„2016.08.08 Ez egy nagyon hosszú egy hónap volt. Sok fellépés, új darab, rengeteg vágányzár. És Chris. Bocsánatot kért, mindent elmesélt, elmondta, hogy Bostonban szeretett belém, és azóta azon agyalt, hogyan is találhat meg. Mondjuk ettől megint a falra másztam, hogy micsoda nyomozómunkával sikerült rám akadnia. Sajátságos udvarlási technika bevonni egy komplett nyomozóirodát. Beszéltünk, kérte, hogy adjak neki egy esélyt. Még nem döntöttem. De kezdem azt érezni, hogy tényleg én vagyok Marilyn Monroe.”

- Hé, Drágám! – ébresztgette Deeks Kensit. Brennannel akkor érkeztek az FBI központba. –
Kens, Kensi, ébresztő! Hoztam neked kávét.
- Mi? – kapta fel a fejét a nő az asztalról. – Már reggel van?
- A Nap jelen állását tekintve igen, már reggel van – bólintott Bones. – Booth és Beckett
eligazítást tartanak a technikusi csoportnak, Angela és is Eric egyeztetnek. Te találtál valami
érdekeset?
- Ez a lány önmagában is egy eléggé érdekes jelenség volt. Kérem azt a kávét. Basszus,
elfeküdtem a nyakam – masszírozgatta az említett testrészt.
- Valami, ami kapcsolatba hozható a halálával? – érdeklődött Brennan továbbra is.
- Azt nem tudom, kapcsolatba hozható-e a halálával, de kavart a rendezővel. Nagyon sokáig
kavart a rendezővel.
- Érdekes, a rendező ezt nem is említette – lépett a szobába Beckett.
- Azt hiszem, itt az ideje, hogy újra elbeszélgessünk Derek barátotokkal.

***

Derek Wilks az FBI kihallgatójában várta az ügyvédje jelenlétében, hogy legkedvesebb Marilynje
halálának ügyében vallatóra fogják – ismételten. Kensi maga akarta kikérdezni, tekintettel arra a
tényre, hogy magyarul egyedül ő beszélt folyékonyan, így be tudta vonni a naplót a kihallgatásba. És
azt a rengeteg érzést és leírást, amit Enci papírra vetett. Beckett teljesen átengedte a gyanúsítottat
Kensinek, ő és Brennan csak csendben figyeltek.

- Magukat még nem ismerem! – nézett a rendező Kensi és Bones irányába.
- Kensi Blye, NCIS, ő pedig a kolléganőm, Dr. Temperence Brennan. Azt hiszem, Mr. Wilks, Ön
nem volt teljesen őszinte a kollégáimmal a legutóbb.
- Mindent elmondtam.
- Tényleg úgy gondolja? – A rendező erre bólintott, mire Kensi megcsóválta a fejét, és
folytatta. - Megtaláltuk Enci naplóját, Mr. Wilks. Ő egészen másként mesélte el benne a
maguk kapcsolatát. Teljesen máshogy – nézett vele farkasszemet.
- Erre ne válaszoljon – mondta az ügyvéd.
- Még nem tettünk fel kérdés, ügyvéd úr! – mosolygott negédesen Kensi.
- Vádolnak valamivel?
- Tisztázatlanok a körülmények, Mr. Wilks.
- Mindent elmondtam maguknak, Beckett ügynök – válaszolt a rendező az ismerős arcnak. –
Állhatnak felettem, ülhetnek velem szemben, megszállhatnak a női taktikáikkal és bájaikkal,
nem is hagyna hidegen, de akkor sem bántottam a lányt, és tartom magam ahhoz, hogy
mindent elmondtam Önöknek. Kérem, higgyenek nekem!
- Mr. Wilks, ne mondjon semmit! – szólította fel az ügyvéd.
- Lefeküdt vele. És ezt nem mondta el – kontrázott erre Bones. – Ha legutóbb hazudott
nekünk, most miért hinnénk Magának?
- Egy se veled, se nélküled kapcsolatom volt Encivel. (- Minek is vagyok itt! – mondta közben az
ügyvéd.) És ezt elmondtam maguknak. Sőt, szó szerint ezt mondtam. Nézzék, hölgyeim! Nem
akartam, hogy Eileen tudjon róla, hogy Encivel szexuális kapcsolatom is volt, mert már így is…
- Sok van a rovásán. Igen, Enci ezt is leírta. És a rendszerben azért találtunk néhány szexuális
zaklatási panaszt más színésznőktől.
- Ködösítsen, Mr. Wilks! – szólt az ügyvéd.
- Egyszerűbb volt mindegyiküknek engem okolni a bukásért, saját maguk helyett.
- Karen, és Ivy, és Enci – az összes Merilyn megvolt a stábból.
- Ivy és Karen csak szex volt. Levezetés egy nehéz nap után. Egyszeri esetek. De maga ezt nem
értheti.
- Én nem zaklatom a kollégáimat, ha nehéz napom van.
- Erre ne válaszoljon!
- Én sem zaklattam egyiket sem, Beckett ügynök. Sosem szexelnék úgy egy nővel, hogy az nem
akarja. Nem vagyok egy vadállat!
- Mr. Wilks, miért hívott egyáltalán ide, ha meg sem hallja a tanácsaimat?
- Mert Eileen ragaszkodott hozzá, és mivel ő a producer, nem ellenkeztem.
- És mi a helyzet Encivel? – kérdezősködött tovább Beckett.
- Az egy egészen más dolog volt. A legjobb választás volt a szerepre, de a másik két lánynak
már volt színpadi tapasztalata. Encinek csak annyi volt, amit Magyarországon magára szedett.
Az kevés a Broadwayre. Megkért, hogy segítsek. Hogy tanítsam, foglalkozzak vele. Csodálatos
volt a hangja, de a színpadon bizonyos jelenetcsoportokban nagyon bizonytalan volt. Hát,
segítettem neki.
- A szexszel?
- Segítettem a gátlásai leküzdésében. Belement ebbe a kapcsolatba is. De az már azután volt,
hogy eljátszotta Marilynt Bostonban. Jobb akart lenni, ez minden.
- Az előbb azt mondta, hogy nem volt maguk között kapcsolat. Eldönthetné végre, mi is a
közös sztorijuk.
- Egymás „pajtijai’ voltunk, ha érti, hogy mire gondolok.
- Pajtik? És ez Encinek is, és magának is megfelelt?
- Elfogadtam. Ennél többet nem kaphattam belőle, szóval megelégedtem ezzel.
- A szoknyabolond megelégszik ezzel? Semmi alkalmi kapcsolat mellette, csak Enci?
- Kielégítő volt ez a kapcsolat mindkettőnk számára. Gyakorlatilag minden éjjel együtt voltunk.
- Maga szerelmes volt belé.
Derek Wilks egy szót sem szólt. Beckett a rendezőt nézte, Bones pedig Beckettet. Kensi csak
csendben állt a sarokban, és a férfi testbeszédét elemezte.
- És ő is belém – mondta ki végül.
- Ezt miből gondolja?
- Mert elmondta. Hogy ha máskor, más körülmények között találkozunk, ha nem vagyok a
rendezője, és ő nem a darabom egy színésznője, együtt lehettünk volna. Elmondta, hogy
szeret, de sosem lesz ebből semmi.
- Ez most nem komoly, igaz? – kérdezett vissza szkeptikusan Kensi.
- Nem, tényleg nem. Vagyis hát… Nem ebben a formában tálalta, azt nem mondta ki, hogy
szeret. Csak azt, hogy nagyon fontos vagyok neki, de ez köztünk sosem működne.
- Ez mikor volt?
- Kábé fél évvel ezelőtt. Elmesélte azt is, hogy talált valakit magának. Megkért, hogy többet ne
próbáljam megszerezni. És hogy eddig tartott, nincs több szex. Volt közöttünk kémia, sokszor
szeretkeztünk is, de soha nem jártam vele, és sosem zaklattam. Most elégedett?
- Maga próbálta őt megszerezni?
- Én nem csak szexre vágytam vele.
- Mit mondott arról a valakiről, akivel összejött?
- Beleesett. Nem én voltam, de attól még beleesett, és boldogok voltak. Nyilvánosan nem
mutatkoztak együtt, ha Enci éppen a celeb életét élte, de biztos van olyan műszaki szaklap,
ahol valamiféle gálaműsorban együtt jelentek meg. Itt-ott még engem is megtalálhatnak
benne, mert általában engem vitt, mint kísérőjét.
- És mi történt az előadás előtt?
- Megleptem egy nyaklánccal. Megmondtam neki, hogy ha kell harcolni is fogok érte, csak
engedje. Akkor megint elmondta, kicsit hangosabban is, hogy nem akar tőlem semmit. És
hogy boldog ezzel a fazonnal. Még a nevét sem árulta el. Megcsókoltam, aztán pofon vágott,
és azt mondta, soha többet ne merjek vele ilyet tenni. Felhúzták a függönyt, és
csodálatosabban énekelt, mint valaha. Sosem tudtam volna bántani. Én tényleg szerettem
ezt a csodálatos, gyönyörű nőt.

