enci2: A másoló/3.
Rémálom. Mely újra valósággá válhat ismét. Veszélyes. Veszélyben vannak, és ez a tudat beférkőzött elméjükbe. A csapat minden egyes tagja fél, de el kell kapniuk – talán bármi áron – azért, hogy számtalan ártatlan emberéletet megóvjanak. Mert a mostani gyilkos más, mint a többi. Pontosabban egy emberre akar hasonlítani. A Sírásóra. Aki mint tudjuk néhány éve Hodgins-ot és Brennan-t elásta a föld alá a nő autójában, csak a tudásuk és a csapat gyorsasága miatt menekültek meg… Aztán néhány hónapja Booth került a karmai közé. Egy hajóra; amit fel akartak robbantani; szintén csak a csapat szakértelme és gyorsasága miatt menekült meg. Azóta számtalanszor felmerült mindegyikőjükben a kérdés: Mi van, ha nem sikerül? … Brennannek gyakran voltak rémálmai a történtek miatt, de ezek idővel alább hagytak, azonban most… a rémálmok valósággá válhatnak…
-
Dr. Brennan! – szólt be az irodába Vincent.
-
Igen?
-
Ezt látnia kellene! – mondta, majd megindult a csontok felé a kis tudós, akit Brenn követett.
-
Mit? – kérdezte pillanatok múlva mikor odaértek.
-
Összeraktam a csontvázat, és különös dologra bukkantam. A tartályban felkarcsontszilánkokat találtam. De ez nem tartozik az áldozathoz. Mivel az áldozatunk egy nő, a csont pedig férfitól származik.
-
Elvégezte a szükséges vizsgálatokat?
-
Igen Dr. Brennan. Negyven év körüli férfi. Használható DNS nem található rajta.
-
És mi van az áldozatunkkal? – kérdezte Brennan.
-
Huszonöt év körüli nő. Az atlasz csigolya körüli izületeken egyértelműen pörkölődéshez hasonló nyomok láthatóak…
-
Egy sokkolóé.
-
Itt is van az áldozat neve. Roberta Minon. Huszonhat éves, Washington D.C. – ben lakott. Két és fél hónapja jelentették az eltűnését. – mondta Angi mikor odaért.
-
Köszönöm Angela! Megyek szólok Booth-nak.
-
Vigyázz magadra! – kiáltotta utána Ange, de Brenn valószínűleg már nem hallotta.
Brennan sietve az irodájába rohant, majd felemelte a kagylót és Booth számát tárcsázta. Üzenetrögzítő. A nő agyát hirtelen furcsa gondolatok szállták meg. – Te jó ég. Ugye nem? Nem, nem. Nyugi Brennan lehet, hogy a kocsiban hagyta. Próbálj mást. – Majd ismét tárcsázott, de ezúttal az irodájában kereste Booth-t. A telefont ott sem vette fel senki, ő mégis próbálta nyugtatni magát, de egyre kétségbeesettebb lett. Egy újabb ötlet bukkant fel agyában, és máris tárcsázott. A telefon másik vonalán azonban egy nő volt.
-
Halló? – szólt egy ismerős hang a telefon másik végéből.
-
Szia Rebecca! Booth nincs ott?
-
Egy órája ment el. Akkor hozta vissza Parkert a fociedzésről. Valami baj van?
-
Én… szóval nem tudom. A mostani ügyünk áldozatának a gyilkosa a Sírásó másolója… és…
-
Azt gondolod, hogy talán elrabolta?
-
Talán. A tartályban, amiben a csontok voltak, a mi személyes tárgyainkat is megtaláltuk. Például az apámtól kapott gyűrűmet, vagy Booth övcsatja és bögréje…
-
Szóval veszélyben van és te is.
-
Igen.
-
Odamegyek. Jó?
-
Ne Rebecca. Maradj Parkerrel és ne mozduljatok ki. – Próbált olyan magabiztos lenni, mint Booth szokott ilyenkor. – Lehet, hogy nincs semmi baj, csak ismét elfelejtette magával vinni a telefonját.
-
Rendben. Sajnálom, de nekem most mennem kell. Ki kell zárnom a sütőt. Remélem nem lesz semmi baj.
-
Én is. Szia Rebecca.
-
Szia.
A beszélgetést egy másik személy is hallotta. Angela kétségbeesett arccal, kővé dermedve állt az ajtóban. Folyamatosan a doktornő arcát fürkészte szemeivel, nem akarta elhinni. Mikor összeszedte magát, magszólalt; bár érezte, hangja remegve csendül az irodában.
-
Gondolod hogy a másoló elrabolta Booth-t?
-
Ne hamarkodjuk el a döntést Angela. – próbált a szokásos magabiztossággal beszélni, de ereje egyre alább hagyott.
-
Jó, tudom. De gondold végig, teljesen racionálisan a tényeket, ahogy szoktad.
-
Veszélyben van. A személyes dolgait találtuk egy gyilkosság áldozata mellett egy tartályban, az elkövető pedig valószínűleg a Sírásó másolója. Nem veszi fel a telefonját, Rebeccáék pedig alig húsz percre laknak innen és az FBI irodától is, de sehol sem veszi fel a telefont. Van benne ráció hogy… hogy… - majd nagyot nyelt – a Másoló elrabolta.
-
Te jó ég… - Angi csak ennyit tudott kinyögni. Ezután a telefon felvisított. Ismeretlen szám. Brennanben hirtelen megfagyott a vér, de felvette.
-
Jó napot Dr. Brennan.
-
Ohh… Jó napot magának is Miss. Wick.
-
Csak azért keresem Dr. Brennan, hogy szóljak, hogy holnap nem tudok bemenni. Torokgyulladásom van, és lázas vagyok. Sajnálom.
-
Semmi gond. Gyógyuljon meg és csak akkor jöjjön ha már teljesen egészséges.
-
Köszönöm Dr. Brennan! Annyira csodálom magát, és persze a szakértelmét…
-
Gyógyuljon, de most mennem kell! Viszlát! – azzal lerakta. Meg sem várta a túlbuzgott beteg válaszát. Túlságosan aggódott és félt.
Újra és újra próbálta elérni Booth-t de semmi. Már több mint három órája elérhetetlen. Reménytelen tudatát, elveszett gondolatok ostromolták. – Hol van? Él még? Lehet, hogy nincs semmi baja? De veszélyben van. Annyira utálom ezt az érzést. Mindig el tudtam magamban nyomni, most miért nem sikerül? – felállt, odasétált az ablakhoz, és rezzenéstelen arccal bámulta a város fényeit. Angela végignézet mindezt a kanapén ülve, majd az ajtón kopogtattak; hirtelen mindketten odafordították a fejüket. Brennan elindult az ajtó irányába, majd félúton megtorpant, lábai remegni kezdtek, és mielőtt a földre rogyott volna, csak annyit tudott kinyögni:
- Booth…
|
Ejnye már! Az idegeimet akarod próbára tenni?? Hát sikerült. fantasztikus a történeted, imádom, nagyon izgalmas, és hát a vége... az elég gonosz húzás volt, de ettől függetlenül nagyon birtam a sztorit
KK!!