Ajánlás: Apukámnak, akiből remek nyomozó lenne, ha kicsit gyakrabban akarná "embernek érezni magát".

Sophie izgatott szívdobogással állt a Jefferson Intézet zárt kapui előtt. Nem volt egyedül - rajta kívül még vagy harminc ország bloggerei, honlapszerkesztői vagy videobloggerei látogattak el az intézet és a kiadó által közösen szervezett eseményre. Dr. Temperance Brennan, a világhírű törvényszéki antropológus legújabb könyvének megjelenése alkalmából a Jefferson Intézet megtartja az első hivatalos rajongói bloggertalálkozót! Hiszen ki más foghatná jobban össze a világ különböző pontjain gépeik előtt ücsörgő rajongókat, mint az internet pásztorai: a bloggerek!

Sophie történetesen Dr. Brennan munkásságának magyarországi híveit tömörítette zászlaja alá, és mérhetetlen megtiszteltetésnek érezte, hogy az oldalát elég színvonalasnak találták ahhoz, hogy a szerkesztőit felkérjék a bloggertalálkozón való részvételre. Két kezével megmarkolta fekete hátizsákjának pántjait, és nagyot nyelt. Tudta, ez lesz élete legnagyobb dobása!

A Jefferson ajtaja feltárult, és a kisebb osztálynyi ember egyszerre próbált betömörülni rajta. Odabent aztán egyesével megkapták a látogatói kártyájukat, és egy lapot a találkozó részletes programjával.

11:00 Megnyitó beszéd

- Legyenek üdvözölve a Jefferson Intézetben! - egy elegáns de határozott kiállású nő lépett az emelvényre, melyet a bloggertalálkozó résztvevői és néhány kíváncsi kolléga állt körül. - Dr. Camille Saroyan vagyok, a Bűnügyi Labor vezetője. Mint ilyen, kötelességem felhívni a figyelmüket, hogy a hely ahová érkeztek mindenek előtt munkahely, és az ország vezető törvényszéki laboratóriumai közé tartozik. Így akár mennyire is csábító lehet, kérem ne nyúljanak semmihez, ne hagyják el a rendezvény kijelölt területét felügyelet nélkül, és tartsák be a játékszabályokat. - bólintott, mint aki letudta a feladatát, majd szigorú vonásai kissé enyhültek. - Ezen kívül pedig... Érezzék jól magukat a találkozón, és öregbítsék tovább az intézet jó hírét! Köszönöm a figyelmet!

***

Cam szinte lemenekült az emelvényről - már amennyire tűsarkú cipői ezt lehetővé tették. Amint fedezékbe ért, mély levegőt vett, majd kifújta.
- Nem eresztetted túl bő lére! - vigyorgott rá Dr. Hodgins, aki Angela irodájából hallgatta a megnyitóbeszédet. Cam szúrós pillantással jutalmazta a kommentárt.
- Ne mondj semmit. Tudjuk, hogy utálod ezt az egészet. - sietett a segítségére Angela. - Hidd el, mi se lelkesedünk azért, hogy egy rakás twitterező kölyök lepje el a munkahelyünket...
- Most miért? - vetette közbe Hodgins. - Legalább történik valami!
- Mert az, hogy gyilkosságok felderítésével foglalkozunk napi szinten, neked nem elég izgalom, Dr. Hodgins? - tette fel a költői kérdést Cam. Arckifejezése belefojtotta a szót a bogaras fickóba. Egy darabig mind csendben figyelték az eseményeket.
- Legalább Jessica élvezi. - jegyezte meg Ange, ahogy a vörös hajú gyakornok lelkes hadonászását figyelte, amint maga után tereli a rajongóhadat.
- Csak vigye őket jó messzire... - morogta Cam, majd felvette szokásos "vissza a munkához" arckifejezését, és egy biccentés kíséretében kisétált az irodából.

***

11:10 - 12:30 Körbevezetés az Intézetben

- Ez pedig itt a Csont Szoba, ahogy hívni szoktuk. Itt laknak Dr. Brennan rajongói a másvilágról. Akár le is pacsizhattok velük! - Miss Warren benyúlt az egyik legközelebbi fiókba, és egy kezet vett elő belőle: egészen pontosan egy radius, egy ulna, kéztő- és kézközépcsontok, valamint ujjpercek összerögzített kompozícióját, majd meglóbálta a lelkesen vigyorgó bloggerhad felé. Egy ázsiai fiú előlépett, és a telefonjával levideózta, ahogy lepacsizik a csontkézzel.
- Ezaz! Gyerünk, próbáljátok csak ki! - biztatta őket Jessica. A rajongók sorra belecsaptak a néhai tenyérbe.
- Ez igazi? - kérdezte egy barna bőrű lány, aki kissé félénkebben közelítette meg a végtagot.
- Persze! Egy bizonyos... - közelebb hajolt a csontokat tartalmazó tárolóhoz, hogy kibetűzze a nevet - Mr. Franklin Curtishez tartozik. Adj egy ötöst az öregúrnak! Ezaz! - Jessica visszatette a kezet a dobozba.
- Miss Warren! - jelentkezett egy fiú, akinek a névjegykártyáján az Andy név volt olvasható, valószínűleg Dr. Brennan könyvének hőse után; a találkozó résztvevői ugyanis blogger nevüket viselték a kártyákon és nem a valódit.
- Dr. Brennannel mikor találkozhatunk? - a kérdés hallatára a többiek is lelkes zúgolódásba kezdtek.
- A doktornő a nap folyamán nagyon elfoglalt, úgyhogy kénytelenek vagytok beérni velem. - a csalódott pillantásokat látva Jessica egy vállrándítással hozzátette: - Persze ha én nem vagyok elég jó, szívesen átadlak benneteket bájos segítőmnek ott a túlvégen.
Állával a folyosó távolabbi részén álldogáló nagydarab, és minden tekintetben barátságtalan kinézetű biztonsági őr felé bökött. A fickó pillantásával disznót lehetett volna ölni...
Az elégedetlenkedő bloggerek mintha kissé leizzadtak volna a javaslat hallatán, de legalábbis igencsak csendben maradtak.
- Mindjárt gondoltam... - motyogta magának elégedett mosollyal Miss Warren, majd kiscserkészes lelkesedéssel felkiáltott: - Utánam!

***

Bones és Booth a Royal Dinerben ültek egy-egy sajtburger társaságában. Brennan elmélyülten nyomogatta okostelefonját, a férfi pedig két harapás közt aggodalmas pillantásokat vetett feleségére.
- Biztos, hogy jó ötlet volt ez a találkozó-dolog? - kérdezte végül, megtörve a csendet. Bones kérdőn nézett rá.
- Természetesen. Hiszen te mondod mindig, hogy kerüljek közelebb a rajongóimhoz, és ez az esemény éppen ezt a célt szolgálja.
- Igen, csak... Nem biztos, hogy szerencsés összemosni a munkát a... Szórakozással, tudod. - próbálkozott tovább a férfi.
- Szórakozás?! Nem Booth, a rajongóimmal való kapcsolattartás éppen olyan munka, mint amit törvényszéki antropológusként folytatok. A különbség csupán annyi, hogy sokkal kisebb hozzáértést igényel. Éppen ezért bíztam jelentős részét a gyakornokaimra.
- Hát, te tudod, Bones... - morogta Booth, és eldöntötte, hogy inkább nem mutatja meg a nőnek a telefonja képernyőjén virító twitter-képet, melyen egy pattanásos srác ad egy ötöst a Jessicánál lévő csontváz-kéznek.
- Különben pedig, a munkámban nem fognak akadályozni. Ez volt az egyetlen kikötésem a kiadó felé.
- Helyes. És mi a terv holnapra?
- Délelőtt egy előadást tartok az antropológia alkalmazási területeiről, és kiemelt szerepéről a törvényszéki kutatói szakmákban. Délután pedig gyakorlati bemutatót tartunk egy már lezárt ügy áldozatának csontjait újravizsgálva, Dr. Fuentes segítségével.
- Rendes tőled, hogy lehetőséget adsz nekik. Tudod, a kancsiknak. - jegyezte meg Booth egy szeretetteljes pillantást vetve a nőre.
- Tudom. - mosolygott büszkén a nő. - Úgy gondoltam, ez jó lehetőség nem csak a rajongóimmal, hanem a kollégáimmal való kapcsolatépítésre is.
A férfi mosolygott. Bones legutóbbi kísérlete a kollégákkal való kapcsolatépítésre egy csodás feleséggel és két gyönyörű gyerekkel ajándékozta meg őt, és ezért végtelenül hálás volt. A békés pillanatot egy sms érkezésének hangja törte meg.

Vigyázzatok. Elszabadultak!

A két szó vészjósló figyelmeztetésként virított Booth mobiljának képernyőjén. Az üzenetet Angela küldte, hogy értesítse őket: a bloggertalálkozó résztvevői ebédszünetre mentek.
- Tudod mit, Bones? Csomagoltassuk el a maradékot, és menjünk. Christine lassan végez a sulival. - javasolta az FBI ügynök, és közben idegesen pislogott kifelé az ablakon.
- Hová sietünk? - kérdezte a nő, miközben a kabátját vette.
- Bárhová, ami nem a világhírű Dr. Temperance Brennan törzshelye.
Pár perccel később a helyükön már őrült rajongók posztoltak arról, hogy mit is szokott rendelni a doktornő, mikor itt ebédel…

19:00 A Jefferson Intézet bezárja kapuit

James Aubrey különleges ügynök egy szárított marhadarabot rágcsált elmélyülten, és valami még sokkal finomabbról ábrándozhatott, mikor Jessica vörös hajzuhataga végre felbukkant az Intézet kapujában.
- Bocs a késésért… Még el kellett rendeznem pár dolgot. A feje tetején áll az egész labor. - egy gyors, hús-ízű puszival üdvözölte a férfit.
- Még szerencse, hogy a túlóradíjadból rengeteg mennyei vacsorára futja. - mosolygott rá Aubrey, és gyengéden belé karolt. - Mehetünk?
Az aznap esti választás egy vidéki hangulatú pub volt, amely a kétszemélyes „Zaba-menü” egy órán belüli elfogyasztása esetén 50%-os kedvezményt biztosított a bátor vállalkozóknak. Jessica és Aubrey nem csak bátrak voltak, de éhesek is, valamint gyakorlottak, így egyáltalán nem okozott gondot számukra a feladat. Amikor az ember teli szájjal próbál vigyorogni, az valahogy úgy néz ki, mint egy lufira rajzolt mosolygós fej, ha túlfújják a ballont…
- Egéffégefre! - csámcsogta a lány. Az ügynök válaszként feltartotta jobb kezét. Jessica keze már lendült, hogy belecsapjon, ám ekkor váratlanul megakadt a levegőben, és ezzel egy időben az élete során lenyelt legnagyobb falat csúszott le a torkán minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Arca először fehér, majd kissé zöldes árnyalatot vett fel, végül nagy nehezen megszólalt:
- Vissza kell vinned a Jefferson Intézetbe!
- Miért? - kérdezte Aubrey kissé morcosan, hiszen a váratlan események megakadályozták abban, hogy igazán kiélvezhesse azt az utolsó falatot.
- Mert elfelejtettem szétszedni a kezet
- A kezet…? - az FBI ügynöknek esélye sem volt. A lány szélvészként viharzott ki az étteremből. Aznap is Aubrey fizetett…

20:58 A Jefferson Intézet éjjeli őre kedvenc sorozatát nézi

...És roppantul nem örül az éjszakai látogatóknak.
- Hodgins készített egy anyagot, ami a használatot követő 24 órán belül vízben maradéktalanul feloldható. - magyarázta Jessica a még mindig kissé értetlen FBI ügynöknek. - Azt használtam a csontszobában lévő kéz csontjain, hogy összeragadjanak. Rugalmas, de mégis fix. Zseniális!
- És miért ragasztottad össze a csontokat? - kérdezte Aubrey, aki számára szakmai ártalom volt, hogy próbálta megérteni a teljes képet, noha a lányt ismerve jól tudta, hogy jobban járna, ha nem erőlködne.
- Hogy a rajongók lepacsizhassanak vele. Gondoltam, feldobom kicsit az intézetlátogatást… - azzal belépőkártyájával kinyitotta a csont-szoba ajtaját. Aubrey éppen akkor érte utol, mikor kihúzta a Franklin Curtis maradványait tartalmazó fiókot – és megnyúlt az arca.
- Ez nem jó… Nagyon nem… - morogta maga elé. Kivételesen nem kellett elmagyaráznia, mire gondol. James Aubrey különleges ügynök nem tudott sokat az emberi csontvázról, de azzal még ő is tisztában volt, hogy egy embernek mindössze egyetlen keresztcsontja van… A dobozban pedig kettő volt.
Jessica lesújtva vette elő a telefonját, és tárcsázott.
- Dr. B? Azt hiszem, van egy kis problémánk…

***

9:12 Jefferson Intézet – a Blogger-Találkozó második napja

Sophie és társai egy antropológiai előadásra készülve érkeztek meg az Intézetbe. Ehelyett villogó autók, FBI ügynökök és szigorú beléptetés várta őket. Mindegyikük regisztrációját és papírjait újraellenőrizték, átnézték a táskájukat és ujjlenyomatot vettek tőlük. Egyesek hangosan tiltakoztak és követelték, hogy tájékoztassák őket arról, mi folyik itt. Mások egyszerűen élő adásként feltöltötték az eseményeket a blogjukra. Nehéz volt megállapítani, hogy az FBI ügynökök melyiknek örülnek kevésbé.
Mikor végre nagy nehezen bejutottak, odabent az emelvényen egy fiatal, öltönyös ügynök várta őket. Arckifejezése lámpalázat és teljes kiőrlésű reggelit tükrözött.
- Jól van emberek! - kezdett bele a mondandójába. - A nevem James Aubrey különleges ügynök. Az ok, amiért ilyen szigorú ellenőrzésen mentek keresztül az, hogy a Jefferson Intézetet bűnügyi helyszínné nyilvánítottuk, maguk pedig mind az érintettek közé tartoznak. Arra kérem önöket, hogy maradjanak az intézet vendégszobáinak területén, és a telefonjaikat adják át a kollégáimnak. A nyilvánosságra kerülő részletek hátráltathatják a nyomozást.
A bloggerek minden eddiginél méltatlanabb megjegyzések kíséretében átadták a telefonokat az FBI-nak.
- Kisebb csapatokban átvezetjük önöket az FBI épületébe kihallgatásra. Ott majd mindent megtudnak. - fejezte be Aubrey, és még egy utolsó zavart bájmosolyt küldött egy megvillanó telefonvaku felé; azonban a készülék rövidesen egy ügynöknél kötött ki, és Aubrey nem lett internetsztár…
Sophie nem szívesen vált meg telefonjától. Hosszú évek óta ez volt az első darab, amely több mint két hónapig húzta a birtokában összetörés, meghibásodás, vagy egyéb fatális gikszer nélkül. Végül tehetetlenül vonult át néhány társával egy társalgó-szerű helységbe, ahol egyből nekilátott egy bögre kávé előállításának.
- Miért vagy ilyen nyugodt? - kérdezte tőle az afroamerikai lány, aki előző nap még a csontkézzel is félt lepacsizni. Arcán a pánik félreismerhetetlen kifejezése ült.
- Nem vagyok. - felelte Sophie. - Számomra a koffein stresszoldó. - mondta, azzal kezébe vett egy szimpatikus, Royal Dineres bögrét.
- Tisztában vagy vele, hogy az élettani hatásai szerint abszolút nem alkalmas stresszoldásra? - okoskodott most egy vörös hajú srác. Írnek nézett ki. Sophie türelmesen elmosolyodott.
- Én is olvastam Dr. Brennan könyveit, Weasley. - felelte nem kevés kihívással a hangjában. A vöröske épp visszavágni készült, mikor negyedik társuk, egy nagydarab és valamivel idősebb fiú rájuk pisszegett.
- Nem akarjátok megtudni mi folyik itt? - kérdezte. A bloggerbanda érdeklődve fordult felé. Amaz intett nekik, hogy jöjjenek közelebb, és állják körül. Amikor ez megtörtént, elővett zsebéből egy tablet-szerű készüléket.
- Hé, ezeket át kellett adnunk az FBI-nak! - támadt neki a vörös hajú srác.
- Csak a telefonokat kérték. - vonta meg a vállát a másik. - Különben is, ha így álltok, éppen kitakartok a kamera elől. Talán lesz egy kis időnk, mielőtt elveszik tőlem Guzmót.
- Guzmó...? - vonta össze szemöldökét Sophie. Mindig is furcsának tartotta azokat az embereket, akik elnevezték a tárgyaikat.
- Internetem sajnos nincs, úgyhogy nem posztolhatok. De ez a kis masina jobb trükköket is tud annál… Figyeljetek! - azzal villámgyors pötyögésbe és hackelésbe kezdett. Pár perccel később a kis képernyőn egy félreismerhetetlen szoba képe jelent meg, benne egy félreismerhetetlen doktornő alakjával.
- Azta! - kurjantott elismerően az ír. - Ez Dr. Brennan!
- Egyenes élő adásban, bizony! - vigyorodott el Guzmó gazdája. A félénk lány arca most egészen halvány cappucino-színt öltött. A bloggerek mind érdeklődve hajoltak a kütyü fölé. A vizsgálószobában ugyan mikrofon nem volt, de a kamera egészen jó képet adott arról, mi is történik odabent. Nemsokára a csontokat vizsgáló Dr. Brennanhez csatlakozott egy vörös hajú gyakornok is – ugyan az, aki az előző nap körbevezette őket a Jefferson Intézetben.
- Hiányzik a koponya. - állapította meg a barna lány, akit mostanra magával ragadott a titkos megfigyelés izgalma, és visszanyerte kissé a bátorságát.
- Jó lenne, ha hallanánk, amit mondanak… - morogta a vörös hajú, majd támadt egy ötlete. - Ki tudod nagyítani a képet?
- Megpróbálom… - Guzmó rázoomolt a csontokra és a doktornőre.
- Ha jól látom, az ott az L3-L4-es csigolya…
- L4-L5. - helyesbített Sophie.
- Tényleg. Találtak rajta valamit… Nem tudsz jobban ráközelíteni? - a fiú ismét megnyomott pár gombot.
- Nem sajnos, ennyi a max. De a mikroszkóp kivetített képéről talán többet is megtudhatunk. - azzal készített egy pillanatképet a monitoron megjelenő felnagyított csigolyákról.
- Mikrorepedések…?
- Nem, annál komolyabbnak tűnik… Vidd a képet a gerincre! - négy szempár hunyorított egyszerre a kicsi képernyőre.
- Tudom mi ez! - vágta rá a lány, aki nem Sophie volt. - Spondilolízis. Túlzott terhelés vagy izomgyengeség okozza. A lumbális csigolyák legvékonyabb részén repedést és elmozdulást eredményez.
- Túlzott terhelés a gerincre és hiányzó koponya…? - vonta össze a szemöldökét a vörös hajú fiú. - Mi történhetett az áldozattal?
- Azt ennyiből nem fogjuk megtudni. - húzta el a száját Sophie. - Viszont abban majdnem biztos vagyok, hogy a Jefferson Intézetben találták a csontokat.
- Miből gondolod?
- Mert mind gyanúsítottak vagyunk. Hacsak nem találtak valamit az áldozaton, ami a Találkozóra utal, akkor ez az egyetlen lehetséges közös pont. - kijelentését halk hümmögés fogadta.
- Nekem az tűnt fel, hogy ilyen hamar letisztították a csontokat. - mondta a vörös hajú. - Előbb a szövettani elemzést kellett volna elvégezni, de Dr. Saroyan csak kicsivel előttünk érkezhetett meg a laborba, mert mikor ellenőrizték a cuccainkat, még utcai ruhában láttam elsuhanni.
- És mi van, ha nem voltak szövetek…? - a felvetést hallgatás követte. A bloggerek egymásra néztek, majd vissza a képre, melyen a két antropológus most a lábfejeket vizsgálta, ezzel teljesen eltakarva az áldozatot a kamera elől.
- Ha ezt otthon megírom a blogra…! - tört ki végül Guzmó büszke tulajdonosa. Arckifejezése elárulta a mondat végét. A többiek egyetértettek vele.

Mindeközben a csontvizsgálóban…

- Koponya nélkül nem lesz könnyű azonosítani az áldozatot. - morogta maga elé Jessica, miközben egy ujjpercet analizált behatóan.
- Ezért kell alapos munkát végeznünk a maradványok egyéb részeinek vizsgálatakor. Mindent tudni akarok, ami ezekből a csontokból kideríthető. - Dr. Brennan pillantása találkozott a gyakornokéval.
- Igenis, kapitány... - motyogta Miss Warren kissé remegő hangon. A doktornő eddig még nem tett megjegyzést a felelőtlenségére, ami a csontszobában tett látogatást és egy valódi emberi kéz csontjainak összeragasztását illette. A csontkéz-ragasztás ügyében ugyan Dr. Hodgins elhárította a bajt, ugyanis épp mikor Dr. Brennan belekezdett volna kiselőadásába a maradványok megrongálásáról, a bogaras kijelentette, hogy ez tulajdonképpen kiemelt fontosságú előnyhöz juttatja őket az ügy vizsgálatát illetően, hiszen a ragacsban potenciális bizonyítékok lapulhatnak, amik akkor kerültek oda, mikor a gyilkos elhelyezte a csontokat a tárolóegységben, Franklin Curtis mellett.
Jessica persze gyanította, – ahogy Hodgins is – hogy a ragacsban semmit nem találnak, hiszen bárki is tette oda a csontokat, gondosan letisztította őket. Egy árva szövetmaradványt nem találtak rajtuk. Ezen kívül hiányzott a koponya – de erőszakos eltávolítás nyomait nem találták a nyakcsigolyákon, így ez arra engedett következtetni, hogy a gyilkos nagyon elővigyázatos volt, és a személyazonosítás megnehezítése miatt távolította el az áldozat koponyáját, a halál beállta és a csontok megtisztítása után.
Minden esetre a gyakornok egyelőre többé-kevésbé biztonságban érezhette magát, ami Dr. Brennan haragját illette. De természetesen kifogástalan munkát kellett végeznie, hogy ez így is maradhasson…
- Ez érdekes… - vonta össze a szemöldökét a lány. - A csuklónál és a kéztő-csontokon deformáció figyelhető meg mind a két kézen. Mintha… Hosszú ideig rendellenesen használta volna a kezeit.
- Mutassa csak! - Brennan a mikroszkóp alá helyezte az említett csontokat. - Enyhén kifelé forduló kezek, és nehézkes kézmozgás okozta kopások a sajkacsonton, trapeziumon és a hüvelykujj proximális metatarzális részén.
- Ínhüvelygyulladás? - vélte felfedezni a magyarázatot Miss Warren.
- De Quervain-szindróma. Az ínhüvelgyulladás egyik változata. Jellemzően szerelőknél, csecsemőkkel foglalkozó egyéneknél és olyanoknál jelentkezik, akik sokat használják írásra a kezüket.
- És akik gépelnek…? - Jessica azt a tipikus arckifejezést öltötte fel, amit akkor szokott, mikor egy hirtelen jött ötlet magával ragadja.
- Lehetséges. - nyugtázta Dr. Brennan. - A kifelé forduló kézfejek is erre utalnak, íróknál megjelenő tipikus abnormalitás.
- És konzisztens a gerinc vizsgálata során találtakkal is. - Jessica már kapott is a mikroszkóp-fej után. - A súlyos gerincferdülés és az L4-L5 felületén talált repedések arra utalnak, hogy az áldozat ülőmunkát végzett. Gyengék voltak a hátizmai, ezért következhetett be a spondilolízis.
- Tehát az áldozat ön szerint író volt? - kérdezte Dr. Brennan.
- Vagy blogger! - kiáltott fel Jessica - Ha figyelembe vesszük a maradványok megtalálásának körülményeit, inkább az utóbbira tippelnék.
- Kérem, ebben a laborban mellőzze a tippelgetést, Miss Warren. - pirított rá a doktornő. Majd az arckifejezése kissé megenyhült. - Mindazonáltal el kell ismernem, hogy a megfigyelése helytálló. Szép munka.

Cam épp jókor érkezett, hogy meghallgassa a páros felfedezéseit.
- Nos? - kérdezte a nő a frusztráció bizonyos félreismerhetetlen jeleit mutatva. Cseppet sem tetszett neki, ahogy ez a Bloggertalálkozó alakulni látszott.
- Az áldozat europid nő, a húszas éveiben. A kéz csontjain és a gerincen felfedezett elváltozások alapján úgy gondoljuk, blogger lehet. - hadarta Jessica, azonban Dr. Brennan itt félbeszakította.
- Ez elhamarkodott következtetés. Csupán annyit tudunk, hogy a deformitások konzisztensek egy olyan személyével, aki ideje nagy részét ülőmunkával és gépeléssel töltötte.
- Értem. - bólintott Cam. - Csakhogy a találkozóra meghívott bloggerek közül senki nem hiányzik. Az FBI ma reggel újraellenőrizte a regisztráltakat.
- Lehetséges, hogy az illető potyázni akart? - vetette fel Jessica. - Azért ez a találkozó biztos sokak fantáziáját megmozgatta.
- Minden lehetséges, de egyelőre nincs rá bizonyítékunk, ahogy az ellenkezőjére sem. - mondta Dr. Saroyan fáradtan. - Angela átnézte az Intézet biztonsági felvételeit, de nem talált semmit. A csontszoba folyosóján szerencsétlen elhelyezésűek a kamerák, így semmi relevánsat nem tudtunk meg.
- És a koponya? Nem találta meg az FBI? - érdeklődött Dr. Brennan.
- Nem találtak semmit. Átfésülték az egész Jeffersont. Vagy nagyon jól elrejtették azt a koponyát, vagy nincs az épületben. - rázta meg a fejét lemondóan Cam.
- A koponya hiánya rendkívüli módon hátráltatja a nyomozást. - jegyezte meg Dr. Brennan, ebből egy „Nem mondod...”-pillantást kiváltva kollégáiból. - A maradványokon egyelőre nem fedeztünk fel olyan elváltozást, amely az áldozat halálát okozhatta. További vizsgálódás szükséges, de nem zárható ki az az eshetőség sem, hogy a fejet ért valamilyen trauma végzett vele. Ezt figyelembe véve még fontosabb lenne, hogy mihamarabb megtaláljuk a koponyát.
Dr. Saroyan mindössze egy bólintással nyugtázta a hallottakat, majd úgy döntött, legjobb lesz, ha hagyja tovább dolgozni kollégáit.

11:11 J. Edgar Hoover épület, FBI - a Találkozó programjába be nem tervezett kihallgatás

- Kérem, mondja el hogyan telt a tegnapi napja attól kezdve, hogy megérkezett a találkozóra. - darálta Aubrey már vagy huszadszorra a nap folyamán. Egy darabig Booth ügynök is beszállt, de aztán beleunhatott a minden célirányosságot nélkülöző kihallgatásokba, mert egy idő után már csak annyit kérdezgetett a gyanúsítottaktól, hogy „Te tetted a csontokat a dobozba?” Majd a kérdés bővült a „nyomorult”, „átkozott”, „tetves”, és egyéb még ennél is kevésbé szalonképes szavak valamelyikével, végül pedig Booth kávészünetre ment – mely immár másfél órája tartott.
- Öhm… Hát tegnap reggel elmentem a regisztrációra. Ott be kellett mutatni az irataimat, meg a kódot amit küldtek a szervezők, amikor még csak a bloggernevemet tudták.
- Maga „Sesudo”, igaz? Polgári nevén Aurelio Rojas. - vetette közbe Aubrey, mintegy rutinellenőrzés-képpen.
- Igen. A Sesudo spanyolul okosat jelent. - szúrta közbe a nevéhez cseppet sem hű kinézetű srác, mintha ez lenne vallomásának legfontosabb részlete.
- Ha maga mondja… - sóhajtott az FBI ügynök. - És mi történt a regisztráció után?
- Sokáig dekkoltunk a kiadónál, aztán valami pasas köszöntött mindenkit, és kaptunk egy-egy kisokost a Találkozó programjáról. Közben összehaverkodtam egy-két arccal, valami kínai sráccal, meg egy csajjal aki nem emlékszem, honnan jött. Fekete táskája volt meg fura kék körmei.
- Aztán átmentek a Jefferson Intézetbe?
- Igen. Ott is várni kellett, aztán beengedtek. Aztán ott is köszöntött minket az a csini barna buksza – Aubreyban Dr. Saroyan ilyen fajta jellemzése olyan érzéseket keltett, mint egy nem eléggé megrágott, és túlságosan száraz falat burrito lenyelése… - Aztán körbevezetett minket valami kiscsaj, ő egész jó arc volt. Aztán ebédszünet volt. Délután várost nézhettünk, illetve aki akart az visszamehetett a Jeffersonba megnézni az állandó kiállításokat.
- Bemehettek a bűnügyi labor területére?
- Nem, azt mondták elő kell készíteni a terepet a másnapi bemutatóhoz.
- És maga melyik programlehetőséget választotta? - Aubrey megérzése azt súgta, ebből a fickóból sem szed ki semmi hasznosat.
- Várost néztem a kínai arccal. Lehet, hogy egy kicsit be is csiccsentettünk… - úgy röhögött, mint egy etikettből alulművelt gorilla.
- Értem. Köszönöm, hogy befáradt. - az ügynök csalódottan összecsukta jegyzetfüzetét.
- Szabadon elmehetünk?
- Nos, ami azt illeti, gyanúsítottként 24 óráig mindnyájukat jogunkban áll nappali őrizet alatt tartani.
- Haver, nemár… Legalább a telefonomat adják vissza. Vagy adjanak egy gépet wifivel! - próbálkozott a spanyol.
- Végeztünk, Mr. Rojas! - azzal kitessékelte a bloggert a kihallgató ajtaján.

12:34 Jefferson Intézet – Ebédszünet, melyet egyesek munkával töltenek

- Hé, Angie! Hogy haladsz? - érkezett meg Hodgins két keréken. Angela arckifejezése elárulta a választ. Épp a Találkozón jelenlévők blogjainak olvasgatásával töltötte az idejét, hátha valami hasznos információt rejtenek, ami segít kideríteni az áldozat személyazonosságát.
- Ezek teljesen kattantak! - fakadt ki pár gombnyomás kíséretében. - Ezen az oldalon van egy „Szerelmes levelek” menüpont. „Szerinted miért Dr. Brennan a tökéletes nő? Írd meg neki! A legjobb leveleket megpróbáljuk eljuttatni hozzá!”
Hodginsból kitört a nevetés.
- Jack, ez nem vicces! Ez beteges!
- Ugyan, Ange! Ez csak egy-két kölyök aki túlzásba vitte a rajongást. - mondta Hodgins, mikor sikerült mosollyá szelídítenie nevetését.
- Annyira túlzásba, hogy valamelyikük egy fej nélküli hullát hozott az Intézetbe. - fortyogott tovább a nő, ezzel letörölve férje arcáról a vigyort.
- Van olyan köztük, aki elég őrült ahhoz, hogy gyilkoljon? - kérdezte megkomolyodva.
- Nem tudom. Ehhez egy viselkedéselemző véleménye kéne… - egy pillanatig csendben meredtek egymásra. Bár már évek teltek el Sweets halála óta, vannak olyan veszteségek, amiknek fájdalmát nem mossa el az idő…
- Te találtál valamit? - kérdezte Ange, hogy kissé oldja a nyomott hangulatot.
- Nem sokat. A ragacsban amit Jessicának csináltam semmi rendellenes nem volt. Minden részecske, amit találtam akár a pacsizás során is odakerülhetett. A csontösszetétel vizsgálata eredményesebb volt.
- Segít a személyazonosság felderítésében?
- Egy kicsit. Az áldozat csonterősítőt szedett. Kolekalciferol, fitomenadion, xantángumi… Ezek jellemző összetevők. Viszont találtam tojáshéj-port.
- Tojáshéj-port? - vonta fel a szemöldökét Angela.
- Igen. Régen nálunk is használták, de mára már elavult és csak állatok kezelésénél fordul elő. De Kelet-Közép Európa egyes országaiban még most is összetevője bizonyos készítményeknek.
Angela pötyögni kezdett.
- Szlovénia, Szlovákia, Magyarország, Lengyelország és Csehország. - sorolta. - Tehát az áldozat ezek közül valamelyik ország állampolgára. Ez még mindig kevés ahhoz, hogy azonosítsuk.
- Úgy látom, szükségetek van egy friss szemre! - hallatszott egy ismerős hang az iroda ajtajából.
- Daisy! - kiáltották kórusban a jelenlévők.
- Te meg mit keresel itt? - kérdezte Hodgins, miközben odagurult a látogatóhoz egy ölelésre.
- Az egyik rajongói oldalon valaki megosztott egy videót a Jeffersonról, amit ellepett az FBI. Tudtam, hogy valami izgalmas dolog történik, nem maradhattam ki! - vigyorgott, majd megérezte a hátán Dr. Saroyan pillantását, és meghallotta a magassarkú cipők tekintélyt parancsoló kopogását.
- Úgy értem, egy ilyen fontos ügyben minden segítő kézre szükség van! - helyesbített gyorsan, rettenetesen imitálva a felelősségteljes törvényszéki antropológust.
- Főleg, ha kevesebb, mint 15 óra múlva el kell engednünk a gyanúsítottakat, és még az áldozat személyazonosságát sem ismerjük, ahogy a halál beálltának idejét sem. Sőt, valójában semmi nyomunk nincs. - jegyezte meg köszönés helyett Cam.
- Ezek szerint a kihallgatás sem halad túl jól… - tippelt Hodgins.
- Valaki elmagyarázhatná, mi folyik itt. - vetette közbe Daisy csak úgy mellékesen.
- Nekem sem ártana egy rövid összefoglaló, hogy is állunk… - hagyta jóvá Dr. Saroyan. Hodgins és Angela összenéztek, végül a bogaras fickó kezdett bele a magyarázatba.
- Valaki csupasz csontokat helyezett el a csontszoba egyik tárolóegységében. Mivel tegnap a bloggertalálkozó összes résztvevője járt a bűnügyi laborban, így mindegyikük gyanúsított, viszont ennél több nyomunk nincs.
- Az áldozat nő, a húszas éveiben. - vette át a szót Angela. - Brennanék szerint ő is blogger lehet, legalábbis ülőmunkával foglalkozott és sokat gépelt. Hodgins kiderítette, hogy valószínűleg lengyel, cseh, magyar, szlovén vagy szlovák állampolgár.
- A koponyarekonstrukció nem segített? - kérdezte Daisy naivan.
- Nincs meg a koponya. - magyarázta Dr. Hodgins.
- Ráadásul Brennan szerint a halál oka sem állapítható meg nélküle.
- Szentséges Makaróni, ez aztán az ügy! - füttyentett Miss Wick, azonban Dr. Saroyan arckifejezése elnémította.
- A kamerák nem mutattak semmit, úgyhogy most a blogokat olvasom, hátha találok valami… Nem is tudom már, mit keresünk igazából. - csüggedt el Angela.
- Várjunk csak! - kapta fel a fejét Hodgins. - Emlékeztek arra a kattant lányra a viselkedéselemzőktől? Aki segített megtalálni azt, aki miatt… - itt lenézett béna lábaira és a kerekesszékre.
- Karen Delfs? - Camnek sikerült leghamarabb előkotorni a pszichomókus nevét emlékezetéből.
- Igen, igen! Segíthetne Angelának átnézni a blogokat. Egy profil talán segítene az ügyünkön…
- Normál esetben eléggé reménytelen ötletnek tartanám… - kezdett bele Dr. Saroyan – De most minden szalmaszálba belekapaszkodok. Felhívom Caroline-t.
- És én… Mit csináljak? - kérdezte Daisy, mint aki most jár itt először.
- Úgy hallottam, Dr. Fuentesnek elkél a segítség a csontok újraellenőrzésében és a katalogizálásban. - vetette oda Cam, miközben a füléhez emelte a telefont.
- Rajta vagyok! - ugrott fel Daisy, azzal már indult is, hogy magára öltse laborköpenyét.

13:01 Dr. Temperance Brennan kiadója

- Ez az ügy aztán megdobja az eladásokat! - jegyezte meg elégedetten az öltönyös fickó, majd hátradőlt karosszékében.
- Azért egy kicsit hátborzongató… - próbálkozott félénken a titkárnő.
- Áhh… Nincs érzéked az üzlethez, Fiona. - legyintett a főnök. - Akárki csinálta ezt a kalamajkát, szívességet tett nekünk vele.
- De… Nem kerülhetünk bajba miatta? - eresztett meg egy újabb hozzászólást a lány. - Csak mert… Tudja, a mi rendezvényünk, meg minden…
- Ugyan! Nem vagyunk felelősek azokért a bloggerekért. A rendezvényünknek semmi köze az egészhez.
A következő pillanatban megcsörrent a telefon. Az igazgató nagylelkűen megvárta, míg a titkárnője odafárad az íróasztalához, melyen épp a lábait pihentette, és felemeli a kagylót.
- Dr. Brennan az. Önnel akar beszélni. - tudósított Fiona.
- Ááá, Dr. Brennan! Örülök, hogy hallok magáról. Hogy van? - hadarta a férfi, miközben negédes mosollyal jelezte a titkárnőjének, hogy egyáltalán nem gondolja komolyan, amit mond. Aztán lefagyott arcáról a mosoly. - Hogy mi… Micsoda?! Ezt meg hogy…? Mi?! Nem, várjon, várjon… A francba! Letette.
- Mi történt, Uram? - kérdezte a lány, ha lehetséges még inkább megszeppenve.
- Az a buta liba kirúgott minket.
- Kirúgott?
- Ki. Azt mondta, nem bízza olyan ostoba emberekre a könyveit, akiknek az elővigyázatlansága gyilkossághoz vezethet.
- De hát… Mégis mire gondolt? - kérdezte a titkárnő, noha pontosan tudta a választ. Magában lepacsizott ezzel a Dr. Brennannel.
- Szerinte jobban le kellett volna ellenőriznünk, kiket hívunk meg a bloggertalálkozóra. Csak azt szabadott volna beengedni, akinek előzetesen tisztáztuk a személyazonosságát. Micsoda hülyeség! - a nyomaték kedvéért öklével az asztalra csapott. - Modern világban élünk, az e-mailben küldött ellenőrző kód teljesen elégséges biztonsági óvintézkedés…
„És olcsó.” - tette hozzá magában a titkárnő.
- És mi lesz a mostani megjelenéssel, Uram? - kérdezte Fiona.
- A doktornő őméltósága visszavásárolja a jogokat és az összes nyomtatásban megjelent példányt… - a lány ezt már nem bírta mosolygás nélkül megállni. Egyre inkább felnézett Dr. Temperance Brennanre, pedig soha egyetlen könyvét sem olvasta.
- És te? Miért is vagy itt? Mit akarsz? - kérdezte cseppet sem barátságosan az igazgató, majd arckifejezése megváltozott, és méregetni kezdte fiatal beosztottja testi adottságait…
- Nos, Uram… - itt a titkárnő kezei előkerültek a háta mögül, és egy mappát nyújtottak át a férfinek. - Felmondok.

15:44 Jefferson Intézet, központi emelvény

- Dr. Brennan, Dr. Brennan, Dr. Brennan! - érkezett meg a szirénaként kiáltozó Daisy, és nem sokkal mögötte Dr. Rodolfo Fuentes, láthatóan kifulladva.
- Igen, Miss Wick? Valami baj van?
- Nem! Vagyis igen… Vagyis… - mély levegőt vett, majd… - Épp a csontokat vizsgáltuk újra Rodolfoval, aki egyébként remek szakember, és az akcentusa! Na igen… A lényeg, hogy rengeteg kávét megittam, hogy jobban tudjak koncentrálni, de persze nem találtunk semmit… De aztán, hát, biztos a kávé miatt… Mert ugye az vízhajtó, szóval el kellett mennem mosdóba, és tudja a legközelebb az van, amelyik a csontszoba folyosóján található, és…
- Daisy, a lényeget!
- Igen, igen, bocsánat! Szóval mikor várandósan jártam dolgozni, sokszor kellett abba a mosdóba mennem, mert hát… Tudja, hogy van ez, ha az ember lánya terhes. Állandó vizelési inger, a hormonok…
Dr. Fuentes arckifejezése mostanra teljes ürességet tükrözött, Dr. Brennan még igyekezett tartani a lépést a lánnyal.
- Szóval gyanús volt, hogy amikor lehúztam, nem olyan hangja volt, mint szokott.
- És mennyiben releváns az ügy szempontjából egy angol vécé lehúzásának hangja? - Temperance kezdte elveszíteni a türelmét.
- Nagyon! Mert olyan hangja volt, mint ha valami lenne a tartályban… Szóval miután végeztem, megnéztem mi van benne, és ott volt! Belerakta a tartályba! - Miss Wick szemei úgy csillogtak, mintha ezzel mindent tökéletesen el is magyarázott volna. Rodolfo és Dr. Brennan egyszerre kiáltottak rá:
- Mi volt ott?!
- Hát a koponya!

***

- Kész az arcrekonstrukció, de még mindig nincs meg a személyazonossága. - húzta el a száját Angela. - Az áldozat nincs benne az amerikai nyilvántartásban.
- Ha Kelet-Közép Európából érkezett ide, akkor ez nem csoda. - Dr. Hodgins összevont szemöldökkel vizsgálta a fantomképet. - Kár, hogy a koponya is le volt tisztítva. Így nem igazán lehetünk biztosan a haj és szem színében.
- Próbálkoztam több-féle variációval, de egyikre sincs találtat. - Ange megnyomott pár gombot az Angelatron kontrollerén.
- Ha az áldozat ténylegesen a bloggertalálkozóra érkezett ide, nem lehet, hogy a napokban landolt az Államokban? - vetette fel egyre növekvő lelkesedéssel Hodgins. Volt egy ötlete.
- Lehetséges. Miért?
- Összevethetnéd a képét a repülőtér biztonsági felvételeivel az utóbbi néhány napról. Hátha megtaláljuk, és akkor a repülési adatok alapján beazonosíthatnánk.
- Remek ötlet! Hívom Booth-t, hogy szerezze meg a felvételeket. - azzal Angela el is viharzott, Hodgins pedig vállon veregette magát – Franklin Curtis csontkezével, melyen a hosszas vizsgálódás miatt mostanra véglegesen megkötött a ragasztó…

***

- A halál oka a koponya temporális részét ért trauma. - jelentette kis Jessica Warren. - A gyilkos valamilyen éles tárgyat használt, és nagy erővel vágta neki a csontnak, így az betört, és a szilánkjai az agyba fúródtak.
- Egy ilyen sérülésbe percek alatt belehalhatott. - egészítette ki Dr. Brennan.
- Be kell vallanom, jobban éreztem magam, amíg nem tudtuk a halál okát… - jegyezte meg halkan a gyakornok.
- Az igazság előbbre való a személyes érzelmeknél, Miss Warren. - Jessica már épp nyitotta volna a száját, hogy vitába szálljon, de Dr. Hodgins épp jókor érkezett.
- Réznyomokat találtam a koponya szilánkjain, a törés helyén.
- Tehát egy rézből készült, éles tárgyat keresünk? Ez nem szűkíti le nagyon a kört. - csóválta a fejét Jessica.
- Angela próbál egyezést találni a fegyver lenyomata alapján, de ennyi információ kevés ahhoz, hogy pontosat tudjon mondani.
- És már csak alig több, mint fél napunk van.
- A reptéri felvételek nem vezettek nyomra? - kérdezte Brennan.
- Nem. Túl sok találat lett, a felvételek pedig rossz minőségűek. Hatalmas szerencse kéne ahhoz, hogy időben megtaláljuk a gyilkost… - húzta el a száját Hodgins.
- Az eddig lezárt számos ügyünket sem a szerencse oldotta meg, hanem a tudomány! - csattant fel Bones, elveszítve türelmét. Talán őt zavarta a leginkább, hogy csak részinformációk és feltételezések álltak rendelkezésükre a nyomozás során. Többet remélt a koponya megtalálásától is. Három gyakornokkal dolgozott az ügyön, és mégsem volt képes megoldani. Dr. Temperance Brennan ölni tudott volna valami kézzel fogható bizonyítékért…
Szerencsére erre nem került sor, mert ekkor belépett a szobába Cam, arcán a Találkozó kezdete óta most először derült arckifejezéssel.
- Azt hiszem, találtunk valamit!

18:32 Jefferson Intézet – vacsoraidő

- Aubrey, barátom. Kérlek mondd, hogy van valami használható azokban a dobozokban ott előtted. - mondta Hodgins kérlelően a videóbeszélgetés másik oldalán ülő FBI ügynöknek. Aubrey kissé zavartan lepillantott az előtte heverő barna dobozokra.
- Használhatónak nagyon is használható… - morogta, majd kivett egy rózsaszín cukormázzal bevont fánkot az egyik kartondobozból, és beleharapott. - Ráadásul mennyei.
Hodgins egyetlen röpke rosszindulatú pillanatra szerette volna, ha a fánkfalat megakad a férfi torkán, de aztán túltette magát rajta.
- Azt hiszem, a másik doboznak jobban fogtok örülni. - magyarázta az ügynök két harapás közt. - A fordítóink segítségével Karen elkészítette az összes jelenlévő blogger profilját.
- És van köztük gyilkos hajlamú? - kérdezte reménykedve Cam.
- Több is. De nem ez a lényeg. - Aubreynak sikerült teljesen összezavarni a teamet. Ekkor jelent meg a képben Karen Delfs mindig túl lelkes, és nem kevéssé szétszórt alakja.
- Bocsánat, itt vagyok! Csak szükségem volt egy káv… Hoppá! - a fekete ital gyönyörű ívben löttyent ki a papírpohárból, és eláztatta Aubrey fánkjait.
- Ó, nemár! - méltatlankodott a férfi.
- Bo… Bocsánat, csak…
- Nem térhetnénk rá az ügyre végre?! - Dr. Brennan még soha nem gyűlölt egyszerre két olyan finom dolgot, mint a fánk és a kávé.
- Szóval az egyik blogon találtam valami furit. - kezdett bele a magyarázatba Karen. - A régi bejegyzések olvasgatásával kezdtem, de aztán sikerült mellékattintanom, és megakadt a szemem valamin az egyik mostani bejegyzésen a találkozóról.
Aubrey kitette a monitorra az érintett blogról készült képernyőképeket.
- Ennek a Sophie-nak van egy jellegzetes szóhasználata. Először elsiklottam felette, mert akár elírás is lehetett volna, de aztán több alkalommal is felbukkant. Igazság szerint, minden alkalommal…
Piros keretezés jelent meg a blog képernyőképeinek a szövegein.
- „Zsebláma.”*
- Zsebláma? - kérdezett vissza Angela zavartan.
- A zseblámpa szó kicsavart változata. Minden egyes alkalommal, amikor felbukkan a szó, így írja. Direkt. - magyarázta Karen.
- De hát ennek mi a jelentősége?
- Egy blogger, aki szándékosan elírja a szavakat… Ettől csak még kattantabbnak tűnik, de gyilkos nem lesz.
- Hogy nektek mindent a szátokba kell rágni… - jegyezte meg vicceeskedve Aubrey. Jutalma öt pár lesújtó pillantás volt.
- Az alsó képen a Találkozóról posztolt egyik bejegyzést láthatjátok. „Összebarátkoztam a biztiőrrel. Menő Jefferson-logós zseblámpája van! Talán nekem adja, ha szépen kérem...”
- Zseblámpát írt. Helyesen írta! - kiáltott fel Jessica. Aubrey elismerő és egyben szeretetteljes pillantást vetett a lányra.
- Tudom, ez még önmagában nem bizonyít semmit. - jegyezte meg bocsánatkérően Karen – De ezek után jobban megnéztem magamnak ezt a bloggert, és a régi bejegyzéseinek egyáltalán nem ilyen a stílusa és a megfogalmazása!
- Személyazonosság-lopás? - Hodgins felöltötte professzionális összeesküvés-elmélet gyártó arckifejezését.
- Ezt könnyen leellenőrizhetjük. - mondta Angela, és már bele is kezdett a kutatásba. - Összevetem a régi bejegyzésekben található mintázatokat más online szövegekkel. A találatok alapján pedig… Bingo!
A képernyőn egy online novellapályázat győztesének neve virított, mellette pedig egy kép a lányról.
- Nem tudom kimondani a nevét…
- Zsófia Kökény? - ejtette ki hibátlanul Jessica. - Most mi van? Egyszer elkezdtem tanulni magyarul, de aztán inkább más felé koncentráltam az energiáimat…
- Nagyítsd ki a képet, Angela! - kérte Dr. Brennan. A felnagyított képen már jól látszott mindaz, amire Bonesnak szüksége volt. - A magassága és az életkora megfelelő. A rendellenes testtartás súlyos scoliosisra utal. Az arccsontok állása szintén egyezik.
Angela megfelelő színűre állította az áldozat fantomképének haját és szemeit, és egymás mellé helyezte a két képet.
- Ő az. Ő az áldozat.
- De akkor ki az, aki a nevében érkezett…?

19:14 – J. Edgar Hoover épület, FBI – A kihallgatószoba aznap nem unatkozik

- Anna Farkas. Magyar származású, két éve tanulni érkezett az Államokba, de kitették az egyetemről, és most taxisofőrként dolgozik. Nem túl fényes pálya… - jegyezte meg Aubrey ügynök.
- Mindig van lejjebb. - egészítette ki Booth ügynök, megvetéssel a hangjában. - Maga megölt egy lányt. Épphogy betette a lábát az országba, maga megölte és a csupasz csontjait becsempészte egy államilag elismert kutatóintézet laborjába. Mindezt azért, hogy részt vehessen egy idióta találkozón!
- Nem öltem meg senkit. - felelte a gyanúsított faarccal.
- Vége van, Anna! Beazonosítottuk a maradványokat és tudjuk, hogy te loptad el a személyazonosságát. - Aubrey szándékosan kerülte, hogy ki kelljen mondania az áldozat nevét. Lényegesen veszített volna látszólagos tekintélyéből, ha megpróbálkozik vele…
- Az még nem gyilkosság. - vonta meg a vállát a lány.
- Nem, de ahhoz elég, hogy végzést szerezzünk. A kancsik épp most kutatják át a lakásodat. Jobban jársz, ha beszélni kezdesz. - Booth farkasszemet nézett Annával. Végül telefon csörgése szakította meg a pillanatot. A különleges ügynök felállt, és becsukta maga mögött az ajtót.
- Bones mondd, hogy megvan a gyilkos fegyver! - szólt bele a telefonba.
- Megszabadult tőle. De most már tudjuk, mi volt az. Egy jégkaparó, ami kötelező felszerelése a taxiknak. Az övében nem volt, azonban vérnyomokat találtunk. Gondos volt, de nem eléggé.
- Kösz, Bones! Elkaptad!
- Csapatmunka volt.

***

- Mi történt, Anna? Az a találkozó kissé szegényes indítéknak tűnik egy olyan alapos személy számára, mint amilyen maga. - próbálkozott ismét Aubrey. A gyanúsított szemében most már éledezni kezdett valamilyen érzelem-féleség.
- Régen jóban voltam Sophie-val. Tőlem kapta az első Brennan-könyvét. - kezdett bele ködös tekintettel. - Én találtam ki az egész blog-dolgot. Minden, ami azon az oldalon megjelent, az én öltetem volt.
- És Sophie ellopta magától, ezért megbosszulta… Évekkel később?
- Nem. Összevesztünk, elváltak az útjaink, én Amerikába jöttem, ő meg blogolt tovább és gyűjtötte a rajongókat. Aztán hallottam erről a találkozóról. Láttam az oldalán, hogy őt is meghívták rá. Gondoltam, esetleg összefuthatunk, megbeszélhetjük a dolgokat… Kibékülhetünk.
- Fejbe vágni valakit egy jégkaparóval elég pocsék módja a kibékülésnek… - jegyezte meg Aubrey csak úgy mellékesen.
- Az egész hülye véletlenek egymásutánja volt! - fakadt ki a lány. Most már határozottan dühösnek tűnt. - Az én taximba szállt be a reptéren. Beszélgetni kezdtünk, de tudják, másról se tudott beszélni, csak a találkozóról, és hogy milyen jó Magyarország első számú Brennan-rajongójának lenni. Mintha magától bukkant volna rá a könyveire… Az orrom alá dörgölte az egészet! Ő nemzetközi bloggertalálkozókra jár, míg én vezethetem azokat a tetves taxikat! Hát hol igazságos ez?!
- Ezért inkább megölte?
- Nem! Nem szándékosan tettem. Egyszerűen… Elpattant bennem valami, felkaptam az első kezem ügyébe kerülő tárgyat, és… Csak azt akartam, hogy elhallgasson.
- És miután elhallgattatta, lecsupaszította a csontjait, és becsempészte őket a Jefferson Intézetbe. - most Booth arca volt kifejezéstelen.
- Mikor ráébredtem, mit tettem, rájöttem, hogy még előnyt is kovácsolhatok belőle. Tudtam, ha csak simán elrejtem a testet, úgyis megtalálnak. Nem lehetek okosabb Dr. Temperance Brennannél…
- Ezt eltalálta. - morogta a különleges ügynök.
- Arra gondoltam, ha már mindenképp megtalálnak, legalább méltó módon tegyék. Legalább egy nehéz ügy akartam lenni, egy olyan, amire emlékeznek… Valami, ami könyveket ihlet! És persze… Ha nem találják meg ilyen gyorsan azokat a csontokat, még akár meg is úszhattam volna. Rendben lezajlott volna a Találkozó, és legalább egyszer az lehettem volna, akinek lennem kellene! Csak egyszer az életben…
- Úgy érti, őrült gyilkos? - vetette közbe Aubrey.
- Nem! Elismert személy. Legalább az olvasóim felnéztek volna rám! - Anna arca furcsa, álmodozó kifejezést öltött.
- Úgy érti, Sophie olvasói…
- Nekem járt volna mindez! - kiáltott a lány.
- Magának egy valami jár mindazért, amit tett… - azzal Booth ügynök felállt, és bilincsét a gyilkos csuklójára kattintotta. - És jó sokáig lesz alkalma élvezni. Anna Farkas, letartóztatom… - itt a különleges egy pillanatra elakadt. - Tudja kinek a megöléséért!

21:11 Alapító Atyák

Aznap este még a bloggereknél is furább társaság ült egy asztalnál az Alapító Atyákban. Két különleges ügynök, egy pszichológus, egy törvényszéki patológus, három törvényszéki antropológus – egy kubai férfi, egy amerikai nő, és az Egyetlen Dr. Temperance Brennan – valamint egy gyakornok, egy entomológus és hivatásos összeesküvés-elmélet gyártó, és a felesége, aki leginkább művészként szeretett hivatkozni magára, noha tudománya már jóval meghaladta ezt az egyszerű kis jelzőt.
- Ismeritek azt a viccet, amikor a törvényszéki antropológus és az FBI ügynök bemegy a kocsmába…? - kérdezte borospohárral a kezében Jessica Warren.
- Azt hiszem, mind jól ismerjük. - vigyorodott el Hodgins, és szeretetteljesen végignézett a társaság tagjain.
- Az jó, mert sokáig tartana elmesélni. - mosolygott kajánul a lány.
- Azért én sajnálom azt a bloggert… - jegyezte meg halkan Karen. A nő az egész este folyamán elég csendes volt.
- Tudod, hogy… Milyen ember lehetett? - kérdezte óvatosan Angela. - A blogja alapján, úgy értem.
- Hát… Nehéz megmondani ennyiből. De… Volt egy poszt, ami azt hiszem sokat elárul róla. - azzal a telefonja után kezdett kutatni. Miután végigkotorta a teljes táskáját, és kétszer elejtette a készüléket, végül nagy nehezen megtalálta a keresett bejegyzést az ő nyelvükre lefordítva.

„Szeretném megköszönni Dr. Temperance Brennannek, amit a könyveitől kaptam. Nem csak egy új érkelődés, és rengeteg hasznos tudás számára nyitotta meg az utat előttem, de barátokat is kaptam tőle, ha nem is közvetlenül. A történetei közösséget építenek – összehozzák azokat az agyasokat, akik másként nem találnák meg egymást. Hat nagyon jó barátot köszönhetek ezeknek az izgalmas történeteknek, ennek a nőnek, és ennek a tizenkét évnek. De kezdek nagyon érzelgős lenni… Azt hiszem, csak annyit akarok mondani: Köszönöm, Dr. Csont!”

*zsebláma – copyright by o.n.

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2017.03.12. 21:19 hullaviasz Picur ez nagyon jó lett :D :D Először is, a bloggertalálkozó, mint alapötlet. zseniális, és igazából nem értem, miért aggódtál azon, hogy egy nyomozáscentikus ficcet kell írni, mert fantaszikusan jöttél ki belőle végül. Főleg a végső csavar volt nagyon ütős, persze nem részletezem, hogy mi az, hátha spolier, de úgy is tudod, mire gondolok :D Ezen kívül nagyon tetszettek az easter eggek, különösen a "zsebláma" és a koffein stresszoldó hatása :D Összességében nagyon tetszett, és jó volt újra egy Picizmust olvasni :D

2017.03.12. 08:13 Csé Nagyon jó lett a történeted Sophie! Imádom. A kidolgozás és a blogger találkozó Megjegyzés:Jó lenne ha ellehetne menni egy ilyen túrára :)