Köszöntő

Üdvözöllek az ország legszínvonalasabb Dr. Csont rajongói oldalán! 2010. szeptember 08-i indulása óta a portál már rengeteg információval, képpel lett gazdagabb. Napra kész hírek és riportok. Remélem, Te is jól fogod érezni magad az oldalon!

Üdvözlettel:
Danny és Sophie szerkesztő
 
Társalgó

Nagyobb méretért kattints IDE!

 
Szavazás
Melyik volt a kedvenc undercover epizódod?

Bokszolós (Tony és Roxie)
Cirkuszos (Buck és Wanda)
Bowlingos (Buck és Wanda)
Táncversenyes (Buck és Wanda)
Házaspáros (Tony és Roxie)
Cowboyos (Buck és Wanda)
Roncsderbis (Buck és Wanda)
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Kövesd őket!


Bones hírek
Michael Peterson (készítő)
Jonathan Collier (készítő)
Stephen Nathan (író)
Hart Hanson (producer)
Kathy Reichs (szerző)
Emily Deschanel (Brennan)
David Boreanaz (Booth)
T.J. Thyne (Hodgins)
Michaela Conlin (Angela)
Tamara Taylor (Cam)
John Boyd (Aubrey)

John Francis Daley (Sweets)
Eric Millegan (Zack)
Carla Gallo (Daisy)
Michael Grant Terry (Wendell)
Eugene Byrd (Clark)
Pej Vahdat (Arastoo)
Joel Moore (Fisher)
Ryan Cartwright (Vincent)
Luke Kleintank (Finn)
Ignacio Serricchio (Rodolfo)
Laura Spencer (Jessica)
Stephen Fry (Gordon Gordon)
Ryan O'Neal (Max)
Gavin MacIntosh (Parker)
Sunnie Pelant (Christine)
Eddie McClintock (Sully)

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Látogatottság
Indulás: 2010-09-08
 
Pagerank
Free Page Rank Tool
 

Bones fanfiction
Bones fanfiction : hullaviasz: Azbeszt as you can (FFF-FC)/1.

hullaviasz: Azbeszt as you can (FFF-FC)/1.


- Utolsó kérdés Dr. Brennannek? – A moderátor hangja elcsendesítette a tapsot, és a fél hallgatóság keze a magasba lendült.

Brennan végigfuttatta a tekintetét a jelentkezőkön, majd végül a választása egy barnásvörös hajú, babaarcú, szemüveges lányra esett.

- Mi a véleménye a Malafouris-féle tárgyi kölcsönhatás elméletről?

Brennan mély levegőt vett, és az elé készített pohár vízért nyúlt, hogy időt nyerjen a válaszadáshoz. Eddig minden teljesen simán ment oxfordi látogatása során, egyszer sem tévedt el, részt vett egy konferencián, majd tartott egy sikeresnek elkönyvelhető előadást egy nemrég feltárt bolíviai tömegsírról. A diákok meglepő érdeklődéssel fogadták, és az azt követő kérdés-felelet formátumú beszélgetésen Brennan egyetlen kérdező lelkivilágát sem tördelte apró darabokra. Ez azonban ebben a pillanatban változni látszott.

- Azt szeretném rögtön leszögezni – kezdte Brennan – hogy a tárgyi kölcsönhatás elmélet nem tartozik a szakterületemhez, és nincsenek alapos ismereteim róla. Azonban amennyit tudok, arra enged következtetni, hogy habár az érvelés maga meggyőző, és egy új, innovatív látásmódot teremt a késő őskori emberek kognitív állapotának felméréséhez, a tárgyi bizonyítékoktól való eltávolodása miatt az alkalmazhatósága és ezáltal a hasznossága a legnagyobb jóindulattal is kétséges.

Halk moraj futott végig a termen, majd a kérdező diák rezzenéstelen babaarccal visszakérdezett.

- De ha csak a csontmaradványokra támaszkodunk, mi a maximum, amit meg lehet állapítani a kognitív képességek evolúciójáról?

- A koponya térfogatából az agy méretére lehet következtetni.

- Az agyméretből viszont nem feltétlenül lehet a kognitív képességeket megállapítani, mivel az az agy barázdáltságától függ, ami nem hagy nyomot a csontleleteken. Ezáltal ha kizárólag fizikai maradványokra hagyatkozunk, szinte semmilyen következtetést nem lehet levonni.

- Ez így van – értett egyet Brennan. – De akkor kérdeznék én is valamit, érdemes-e olyasmin gondolkodni, amit soha nem lehet bizonyítani? Származik-e a puszta spekulációból bármiféle haszon az elégedettségen kívül, ami eltölt minket attól, hogy mondtunk valamit?

Egy pillanatra elcsendesedett a terem, amint egyszerre kezdett el a hallgatóság töprengeni a mélyenszántó kérdésen. A babaarcú lány szemöldökét összevonva elgondolkozott, majd kisvártatva megtörte a csendet.

- Igaza van, ha csak azt tartjuk „hasznos” következtetésnek, ami új tényadat megállapításával jár, akkor a spekuláció teljesen felesleges időpocsékolás, azonban ebben az esetben a paradigmaváltás például szintén nem számítana hasznosnak. Ha például Richard Dawkins Önző gén elméletét vesszük alapul, ott semmilyen tény nem került felfedezésre, mindössze a korábban megalkotott hamiltoni rokonszelekció törvényére, számítógépes szimulációkra és logikára hagyatkozik, mégis forradalmi változást hozott az evolúcióbiológiába, nem az emberek tudásmennyiségét, hanem a gondolkodásukat változtatva meg. Továbbá ezen új gondolkodásmóddal a korábban a darwinizmusnak látszólag ellentmondó esetek, például az altruizmus vagy az államalkotó rovarok viselkedése is megmagyarázhatóvá váltak. Ugyanezt teszi a tárgyi kölcsönhatás elmélet is.

- Azt hiszem, itt sajnos be kell fejeznünk – szúrta közbe a moderátor, kihasználva az időleges csendet. – Sajnos lejárt az időnk, úgyhogy át kell adnunk a termet a következő előadónak. Nagyon köszönjük az Oxford Anthropology Society nevében mindenkinek, aki eljött, és főképp Dr. Temperance Brennannek, hogy időt szakított erre az előadásra.

A termet még egyszer utoljára megtöltötte a taps, majd a diákok fokozatosan hangosodó zümmögéssel kivonultak az előadóból. Brennan még egyszer kezet fogott az előadást moderáló diákkal, majd gyors léptekkel elhagyta a termet, nagy igyekezettel elkerülve a diáksereget, nehogy még órákig tartó kérdésekkel szóval tartsák. Az Oxfordban konferenciákon és előadásokon eltöltött pár napot meglepően élvezte, de úgy érezte, ennyi pont elég is volt, és örömmel gondolt bele, hogy két nap múlva visszatérhet a megszokott hulláihoz.

A legidegesítőbb az itteni antropológusokban – mind a diákokban, mind a professzorokban – az volt, hogy túlzottan az elméletre specializálódtak. A szociális antropológia keményen dominálta a szakot, és ez meglátszott a diákok gondolkodásán. Épp ahogy elidőzött ezen a gondolaton, maga előtt megpillantotta a két lábon járó bizonyítékot: a babaarcú diákot, aki az utolsó piszkálódó kérdést tette fel neki. Elgondolkodott, hogy vajon megszólítsa, vagy inkább elvágtasson mellette, de mindkettő túl kínosnak bizonyult, így inkább lassan lépkedett mögötte, arra várva, hogy elváljanak útjaik. Azonban nagy bosszúságára a lány kitartóan abba az irányba haladt, amerre Brennan akart menni. Amikor az egyetemi parkban is ugyanarra az ösvényre kanyarodtak, Brennan feladta, és a lány mellé lépdelve megszólította.

- Szép időnk van, nem igaz?

A lány felkapta a fejét, de ha meg is lepődött azon, hogy Brennan megszólította, nem mutatta. Inkább nyomottnak tűnt, mint aki napok óta görcsöl valamin, de mindez Brennannek természetesen nem tűnt fel.

- Nagyon szép – bólintott végül a lány egy halovány mosoly kíséretében. – Minden egy árnyalattal szebbnek tűnik, mikor végre hosszabbodnak a nappalok és világos van.

Brennan egyetértően bólintott, és agyának fogaskerekei vészesen kattogtak, hogy valami válasznak mondható output kipöffenjen az elméjéből.

- Minden nap erre szoktál sétálni?

- Majdnem minden nap – felelte a lány. – Ez a legrövidebb út a college-om felé, így aztán csak akkor nem járok erre, amikor már bezárt a park, vagy amikor ki sem mozdulok a szobámból.

- Melyik college-ba jársz? – kérdezte Brennan.

- Lancaster college – válaszolt a lány szemkontaktus nélkül. Láthatóan máshol járt az esze, de ez Brennannek újfent elkerülte a figyelmét.

- Valóban? – Brennan hangjából most először csendült ki valódi meglepettség. – Nekem is ott van az ideiglenes szállásom.

„Így aztán várhattam volna, hogy másfelé kanyarodjon” gondolta magában Brennan. A lány udvariasan megkérdezte, hogy milyennek találja a Lancastert, de szellemileg egyáltalán nem volt jelen, aminek tudatában Brennan biztos megkönnyebbült volna, így hát nagy kár, hogy fogalma sem volt róla. Ahogy a közeledtek a park végén található keskeny patakhoz, a parton sürgölődő rendőrök és helyszínelők feltűnő csoportja megakasztotta a beszélgetést, amelyre egyik fél sem figyelt. Brennan száz méterről is kiszúrta a hullát a szorgosan fényképező helyszínelők gyűrűjében, és minden udvariasságról megfeledkezve szó nélkül elindult a helyszín felé. A diáklány fejéből hirtelen minden vér kiszaladt, és egy hullát is megszégyenítő fehérségűre sápadt, ennek ellenére szédült léptekkel követte Brennant.

- Elnézést, hölgyem, de ez egy bűnügyi tetthely – állította meg Brennant egy rendőr. – Kérem, szíveskedjen tá…

- Dr. Brennan! – kiáltott fel az egyik helyszínelő a háta mögött széles vigyorral. – Dr. Martha Macklenmoore vagyok, az oxfordi halottkém. Nagy rajongója vagyok, és el akartam menni az előadására, de sajnos pont hívtak az ügy miatt. Különben is nagy szerencse, hogy itt van, ugyanis ez a test különösen előrehaladott bomlási állapotban van, jól jönne egy törvényszéki antropológus szakértelme.

Brennan bólintott, és gyors léptekkel a maradványok mellé guggolt. Még voltak lágyszövetek a csontokon, de a vér nagy része már elhagyta a testet, így a vörös és lila árnyalatai helyett sárgában pompázott. A belső szervek és a szemek szinte teljesen hiányoztak, és a csontvázon kívül alig maradt az azonosításhoz használható szövet.

- A medencecsont alakja alapján nő és az ízületi kopásokból ítélve körülbelül húsz éves lehetett – vágott bele Brennan. – Körülbelül százhatvan centiméter magasnak tűnik, de az azonosításhoz kapcsolóan ennél többet nem tudok mondani. Az os frontale bal felén pókhálós törések találhatók, amik átterjednek az os temporaléra is. Ez tompa traumára utal, ami nagy eséllyel akár a halál oka is lehet, de ezt csak alaposabb laborvizsgálat után tudnám megmondani…

Ebben a pillanatban a lány, aki csendes megfigyelője volt az eseményeknek, tompa puffanással elterült a földön. A hangra több helyszínelő és rendőr felkapta a fejét, és két rendőr gyorsan a segítségére sietett, Brennannel a nyomukban. A szerencsétlen diák fehér volt, mint a fal, de még eszméleténél volt. Brennan már kezdett aggódni, hogy sokkot kapott, de a lány erre gyorsan rácáfolt, mikor lassan felült, és megszólalt.

- Elnézést… nincsen semmi bajom… csak hirtelen… elgyengültem.

- Feküdj inkább vissza, nehogy megint elszédülj – javasolta az egyik rendőr. – Aztán, ha jobban érzed magad, menj haza. Ez egy lehetséges gyilkosság helyszíne, ezt nem kellene látnod.

A lány visszafeküdt, ahogy a rendőr javasolta, de a hazamenetel gondolatára hevesen ellenkezni kezdett.

- Nem… meg kell hallgatniuk… a barátnőm… két napja eltűnt. Nincs a szobájában és nem válaszol az üzeneteire, és ez egyáltalán nem vall rá. Korábban is aggódtam miatta, de most hogy találtak…

Nem bírta tovább folytatni és az arcán szétterült a kétségbeesés.

- Ssh, nincs semmi baj – próbálta nyugtatni az egyik rendőr. – Még szinte semmit nem tudunk, nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni.

- Sőt, kizárt, hogy ez a barátnőd lenne, ha két napja tűnt el – tette hozzá a halottkém. – Ezek a maradványok legalább két hetesek a bomlás mértéke alapján.

- Hát, azért akad egy… – kezdte Brennan, de Macklenmoore csendre intette.

- Uraim, valamelyikük lenne olyan kedves, hogy hazakíséri… hogy is hívnak? – kérdezte a halottkém lányt, akit időközben talpra segített két rendőr.

- Anna Banana.

- Annát – fejezte be a mondatot a halottkém. A két rendőr bólintott.

- Tényleg ez a neved? – bukott ki Brennanből a kérdés.

Anna megeresztett felé egy fáradt, halvány mosolyt.

- Kegyetlen világban élünk – felelte, majd a rendőrökre támaszkodva elindult hazafelé.

Amint Anna hallótávolságon kívülre került, Brennan rosszallóan a halottkémhez fordult.

- Értem, hogy meg akarta nyugtatni, de felelőtlen kijelentés volt, hogy ez a halott biztosan nem lehet a barátnője. Még szinte semmit nem tudunk, de a nem és az életkor éppenséggel stimmel.

- A halál ideje viszont nem – mutatott rá Macklenmoore. – Ha két nappal ezelőtt az a lány még életben volt, akkor kizárt, hogy az övé legyen ez a test, hiszen alig van rajta lágyszövet. Legalább két hetesnek, de inkább hónaposnak mondanám.

- Ez igaz, de valami nem stimmel vele – vetette közbe Brennan. – Hol találták meg?

- A patakból hoztuk fel nem sokkal azelőtt, hogy ön megérkezett. Egy idióta diákcsoport ladikozott ma késő délután, és valamelyik észlénynek kicsúszott a zsebéből a kulcsa. Erre elkezdtek búvárkodni a négyfokos vízben és az egyikük véletlenül egy kezet hozott fel a kulcs helyett.

- Ezek szerint le volt súlyozva a test?

- Le bizony. Ha nincs ez a néhány yolo-huszár, talán sose találjuk meg. Csak akkor bukkanhatott volna a test a felszínre, mikor már semmi szövet nem tartja össze, és darabokra esik a csontváz. Ez előre eltervezett gyilkosságra utal, vagy ha maga a tett véletlen is volt, az eltűntetést alaposan átgondolták.

Brennan nem válaszolt, mert túlságosan el volt foglalva azzal a kellemetlen gondolattal, hogy valami nem áll össze. Ahogy újból tanulmányozni kezdte a testet, hirtelen beugrott neki, hogy mi az.

- Ha a test le volt súlyozva, és folyamatosan a víz alatt volt, akkor hogy tűntek el a lágy szövetek ilyen gyorsan, és miért nem mutatja a test a vízi bomlás klasszikus tüneteit? Hol a puffadás, vagy a hullaviasz? Ha végig a vízben volt, sokkal inkább friss halottra kellene emlékeztetnie, nem pedig csontvázközeli állapotra.

- Leginkább ez az, amiért megkértem önt, hogy tanulmányozza ezt a testet, dr. Brennan – felelte komolyabb hangvétellel Macklenmoore. – Tudom, hogy csak korlátozott ideig tartózkodik Oxfordban, de szeretném a helyi törvényszéki patológia nevében a segítségét kérni ehhez az ügyhöz. Nekünk is feltűnt a holttest sajátos állapota, és egyelőre halvány fogalmunk sincs, hogyan értelmezzük.

- Egyelőre nekem sincs – vallotta be Brennan. – De örömmel segítek kideríteni. Beszélnem kell a főnökömmel a látogatásom meghosszabbítása miatt, de ha ő beleegyezik, szívesen csatlakozom a nyomozáshoz.

***

Brennant majd’ szétvetette az ideg. Cam, amilyen jó főnök volt, megengedte, hogy a nyomozás idejére Angliában maradjon, de Brennan most már kezdte megbánni, hogy felajánlotta a segítségét. Egy nyomozás egyébként is elég lassú folyamat, de általában azért legalább valamerre haladtak, itt azonban még az azonosítás sem sikerült. Mivel igazolványt nem találtak, csakis a maradványokra, és az eltűnt személyek adatbázisára hagyatkozhattak, azonban azok az eltűnt személyek, akik nagyjából a hulla becsült idejével egyezően tűntek el egyáltalán nem passzoltak a test paramétereihez. Továbbá, az országos fogászati leletek sem adtak találatot.

Mikor a maradék lágyszövetek leforrtak a csontokról, Brennan kiteregette a csontokat az asztalra és hozzáfogott a csontok összerakosgatásához és tanulmányozásához. A legszembetűnőbb sérülés a koponya bal felén volt, ami már az első alkalommal feltűnt neki. Néhány kisebb darab hiányzott a homlokcsontból, de a tompa traumára utaló jellegzetes pókhálós törés így is könnyen felismerhető volt. Az ütés epicentruma a homlokcsonton volt, közel a halántékhoz, és egy fura, vékony, kb. egy centiméter széles és három centiméter hosszú, téglalap alakú bemélyedés jelölte a találati pontot. Ebből Brennan arra következtetett, hogy bár a gyilkos fegyver nem volt különösebben éles vagy hegyes, teljesen lapos sem volt, mivel a mélyedés vonalai túl tiszták volt ahhoz, hogy véletlen csontdarab lepattanása okozza. Ezen felül a törés vonalaiban vörös elszíneződések voltak láthatók, amiből Brennan megállapította, hogy a koponyatörés volt a halál oka, és az ismeretlen halott minden valószínűség szerint gyilkosság (vagy véletlen emberölés) áldozata lett. Az ütés komoly sérülést okozott a homlokcsonton, a koponya legnagyobb csontján, így a gyilkos valószínűsíthetően erős, talán férfi. Ezen kívül a bal ulnán és rádiuszon is láthatóak tompa pre-mortem törések, amit minden bizonnyal akkor szerzett az áldozat, amikor az első ütést megpróbálta kivédeni. Ez azt is megmagyarázza, hogy miért a homlokcsontra sújtott le a gyilkos: sokkal több értelme lett volna, ha a jóval gyengébb halántékcsontot célozza meg, ám előfordulhat, hogy az áldozat megpróbálta elrántani a fejét, így az ütés a homlokot érte. Ez persze semmin nem segített, mert az ütés így is elég volt ahhoz, hogy megsérüljön az agy, ami végül viszonylag gyors halálhoz vezetett.

- Mivel a fejsérülések erős vérzéssel járnak, mind a tetthely, mind a gyilkos fegyver várhatóan azonosítható lesz vérminták segítségével – fejezte be Brennan a holttest vizsgálatának narrálását, és lekapcsolta a diktafonját, majd magában morogva hozzátette – De mindez semmit sem ér, ha nem tudjuk azonosítani.

Mivel nem jutott már eszébe semmi a csontvázzal kapcsolatban, és eléggé el is fáradt, úgy döntött, megengedélyez magának egy kávészünetet. A büfében összefutott dr. Macklenmoore-ral, aki a kávéjának utolsó cseppjeit szürcsölgette.

- Hogy halad az analízis? – kérdezte a halottkém, mire Brennan röviden összefoglalta a kétnapos munkáját.

- Van valami eredmény a lágy szövetekkel?

- Nem sok, azon kívül, hogy sok mindent kizárhatunk – sóhajtott Macklenmoore. – A toxikológia negatív. Továbbá nincs benne a DNS bázisban, vagyis nem büntetett előéletű. Amennyi apró vért még sikerült kipréselni a szövetekből elég volt egy vérvizsgálatra, amiből megállapítottuk, hogy B, Rh pozitív, és ezzel sikerült a lakosság 8%-ára leszűkíteni a keresést, ha ennek körülbelül fele nő, akkor már 4%-nál tartunk, vagyis mindössze 2millió 400ezer embertől kellene DNS mintát venni és meg is van az áldozat. Nem hittem, hogy ilyen könnyű lesz!

- 2millió 400ezer ember az rengeteg! – hüledezett Brennan. – Ez akár több hónapig is eltarthat.

- Szerintem is, dr. Brennan – nevetett a halottkém. – Csak szarkasztikus voltam.

- Oh.

- Brennan diplomatikusan kortyolt egyet a kávéjából, míg Macklenmoore befejezte a sajátját, és felállt az asztaltól.

- Azt hiszem, ideje visszatérnem a munkához. További szép napot, dr. Brennan.

Brennan intett neki, de csak félig figyelt oda, mert ismét az ügyön járt az esze. Eddig a halál okán kívül szinte mindennel vakvágányra futottak, de mindebből leginkább az idegesítette, hogy nem sikerült azonosítani az áldozatot, mert anélkül szinte semmire nem mennek. „Haza akarok menni”, sóhajtott magában, miközben lehunyta a szemét.

„Haza!” hirtelen kipattant a szeme. „Hát persze! Rengeteg nemzetközi diák van az egyetemen, akik biztosan nincsenek benne a rendszerben. Nagy kár, hogy ez nem visz minket sokkal előbbre, mivel rengeteg időbe telik, mire az összes lehetséges ország adatbázisán átfuttatjuk a fogászati leleteket.”

Brennan a tenyerébe fektette az állát, és kinézett a büfé ablakán át a folyosóra, majd meglepetésére megpillantotta a babaarcú diákot – Annát. A lány a kezét tördelve magyarázott valamit egy rendőrnek, akinek a testtartásán látszott, hogy az első adandó alkalommal ki fogja tessékelni a lányt. Brennan felpattant és kisietett a folyosóra.

- Igen, már jegyzőkönyvbe vettük a barátnőd eltűnését, és amint valamilyen nyomra akadunk, értesíteni fogunk, de most egy gyilkossági ügy prioritást élvez, ezért a türelmedet kell kérnem…

- De éppen ezt magyarázom! Eltűnt, és találtak egy holttestet nem sokkal utána, ez megérne legalább egy próbát…

- Nem adhatok ki információt a nyomozásról, – vágott közbe a rendőr – de annyit elmondhatok, hogy az eddigi vizsgálatok alapján kizárt dolog, hogy a barátnőd legyen az. Örülj neki, hogy még van remény, és mi természetesen mindent megteszünk, hogy megtaláljuk. Köszönjük a vallomásodat, így ha nincs más információ, ideje hazamenned…

- Elnézést! – vágott közbe Brennan. – Válthatnék egy-két szót Annával?

A rendőr összevonta a szemöldökét, de végül bólintott és sarkon fordult. Brennan fejével a büfé felé intett, és elindult, Annával a nyomában, azonban a büfé helyett egyenesen a laborba vezette, majd egyenesen a tárgyra tért.

- Miből gondolod, hogy a barátnőd az? – kérdezte Brennan. – Nézd, a bomlás ténylegesen túl előrehaladott egy két napos testhez képest, de vizihullának is furcsa, úgyhogy a személyes véleményem szerint a halál idejének becslése nem túl megbízható. Éppen ezért, mivel egyébként sem tudtuk azonosítani, igazán megér egy próbát. Tudsz bármilyen adatbázisról, amiben a barátnőd biztosan benne van?

- Van egy ötletem, amivel ki tudnám zárni, hogy ő az – felelte Anna. – De ahhoz látnom kell a koponyát.

- Már le vannak tisztítva a csontok – felelte Brennan.

- Annál jobb.

Brennan bólintott, és bevezette Annát a labor ajtaján, majd a kezébe nyomott egy pár gumikesztyűt. A csontváz az asztalon feküdt kiterítve, ahogy hagyta. A lány nem tűnt úgy, mint akit különösebben megrázott a látvány, miközben finoman megfogta a koponyát a tarkónál, és óvatosan összecsukta a két állkapcsot. Egy pillantás bőven elég volt, és azonnal el is engedte a koponyát, mintha megégette volna.

- Nos? – kérdezte Brennan értetlenül.

- Ő az – Motyogta alig hallhatóan, annál hangosabban szipogva. – Legalábbis nem tudom kizárni.

- Honnan tudod?

Anna várt egy kicsit, hogy lenyugodjon legalább annyira, hogy ne törjön ki könnyekben, majd lassan beszélni kezdett.

- A barátnőmet Luca Viasznak hívják, és Magyarországról jött, ami megmagyarázza, hogy miért nincs benne az adatbázisban. Egyszer elmagyarázta, hogy mivel az alsó állkapcsa jobban nőtt, mint a felső, ezért a két fogsora nem ér össze a metszőfogaknál.

Brennan azonnal a koponya mellett termett, hogy maga is leellenőrizze. A két fogsor között valóban legalább egy pizzaszelet-vastagságú lyuk tátongott.

- Ez önmagában persze nem elég az azonosításhoz – tette hozzá Anna. – De remélem, ahhoz legalább elég, hogy figyelembe vegyék a lehetőséget.

- Nekem elég – felelte Brennan. – Még ma elkezdjük összevetni a fogsort a magyar adatbázissal.

Anna bólintott, de továbbra is a cipője orrát bámulta.

- Tudom, hogy ez nagyon nehéz most, de muszáj lesz kérdeznem egy pár dolgot Lucáról.

- Persze. Bármire válaszolok, ha tudok.

- Gyere, menjünk valami kellemesebb helyre – javasolta Brennan és a vállánál fogva kivezette a lányt a laborból.

***

„Minél többet tudok, annál kevésbé van ennek értelme!” Dühöngött magában Brennan, miközben az egyoldalas vázlatára pillantott, amit az ügyről készített. Bár soha be nem vallotta volna, arra gondolt, bárcsak itt lenne Booth, ugyanis amikor úgy tűnt, a bizonyítékok sehova sem vezetnek, az ő ösztöne valahogy mindig elvezette őket a következő nyomhoz. Ugyan Brennan az ösztönt, mint koncepciót humbugnak tartotta, az kétségtelen volt, hogy Booth néha olyan logikai szakadékokat is képes volt átugrani, ami neki soha nem sikerült.

Mint az a fogászati leletekből kiderült, az áldozat valóban a Luca Viasz nevű másodéves biológushallgató volt a Lancaster college-ból. A szüleinek, barátainak és tutorainak vallomása alapján nem igazán voltak ellenségei, és a tanulmányai is rendben haladtak, nem volt kapcsolatban és nem viselkedett furcsán az eltűnése előtt. Az egyetlen hasznos információmorzsa Annától származott, aki szerint március 7-én látta utoljára, amikor egy öt órától hatig tartó tutorialra indult, amit a naptára alapján egy Christopher Rowney nevű professzor tartott.

Egyrészt ez jó hír volt, hiszen végre volt honnan elindulni. Másrészt viszont ez bizonyította, hogy Viasz maximum két napja lehetett halott, mikor megtalálták, ami felvetette a kérdést, hogy mégis hogyan került ennyire bomlott állapotba. Brennan többször gondolt arra, hogy valaki direkt leforrázta a holttestet, hogy megnehezítse az azonosítást, mielőtt beledobta a folyóba, ami megmagyarázná, hogy miért nem úgy bomlott le, mint egy klasszikus vizihulla. De akkor miért nem forrázta le teljesen a csontokig? Valamint, még ha van is a városban elég ember, akinek megvan hozzá a tudása, a forralásos tisztítás sok előkészülettel és bűzzel jár, nem lehet csak úgy suttyomban elvégezni.

Végül bosszúsan zsebre tette a vázlatot, és felállt a székéből, hogy visszatérjen a csontokhoz. Ahogy az eddig elzárt vérkeringés újraindult a lábában, a vádlijához kapott, ami úgy sajgott, mintha ezernyi rovar rágcsálta volna. Ahogy ez a gondolat átsuhant az agyán, visszahuppant a székre, és újra előkotorta a vázlatot. Egy további lehetőség a test lágyszöveteinek eltűntetésére a forraláson kívül a hús megetetése porvafélékkel, amelyek a bogaraknak egy csoportja, amelyek bőrt és egyéb lágyszöveteket félelmetes sebességgel képesek felzabálni. Néhány fajtát Hodgins is használt a laborban, így az egyetem több patológiai vagy biológiai épületében és a múzeumokban is akadhatnak ilyen bogarak. Brennan elégedetten felpattant, hogy közölje az ötletét dr. Macklenmoore-ral. A bogarak megfelelő számban akár két nap alatt teljesen le tudnak csupaszítani egy testet, vagyis körülbelül egy nap elég lett volna, hogy Viasz testét abba az állapotba hozzák, amelyben megtalálták, ami további egy nap ázkódást jelent a patak fenekén, ami a vér nagy részét elmoshatta. Ha a bogarakból vett DNS minta egyezést mutat az áldozattal, akkor be tudják bizonyítani, hogy ténylegesen bogarakkal etették meg a húst, ami betömi az ügyet nagyban gyengítő narratív lyukat az eltűnés idejét és a hulla korát illetően.

- Ízirájder, testvérem! – dünnyögte magában Brennan. – Vagy valami ilyesmi.

***

- Ez az utolsó minta? – kérdezte Brennan, ahogy a Zoológia elé érkeztek a halottkémmel. Péntek délután volt, és miután már napok óta különböző porvaféle bogarakat gyűjtöttek, és DNS-t izoláltak belőlük, már mindketten a tűréshatáraikat feszegették.

- Igen – válaszolta Macklenmoore egy elkínzott sóhaj kíséretében.

Ahogy beléptek az épületbe, meglepetten figyelték, ahogy az ott dolgozó kutatók egymás után vonultak ki az utcára, különféle irodai- és laborkellékeket cipelve az irattal teli dobozoktól kezdve a cserepes növényekig.

- Itt meg mi történt? – kérdezte a halottkém a recepcióst, felvillantva a névjegykártyáját.

- Jövő hétfőtől bezárják a Zoológiát két évre, mert azbesztet találtak a fűtőrendszerben – felelte a recepciós. – Pár órája jelentették ki egy rendkívüli gyűlésen, úgyhogy most mindenki szedi a cókmókját, ahogy tudja.

- Beszélnünk kell a szakvezetővel – vágta rá azonnal dr. Macklenmoore.

Ahogy a két nő haladt a laborok felé, a káosz is egyre erősödött, és ahogy számítottak rá, a szakvezető professzor irodája a szervezési káoszciklon mértani középpontjában helyezkedett el. Mikor Macklenmoore udvariasságból bekopogtatott a nyitott ajtón, a szerencsétlen férfi majdnem kiugrott a székéből, majd egy „mi a halál van már megint” – pillantást küldött feléjük. Tulajdonképpen nem állt messze az igazságtól.

Amint dr. Macklenmoore röviden elmagyarázta a tényállást, a professzor tejfehérre sápadt. Miután kiderült, hogy a Zoológiát jövő héttől hirtelen felindulásból két évre bezárják, ha valaki azt mondta volna neki, hogy lesz ez ma még ennél rosszabb is, valószínűleg bíztatta volna az illetőt, hogy ugyan próbálja csak fokozni. Erre kiderült, hogy ráadásul még egy diák is meghalt. Igazán nagyszerű. „Bárcsak lennék húsz évvel öregebb”, túrt bele az idegesítően nem ősz hajába a professzor. „Ez lenne a tökéletes időpont, hogy nyugdíjba vonuljak.”

- Az azbeszt őrület idén ősszel kezdődött, amikor észrevettük, hogy az épület öregebb részein azbesztet tartalmaz a szigetelés. Ekkor persze pánik tört ki a szakosztályon belül, úgyhogy lemértük a levegő azbeszttartalmát, ami szerencsére bőven az egészségügyi határ alatt maradt. Vagyis amíg érintetlen marad, addig nem okoz veszélyt, viszont ha a levegőbe kerül, akkor mezoteliómát [mellhártyadaganat – a szerk.] okoz. Mivel eddig nem került a levegőbe, ezért kapcsolatba léptünk egy erre szakosodott céggel, hogy tervezzék meg az azbeszt eltávolítását. Ebben az esetben persze időben áthelyeztük volna a kutatócsoportokat és az oktatási kellékeket, mielőtt bezárjuk az épületet. Azonban néhány napja újabb adag azbesztet találtunk a szellőzőrendszerben, ami annyira kockázatos helyen volt, hogy kénytelenek voltunk azonnal bezárni az épületet, de mivel még beletelik egy kis időbe, mire a cég hozzáfoghat a munkálatokhoz, és mire az összes labort kiköltöztetjük, ideiglenesen még be lehet járni, de megszorításokkal. Így természetesen a porva-medencét a rendelkezésükre bocsátom, főleg, ha ez segít megoldani ennek a szegény hallgatónak a gyilkosságát. Különben sem használta senki túl gyakran, így nem lennék meglepve, ha valaki becsempészte a testet a bogarak akváriumába.

- Ezek szerint akárki használhatta? – kérdezte Macklenmoore.

- Igen, legalábbis akinek a magához az épülethez hozzáférése van – bólintott a professzor. – Másnak sem lehetetlen, de mindenképpen nehezebb.

- Köszönjük, hogy időt szánt ránk – felelte a halottkém, majd elköszöntek.

A professzor igazán mondani akarta, hogy „szívesen”, de nem maradt már ereje, hogy ekkorát hazudjon. Ezért inkább egy halovány mosolyt eresztett meg a nyomozók felé, legalább olyan őszintét, mint amilyet egy kínzókamra-selfie-n erőltet magára az ember.

***

Amíg Brennan a szobájában skype-on beszámolót tartott az esetről, Booth csendesen és figyelmesen hallgatta, csak néhányszor szakítva félbe egy-egy kérdéssel. Mikor befejezte, nagyot fújtatott.

- Nagy megkönnyebbülés, hogy az utolsó DNS vizsgálat sikeres volt. Mind a természettudományi múzeum, mind a patológia vizsgálata negatív lett, de bogarak a Zooloógiáról még tartogattak némi DNS-t az áldozatból.

- Igen – hümmögött Booth az állát simogatva – Ha nem tudtátok volna bebizonyítani, hogy az áldozat ténylegesen akkor halt meg, amikor, akkor nagyon nehéz lenne a későbbiekben bárkit is a tetthez kötni.

- Szerencsére újabb jó hírrel szolgálhatok! – kiáltott Angela, amint besasszézott a kamera látószögébe. – A sebforma alapján, amit küldtél, készítettem egy listát a lehetséges gyilkosfegyver-formákról. Máris küldöm!

- Köszönöm, Angela! – derült fel Brennan.

- Ugyan, szívem! Inkább mesélj, milyen Oxford?

- Az ügyet leszámítva egészen élveztem – mosolygott Brennan. – A konferencia érdekes volt, az előadás is jól ment, és az idő sem pocsék, főleg Angliához képest.

- Ez elég tömör volt, de jobb a semminél.

Brennan elengedte a füle mellett a megjegyzést, mivel időközben megérkeztek a szimulált formák, amik passzoltak a gyilkos fegyverhez. Három centiméter hosszú, egy centiméter széles, egyenletes téglalap. Ez sok minden lehet, például asztalszél, asztali lámpa-állvány, sőt akármi lehet, ami önmagában nem téglalap alakú, de olyan a kétdimenziós lenyomata. Brennan elmélyülten rajzolgatni kezdte az opcióit, megfeledkezve a monitor másik oldalán figyelő kollégáiról.

- Valószínűleg fém volt, mivel vas- és alumíniumrészecskéket találtak a sebben – motyogta magában Brennan, – és egyébként is elég keménynek kellett lennie, hogy tiszta nyomot hagyjon a koponyán.

- Van valami ötleted, hogy hol ölték meg? Az talán leszűkítheti – javasolta Booth.

- Utoljára a Zoológián látták.

- Az jó kiindulópont. Van fémasztal a Zoológián?

- Nem tudok róla, de a legtöbb laboreszköz műanyagból van, és a bútorok többsége fából készült, műanyag bevonattal.

- Van esetleg valamilyen gépházféle az épületben?

- A pincében igen, de a diákok nemigen járnak oda. Mindenesetre egy lehetőségnek jó. Viszont a védekező sérülések az alkaron arra utalnak, hogy valaki fejbe vágta, nem pedig elesett. Valami olyat keresünk, ami elég nagy, hogy betörjön egy fejet, de elég könnyű, hogy lóbálni lehessen.

- Egy csavarhúzó? – szúrta közbe Angela, arra várva, hogy Brennan lesújtó pillantást vessen rá.

Azonban mindez elmaradt, helyette a felvilágosodás jelent meg az arcán.

- Ez egészen elképzelhető. Főleg, mivel az azbeszthelyzet miatt állandóan szakemberek voltak az épületben. De miért vágna fejbe bármelyikük egy diákot?

- Nem is biztos, hogy ők voltak – szúrta közbe Booth. – Az alapján, ahogy a holttesttel bánt a gyilkos: félig megetette bogarakkal, majd lesúlyozva elsüllyesztette a patakban, úgy tűnik, hogy valamennyi releváns szakértelemmel rendelkezik. Nem lepődnék meg, ha egy tudós lenne, akivel több konfliktust tudnék elképzelni, mint egy azbeszt-eltávolító szakemberrel.

- Ennek van értelme, de ez mind spekuláció.

- Eddig minden komolyabb előrelépés az ügyben spekulációból indult – mutatott rá Booth.

- Igen, de ugyan meddig tart még a szerencsénk? – sóhajtott Brennan.

***

- Mi volt a véleménye Viaszról? – szegezte Macklenmoore a kérdést az aznapi sokadik interjúalanynak.

- Nem ismertem túl jól – felelte dr. Aziz Amir. – Elvállaltam, hogy felügyelem a projektjét, úgyhogy beszéltünk néhányszor arról, hogy mi érdekli, és hogy én mit csinálok. Szorgalmasnak és jól szervezettnek tűnt, meg talán egy kicsit döntésképtelennek. Igazán szörnyű, ami vele történt.

- Tudott esetleg valamilyen konfliktusáról, vagy valamiről, ami aggasztotta? – folytatta Brennan.

- Nem igazán. Ahogy mondtam, nem ismertem túl jól, de nekem normálisnak tűnt.

- Köszönjük, hogy időt szánt ránk – sóhajtott Macklenmoore.

- Nincsmit.

Ahogy éppen távozni kezdett, Brennannek hirtelen eszébe jutott valami.

- Ön szerint lehetséges, hogy az azbesztszint veszélyesebb, mint amilyennek mondják?

Dr. Amir, ha meg is lepődött a kérdésen, nem mutatta.

- Nem hiszem – felelte kis töprengés után. – Az azbesztről köztudott, hogy addig nem veszélyes, amíg nem bolygatják. Én egyébként sem aggódtam miatta, mert az F szint, ahol az én laborom van, sokkal újabb építésű, mint az épület többi része. Mivel azután épült, hogy az azbesztet betiltották, ezért azon a szinten biztosan nem is volt.

- Értem, köszönjük az információt.

Miután elhagyták Dr. Amir irodáját, Macklenmoore és Brennan az utolsó kihallgatandó interjúalany, dr. Christopher Rowney irodája felé vették az irányt. Ő tartotta a tutorialt, amelyen Viasz a halála napján részt vett.

- Igen, emlékszem – vakarta a fejét szórakozottan a professzor. – Az antibiotikus rezisztencia mechanizmusairól és evolúciójáról beszélgettünk. Természetesen nehéz egy találkozásból leszűrni, de semmi különöset nem tapasztaltam rajta. Nem tűnt úgy, hogy elkalandozott volna, elvégre végig figyelnie kellett, hiszen nem volt jelen más diák.

- Ezek szerint egyedül hagyta el az épületet?

- Minden bizonnyal. Nekem még itt kellett maradnom, hogy valamit befejezzek, úgyhogy mikor vége volt a tutorialnak, csak elköszönt, és azóta nem láttam.

- Akkor minden valószínűséggel maga volt az utolsó, aki élve látta, a gyilkost leszámítva persze – állapította meg Brennan.

- Jó ég. Maguk szerint a Zoológián történt?

- Előfordulhat – felelte Macklenmoore. – De ennél többet nem mondhatok.

- Ó, persze, persze – kapott észbe a tudós. – Nos, nem hiszem, hogy sok információval tudnék szolgálni, de ha valamiben segíthetek, csak szóljanak.

- Köszönjük professzor – mosolyodott el Macklenmoore. – Mondja, hogy viseli a Zoológia bezárását.

- Ó, szörnyű, szörnyű! – emelte égnek a kezét Rowney. – Ha tudnák, mekkora a káosz! Mindenki ezerfelé próbál kommunikálni, hogy találjon egy szabad zugot, ahova beköltöztetheti a laborját, és addig is épphogy be tudunk járni elégszer, hogy a jelenleg folyó kísérleteinket életben tartsuk. Mivel nálunk baktériumok is vannak, azokat is etetni kell ám! Szerencsére nem túl kényesek, de kényesebbek, mint gondolnák… Nem minden baktérium bírja, hogy egy agar-agar táptalajon növesszék, főleg nem a rezisztensek, mert azok sokszor kevésbé versenyképesek a vad típusnál… Aggódom, hogy amennyire korlátolt a hozzáférésünk, szerencsétlenek meg fognak pusztulni, így aztán kezdhetjük az egészet elölről. Szerencsére a doktori diákjaim folyamatosan menekítik ki őket, de lassan megy a folyamat, mert minden nap maximum két órát kapunk. Két órát! Elhiszik ezt önök? Egyetlen egy másik labor sincs ennyire megszorítva, mint az enyém! Micsoda balszerencse, hogy pont egy szellőzőrendszeri azbesztcsomó mellett van elhelyezve…

A professzor szóáradatának se vége, se hossza nem volt, és Brennan látta, hogy Macklenmoore esze már rég máson jár, ám az utolsó mondat megragadt Brennan agyában.

- Elnézést, professzor! – Szakította félbe. – Jól hallottam, hogy azt tetszett mondani, hogy egy azbesztcsomó mellett van a laborja?

- Igen, igen, el tudja ezt hinni?

- Épp ez az, hogy nehezen hiszem el – felelte Brennan. – Melyik szinten is van az önök laborja?

- Az F szinten. Képzelje, minden nap hat sor lépcsőt kell megmásznom, mert a liftben körülbelül annyi hely van, mint egy kenyérpirítóban, én meg 190 centi magas vagyok…

- Az F szinten? – vágott közbe Brennan. – Ez érdekes, mert épp az előbb beszéltünk Amir professzorral, aki azt mondta, hogy az F szint azután épült, hogy az azbesztet kivonták a forgalomból.

Erre már Macklenmoore is újfent felkapta a fejét.

- Márpedig nekem mutatták, és bizony jó nagy csomó azbeszt van abban a szellőzőben, ami a folyosónkon fut át. Megmutatnám, de nagyon szigorúan le van zárva, mi is csak napi két órára mehetünk be a laborba. Két órára! Hát el lehet ezt hinni?

- Azért mi mégiscsak megnéznénk – vágott közbe Macklenmoore.

***

Az F szint folyosója fénykorában cseppet sem volt félelmet keltőnek mondható, de az evakuálását követően kongó ürességével, enyhén vibráló fényeivel és a cipőtalpak alatt hangosan csikorgó műanyag padlójával már thrillerhez méltóan kísértetiessé vált. A lépcső tetején a folyosó kettéágazott, majd mindkét elágazás két-két további folyosóra bomlott. A falakon nagyjából térdmagasságban tintával rajzolt vonalak húzódtak végig, amelyek a későbbi bontás helyét jelölték meg. Ennek mentén Rowley professzor és egy szakember végigvezette Brennanéket a folyosókon, a legnagyobb azbesztkoncentráció pontja felé.

- Itt volnánk – a férfi egy pontra mutatott, ahol a cső szét volt csavarozva. – Egyelőre nem veszélyes, de ha lehet, ne nyúljanak hozzá.

Brennan és Macklenmoore zseblámpákkal leguggoltak a kicsavarozott csődarab mellé, amelyet vékony, de könnyen észrevehető azbesztréteg fedett. Amíg, Macklenmoore a nagyobb csődarabokba világított bele, Brennan UV lámpával körbevilágított.

- Nézze – kopogtatta meg a halottkém vállát.

A padlót az UV fény hatására hirtelen egy hatalmas fehéren foszforeszkáló folt terítette be, amelyen vonszolásnyomok látszódtak, valamint a széleket kisebb vérpöttyök díszítették.

- Azt hiszem, megvan a tetthely – állapította meg feleslegesen Brennan.

- Hogyan találtak rá erre az azbesztfoltra? – kérdezte Macklenmoore a szakembert.

- Az egyik kollégánk fedezte fel, miközben felméréseket készítettünk az azbeszt elhelyezkedéséről és mennyiségéről.

- Lehetséges lenne egy hasonló darabot kivenni a csőből egy másik helyen? – kérdezte elgondolkodva Macklenmoore.

- Lehetséges lenne, de minek? – ráncolta a homlokát a férfi.

- Egy gyilkossági ügy megoldásához – felelte a halottkém. – Ha kell, bírósági végzést is szerzek.

***

- Tudtam! – kiáltott fel Macklenmoore, miután bepillantottak a csövekbe – Üres!

- Nem tudom, ez mit jelent – ráncolta össze a homlokát Brennan.

A halottkém a vállánál fogva elvezette Brennant, hogy más ne hallja a beszélgetésüket.

- Emlékszik, hogy dr. Amir azt mondta, hogy az F szint azután épült, hogy az azbesztet betiltották? Ezek szerint nem kerülhetett volna azbeszt a csőbe normális építkezés során. És valóban, azon az egy szakaszon kívül máshol nem is látni. Ráadásul szeptember óra vizsgálják az épületet, akkor meg hogyhogy márciusig tartott, mire erre a nagyon kellemetlen helyen lévő adagra rátaláltak? Ezen kívül a gyilkosság helyszíne is éppen azon a helyen van, ahol az azbesztet is találták, ez aligha véletlen.

- Arra gondol, hogy az azbesztet valaki direkt helyezte az épületbe? – kérdezte Brennan.

- Minden jel erre mutat – bólintott Macklenmoore. – Ha az egészet nem is, de ezt a darabot az F szinten mindenképpen. És ahogy Viasz a tutorialról indult haza, véletlenül tetten érte az elkövetőt, aki éppen a csövet tömte meg azbeszttel, mire az fejbe vágta.

- A csavarhúzójával – tette hozzá Brennan. – Ez egy nagyon szép, kerek történet, már csak bizonyítani kell.

- Na igen – sóhajtott Macklenmoore. – Ez nagy probléma, ugyanis még az azbeszt becsempészése is elég ingatag lábakon áll a bizonyítékok tekintetében.

- Ha a szándékos elhelyezést nem is lehet direktben bizonyítani, a gyilkosságot igen – vette át a szót Brennan, és visszatért a folyosón türelmesen várakozó munkáshoz. – Szeretnénk minden szakemberrel beszélni, aki a múlt héten az épületben dolgozott.

- Miután kisvártatva összegyűlt az azbeszt-osztag, Brennan mindegyikük szerszámosládáját kipakolta, és egyesével rávilágított az UV-lámpával, amíg az egyik csavarhúzó végül fehéresen csillogó vérnyomokat nem produkált. Az időközben csatlakozó rendőrök azonnal a szerszám tulajdonosához léptek és hátracsavarták a kezét.

- Ezennel le van tartóztatva gyilkosság gyanújával. Jogában áll hallgatni, mivel minden, amit mond, később felhasználható maga ellen a bíróságon…

***

- Nem mond semmit – közölte bosszúsan Macklenmoore, amint lehuppant a kávéját szürcsölő Brennan mellé, aki mindeközben Booth-szal beszélgetett. – Először az ügyvédjét akarta, majd ahogy az megérkezett, azt javasolta, hogy semmit ne mondjon, mivel a szerszám, mint gyilkos fegyver önmagában nem bizonyítja, hogy ő is ölte meg az áldozatot.

- Legalább az azbeszt becsempészését rájuk tudjuk bizonyítani? – kérdezte Brennan.

- Meglátjuk – sóhajtott Macklenmoore. – Most egy másik, független cég tárja fel az F szinten a fűtőrendszert. Ha sehol máshol nem találnak azbesztet, akkor valamivel erősödik az állításunk. Az igazi probléma az, hogy a közvetlen indítékot ismerjük, de arról halvány fogalmunk sincs, hogy minek akarták egyáltalán az azbesztet becsempészni?

- Talán a cég munkát akart adni magának? – szúrta közbe Booth a monitor másik oldaláról.

- Nem hiszem, hogy megérné a kockázatot – rázta a fejét Macklenmoore. – Egyébként is volt azbeszt az épületben, és már hónapokkal ezelőtt felbérelték a céget az eltávolításra.

- Mi van akkor, ha az épület bezárása volt a cél? – ötletelt tovább Booth.

- Kinek érné az meg?

- Nem tudom, te beszéltél az ottani agyasokkal.

- Mindegyikük teljesen le van sújtva – jegyezte meg Brennan. – Főleg Rowney professzor, mert az ő laborjába különösen korlátolt a bejárás…

- Brennan itt elakadt, ahogy elmélázott a professzor korábbi szóáaradatának jelentőségén.

- Érdekes, hogy pont arra a folyosóra tették az azbesztet, ahol elméletileg nem lehetett volna, amivel növelték a lebukás veszélyét. Ahhoz, hogy lezárják az épületet, elhelyezhették volna egy régebbi emeleten is, de éppen Rowney professzor laborja mellé sikerült becsempészni, akinek így alig van bejárása.

- Mi is a kutatási területe? – kérdezett közbe Macklenmoore, aki már sejtette hova akar kilyukadni Brennan.

- Antibiotikum-rezisztens baktériumok.

- Lehetséges, hogy valaki tönkre akarta tenni a kutatását? – vetette fel Macklenmoore, mire Brennan bólintott.

- Vagy el akarta lopni – toldotta meg Booth.

- Mindkettő lehetséges, de beszélnünk kell Rowney professzorral.

1 hozzászólás
Idézet
2017.03.10. 22:34
Csé
Nagyon jó lett a történeted! Imádom a racionális tudóst :) Gratulálok
 
Gyorslink választó

 

 
Következő rész

kedd, szerda, csütörtök;
vasárnap

vasárnap

szombat, vasárnap

(USA)
A sorozat véget ért.

KATTINTS IDE
a részletes műsorért!

 
12. évad letöltés

1. rész
2. rész
3. rész
4. rész
5. rész
6. rész
7. rész
8. rész
9. rész
10. rész
11. rész
12. rész

 
12. évad részcímek

12x01 - The Hope in the Horror (ford.: A remény a borzalomban)

12x02 - The Brain in the Bot (ford.: Az agy a robotban)

12x03 - The New Tricks in the Old Dogs (ford.: Új trükkök a vén kutyákban)

12x04 - The Price for the Past (ford.: A múlt ára)

12x05 - The Tutor in the Tussle (ford.: Az oktató a küzdelemben)

12x06 - The Flaw in the Saw (ford.: A hiba a fűrészben)

12x07 - The Scare in the Score (ford.: A rémület a pontszámban)

12x08 - The Grief and the Girl (ford.: A bánat és a lány)

12x09 - The Steel in the Wheels (ford.: Az acél a kerekekben)

12x10 - The Radioactive Panthers in the Party (ford.: A radioaktív párducok a bulin)

12x11 - The Day in the Life (ford.: A nap az életben)

12x12 - The End in the End (ford.: A vég a végben)

 

Bones, bones, Dr Csont, drcsont, dr csont, emily, emily deschanel, david, david boreanaz, csontok, Temperance Brennan, Seeley Booth, Bones letöltés, bones online, Dr Csont letöltés, csontok letöltés, Bones download, Bones felirat, Dr csont felirat, Bones képek, Dr csont képek, dr csont galéria, dr csont legfrissebb hírek, dr csont infók, dr csont szereplők, dr csont színészek, dr csont gportál, bones gportál, bones dr. csont rajongói oldal , dr csont felirat, felirat bones, bones fan oldalak, bones felirat 6. évad, dr csont halloween, bones dvd magyar, bones következő része, booth hannah, booth és brennen első csókja, dr csont könyv, dr. csont zack addy, john francis daley, dr csont spin-off, bones spin-off

Dr. Csont Érdekességek Média Extrák Oldal
Epizódismertetők Booth és Brennan: Az első csók Dr. Csont online Bones fanfiction Vendégkönyv
Dallista Karácsonyi epizódok Dr. Csont letöltés Kathy Reichs E-books Fórum

Copyright ˆ 2010-2015 Bones | Dr. Csont rajongói oldal | www.drcsont.hu | Minden jog fenntartva!

Adatvédelem | Jogi nyilatkozat | Oldaltérkép | Oldal információk | Előző kinézetek | Keresés | Kapcsolat | Facebook | Források | Hirdess minket!

 


Az egyetlen magyar oldal a RIVERDALE címû sorozat szereplõjérõl, COLE SPROUSE-ról!    *****    The Vampire Diaries & The Originals szerepjáték - ha kedveled a sorozatokat és írni is szeretsz, ne habozz!    *****    Május 28-án ünnepeljétek a Játék Világnapját Nyuszi Mamával! Hintázzatok velünk a Mesetárban! Juhé!!!    *****    Várjuk a lelkes szerepezni vágyókat aktív játékkal és jó közösséggel! Csatlakozz te is!    *****    Asztrológiai kislexikon    *****    Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lor    *****    Lakatos munka- Haidekker kerítés- www.farkasmetal.hu - Úszókapu- www.farkasmetal.hu - Terasz korlát - www.farkasmetal.hu    *****    KOSEMBLOG.GP//A MAGYAR "A SZULTÁNA" RAJONGÓI OLDAL//BY: KÖSEM// KOSEMBLOG.GP//MINDEN, AMI KÖSEM...    *****    Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lor    *****    Mályva és Pipitér visszatért! A két virágmanócska most megmutatja nektek a rét legszebb madarait! Gyertek a Mesetárba!    *****    KÖSEMBLOG.GP//VIHAR VAGYOK, A PERZSELÕ NAP, A GYILKOS JÉG...//BY: KÖSEM// MINDEN AMI BLOG ÉS A SZULTÁNA C. SOROZAT...    *****    Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lor    *****    Kredit nyeremény! Jelentkezz a honlapversenyre és nyerd meg az 50gkr-es fõnyereményt! Kredit nyeremény! 50gkr!    *****    Támogassa egyesületünket adója 1%-val:19108780-1-80    *****    KATT KATT KATT Ashley Tisdale és Gardróbcsere oldal KATT KATT KATT    *****    Rendszeres havi stabil jövedelmet biztosító internetes otthoni munkák!    *****    DIGITALMEMORIES - történetek az életemrõl, rengeteg képes tartalommal - DIGITALMEMORIES    *****    Gréti. 23. Egyetemista. HalálosIramban. Toretto. Izomautók. Chevelle. Rap. Beavatott. Négyes. Írás. Olvasás. Blog. (:    *****    Damon, Elena - Nina és Ian ~ Tudj meg minél többet róluk! Középpontban a TVD két sztárja!    *****    NFfriend! Két különc lány youtube csatornája. Gyere less be ha van kedved!