|
Angela: Végzet & Lélek/6. (befejező rész)
Végzet & Lélek
- Bár újra kezdhetném. Bár újra velem lehetnél. Annyi mindent kéne még elmondanom. Mennyi elvesztegetett pillanatot hagytam ki. Ha lehetne, bármit megtennék, hogy boldog lehess, hogy újra velem lehess. – megint szédülni kezdett és a könnyei egymás után, lepotyogtak a friss hóba. Percekig talán órákig ölelte a fagyos szélben a fejfát, miközben a hó újra esni kezdett és az egykoron meseszép nő porhüvelyével együtt, a férfit is a hideg, puha takaróval ölelte át.
6. Fejezet. Befejezés.
A táj hófehérbe öltözött és a pokoli hideg végre megérintette a zokogó ügynök szervezetét.
Egyszer csak valaki meg állt mögötte és a kezét a férfi jobb kezére tette. Booth felnézett és felismerte egyből, az indián férfi volt.
- Megtanulta a leckét látom. Most már tudja mit jelent a lélek súlya, a szív szava. Többé ne tévessze szem elől! A szív, a lélek és a végzet. Ez vezesse ezentúl.
A férfi egyre jobban szédült. Az indián érintése ismét égetni kezdte a tetoválást. Ezúttal Soult. Kérdezni akart, de nem maradt ideje. Elájult a kimerültségtől.
Az indián közelebb hajolt és a fülébe súgta.
- Jó utat nyomozó!
December 21.
A folyamatos pittyegés megtörte a szoba nyugalmát. A férfi, aki az ágyon feküdt nem volt magánál. Nem messze tőle egy borzalmasan kényelmetlen székben egy nő aludt. A pittyegés alig hallhatóan, de ritmusosan gyorsulni kezdett. Egy monitoron az ágy mellet a számok megmozdultak és felfelé kezdtek száguldani. A nő felébredt a furcsa gyorsuló hangra. Először nem tudta mire vélni a dolgot, majd megrázta a fejét és rádöbbent a változás mibenlétére.
Azonnal az ágy mellé húzta a széket és megfogta a férfi kezét.
- Itt vagyok Selley. Ébredj.
Mintha csak egy varázsütés lett volna a férfi kinyitotta a szemét. Pislogott párat és a hang irányába nézett.
A szája megmozdult, de hang nem jött ki rajta.
- Hát visszatértél. – a nő szemét elhomályosították a könnycseppek, amik végiggördültek az arcán.
- Ne erőltesd a beszédet.
- Jó. –suttogta a férfi – Mi történt?
- Nem tudom pontosan. Parker fél órával azután jött meg hogy te elmentél. Kérdezte, hogy itthon vagy-e még. Szembe kellett volna mennie veled az úton, de nem így volt.
Azután keresni kezdtünk. A mobilod nem vetted fel. Az irodába nem értél be. Halálra rémültünk és felhívtunk mindenkit. Perotta mondta, hogy amikor beszélt veled épp valami különös hóesés közepén voltál. De a hó egésznap nem esett. Perotta riadóztatta a hegyi mentőket és a fél FBI-t is. Azután egy csapat jelentette, hogy egy kocsi fekszik az oldalára borulva egy mezőn, a hegy túloldalán. Behoztak ide. Félig megfagytál és koponyacsontod és a dura mater között megsérült egy ér amit… Vagyis nagyon beverted a fejed mikor a kocsi felborult.
- Ne! Nem akarom, hogy miattam úgy tegyél, mint aki más nyelvet beszél.
- Más nyelvet? Látom, még félre beszélsz. Nem csoda. Tizenegy napig voltál kómában.
- Hogy? Kómában? Csak álom volt minden?
- Nahát, szívem csak nem? Megint álmodtál valamit? – a nő szája hamiskás mosolyra húzódott.
Kopogás zavarta meg a tekintetek egybe olvadását.
Bones kinyitotta.
Az ajtóban egy egész kompánia vonult fel.
A nő felsikított egy az ajtón túl álló személy láttán.
Booth tudta. Az ajtón túl Angela álldogált.
- Mind itt vagytok? De örülök nektek!
- Én is szívem. Booth hogy van? – ölelte meg barátnőjét, miközben elindult befelé.
- Köszönöm, egyre jobban! – szólt közbe a férfi.
- Booth édesem! De jó látni téged. Bár, meg kell, mondjam így félmeztelen még jobb.
- Én is örülök Angela. – nyögte zavartan a férfi miközben feljebb húzta a korházi takarót – De, hogy kerültök ide?
- Hát tudod Booth. – jutott végre szóhoz Jack is – Dr. Brenen telefonált és elmesélte, ami történt Ange pedig azonnal gépre akart szállni. Ismered nem? Megállíthatatlan a csaj!
- Köszönöm drágám. – csapott a fenekére egyet pajkosan a nő.
- Apa! Anya! Mindent látok ám!
- Michael hát te is itt vagy?
- Igen, de inkább Floridában lennék, itt baromi hideg van. Hank merre van?
- Otthon, de ma bejönnek nemsokára Parkerrel együtt. – válaszolta Temperance.
- Várjatok egy percet! Milyen év van most? – tette fel a kérdést Booth a többiek igen csak nagy elképedése mellet.
- 2021. Egész évben. Vagyis még tíz napig. Nem emlékszel?
- Csak biztos akartam lenni benne. – mosolygott a férfi és végre tényleg megnyugodott. Bárhol járt is az elmúlt napokban véget ért az utazás.
A napok innentől már gyorsan szaladtak el egymás után. Bootht kiengedték a kórházból. Angelaék után kisvártatva befutott az egész csapat szent estére. A férfi ötlete volt. Szervezkedett egy kicsit. A vacsorán amit Tempe készített azután megjelent, egyszer csak mindenki. A nő szinte ragyogott az örömtől és a férfi minden este mikor átölelte az ágyban hálát adott, hogy a sors a végzet vagy hívják bárhogyan nem vette el tőle a legnagyobb kincsét.
A hóvihar befedte a hegyet ahol laktak és szilveszterig nem is hagyta elmenni a hatalmas családot mely ellepte a házat és megtöltötte a tucatnyi vendégszobát.
Újév első napján aztán Booth merész kijelentést tett.
- Visszaköltözünk Washingtonba.
- Hogy mit? – kerekedtek ki Angela szemei.
- Ahogy mondom. Irány újra Washington.
- De Selley. Minek? Ott már nincs semmi?
- Hát ezt ez úton is köszönöm Dr. Brenen.
- Ugyan már Sweets nem úgy értettem.
- De van más is. Még nem fejeztem be. Hodgins és én megbeszéltük az igazgatóval, hogy a labort újra a törvényszéki antropológia rendelkezésére bocsájtják majd, így Temperance újra dolgozhatsz a laborodban az agyasaid között, akik a hír hallatán maguktól jelentkeztek az állásra.
A nő felpattant a székről és szabályszerűen a férfi nyakába ugrott, akinek még nem igazán volt rendben az egyensúly érzéke, így kissé megbillent és fenékre ült.
- Köszönöm! – sikoltozta a nő szinte euforikus állapotban.
- Na, látom már mi lesz ennek a vége. – állt meg Angela felettük és a kezét nyújtotta – Mond szívem. Van már grafikusod?
Booth álla esett le a felesége helyett.
- Hogy? Csak nem?
- Látom, hogy nem lehet titeket magatokra hagyni és mivel a galériát nem én vezetem Párizsban akár maradhatok is. Legalább Jack is visszatérhet a szutymóhoz, amit úgy szeret.
Bones megfogta a nő kezét és lerántotta őt is a földre maga mellé majd szorosan megölelte.
- Hé, mit műveltek ott ti hárman? – toppant be Hodgins.
- Épp azt beszélik meg, hogy ti is hazajöttök, ha jól sejtem. – nézett Sweets sokat sejtetően a férfire.
- Ez az! – bokszolt a levegőbe Hodgins és a földre ült ő is.
Mire a hó elolvadt már minden a régi kerékvágásban ment az intézetben. Boot és Brennan új házat vett és a férfi visszakapta régi állását az FBI-nál. A gyerekek örültek a legjobban a dolognak, mert újra a régi suliba járhattak.
Angela, Hodgins és Michael visszaköltözött Párizsból.
Mikor kiderült, hogy a nő visszatért kisvártatva minden gyakornok felbukkant újra. Persze már nem gyakornokként, hanem diplomás antropológusként.
Sőt Zach is, aki időközben kiengedtek, mert letöltötte a büntetését.
Alig egy hónap múlva Camille is előkerült és ismét az intézetnek kezdett dolgozni, mint halottkém. Nem akart újra főnök lenni. Még Sweets is sűrűbben járt be és folyton a csapat körül legyeskedett.
Mindaz, ami történt a férfivel a kóma alatt, lassan feledésbe merülni látszott. Kiderítette, hogy nincs semmilyen rezervátum a hegy másik oldalán.
Sokáig győzködte magát, de végül elhitte már maga is, hogy mindez csupán álom volt.
Aztán egy este, ahogy hazafelé hajtott meglátta az indiánt ismét. A házuk előtt állt. A férfi megrémült és kipattant a kocsiból, majd a férfihez rohant.
- Most látom magát! Használom a szívem! Megértettem a leckét!
Az öregember riadt képet vágott és Booth elbizonytalanodott.
- Sajnálom. Azt hiszem, összekevertem valakivel. – mondta majd még egy pillantást vetett az öregre és visszaszállt a kocsiba, hogy beparkoljon a ház végében álló garázsba.
- Semmi baj, nyomozó. – mondta az öreg miközben a kocsi elhajtott hátra – Most már minden rendben lesz. – ezzel elsétált mosolyogva miközben a házból örömteli kiáltások hallatszottak, ahogy Selley a lakásba lépett.
Vége.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Egyszerűen zseniális volt. Booth megértette a leckét, az érző oroszlánszív ismét nagyot dobbant és vitt magával mindent (mindenkit)
).
Mindíg lenyűgöz az az érzelmi árnyaltság amivel írni tudsz! 
NAGGYON NAGGYON TÖKÉLETES LETT A BEFEJEZÉS!!!!!!!!!!!!!! Már az elején imádtam és alig vártam, hogy folytasd..... Azt hiszem megérte kivárni. Engem az indián, mint feeling emlékeztet Parker tizedesre és a többi "halucinációra" akik megjelentek Booth előtt... imádtam az ötletet!!!!!!!
Minnél előbb KMF!!! és várom a Pokol folytatását én is!!!!!