem szereti. Azért szóljanak neki is, hogy maguknál van a számítógépe, és hogy feltúrják a szobáját, rendben? Azt mondta, hogy gondolkodnia kell, de majd felhív, ha jön vissza. Szóval addigra hozzák vissza a gépét, jó?
- Facebook üzenetet sem küldött? Vagy valami ahhoz hasonlót? – próbált rá hatni Booth. Ő tudta, hogy a nő már nem fog visszajönni.
- Enci nincs fent ilyen oldalakon, Booth ügynök. Tudja, ki akarja zárni az életéből a sajtót, amennyire csak lehet. Nem akarja vegyíteni a mérnökséget a színházzal. De majd visszahív!

***

Az FBI irodában már mindenki bent volt, aki a két gyilkosság nyomozásában érintettnek bizonyult, és dobozból ették a rendelt kínai kaját. Beckett egy fehér tábla előtt állva próbálta összegezni mindazt, amit eddig összegyűjtöttek. Ő és Castle a stábot faggatta ki aznap délelőtt az ominózus fellépésükről, amíg Brennan Kensivel, Booth pedig Deeksszel próbált bármi használhatót összeszedni.

- Nézzük, mit tudunk eddig? Kezdjük Encivel. Azt tudjuk, hogy csütörtökön este nyolc és fél kilenc között tűnt el, két felvonás között. Telefonon nem érték el egész este, így bejelentették. Másnap este felvették az eltűntek közé, mert nem jelent meg a NYSW-nél sem. Ott kedden veszett össze a kollégájával, igaz?
- Igen. Vasárnapról hétfőre éjjel hirdették ki a jelölteket, kedden összeszólalkozott Hyde-dal, és még ugyan azon a napon Ivy Linnel is – bólintott Booth.
- A táncosok között többen is emlékeztek arra, hogy Ivy lökdöste Encit, és azzal fenyegette, hogy kinyírja. Aztán Wilks leállította őket.
- Megnéztem volna azt a cicaharcot – ábrándozott Castle a jeleneten.
- Mit tudunk még? – állt a nő, filccel a kezében.
- Hogy valamikor csütörtökről péntekre éjszaka ölhették meg – mondta Hodgins. – Éjszaka kettő és három között. Akkor rajzanak a közönséges dögbogarak, és abból aztán bőven volt az áldozatban. Kevesen tudják, például, hogy a…
- Köszönjük, Jack! – állította le Beckett a hirtelen jött biológiaórát. – Akkor, azt is tudjuk még, hogy a színházból közvetlenül a sírjába került, mivel még jelmezben volt, felkábelezve.
- A lakótársa adott egy levelet, amiben azt írta neki, hogy hazautazik egy kicsit Magyarországra – tette fel a táblára Deeks a bizonyítékzacskós levelet.
- Viszont egyik munkahelye sem említette, hogy szabadságot vett volna ki. Pláne nem ilyen hosszú időre – mondta erre Booth, amit Kate jegyzett is a táblán.
- Castle, mit mondott a táncos pasi, mikor látta Encit Wilksszel vitatkozni?
- Az előadás előtt, közvetlenül.
- Szóval akkor jelölik Tony-díjra, összeveszik két emberrel, majd megírja, hogy hazautazik, de senki sem tud róla, összeveszik még valakivel, aztán eltűnik, és holtan végzi a Central Parkban elásva. Ez így nagyon karcsú. Nézzük a másik áldozatot. Mi történt Chrisszel?
- A lakásában semmit nem találtunk, összekapcsolni nem tudjuk a fagyasztóházzal, a halál pontos ideje sem határozható meg, mivel lefagyasztották. Szóval bogarak, vagy rothadási jellemzők, semmi sincs.
- Csütörtök reggel még beszéltem vele – mondta Deeks, hátha használható lesz az információ Chris Ardeen ügynök esetében. – Kérdezte, hogy mikor érkezünk meg szombaton. Tegnapelőtt szombaton. És mondta, hogy a héten beépülős munka miatt nem lesz elérhető, de igyekszik szerdáig végezni. Nem hívott, így azt gondoltuk, hogy a nyomozása tovább tart, mint szeretné. De átrepültünk, bízva a legjobbakban.
- Hívtátok az itteni OSP irodát?
- Igen, ott is csak annyit mondtak, hogy fedett nyomozáson van, még két napja van a bejelentkezésig. Tegnapelőtt szóltak Hettynek, hogy Chrisszel megszakadt a kapcsolat, de úton vannak, hogy megkeressék. Esposito kapitány csapata viszont előbb akadt rá. Ezután hívta Hetty a gépet, hogy értesíteni tudjon minket, megtalálták Chris holttestét.
- Most már csak arra kellene rájönnünk, hogy van-e kapocs a két gyilkosság között, vagy csak banális véletlen, hogy egy párt tettek el láb alól.
- A két torokvágás elkövetési módja teljesen azonos, ahogy a penge is, amivel ejtették. Egy kissé kicsorbult Extrema Ratio M.P.C késsel okozták – szólt Hodgins az aznapi felfedezéséről.
- Speciális sivatagi katonai késsel? – kérdezett vissza egyből Kensi, és elővette a sajátját. – Egy ilyennel?
- Igen.
- Ez így szűkíti a listát kábé húszezer olyan katonára, akik voltak kint Irakban – ironizált Deeks.
- Nem, Deeks. Az M.P.C-ket a taktikai egységek használják. Angela, meg tudnád nézni, hogy bárki a sivatagi taktikai egységektől kapcsolatba hozható-e Encivel vagy Chrisszel?
- Pentagon adatbázisba nem léphetek be.
- Akkor beszélj Erickel és Nellel, nekik van jogosultságuk.
- Rendben. Ki az az Eric és Nell?
- A mi saját Angeláink – kacsintott Kensi.
- Temperence, Kensi, ti jutottatok valamire a lakással kapcsolatban? – kérdezősködött tovább Beckett.
- Megtaláltuk Enci naplóját. Átnézem, hátha találok benne valami használható információt.
- Rendben, köszönöm! A reggel innen folytatjuk, remélem, addig valamivel előrébb leszünk.