Kensi bólintott Beckett felé, mire Kate is elmosolyodott.

- Hiszek magának, Mr. Wilks. Köszönöm, hogy befáradt!

***

A FBI központban Angela utánanézett mindannak, amit Derek Wilks mondott. Megnézett minden
szakmai lapot, amiben a NYWS akár csak említés szintjén előkerült, de Encit Chris társaságában
egyikben sem találta meg. Csak a rendezővel volt pár közös képe a műszaki gálaesteken, ahol igazán
rivalda fényben voltak, és senki mással.

- Ami azt jelenti, hogy ez egy újabb zsákutca.
- Mi zsákutca? – toppant be Kensi.
- A rendező elmélete. Enci és Chris sehol sem jelentek meg együtt, ahol a sajtó is jelen volt.
Nagyon ügyesen manőverezett ez a nő a két élete között. Mi van akkor, ha nem is jó a
megközelítésünk? Mi van akkor, ha nem is Enci a lényeg?
- Hogy értve?
- Chris OSP ügynök, nem? Mi van akkor, ha a sok beépülés közben valaki megorrolt rá, ki
akarta csinálni, de csak Encit találta, mint fogást Chrisen?
- Úgy érted, hogy Chris az igazi áldozat, Enci meg a járulékos kár?
- Nem lehetetlen, így sokkal könnyebben lehetett elkapni. Chris inkább célpontnak való, sok
ellenséggel, mint Enci.
- Van benne ráció.
- Viszont ha igazam van, akkor lehet, hogy az egész nyomozást mindkét áldozattal át kellene
vennetek.
- A lány nem a mi hatáskörünk. Beszélek Hattyvel, megkérdezem, mi legyen.
- Én meg Booth-szal. Mit nézel ennyire?
- A levelet – mutatott az ügynök arra a papírra, amin az Ednek szóló üzenet volt. – A lakótárs
azt mondta, hogy ezt Enci hagyta neki?
- Igen. Miért?
- Ez nem a nő kézírása.
- Biztos vagy benne?
- Egész éjjel a naplóját olvastam, ezer közül is felismerném. Ezt biztosan nem Enci hagyta. Nézd
csak meg, egészen egyedien hurkolja a betűket, és több nagyon hasonlít egymásra. Látod? –
mutatta Angelának a naplót. – Teljesen más az íráskép.
- Tényleg.
- Azt hiszem, el kellene beszélgetnünk még egyszer a kedves lakótárssal.
- Létezik, hogy nem ismerte fel Enci írását?
- Nem tudom. Lehet, hogy nem laktak együtt olyan régóta. Szólok Kate-nek.

***

Bár a férfi még mindig nem hittel el, hogy legkedvesebb barátja meghalt, immáron az FBI ügynökök
bizonyítani tudták, és meg is tették. Booth a naplót és a levelet is megmutatta Edward Nortonnak.
Kensi felfedezése egészen új irányt nyitott nekik, és Angela elméletét sem vetették el teljesen.
Beckett pedig erőteljesen kételkedett benne, hogy egy annyira jó barát, mint amilyennek Ed vallotta
magát a nő életében, ezt elnézte volna.

- Most már elhiszi, hogy nem írt Magának levelet?
- Én…
- Tényleg nem ismerte fel a kézírását?
- Én…
- Ed, nagyon fontos lenne, hogy mindent elmondjon, amit tud.
- Enci meghalt.
- Ezen túl. Mit tud mondani nekünk a kapcsolatáról Derekkel? Vagy Chrisszel? Tudott Ön
ezekről, Mr. Norton?
- Én mindent tudtam Enciről. El sem hiszem, hogy meghalt.
- Pedig így van, és maga segíthetne kideríteni, hogy ki ölte meg őt. Szeretne nekünk segíteni,
Mr. Norton?
- Persze, hogy szeretnék.
- Akkor meséljen nekünk Enci kapcsolatáról a rendezővel, és Chrisszel.
- Derekkel csak szexeltek. Nagyon, nagyon sokat szexeltek. Derek mindig mindenkivel csak
szexelt. Szerintem azt nem is tudta, hogy én is tudok róluk. Bár sejthette, ha egyszer együtt
laktunk Encivel.
- Értem. És mi a helyzet Chrisszel? Vele is csak szexelt?
- Chrisszel próbálkoztak valami komolyabb dologgal, de… Az a hapsi állandóan hazudott neki,
és emiatt Enci sokszor volt szomorú. Derek legalább boldoggá tette. És rengeteget sírt is
miatta. Mármint Chris miatt.
- Hallotta őket veszekedni?
- Igen, sokszor. Például, ha Chrisnek el kellett utaznia, és kijelentette, hogy nem fog
telefonálni. Vagy amikor Enci rájött, hogy hazudott a munkájáról.
- Maga tudja, hol dolgozott Chris?
- Lövésem sincs. Az tuti, hogy nem a show bizniszben. Mi színészek mindenhol kiszúrjuk
egymást. Szerintem annak a pasinak volt valahol egy felesége, és Encit csak arra használta,
hogy néha jól meghúzhassa. Egy hülye paraszt volt Encivel.

Az üveg másik oldalán ezt Deeks nem szívesen hallotta egykori legjobb barátjáról. Ő tudta, hogy Chris
mennyire oda volt Enciért. Azt is tudta, hogy Chris meg akarta kérni kedvese kezét. Mert Enci sokkal
több volt neki, mint egy sima hódítás.

- Hú, de szeretnék most behúzni neki egyet! – nézett feszülten Deeks, mire Beckett megfogta a
karját.
- Nyugton maradsz, és nem csinálsz semmi olyat, ami hátráltatni fogja a nyomozásunkat.
- Nyugton maradok, Kate, de a bicska kinyílik a zsebemben, amikor a barátaimat szapulják.
- Akkor ez biztos nem gyakran fordul elő nálad.
- Édes vagy – jött a szarkasztikus felelet a gunyoros megjegyzésre.

Norton végül nem sok használható információt mondott el Boothnak. A párok szoktak veszekedni, de
tekintettel arra, hogy Enci mellett Chris is holtan végezte, nem sokban jutottak előrébb, mint eddig
voltak.

***

Booth és Deeks a színházból jöttek éppen vissza a központba. A színház hátsó bejáratánál dolgozó
biztonsági őröket hallgatták ki. Azok is csak annyit tudtak elmondani, hogy a lány kiment beszélni a
barátjával, szóváltás nem volt közöttük, aztán kapott egy telefont, elsiettek, és vissza már nem jött.
De amúgy mindenki szerette.

- Hogy van az, hogy mindenki szerette? Nem lehet, hogy ennyire oda volt érte férfi és nő
egyaránt.
- Ugyan miért nem? Engem például mindenki bír! – mondta Deeks.
- Igen?
- A kisugárzásom teszi, és a lehengerlő természetem. Megvadítom a nőket.
- Biztos a hajad miatt, Bozont – nevetett fel Booth.
- Csak irigy vagy, mert a tiéd nem áll ilyen szexin kócosan. De akkor is bírnának, ha nem lenne
ilyen szexi a hajam. És nem csak a hajam. Például csapatom tagjai…
- Ők mindig haragszanak rád – szállt be a beszélgetésbe Kensi.
- … és a gyönyörű feleségem…
- Én is mindig haragszom rád!
- … és Hetty…
- Ez mondjuk igaz, és ezzel együtt kész rejtély.
- … meg Eric és Nell.
- Eric és Nell mindenkit szeretnek, ők a kedvesség mintapéldányai. Szóval ez nem ér, keress
jobbat!
- Te tényleg mindig haragszol rám?
- Azért néha vannak jó pillanataid.
- Például mikor épp megmentem az életed?
- Például. Vagy amikor fajitast készítesz. Akkor kifejezetten szeretlek.
- Visszakanyarodhatnánk az ügyhöz? – szólt aztán bele a házastársi vitába Beckett. – Kérlek.
- Igen! Beszéltem Ericcel. Kapaszkodjatok meg, kinek van képbe illő katonai múltja? – nézett
rájuk a turbózás alatt álló FBI számítógép mellől Angela. – Leslie Hyde-nak. Az egyetlen a
NYSW csapatában, aki nem bírta Encit. És mellé Ivy Linn pasija. Az egyetlené a Bombshell
stábjában, aki nem bírta Encit. Nagyon bájos hangposta üzeneteket hagyott Enci telefonján.

Például, hogy szívesen átvágná a torkát. És hogy legszívesebben kinyírná, lelökné a Brooklyn
hídról, és a többi. Szerintetek rávehette Hyde-ot a cselekvésre?

- Indíték, képzettség Meredek, de előfordulhat. Talán nem ártana újra elbeszélgetnünk Mr.
Hyde-dal.

***

Mr. Leslie Hyde úr következő alkalommal bizony már az ügyvédjével érkezett. Booth és Brennan
hallgatta ki, egyesével téve le a mérnökúr orra elé a fényképeket a két áldozatról.

- Látja, Mr. Hyde? Ezek itt a kolléganője maradványai. Látja? A földbe ásták el. És Chris
Ardeen? Látja? Egy fagyasztóban volt. Kőkeményre fagyott.
- Miért mutogatja nekem ezeket a képeket?
- Maga katona ember volt, nem igaz?
- Igen, Booth ügynök.
- Meséljen nekem a prérikutyákról!
- Helyes kis rágcsálók, és ügyes városépítők.
- Maga a Prérikutyák taktikai egységének volt a tagja. Saját technikák, saját fegyverek.
- Ha maga mondja, Booth ügynök.
- Látja ezeket a vágásokat, Mr Hyde? – érdeklődött Brennan. – Abszolút precízek, és pontosak.
Ilyet csak az tud elvégezni, így átvágni a carotis artériát, és a nyaki vénákat, akit erre
kiképeztek.
- Ezt a pasast még életemben nem láttam.
- Tényleg? Enci udvarlója volt.
- Azt sem tudtam, hogy van udvarlója. Ivy mesélt arról, hogy a rendezővel mennyire jóban volt,
és hát több mérnökbálon és gálaesten is megjelentek együtt. Én azt hittem, a rendező a
pasija.
- Maga mióta van együtt Ivy Linnel?
- Kábé egy fél éve. De ennek mi köze van ahhoz, hogy Enci torkát elvágták?
- Szerelmes maga Ivyba?
- Jó elszórakozunk együtt, de Ivy a rendezőjébe szerelmes, nem belém.
- Oh. És maga mit tenne meg a nőért?
- Gyanúsít valamivel?
- Nincs alibije, és képes mindarra, ahogyan megölték az áldozatokat.
- Ivyval voltam.
- Akinek szintén megvolt az indítéka arra, hogy végezzen a riválisával.
- Gondolja, hogy én bármi olyat megtennék ezért a nőért? Nem vagyok csőlátásos, nem
érdekel annyira. Jó vele a szex, de ez csak ennyi, és nem ölnék a kedvéért. Okom nem volt
eltenni Encit láb alól, bármennyire is irritált, a pasast pedig soha életemben nem láttam. Nézzenek utána, ha kell adok DNS mintát is önmagam tisztázására, de akkor sem bántottam
se a lányt, se a barátját. Ha tudom, hogy Ivy miatt ilyenekkel gyanúsítanak, tuti, hogy nem
kezdtem volna vele.
- Megtenné, hogy behozza nekünk a kését egy vizsgálatra? Az M.P.C kését?
- Mufurckát? Ha ezzel tisztázhatom magam!
- Köszönjük, hogy befáradt. Kérem, hogy ne hagyja el a várost!

Leslie Hyde elment, Booth pedig Bonest figyelte.

- Szerinted?
- Valamit nem veszek észre. Valamit, ami gyakorlatilag az orrom előtt van.

***

A Hyde által behozott kés pengéje ugyan csorbult volt, de nem azon a ponton, hogy a vágások
stimmeljenek az áldozatok sebeivel, így a csapat tovább kutakodott. Angela újabb használható
fonalszálat talált az ügyben, méghozzá a töltényeket a két testben.

- 9mm-es Glock 17 típusú fegyver, szabványgolyók. Csakhogy ugyan ilyen barázdájú golyókat
szedtek ki még két áldozatból, 2009-ben, és 2013-ban. Az egyik egy művészhallgató a
Darthmouth-ról, a másik pedig egy orvos. Ő Bostonban halt meg.
- Sorozatgyilkos? – hűlt el rajta Brennan.
- Attól tartok.
- Valami kapcsolat az áldozatokkal? Egyezés, hasonlóság, akármi? – érdeklődött Booth.
- Eric és Nell is dolgoznak az ügyön, az FBI technikusok pedig minden mozdíthatót behoznak a
két lakásból. Továbbá a régebbi ügyek aktáit Espoék kikérik nekem a rendőrségtől, és
behozzák. Megpróbálok valami kapcsolatot találni. Írtam egy algoritmust, aminek az a célja,
hogy minden szekvenciális ismétlődést kimutasson, ami a négy üggyel kapcsolatban egyaránt
előkerül. De ezen a gépen ez hosszú lefutású lesz, és még nincs is itt minden anyag.
- Húsz dolcsit teszek rá, hogy a pasi volt. Állja valaki a fogadást? – nézett Castle a csapatra.
- Melyik pasi? – kérdezett vissza Kensi.
- A lakótársa.
- Mi oka lett volna rá? Elsőre azt sem fogta fel, hogy a lány meghalt – tette be ellenérveit
Deeks.
- Szerintem azt csak megjátszotta. Elvégre színész volna, vagy mifene. Indítéknak pedig
bedobom a féltékenységet.
- De hát a pasi meleg. Olyan meleg, mint egy kazánkovácsműhely.
- Megint tévedsz.
- Miből gondolod?
- Mert én így írnám meg. Hovatovább, ha meleg lenne, kikezdett volna veled.
- Fujj, miért?
- Mert van valami a kisugárzásodban.
- Nincs semmiféle meleg kisugárzásom.
- Végtére is te magad mondtad nekünk, hogy téged mindenki bír… - adta Castle alá a lovat
Booth. Majd egyszer csak rendkívül gondolkodóba esett a tekintete.
- Gusztustalanok vagytok.
- Castle! Könnyű úgy fogadni, hogy ha biztosra mész.
- Már miért menne biztosra? – értetlenkedett Bones. – Hiszen a bizonyítékok mind mellette
szólnak, és semmi nem támasztja alá, hogy a másik két gyilkossághoz is köze lett volna. A
töltények, a kés és a fegyver, és Norton sosem vett részt katonai kiképzésben, márpedig ilyen
torok átvágást csak a különleges erőknél lehet látni. A négy gyilkosságból eggyel sem lehet
összefüggésbe hozni. A lány lakótársa volt, és ennyi.
- Akkor is Ő volt. Norton volt, Tempe, higgy nekem!
- Én, Richard, a bizonyítékoknak hiszek, és nem holmi légből kapott ponyva elméleteknek.
- Jujj – fintorgott az író. – Megszállt téged Gates aurája?
- Jaj, Castle, nem mindenki vevő a hülye poénjaidra.
- Egyszerűbb, ha ráhagyod Bonesra – súgta oda neki Booth, de Castle nem engedett a maga
igazából, mindenáron meg akarta győzni antropológus barátját.
- Csak azért, mert Richard így írná meg, még nem emellett szólnak a bizonyítékok. Sokkal
inkább Hyde mellet. Még a neve is… Mr. Hyde.
- Akkor meg nézzük a tényeket, rendben? Edward Norton egyedülálló, egyedül lakik – kezdett
bele Castle.
- Ez téves. Encivel lakott.
- Előtte, és ne szakíts félbe! Szóval egyedül él, és egyedül érzi magát egész életében.
- Ez csak feltételezés.
- Minden jel szerint nem lehetett a szülei kedvence, ha egyszer ezt a nevet adták neki. Emiatt
szegény flótás kirekesztve, magányosan élte át az élete fejlődésének leginkább rizikós
pillanatait.
- Erre sincsenek bizonyítékaid.
- Ha megnéznénk a középiskolás évkönyvét, azzal alá is tudnánk támasztani. Szóval itt a
szerencsétlen pasi, aki totál magányos, egész életében húzzák a neve miatt, tele van lelki
törésekkel, és amit a Titkos Pánik című film miatt kaphatott, attól minden bizonnyal kikészült.
Egy alig 8 évesnek ez akkoriban nagy megrázkódtatás lehetett. Tuti Ő volt a közröhej tárgya.
- Aztán felbukkant a lány Magyarországról – tette hozzá Booth, mert ő értette Castle
gondolatmenetét.
- Így van – mesélt tovább Castle. - Idejött egy félig kínai nevű, abszolút, de nem kínai fiatal
lány, aki mérnöknek tanult, és mellette színészkedett, csinos volt, kedves, és hozzá szólt.
Magányos volt a lány is, és bár semmit sem akart Nortontól, a pasi hipp-hopp beleszeretett,
és aztán féltékenységében megölte. És a barátját is.
- Ennek így nincs sok értelme – nézett Deeks Castle-re. – Chrisszel nem sokan tudtak volna
elbánni. Főleg nem így. Képzett NCIS ügynököt egy ilyen nímand ember nem fog elintézni.
Kensi helyeselt a férje megállapításán, és nem adott túl sok hitelt Castle és Booth
elképzeléseinek.
- Deeksnek igaza van, Rick. Az egész OSP-nél nem volt még egy olyan pusztakezű ökölharcos,
mint Chris. Ehhez Ed kevés lenne, édes kevés. Chris volt a legjobb közöttünk.
- Kensi, higgy nekem, Norton volt!
- De miért vagy ebben olyan biztos?
- Egyszerű. Mert én így írnám meg. És be is fogom bizonyítani, csak kell hozzá pár nap, egy új
jegyzettömb, néhány…
- Van olyan még itt rajtam és Dr. Hodginson kívül, akit érdekelnek a bizonyítékok? Ne légből
kapott történeteket rakjunk össze. Richard, ez most nem egy könyved, hanem két holttest.
- Négy holttest. És Norton nevén nincs bejegyzett fegyver, Hyde-én viszont van – vette fel
Angela.
- A két testet egészen máshol találták meg, és az áldozatokat egészen másként ölték meg –
tette hozzá Brennan.
- A lány torkát elvágták, a férfit emellé megverték és lelőtték. Ugyan azzal a technikával –
vetett ellen Castle.
- De más-más sorrendben. Miért érzitek úgy, hogy a kettőnek köze lenne egymáshoz?
sorozatgyilkosok egy bizonyos sémát követnek, és itt ez nincs meg. Sokkal inkább
mondanám, hogy az egyik szándékos emberölés, a másik pedig elfajzott rablás. Talán másolta
az egyik a másikat, de akkor sem hiszem, hogy kettőt össze lehet kapcsolni.
- Na állj! – nézett rá Angela hitetlenkedve. – Édesem, te most találgatsz?
- Nem! – háborodott fel Bones. – Csak a bizonyítékok alapján állítom fel az eseteket.
- Ezer százalék, hogy nem így történt – mondta erre Booth is. – Túl sok lenne benne a véletlen.
Enci és Chris egy pár voltak. És bár nem ugyan abban a sorrendben, de Castle-nek igaza van,
ugyan úgy ölték meg őket.
- Egyezzünk meg abban, hogy száz százalék a maximum, rendben? – kérte Bones az FBI
ügynököt. – És nem értek egyet veletek. Ed Norton fizikuma nem megfelelő ahhoz, hogy ezt a
két támadást végrehajthassa. Én még mindig úgy gondolom, hogy Leslie Hyde volt.
Féltékenység pedig az ő esetében is simán lehetett indíték.

***

Láttam, hogy merre haladnak, de nem volt jó az irány. Előásták Phil csontjait. És Daniel csontjait.
Őket vizsgálják, pedig semmi közük ehhez az egészhez. Miért csinálják? Miért így csinálják? Miért
hiszik, hogy a kapcsolat ebben a kollégám lesz? Ne ezt az embert akarjátok, nem ő volt, nem ő tette.
Engem elárultak! Halljátok meg, mikor a fületekbe üvöltöm! Halljátok meg, amit mondok nektek!
Érezzétek és értsétek, hogy mit akarok sugallni! Nem ezt az embert akarjátok…

- Nem fogják meghallani, engem sem hallottak meg soha.
- De csak van valaki! Valaki, aki megérti, hogy mi történt. Én tudom, el tudom mondani, meg
tudom magyarázni, és akkor…
- Ne avatkozz bele! Nem teheted! Te bejártad a saját utad, ők még most járják az övéket. Ne
formáld kedvedre, ne alakítsd, mert nem teheted meg. Nem a te dolgod, fogadd el!
- De nem nézhetem tétlenül, ahogy valaki olyat akarnak bezárni, aki nem tett semmi rosszat!
- Biztos vagy benne, hogy semmi olyat nem tett, amiért ezt érdemelné? Elvágták a torkodat!
- De nem ez az ember volt.
- Honnan tudod? Hisz sötét volt, késő éjszaka.
- De én tudom.
- Honnan tudhatnád?
- Mert a barátom volt. Bíztam benne…

-*-

Néztem ezt a nőt, és annyira szerettem volna, hogy Angelának igaza legyen! Én tudom, mi történt,
hiszen ott voltam. Én vagyok az áldozat, ki ismerhetné nálam jobban, és igazabbul a történetemet?
Hagy mondjam el! Tudnotok kell róla! Így letérdeltem a szőke hölgy elé, és próbáltam szuggerálni,
beszélni hozzá, csak hogy valami történjen végre.

- Kérlek, csak halld meg, hogy beszélek hozzád! Kérlek, csak halld meg, hogy mit súgok!
Hallgass a belső ösztönödre! Tudod, hogy én vagyok, Avalon. Kérlek, hallj meg!
- Próbálok rád hangolódni!
- Kérlek, hallj meg! – üvöltöttem a fülébe.
- Enci?
- Úr Isten, te meghallottál?
- Távol vagy. És nyugtalan, háborog a lelked.
- Mert kissé feldúlt, hogy elvágták a torkom, pont azután, hogy életem szerelme megkért,
legyek a felesége.
- Enci, nem értelek!
- Avalon! Ő volt az! A barátom, a bizalmasom.
- Nagyon távol vagy.
- A bizalmamba fogadtam, elmondtam, hogy Chris eljegyzett. Ő volt, Avalon.

Elúsztam. Reménykedem, hogy használt valamit. Mintha egy fal lenne előttem. Nem tudok közelebb
menni hozzá. Már nem is hallom őt. Engem szólongat vajon? Vagy csak tátog? Megértette az
üzenetem?

-*-

Angela és Hodgins farkasszemet néztek. Az egyik bűnbánó arccal, a másik félmosollyal. A férfi csak a
fejét csóválta, és a tette miatt csak még jobban szerette a nőt, gyermekei édesanyját, a legnagyobb,
legszeretőbb támaszát. Az élete volt, a furcsa, és viseltes dolgaival egyaránt. És újra csak azon
gondolkodott, hogyan is önthetne észt abba a makacs, csökönyös fejébe.

- Angie, ha Brennan rájön, hogy fel akarod hívni Avalont, ki fog akadni. Ahogy Beckett, Booth
és a két NCIS ügynök is.

Angela arca még bűnbánóbb lett.

- Már fel is hívtad, igaz? Jaj, Angie…
- Semmi gáz, Drágám, Castle velem van. Ő nem annyira szkeptikus, mint az összes többi. Talán
még Beckettet is meggyőzi.
- Nyomozók, olyanok, akik bizonyítékok alapján hajtanak fel gyilkosokat, és nem egy médium
segítségével.
- Az FBI-nál ez bevett szokás, és Avalon amúgy is FBI tanácsadó. Amúgy meg ők is
feltételeznek, még Brennan is, ami eléggé hajmeresztő. Aztán, ha valami nem stimmel, akkor
szépen letörlik a kis táblácskájukat, és újabb elméletet gyártanak. Ehhez képest egy médium
sem akkora hiba. Ő is feltételez. És mondom, Castle nem volt szkeptikus. Ő teljesen elfogadta
az elképzelésem, és szerinte is nagyon jó ötlet volt.
- Brennan ennél merevebb lesz.
- Miben leszek merevebb? – toppant be hirtelen Brennan, Booth-szal az oldalán.
- Hogy te, Édesem? Nagyjából mindenben – kontrázott Angela.
- Ez így, ebben a formában nem is igaz.
- De, Édesem, ez így, ebben a formában nagyon is igaz. De semmi baj, azért én így is szeretlek.
- Nem értelek.
- Angela azt próbálja finoman a tudtotokra hozni – vette át a szót Hodgins,- hogy felhívta a
jósnőjét, hátha tud nekünk segíteni ennek az ügynek a megoldásában.
- De… Angela, ugyan miért tennél ilyet?
- Jósnő? – nézett furcsán Beckett és Kensi, akik épp akkor értek oda a többiekhez. – A stábban
egyáltalán semmit nem tudtak a magánéletéről. Igyekezett az életének ezt a részét távol
tartani tőlük. Huszonhét embert hallgattunk meg, és semmi. Zsákutca.
- Nem tudtak Chrisről, csak arról, hogy mérnökként dolgozott. De most komolyan, Angela,
jósnő? – kérdezett rá Kensi is.
- Beláthatnátok már, megrekedtünk! Két halottal összekapcsoltunk négy gyilkosságot három
különböző államban, és csak a nő a közös bennük. Mert ő élt mindegyikben.
- Mindegyikben?
- Igen. A programom ezt találta meg, mint közös kapocs, Ericnek már szóltam róla. Sosem volt
még olyan horderejű ügyünk, amiben egyszerre, egyforma lendülettel és joggal lett volna
benne három állami rendőrség, az FBI és az NCIS. Ez túlmutat rajtunk, és egyfolytában,
minden utcasarkon zsákutcába jutunk.
- Ez így nem igaz!
- Egészen meggyőző is lennél, Kate, ha nem egy perccel ezelőtt mondtad volna ki, hogy a stáb
is zsákutca. Négy gyilkosság három államban. Hanover, Boston, New York. Három város,
három férfi, egy nő. Sorozatgyilkosunk van, és tudod jól, hogy azoktól mennyire ki tudok
akadni. És te, Brennan, ismered Avalont. Eddig még csak segített, és sosem hátráltatott.
- Enci mindhárom városban lakott? – kérdezte Bones a barátnőjét.
- Igen, meg még négy másikban is.
- De csak ebben a háromban gyilkoltak olyan embereket, akik valamilyen okból kifolyólag
összekapcsolódnak.
- Egyazon fegyverrel lőtték le mindegyiket – összegezte Deeks. – De ez kevés.
- Még valami egyezést találtam azóta – nézett Angela a számítógép felé, és betöltött két
fényképet. - Vagyis hát találtunk Erickel. Ez itt Enci és a doki, ezen pedig Enci és Morrison
van. Mindkettővel együtt járt azokban az időkben, amikor a másik két áldozat meghalt.
- Valaki követi a lányt – mondta ki Beckett a nyilvánvalót. – De ki?
- A lakótárs – vágta rá Castle. Ő még mindig hitte, hogy Edward Norton lesz a befutó.
- Már megbeszéltük, hogy ő miért nem lehet gyanúsított, Castle. Ezeket a gyilkosságokat valaki
olyan követhette el, aki képzett katonatiszt, vagy kommandós.
- … aki képzett katonatiszt, vagy kommandós. Akkor is a lakótárs volt, Beckett. És nekem lesz
igazam, hidd el!
- Kellene valami abszolút különleges ismertető a gyilkosról. A töltény közvetett bizonyíték,
nincs olyan fegyver az adatbázisban, amelyikbe illene.
- Összekapcsolja a gyilkosságokat.
- Arra a halott nő is éppen elegendő Eric felfedezése után.
- A kulcs a pengében lesz – nézte Bones újra a képeket. – Az kellőképpen egyedi.
Angela telefonja ekkor kezdett csörögni.
- Ez Avalon. Mi van, ha megtudott valamit?
- Angela! – csóválta a fejét Hodgins, Brennan, és Beckett, ellenben mindenki más inkább
tartózkodott a vélemény-nyilvánítástól.
- Tessék, Angela vagyok – szólt bele a készülékbe, aztán kihangosítva a mobiltelefonját letette
az asztalra.
- Angela, kedvesem, rossz ajtón kopogtattok!
- Nem tudom, hogy ez mit jelent, Avalon. Kicsit pontosítanál?
- Enci, megkeresett engem, nem is kellett nekem mennem utána. Eljött hozzám, megszólított,
és azt mondta, hogy bizalmas.
Érre már tényleg szkeptikus arcot vágott minden jelenlévő. Így azért könnyen lerázhat bárkit, egy
jósnő.
- Értem. De azért elárulod, mit mondott?
- Ennyi. Ezt mondta, hogy bizalmas. Nehezen értettem a túlvilággal vegyített tájszólását. De a
kártyák szerint az irányotok nem jó, nem egységes. És Enci azt mondta, hogy bizalmas.
- Értem. Hát, köszönöm!

Azzal letette.

- Valamit kifelejtettünk. Valamit kifelejtettem…

Bones meredten nézte a fényképeket, mindegyiket, amiket az áldozatokról készítettek. A helyszíni
képeket, a bonctermi példányokat, majd a megtisztított csontvázakat.

- Mit nem veszek észre? Mit lát a szemem, amit az agyam nem? És fordítva?
- Bones?
- Hagyd Booth. Ez az agya és a szeme közötti harc.
- Ez az! Booth, nézd a vágásokat!
- Nézem… gusztustalan, és véres.
- A taktikai egységeknél az ökölharcra úgy képeznek ki, hogy mindkét kezedet egyformán tudd
használni. A zúzódások Chris testén azt mutatták, hogy jobb kézzel verték össze. De nézd a
vágást a nyakán, és a lány nyakán is! Mindkettő jobbról balra történő vágásképet mutat. És
hiába tanítják a kétkezes harcot, a szerszámfogást nem lehet ugyan jól végezni mindkét
kézzel, így a kés biztosan a domináns, jelen esetben a bal kézben volt. Szinte biztos, hogy a
gyilkosunk balkezes. Hyde balkezes.
- Norton is balkezes – mondta erre Booth, Castle pedig lelkesen helyeselt hozzá.
- De Ed Norton túlontúl is alulképzett ehhez – szólt közbe Kensi. – Taktikai egység, te magad
mondtad, Tempe.
- Hyde alibije megáll. A szomszéd látta, ahogy megérkeztek Ivyval a lakására éjjel egy körül. Ha
a Central Parkban ölték meg a lányt, akkor kizárt, hogy odaértek volna éjjel kettő és három
között Newarcból.
- Deríts ki mindent Ed Nortonról! – nézett Beckett Angelára. – Hol élt ezelőtt, hány testvére
van, kínzott-e macskákat gyerekkorában, és hogy mi volt az aranyhala neve. Még azt is tudni
akarom, hogy hányszor jár vécére egy nap! Mindent!
Nagyjából ugyan ebben a pillanatban Eric és Nell arca úszott be a képernyőre.
- Találtunk valamit, de ez annyira nem fog tetszeni nektek. Utánanéztünk a lakótársnak, a
gyanúsítottak közül már csak ő maradt.
- Épp most kért meg Beckett ugyan erre.
- Király! A helyzet az, hogy a pasi 2006 előtt nem is létezett.
- Micsoda?
- A színészen kívül egyetlen Edward Norton sincs a rendszerben – magyarázta Eric.
- Aztán lefuttattuk a képét a létező összes adatbázisban, és találtunk egyezést – folytatta
gyorsan Nell. – Booth ügynök, Beckett ügynök, a hapsi a Pentagon nyilvántartásából került
elő.
- Katona?
- Tengerészgyalogos – mondta, és kitette az adatlapot a képernyőre. – Marlon Alexander
Brando tizedes. Irakból jött vissza, PTS-sel szerelték le. Aztán egyszer csak eltűnt a színről.
- Mert személyazonosságot váltott.
- Marlon Brando? Most komolyan? És én még azt hittem, hogy az Edward Norton volt szívás
élni és létezni. Marlon Brando? Bocs, de ezt nem bírom ki röhögés nélkül – nevetett Deeks.

Bones, Castle és Kensi egyszerre kiáltottak fel, mintha lámpást gyújtottak volna a fejükben:

- A bizalmasa!
- Rájöttem!
- Tudom, mi történt!
- Temperence, mit is mondtál, milyen irányban vágták el Enci torkát? – érdeklődött Beckett
miközben Marlon Brando adatlapját olvasta.
- Jobbról balra.
- Tehát, a gyilkosunk bal kezes – bökött a képernyőn arra a rubrikára, ahol ezt a
személyiségjegyet tüntették fel.
- Tudom, mi történt, Kate.

***

- Maga volt, Ed. Maga volt az, aki elvágta a lány torkát.
- Sosem tettem volna ilyet.
- Ó, dehogyisnem. Megtette. Aztán le is lőtte.
- Miért tettem volna? Mondja meg nekem, Booth ügynök, ugyan miért tettem volna, ha
egyszer szerettem?
- Pontosan ezért. Mert szerette, és nem bírta elviselni, hogy Ő nem így érzett maga iránt.
- Ezt csak most találta ki! Enci szeretett engem. Szerelmes volt belém, csak még nem ismerte
be saját magának sem. Velem volt, az enyém volt!
- Sosem volt a magáé, Ed, és maga ezt sosem tudta elfogadni.
- Mindig is az enyém volt. A Dartmouth óta, amikor együtt laktunk Hanoverben, aztán közösen
béreltünk lakást itt New Yorkban is. Miért akart volna velem lakni, ha nem is akart tőlem
semmit? Miért ünnepeltük meg minden év február 10-én az évfordulónkat, amikor először
találkoztunk? Köztünk minden még a Dartmouth-on kezdődött. És amíg én élek, addig nem is
fog soha megszűnni.
- Így van, tényleg a Dartmouth-on kezdődött. Hét évvel ezelőtt.
- Tizenegy évvel ezelőtt.
- Nem, Ed, a maga története hét évvel ezelőtt kezdődött. Hiszen, amikor még Encivel járt,
lelőtte Philip Morrisont. Egy művészettörténész hallgatót.
- Ő öngyilkos lett. Enci sokáig volt búskomor miatta, de segítettem neki túllendülni ezen az
öngyilkosságon.
- Úgy rendezte, hogy öngyilkosságnak tűnjön, de a maradványokon, amelyeket Dr. Brennan
megvizsgált, egyértelmű nyomát találtuk a maga közbenjárásának, és az előképzettségének.
- Philip Morrison. Mindig is gyűlöltem őt. Nem érdemelte meg Encit. Bántotta, tönkretette.
- Miért tette tönkre?
- Nem értette meg Enci művészetét.
- Ezért megölte?
- Bántotta a lányt.
- Na és Dr. Daniel Fillmore? Két évvel ezelőtt megkérte a nő kezét, igaz?
- Enci igent mondott neki. De az a házasság nagy hiba lett volna.
- Így maga őt is megölte. Ezt balesetnek próbálta álcázni, de nem az volt. És Dr. Brennan erre
is rájött.
- Mellette sohasem bontakozhatott ki. Nem engedte meg, hogy szárnyaljon, de egy angyalnak
szárnyalnia kell, nem igaz? Az ő tehetségét nem lett volna szabad a négy fal közé zárnia, de a
derék doktorúr másra sem vágyott, mint hogy ez a kincs csakis hozzá tartozzon. De Enci nem
szerette ezt. Ő vagány volt, és csodálatos, de emellett az ember mellett… Egyszerűen eltűnt
belőle az élet. Pszichológushoz kezdett járni, hogy elviselje. De én megmentettem.
- Tényleg így gondolja?
- Ő hálás volt. Nem azonnal, de pár hónappal később már arról mesélt, hogy hálás, amiért új
lehetőséget kapott.
- Új lehetőséget, magával?
- Én csak egyengettem az útját. Elment a meghallgatásra. Ő lett Merilyn a Bombshellben. Enci
a színpadra termett, imádta, és őt is imádták. Biztos vagyok benne, hogy maguk is hallották,
milyen az, amikor Enci Fang-Lee kiereszti a hangját. Látniuk kellett volna Bostonban! Én soha
olyan gyönyörűséget nem láttam és nem hallottam, mint akkor és ott ezt a lányt. Igazi sztár
volt, a legszebb csillag aznap este. A doki mellett ez nem történhetett volna meg, és nagy
megkönnyebbülésemre aznap szakítottak is. Mert Daniel megcsalta, és én lebuktattam Enci
előtt. Megmentettem tőle a szerelmem. És Enci onnantól boldog volt.
- Derek Wilkset nem bántotta.
- Mert Enci boldog volt vele. Nem voltak együtt, de jól érezte magát. És újra megint sokat
beszélt velem. A teste talán Dereké volt, de a lelke az enyém.
- És mi a helyzet az ügynökkel?
- Christian Ardeen. A szőke herceg, a Grál lovag, Luke Skywalker, az utolsó jedi… Az átverés
legnagyobb művésze. Nem érdemelt meg egy ilyen kincset. Örökkön örökké csak hazudott
neki. Először azt mondta, hogy tanár, aztán, hogy mérnök, de volt bárénekes, és maffia főnök
is. Nem, egy ilyen alak sohasem érdemelhette ki egy olyan csodálatos lány szerelmét, mint
Enci.
- És úgy gondolja, maga igen? Hiszen megölte a nőt!
- De csak véletlenül! Nem szándékosan tettem, csak baleset volt!
- Viszont a hétfői két gyilkossággal már maga sem tudott mit kezdeni. Túl zsúfolt volt a hely, túl
közel volt mindenki, és túlontúl is ismertté vált Ms. Fang-Lee ahhoz, hogy valaki észre ne
vegye az eltűnését, vagy épp fel ne ismerje a holttestet. Hogy történt? Ránézett, és fejbe
lőtte? Rájött végre, hogy úgysem lesz soha a magáé?
- Enci mindig is az enyém lesz.
- Hagyta neki, hogy végignézze az ügynök halálát?
- Nem, előbb Őt lőttem le, de mondom, az csak véletlen volt. Eszemben sem volt bántani, de Ő
Chris elé ugrott, és nem… Olyan zavaros volt, nem láttam igazán, hogy mi is történt. Aztán a
másik, az… Az már viszont önvédelem volt. Előszörre nem, de aztán már igen.
- Ed, el kell mondania, mi történt.
- Megkérte, és Enci igent mondott. De nem hagyhattam. Elé álltam, és ráfogtam a fegyverem. Chris ki akarta csavarni a kezemből, igyekezett úgy fordulni, hogy Enci ne kaphasson golyót.
belelőttem a hátába, összeesett. Enci sikítani akart, amikor megfogtam, hogy elvonszoljam
onnan, én pedig elvágtam a torkát. De utána, utána ő még fogta a nyakát, tudja? Vérzett, de
nem halt meg. Szenvedett, nem akartam, hogy szenvedjen. És akkor lelőttem. Kijöttem a
sikátorból, és Chris üldözőbevett. Alig bírtam lehagyni, ő viszont csak futott, és futott
utánam, golyóval a mellkasában. Fegyvert vett elő, és la akart lőni. Hát inkább én lőttem,
kapott még két golyót.
- Utána elvágta a torkát.
- Nem bírtam azt hallgatni, hogy én öltem meg Encit. Úgy voltam vele, hogy az ő hibája volt.
Aztán… beleeresztettem a tárat.
- Ez lett volna az önvédelem?
- Láttam, ahogy megcsókolta. De nem lett volna szabad neki, sosem lett volna szabad együtt
lenniük. A lány az enyém volt. Engem választott! Minden reggel együtt mentünk munkába,
elmondta, hogy nem is tudna mihez kezdeni nélkülem. Én szerettem őt, igazán szerettem,
lestem minden kívánságát, és ő is így volt velem. Reggelente kaptam tőle csokoládét,
süteményt, amit ő sütött, vagy épp kávét, és aztán elmesélte, milyen lesz a napja reggel az
irodában, amíg mi a színházban próbáltunk, majd délután, amikor már ő is a próbán lesz, és
este, ha fellép. Elmondta nekem, hogy nem szereti, amiért Chris mindig távol van, és hogy
alig várja, hogy átkerüljön Los Angelesből New Yorkba dolgozni. De tudtam, hogy lépnem
kell. Mert ha Christ áthelyezik, akkor soha többé nem lett volna nyugtunk tőle. Ő erőszakos
volt, durva ember, sokakat bántott, megvert, lelőtt. Maga is tudja ezt! – nézett fel akkor
Deeksre. – Maga is tudja, mert maga is pontosan ilyen!
- Megvédem az embereket a bűnözőktől! És a rosszfiúkat bántom, ember, nem a jókat! – azzal
hirtelen már fel is rángatta ültéből Edet, és úgy mondta neki a következőket: - Chris Ardeen
jó ember volt. A legjobb barátom, és a kislányom keresztapja, és imádta a menyasszonyát.
Soha, egyetlen ártatlan embernek nem ártott.
- Deeks! Deeks, állj le! – próbálta leszedni Booth a gyanúsítottról.
- Deeks nyomozó! – szólt rá felettesi hangon Beckett, - engedje el.
- Én csak meg akartam védeni Encit – hajtogatta tovább Ed. – Csak meg akartam védeni. Nem
akartam bántani! Sosem tudtam volna bántani.
- Edward Norton, letartóztatom Enci Fang-Lee, Christian Ardeen, Philip Morrison és Dr. Daniel
Fillmore megöléséért. Jogában áll hallgatni! Bármi, amit mond…

***

Bones Castle-lel együtt Kensit nézte. A nő arcán patakokban folytak végig a könnyek, amikor az FBI
központ egyik kooperációs termében próbálták megenni a vacsorájukat. Megviselt mindenkit ez az
egy hét, de jó érzés volt mindannyiuk számára együtt dolgozni, és újdonsült barátságokat kötni.

- Hé, Kensi, elkaptuk! Nálunk van, és innen már úgysem szabadul – próbálta vigasztalni
Beckett. – Szövetségi bűncselekményt követett el, és egy szövetségi ügynök megölése miatt
nem ússza meg a méreginjekciót.
- Azt hiszem, ez nem lesz olyan egyszerű. Tudod, Kate, Chris volt az egyik legkedvesebb
barátom. Együtt jártunk az akadémiára, ő volt az esküvői tanúm, Chloé keresztapja, a
bajtársam… És Enci? Most hétvégén szerettük volna megnézni Merilyn szerepében a
Broadwayen – vett elő két jegyet a kabátja belső zsebéből. – Ezért repültünk ide. Amikor
először hallhattuk Bostonban, engem teljesen lenyűgözött. A Don’t forget me című dalban
egyszerűen csodálatos volt. Chris abban a pillanatban beleszeretett, pedig akkor még nem is
ismerte.
- Chris remek ember lehetett – mosolygott Booth a két NCIS delegáltra.
- Tudtátok, hogy Chris zongorázott? – kérdezte tőlük Bones.
- Igen. Elég jól tudott. Egyszer megkértük, hogy vigyázzon Chloéra, mert mi szerettünk volna
elmenni évfordulós vacsorára. Chris az első pillanatban beleegyezett. Úgy altatta el Chloét,
hogy magára kötötte kendővel, és zongorázott és énekelt neki. Fel is vette videóra, csak hogy
felvághasson vele előttünk, mert általában Chloé nem alszik el egykönnyen. Nem is
csodálom, hogy ennyire szerették egymást Encivel. Teljesen összekötötte őket a zene.
- Angela és Hodgins, amikor átvizsgálták a lakást, találtak egy DVD lemezt.
- Igen, szerintem látnotok kellene – húzta oda hirtelen a DVD lejátszós állványt, amit az elmúlt
napokban egy kicsit felturbózott. Csak miniangelatronnak nevezte, de legalább használhatóvá
tette önmaga számára.

Bones betette a lemezt, és csak nézték, amin két szerelmes, minden gondját pár pillanatra nélkülözni
képes fiatal arról énekel, hogyan is lesznek majd ők a tökéletes, boldog pár.
Booth kézen fogva vitte ki Brennant a teremből.

- Jól vagy? – érdeklődött feleségénél.
- Nem tudom. Azon gondolkodom, hogy mi mindent veszített ez a fiatal nő azzal, hogy
megölték. Szerencsésnek érzem magam, Booth, ha arra gondolok, hogy én is végezhettem
volna így. Amikor Pam Newman le akart lőni, féltékenységében. Aztán, amikor téged lelőtt,
majdnem meg is tapasztalhattam. Szerencsés vagyok, mert hozzád mehettem, és szerencsés
vagyok, mert lett három olyan szuper gyerekünk, hogy kívánni sem tudnék Christine-nél,
Hanknél és Parkernél tökéletesebb srácokat. Imádom a gyerekeinket, és imádlak téged is. És
akkor ott bent ezt a dalt hallgatom két szerelmes előadásában, csak arra tudok gondolni,
hogy ez az Ed Norton mit vett el ettől a két fiataltól.
- Szeretlek, Bones. És tudod, ha csak egy minimális igazság is van a világegyetemben, akkor
Enci és Chris igenis együtt vannak.

***

- Mr. & Mrs. Smith. Szerettem ezt a dalt. Ezek mi voltunk. A különleges ügynök, és a lány, aki
csak arra vár, hogy normális élete lehessen. És most itt vagyok, lebegek ég és föld között,
mint Mohamed koporsója…
- Vagy mint a saját koporsód – mosolygott rám a lány.
- …vagy mint a saját koporsóm. És azon gondolkodom, hogy mi jön ezután? A Mennyország? A
reinkarnáció? Vajon találkozom még valaha életem szerelmével? Ha már nem is élek?
A Lány továbbra is csak mosolygott rám. Majd halkan odasúgta: Fordulj meg!
És itt volt Ő. Itt volt Chris, velem, örökké.

Szereplők:

•  Enci Fang-Lee, áldozat, mérnök, szabadidejében ünnepelt Broadway színésznő
•  Christian Ardeen, áldozat, sorhajó hadnagy, különleges ügynök, NCIS
•  Dr. Temperence Brennan, törvényszéki antropológus, FBI tanácsadó
•  Seeley Booth különleges ügynök, FBI
•  Dr. Camille Saroyan, halottkém, FBI tanácsadó
•  Dr. Arastoo Vasiri, törvényszéki antropológus, FBI tanácsadó
•  Dr. Angela Montenegro, törvényszéki informatikus, elemző, FBI tanácsadó
•  Dr. Jack Hodgins, entomológus, herbológus, FBI tanácsadó
•  Katherine Beckett különleges ügynök, FBI
•  Richard Castle, író, FBI tanácsadó, rendőrségi tanácsadó
•  Dr. Lanei Perrish, vezető halottkém
•  Kensi Blye különleges ügynök, NCIS
•  Dr. Marty Deeks, rendőrségi nyomozó, LAPD
•  Avalon Harmonia, médium
•  Edward Norton, Broadway színész, Enci lakótársa
•  Derek Wilks, rendező, Bombshell
•  Julia Huston, szövegkönyv író, dalszöveg író, Bombshell
•  Eileen Grant, producer, Bombshell
•  Mrs. Triman, titkárnő, NYSW
•  Leslie Hyde, mérnök, NYSW
•  Ivy Linn, Broadway színésznő
•  Eric Beale, operátor, informatikus, NCIS OSP
•  Nell Jones, műveleti elemző, NCIS OSP

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2017.03.13. 12:02 Koszonom az elismerest 😊 ez a fic egy ideje mar mocorgott a fejemben, bar nem a sajat halalommal 😅 viszont izgi volt megirni, es zsonglorkodni a szereplokkel. Mostansag lelkes vagyok, szoval eselyes egy ujabb fanfiction megirasa 😉 2017.03.12 12:06 Sophie Minden elismerésem, hogy ennyi szereplővel és sorozattal ilyen konzisztens és izgalmas ficcet tudtál írni! Néha olvasva is zúgott a fejem, írni biztos még nehezebb volt, de megérte, mert nagyon érdekes és olvasmányos lett. Köszi, hogy megírtad! (: a kedvenc részeim a naplóbejegyzések voltak, és az, ahogy megismertük, milyen ember is lehetett Enci, a broadway-sztár. Remélem, írsz még mert egyedi és magával ragadó stílusod van (:

2017.03.12. 12:06 Sophie Minden elismerésem, hogy ennyi szereplővel és sorozattal ilyen konzisztens és izgalmas ficcet tudtál írni! Néha olvasva is zúgott a fejem, írni biztos még nehezebb volt, de megérte, mert nagyon érdekes és olvasmányos lett. Köszi, hogy megírtad! (: a kedvenc részeim a naplóbejegyzések voltak, és az, ahogy megismertük, milyen ember is lehetett Enci, a broadway-sztár. Remélem, írsz még mert egyedi és magával ragadó stílusod van (: