|
hullaviasz: Azbeszt as you can (FFF-FC)/2. (befejező rész)
- Ó, jaj, ó, jaj, hát el lehet ezt hinni? – jajveszékelt a fejét fogva Rowney. – Micsoda balszerencse, amikor már azt hittem, hogy ennél nem is lehetek pechesebb, erre tessék.
- Kérem, nyugodjon meg – próbálta csitítani Macklenmoore.
- De hát miért akarná ez a cég ellopni vagy tönkretenni a kutatásomat?
- Ezt még mi sem tudjuk – morogta kissé bosszúsan Brennan. – Azért kell beszélnünk a laborjának összes tagjával, hogy mindezt kiderítsük.
- Értem, értem, rendben – egyezett bele a professzor.
Rowney ezek után gyorsan összehívta a kutatócsoportját a phD-diákokat is beleszámítva, és meghagyta nekik, hogy az összes kutatási anyagukat és mintáikat gyűjtsék össze, és hozzák magukkal. Mindeközben Macklenmoore is összehívta az embereit, hogy egytől egyik alaposan megvizsgálják, hogy minden megvan-e.
- Mégis miért van erre szükség? – fakadt ki az egyik doktori hallgató, miután Macklenmoore elmagyarázta, hogy mire készülnek. – Az épület bezárása miatt van épp elég dolgunk a pakolással, és azzal, hogy megakadályozzuk a kísérleteink totális tönkremenetelét. Éppen elég időt elpazaroltunk azzal, hogy ide-oda hurcoljuk és újrakategorizáljuk az anyagainkat, erre most határozatlan időre elviszik, miközben az ösztöndíjamon ketyeg az óra!
- Én is akadémikus vagyok, úgyhogy pontosan tudom, milyen bosszúságon és nyomáson mennek most keresztül – válaszolt Brennan. – De itt egy hete meghalt egy húszéves diáklány. A barátai azt mondták, hogy ő is doktorit szeretett volna, úgyhogy szívesen lett volna a maga helyében, de ez már soha nem történhet meg, mert valaki erőszakkal elvette az életét. Itt gyilkosság történt, az ég szerelmére, tágítson már egyet a perspektíváján!
Erre halálos [elnézést – a szerk.] csend kerekedett a teremben, amelyet kihasználva Macklenmoore határozottan hozzátette.
- Van még valakinek ellenvetése, kérdése?
Mivel újfent csend volt a válasz, a rendőrök, Macklenmoore és Brennan nekiláttak a teljes Rowney-labor leltárának ellenőrzéséhez.
*
- Mr. Wakefield, ön eleinte nagyon ellenkezett az ellen, hogy leltárba vegyük a doktori disszertációjához használt mintáit. Azon töröm a fejem, hogy ez vajon azért volt, mert nem akarta, hogy kiderüljön, hogy csak nem az egész baktériumkultúrája eltűnt, amiről nem szólt a professzorának?
- Ne válaszoljon a kérdésre – javasolta az ügyvéd a doktori hallgatónak, aki a kihallgatóteremben ült egy nyomozóval és Macklenmoore-ral.
- Inkább hálásnak kellene lennem – felelte a diák, figyelmen kívül hagyva az ügyvéd tanácsát. – Így legalább megtudtam, hogy nincsenek meg.
- Ezek szerint nem tudta, hogy eltűnt? – kérdezett tovább a nyomozó.
- Ezidáig nem.
- Kézenfekvő.
- Van fogalma róla, mekkora kavarodás támadt a Zoológia bezárása miatt, főleg úgy, hogy csak naponta két órára jöhettünk be életben tartani a baktériumokat, és pakolni – gúnyolódott Wakefield. – Ebben a zűrzavarban biztos elfelejtettem rendesen felcímkézni a mintákat, és a kiköltözés során elkavarodtak. Tudom, jobban kellett volna figyelnem, de talán ez bocsánatos bűn, és bőven megkapom a büntetésemet az iszonyatos késéssel, ami ebből következik.
- Hogyne „bocsánatos bűn”, ha a minták elhagyásáról van szó. Ha viszont eladja egy veszélyes vegyszerekkel és eltávolításukkal foglalkozó cégnek, az már kicsit problémásabb.
- Mi a halálról hadovál?
- Részben a halálról is beszélünk – vette át a szót Macklenmoore. – Mondja, Mr. Wakefield, egészen pontosan miről szól a doktori disszertációja?
- Egy antibiotikumokra rezisztens TBC baktérium rezisztenciájának visszafordításáról. A rezisztencia kialakulásának mechanizmusát, ha megértjük genetikai alapon, akkor génmanipulcióval vissza lehet fordítani. Mivel a rezisztens típusok többnyire kevésbé versenyképesek a vad típusnál, a nem rezisztens verzió kiszoríthatja a rezisztens baktériumot, amit azután antibiotikumokkal el lehetne pusztítani. Elméletben magát a visszafordítás folyamatát a TBC-n kívül más baktériumra is lehetne használni.
- Ez elég forradalminak hangzik – ismerte el Macklenmoore. – Különösen akkor lenne jelentős, ha például… nem is tudom, mondjuk, elszabadulna egy rezisztens TBC baktérium.
- Ha nem is éppen TBC, de valamilyen rezisztens baktérium el fog szabadulni a nem is olyan távoli jövőben, arra mérget vehet.
- Köszönöm, én inkább nem vennék mérget, de az Azbesthos We Can Inc. kapva kapott az ajánlatán.
- Miről beszél már megint? – csattant fel a diák.
- Akármit is mondanak, semmiképpen ne reagáljon – figyelmeztette az ügyvéd.
- Nézze, Wakefield, nekem van egy hipotézisem – kezdte Macklenmoore. – Mikor azbesztot találtak az épületben, maga megtudta, hogy létezik ez a cég. Közben rájött, hogy míg a kutatási témája tökéletes választás volt, a modell élőlényt kicsit benézte. Viszont a kutatása sokkal értékesebb lenne, ha egy konkrét világméretű problémát oldana meg, például egy rezisztens TBC járványt. Mindeközben a cég is jól járna, hiszen melyik hadsereg ne fizetne egy potenciálisan halálos baktériumért, amelyiket semmilyen antibiotikummal nem lehet megförmeszteni?
- Nevetséges – morogta Wakefield, de Macklenmoore közbevágott.
- Még nem fejeztem be. Hogy találjon egy indokot a kutatási anyagának eltűnésére, a céggel együtt kitalálták, hogy bezáratják a Zoológiát, ezért extra azbesztet csempésztek a fűtőrendszerbe, ám egy diáklány, aki éppen hazamenni készült, rosszkor volt rossz helyen, és véletlenül szemtanúja volt az esetnek, ami miatt meggyilkolták.
Wakefield bosszúsan fújtatott egyet, majd félmosolyra húzta a száját.
- Nagyon érdekes hipotézis – felelte. – De attól tartok, az is marad. Ennek a felét sem tudja bizonyítani.
- Még nem – vágta rá Macklenmoore – De csak idő kérdése. Dr. Brennan és az embereim most kutatják át az Asbestos We Can Inc. törzshelyét és raktárait a baktériumok után. Még vannak baktériumai a kísérlet korábbi fázisából, amiket lefoglaltunk. Ha a baktériumok, amiket találunk, genetikai egyezést mutatnak, az bizonyítja a hipotézisemet, akármilyen extravagánsnak is hangzik most.
A fiú csak legyintett, és az ügyvéd tanácsát végre megfogadva többet nem beszélt. Nem sokkal később Macklenmoore-t és a nyomozót kihívta egy rendőr.
- Dr. Brennan visszaérkezett.
Ahogy Macklenmoore kisietett, Brennan csalódott arca fogadta.
- Semmit nem találtunk – rázta a fejét.
***
- Szóval ennyi? – kérdezte Anna, miközben a cipője orrával a földet bökdöste. – Nincs elég bizonyíték, és ezért egyszerűen elengedik őket?
- Sajnos igen. A rendőrség az elejétől kezdi a nyomozást, de az nem vezet majd sehova. Mi tudjuk, hogy ők tették, de a bizonyíték sajnos nem elég erős – vallotta be Brennan.
- Köszönöm, hogy elmondta, mi történt – nézett végül a szemébe Anna.
- Szívesen. Tudom, nem jó érzés, hogy megússzák, de talán mégiscsak jobb, hogy tudod az igazságot.
- Sokkal jobb – jelentette ki határozottan Anna. – Az igazságszolgáltatás közel sem olyan fontos, mint az igazság maga. Egyébként sem jön már vissza, akármi is történik a gyilkossal.
- Ez igaz. – Sóhajtott Brennan. – Talán egyszer elkapjuk őket.
- Talán. Ha a személyzet elkezd gyanúsan véreset köhögni.
Brennan agyában hirtelen bekattant valami.
***
- AZ EGEREK! – rontott be Macklenmoore irodájába, aki ijedtében akkorát ugrott, hogy bevágta a térdét az íróasztalba.
- Mi van velük? – kérdezte a patelláját dörzsölgetve.
- A cég egyik termében, ahova csak maszkban lehetett bemenni, volt egy csapat egér, amiken hivatalosan egy potenciálisan rákkeltő anyag hatását tesztelték – magyarázta sietve Brennan. – Már akkor is feltűnt, hogy sok a vérfolt a bundájukon, de arra gondoltam, hogy lehet, hogy a végső stádiumnak a jele. Az eddig nem jutott eszembe, hogy a vér a bundán nem feltétlenül az egyéntől származik, hanem a többiektől is, akikkel össze vannak zárva.
- És?
- Mi van, ha számítottak arra, hogy keresni fogjuk a baktériumokat, ezért teljesen eltűntették őket azzal, hogy beoltották az egerekbe.
- Mivel a tüdőben elszaporodnak a baktériumok, később újra izolálni lehet őket az egerekből, mire már elvonult a gyanú – fejezte be a gondolatot Macklenmoore, és vette is a kabátját – indulás!
***
- Szóval akkor mégis letartóztatják őket? Nagyszerű – jelentette ki Anna mindenféle lelkesedés nélkül.
- Az egerekben talált baktérium egyezett a korábbi kísérleti baktériumokkal, úgyhogy az eladás bizonyítható. Mind a céget, mind a hallgatót megvádolják gyilkossággal, de sajnos nem olyan erős az ügy, mint szeretném. Van rá esély, hogy végül felmentik őket.
Anna elhúzta a száját, és bólintott.
- Tulajdonképpen nem igazán érdekel, hogy mi lesz velük. Luca már sosem jön vissza, akár így, akár úgy.
Brennan akart volna valami biztatót mondani, legalább annyit, hogy pontosan tudja, min megy most keresztül, de egyszerűen nem volt ereje hozzá.
- Ez igaz. Szerencsére nem tud azon bánkódni, hogy halott – mondta végül, de azonnal megbánta.
Ha Booth itt lett volna, biztosan a kezébe temette volna a fejét erre az érzéketlen kijelentésre, de nagy meglepetésére Anna csendesen felnevetett egy pillanatra.
- Még szerencse – helyeselt szomorú mosollyal. – Csak nekünk, élőknek ennyire szar.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