***

„2014.09.13. A pszichológusom azt mondta, vezessek naplót, és írjak ki magamból mindent, jót és rosszat egyaránt. Magánvélemény: a pszichológusom hülye. Ed pedig azt mondta, hogy valósítsam meg az álmaim, és ne elégedjek meg azzal, amit dobtak nekem. Magánvélemény: Ed nem hülye. Sok szar volt már az életemben, itt az ideje sok jónak is. Szóval, Ed rábeszélt, így elmentem egy meghallgatásra, lótúró előképzettséggel az itteniekhez képest. Azért a Broadway színészek messze jobbak nálam, akinek csak egy statisztaszerepes színész kettője van, bár bolondot szerintem nem csináltam magamból. Örülök neki, hogy megpróbáltam, akkor is, ha tudom, hogy nem sok esélyem van egy musical főszerepére. De amikor arra gondolok, hogy én lehetnék Marilyn! Az Operettben olyan sokszor vágytam a Dadus, vagy épp Waldstädten Bárónő szerepére. Imádtam, mikor gálán Elisabeth lehettem. És most… Látom magam, mint Norma Jane, és látom magam, mint a szőke bombázó, akinek a csillogás az álma és a vágya. Akarom ezt a szerepet, tudom, hogy tudnám. Elénekeltem nekik a dalom, leénekeltem mindenkit, aki meghallgatáson volt ott a Kaufman Concert Hallban! A rendező majdnem mindenkinek beszólt, de amikor én énekeltem, nem állított le. Nem tudom, miként nézett rám, mert amikor énekelni kezdtem, először magyarul, aztán angolul, elvesztem a pillanatban. Magával ragadott. Aztán blattoltam a darabból, Tom Levitt kíséretével. Olyan élmény volt ez, amiről csak álmodozni lehet. Szünetben leültem a zongorához, és úgy is énekeltem. Jó volt, jó voltam. Azt hiszem, hogy tényleg jobb voltam a többieknél. Eldöntöttem, holnap veszek egy zongorát.”

„2014.09.15 Boldog névnapot, Enci! Bár Amerikában senki nem foglalkozik a névnapokkal, hiszen itt aztán olyan neveket adnak az emberek a gyerekeiknek, hogy bárki kiakadhatna… Áh, mindegy. Kedves Pofátlan, ki ezt a magánjellegű bejegyzést olvasod, tudd, hogy benne vagyok a stábban, a Marilyn musicalben. A főszerepet Ivy Linn kapta, egy egészen tehetséges fiatal lány, igazán nagy Broadway tapasztalattal. Szőke, van dereka és melle – ideális Marilyn Monroe. Szerintem egyébként bele van zúgva a rendezőbe (ahogy rajtam és Karenen kívül kb. mindenki), sokszor játszott már olyan darabban, amit Derek rendezett. Na igen, Derek. Derek jó arc, azt mondta, foglalkozik majd velem, amíg Karennel az ügyelő gyakorol. Mi vagyunk a másik két szereposztás – nyakam rá, hogy sosem fogjuk a főszerepet játszani. De egye penész! Ez a musical valami szenzációs lesz, és nagy dolog a stábban énekelni és táncolni, éhbérért. Kész szerencse, hogy nem ebből élek. Érzem, egyszer még a Broadwayen fogunk kikötni. Tudod mit, Pofátlan beleolvasóm? Fogok én még Marilynt énekelni a Broadwayen!”

„2015.02.16 Életemben nem voltam még ennyire fáradt. Ki fog csinálni a dupla munka. Már azt sem tudom, mikor aludtam egy egészségeset utoljára. Segáz, holnapután úgyis repülök háromhetes szabadságra. Csak addig még negyvennyolc órán át ébren leszek. Éljen a vasútépítés!”

„2015.07.20 Színpadra állunk! Basszus! Színpadra visszük a darabot!!! Irány Boston, és a színpad, és Ó TE JÓ ÉG! SZÍNPADRA VISSZÜK A MARILYNT!”

„2015.09.08 Azt hittem, ma vége a világomnak, de útközben ez valahogy teljesen megváltozott. Daniel elárult, összetört, megrágott, kiköpött, mégis úgy érzem, ez a nap volt életem legszebb, legjobb, leginkább tökéletes napja. Mert ma én voltam Marilyn, ma én voltam a sztár. Én voltam a színpadon, és nem más. A tegnapi majdnem full bukás után ma… Azt hiszem, mától Boston a kedvenc városom! Mert bár Daniel ma egy részemet végérvényesen kiirtotta belőlem, és amíg élek, soha többé nem akarom őt látni emiatt, mégis ez az érzés adta meg nekem azt, amitől ma olyan Marilyn
lehettem, aki minden ott ülő néző szívében lángot gyújtott. Lángot gyújtott, és egy olyan pluszt adott, amire senki sem számított. Reggel Derek közölte velem, hogy engem akar a színpadon látni, mint Marilynt, és nem Ivyt, pláne nem a tegnapi bukás után. Azt mondta, hogy az én személyem az, aki igazán képes visszaadni azt a csodát, aki maga Marilyn volt. Nekem kellett elindítanom a darabot, útjára engednem az igazi csodát. Elhitette velem, hogy az a csalódás, ami ért, pontosan az az érzelmi töltet, amit a színpadon kell felhasználnom, és megmutatnom mindenkinek, hogy felejthetetlen vagyok. És mikor ez megtörtént, akkor elénekeltem. Don’t forget me. És azt hiszem, hogy soha senki nem is fog elfelejteni, mert én voltam. Én voltam ma Marilyn. Én voltam a sztár.
A darab után Derek megcsókolt. Nem nyilvánosan, nem mindenki előtt. De megcsókolt, és azt mondta, hogy engem Ő már biztosan sosem fog elfelejteni. Aztán csak ölelt, és tartott, amíg zokogtam, és összetörtem. Mert túl sok volt. Mi így ünnepeltünk. Szánalmasan, de mégis, valahogy elégedetten. Végül visszahozott a szállodába, a saját szobájába. De Ő a kanapén alszik a lakosztály előterében. Én már komolyan nem értek semmit. De egy biztos. Én vagyok Marilyn Monroe.”

- Wow!

„2015.10.14 Szabad egy rendezőt élő vibrátornak használni? Nem, igaz? Igyekeznem kell, hogy viselkedjek. Mert lehet, hogy nem tudom, engem akar-e, vagy ez csak a szereposztó dívány hatása, hiszen én vagyok Marilyn, de az a helyzet, hogy én cefettül vonzódom hozzá.”

„2015.10.14 Már rém nagy hülyeségnek tűnik az előző bejegyzésem. Baszki! Lefeküdtem a rendezőmmel… A próbateremben.”

- Tyű, csajszi, ebbe beleszaladtál…

„2016.01.30 Boldog szülinapot, Enci! Mész a Broadwayre! Miénk a Winter Garden Színház. Kész vagyok, mint a mateklecke. Azt hiszem, az egész vágányzárat át fogom énekelni éjszaka.”

„2016.02.29 Ha már szökőnap van, én is megszöktem. A próbáról. Julia ki fog nyírni! De az a helyzet, hogy Derek és én… Kezdünk belebonyolódni ebbe az egészbe. Négy hónapja majdnem minden nap. De nem fogom megengedni, mert ennek nem lenne sok értelme. Így is nehéz, hiszen ő a rendezőm. Eleinte jó volt, meg kielégítő, mondjuk a mai napig kielégítő, és jó, basszus, igazából nem is akarom befejezni vele. De az a helyzet, hogy én nem vagyok hajlandó azzá a címlaplánnyá válni, akinek csak azért van neve a szakmában, mert fűvel-fával kefél az előbbre jutásért. Bírom Dereket, de azért nem leszek én a következő hódítása. Nyílt titok, hogy a másik két Marilyn már megvolt neki. Rólam – hál’ Isten, - még senki sem tud. Nem is fognak. Derek valamiért megteszi, amit mondok neki, biztosan azért, mert nem akar egy újabb botrányt. Az egyébként nagyon nem kellene több a darabnak. Ivy baklövése már így is kihat mindannyiunkra.”

„2016.04.28 Ma volt az első Broadway előadásunk. Hát megtörtént, felkerültem a térképre. Sok musicalből megkerestek, hogy énekeljek főszerepet. Elképesztő érzés, erre tényleg sosem számítottam. Hiszen én kórista voltam, versenyzongorista, és eljövök Amerikába, aztán megélem az amerikai álmot. Szárnyal a lelkem! Nagy hálával tartozom Ednek, amiért egy elcseszett nap végén rádumált arra, hogy igenis próbáljam meg főszereplőként.”

„2016.05.05 Rengeteg ügynök jött ma hozzám előadás után. De az egyikük komolyan felkeltette az érdeklődésem. Mert helyes férfi. Mennyivel másabb egy ügynökkel kavarni, mint egy rendezővel?
Mert Derekkel még mindig nem sikerült befejeznem. De tartja a száját, és ez eddig nem volt jellemző. Előadások után csak nyitott ajtó mellett hajlandó velem beszélni az öltözőmben, és sosem néz rám úgy. Szerintem legalábbis. Ha meg akarunk valamit, hát mindkettőnknek van lakása. De ez a mai pasi… Ez kész. Az abszolút ideális férfi. Szőke, izmos, magasabb nálam, és a mosolya… Nem csak a tökéletes fogsora miatt, hanem a szeme miatt. Az nagyon tetszik. Boston óta engem akar. Lehet, hogy ível a karrierem? Akkor viszont csak kellene nekem egy ügynök!”

„2016.05.06 Derekkel vége. Fura érzés. És nem a jó értelemben.”

„2016.07.08 Lesokkolt. Két hónapon át hazudozott nekem, hogy ő egy mekkora jó ügynök, és milyen sok ügyfele van… Nem ügynök, mármint nem olyan ügynök. NCIS ügynök. Ami egyfelől izgalmas, másfelől viszont kapja be, hogy két hónapja mást sem csinál, csak hazudik nekem! Látni sem akarom, soha többé!”

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Idézett hozzászólás:
Nagyon tetszett a történeted imádom a dupla vagyis nálad tripla nyomozás :) Gratulálok
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
 
2 hozzászólás
2017.03.13. 12:18
fencikoci
Sophie! Lemaradt a naplobejegyzes vege! 😂😂😂
2017.03.10. 22:31
Csé
Nagyon tetszett a történeted imádom a dupla vagyis nálad tripla nyomozás :) Gratulálok
 
Gyorslink választó

 

 
Következő rész

kedd, szerda, csütörtök;
vasárnap

vasárnap

szombat, vasárnap

(USA)
A sorozat véget ért.

KATTINTS IDE
a részletes műsorért!

 
12. évad letöltés

1. rész
2. rész
3. rész
4. rész
5. rész
6. rész
7. rész
8. rész
9. rész
10. rész
11. rész
12. rész

 
12. évad részcímek

12x01 - The Hope in the Horror (ford.: A remény a borzalomban)

12x02 - The Brain in the Bot (ford.: Az agy a robotban)

12x03 - The New Tricks in the Old Dogs (ford.: Új trükkök a vén kutyákban)

12x04 - The Price for the Past (ford.: A múlt ára)

12x05 - The Tutor in the Tussle (ford.: Az oktató a küzdelemben)

12x06 - The Flaw in the Saw (ford.: A hiba a fűrészben)

12x07 - The Scare in the Score (ford.: A rémület a pontszámban)

12x08 - The Grief and the Girl (ford.: A bánat és a lány)

12x09 - The Steel in the Wheels (ford.: Az acél a kerekekben)

12x10 - The Radioactive Panthers in the Party (ford.: A radioaktív párducok a bulin)

12x11 - The Day in the Life (ford.: A nap az életben)

12x12 - The End in the End (ford.: A vég a végben)

 

Bones, bones, Dr Csont, drcsont, dr csont, emily, emily deschanel, david, david boreanaz, csontok, Temperance Brennan, Seeley Booth, Bones letöltés, bones online, Dr Csont letöltés, csontok letöltés, Bones download, Bones felirat, Dr csont felirat, Bones képek, Dr csont képek, dr csont galéria, dr csont legfrissebb hírek, dr csont infók, dr csont szereplők, dr csont színészek, dr csont gportál, bones gportál, bones dr. csont rajongói oldal , dr csont felirat, felirat bones, bones fan oldalak, bones felirat 6. évad, dr csont halloween, bones dvd magyar, bones következő része, booth hannah, booth és brennen első csókja, dr csont könyv, dr. csont zack addy, john francis daley, dr csont spin-off, bones spin-off

Dr. Csont Érdekességek Média Extrák Oldal
Epizódismertetők Booth és Brennan: Az első csók Dr. Csont online Bones fanfiction Vendégkönyv
Dallista Karácsonyi epizódok Dr. Csont letöltés Kathy Reichs E-books Fórum

Copyright ˆ 2010-2015 Bones | Dr. Csont rajongói oldal | www.drcsont.hu | Minden jog fenntartva!

Adatvédelem | Jogi nyilatkozat | Oldaltérkép | Oldal információk | Előző kinézetek | Keresés | Kapcsolat | Facebook | Források | Hirdess minket!

 


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre