|
Sophie: Nézz szembe a félelmeddel/12.
Felült az ágyon, és a telefonért nyúlt. Először az időt nézte meg. Hajnali négy óra negyvenhat perc... Megköszörülte torkát, majd lenyomta a kis zöld gombot, épp, mikor a számok 4:47-re ugrottak.
- Brennan. - szólt bele rekedten. Nem az ébredéstől ment el a hangja. Kimerült volt. De nem aludt. Gondolatai egyre csak kínozták. Váltakozva Booth-ról, és a gyilkosságokról.
- Bones! Fejlemények vannak az ügyben. - hallatszott társa hangja a telefonból. Élettelibbnek tűnt, mint mikor tegnap elhagyta a házat. Temperance azt kívánta, bár ő is ilyen életteli tudna lenni.
- Hajnali háromnegyed ötkor? - kérdezte.
- Igen, Angela éjjel is az azonosításokon dolgozott.
- Ez nem jellemző rá... - mondta Brennan. Mostanában sok mindenki esik ki szerepből, nem igaz...?
-Hát, úgy látszik nagyon el akarja kapni azt a gyilkost. És egyet értek vele. - tette hozzá komolyan. - Úton vagyok a lakásodhoz.
- Nem kell fuvar, megyek a saját kocsimmal. - dünnyögte Bones.
- Mingyárt ott vagyok. - erősködött Booth.
- Rendben. De akkor is a saját kocsimmal megyek! - jelentette ki, majd letette a telefont. Egy ilyen pocsék éjszaka után úgy érezte, még nem áll készen, hogy újabb időt töltsön el kettesben a férfival. Ugyan az ügyben még nem jutott dűlőre, de azt eldöntötte, hogy mindenek előtt – amennyire lehetséges józanul és racionálisan - megoldja ezt a gyilkosságot, a magával való kétségbeesett küzdelem ráér utána is...
–
A fekete FBI-os járgány befordult a sarkon. Nem volt messze már a hely, ahol Bones kocsija parkolt, ám ebben a pillanatban...
A járműből hiretelen lángok csaptak fel, és egy robbanás rázta meg az utcát. Booth azonnal lefékezett, kipattant a kocsiból, és rohanni kezdett az égő autó felé. Nagyon, nagyon remélte, hogy Bones nem... Nem!
Ahogy meglátta, hogy a kocsiban egy fekete, mozdulatlan alak válik a lángok martalékává megrémült. Nem hogy megrémült, bepánikolt. Szíve tökéletesen rendezetlenül vert. Szája kiszáradt, és úgy érezte, nem kap levegőt. Annyi lélekjelenlétet sikerült még összekaparnia, hogy mobilján benyomja a gyorshívót...
Amikor egy nőalak jelent meg a kapualjban, arcán rémült kifejezéssel, kezében pedig egy világító mobiltelefonnal, Boothnak hatalmas kő esett le a szívéről.
- Bones! - kiáltotta, és megindult a társa felé. Meg sem várta, hogy a nő megszólaljon, csak szorosan átölelte. Brennan nem utasította vissza a gesztust. - Jól vagy... Semmi baj... - suttogta ezúttal inkább a maga megnyugtatására az ügynök.
De akkor ki van a kocsiban?
–
Miután eloltották a kocsit és a helyszínelők is megérkeztek, a kedélyek már kissé lecsillapodtak. Mikor már szabadon hozzáférhettek a holttesthez, Bones közelebbről is megvizsgálta az alakot. Először az tűnt fel neki, hogy nő.
- Booth... Nézd! - mutatott az áldozat arcába égett műanyag darabra, amely valaha egy maszk akart lenni, ám még így, torz formájában is világosan kivehetőek voltak rajta Dr. Brennan jellegzetes vonásai...
- Én vagyok... - mondta halkan Bones. Tudta, a megfogalmazás meglehetősen pontatlan, de a megrázkódtatás is legalább ennyire nagy volt. Aztán megnézte a falcsontot, ahol a korábban már ismert helyen ott volt az elszenesedett nyomokkal tarkított B betű...
–
Booth kocsijával mentek vissza a laborba, de nem volt probléma a beszélgetéssel – ez az újabb hulla elég kitárgyalható témának bizonyult. Leginkább szakmai viszonylatban beszéltek róla, azt egyikük sem tudta szavakkal leírni mennyire rémisztő volt az élmény... Ahogy beléptek az ajtón, Angela egyből letámadta Tempe-t.
- Megvan az azonosítás! És a kézméret is! Vagyis... - próbált összeszedetten beszélni, de nem igazán sikerült. - Szóval előrébb vagyunk! - azzal elrángatta barátnőjét az Angelatron irányába.
- A fojtogatás rekonstruálásával kiderítettem a pasas hozzávetőleges paramétereit. Alacsony, körülbelül 5 és fél láb magas.
- Azaz 165-170 cm. - fordította le magának agyas-nyelvre Bones.
- Ezen kívül megvan a H betűs áldozat azonosítása. - folytatta a beszámolót. - Ami nagyon is lényeges! A neve James O'Hara... De nem is ez a lényeges, hanem a lány, aki a szomszédban lakik: Gina Whiterspoon! - itt Angela az ajtóban álló FBI ügynökre nézett. - Booth felismerte a nevét! Az egyik ügynök, vagyis leginkább csak dolgozó exbarátnője. És egész véletlenül az exbarátnő házából éppen át lehet mászni a kerítésen O'Haráékhoz.
- Akkor megvan a gyanúsított. Ki ez a fickó? - kérdezte Brennan lecsapva az alkalomra. Most végképp úgy tűnt, hogy elkapják a tettest. Aminek kifejezetten örülni tudott, mivel most már nem csak a hideg rázta a módszereitől, hanem félt tőle. Érezte, hogy ez az eset szétzilálja a gondolatait, lassanként elveszíti a józan logikus eszét, és szépen széttagolja az egész csapatot... Pedig most épp arra az erős kötelékre lenne szüksége, amely...
Az ügyre koncentrálni... - rángatta magát vissza a valóságba.
- Ian Pazzo. A magassága megfelel. Többek között leltáros, tehát hozzáférhetett nagyjából mindenhez ami a gyilkosságokhoz vagy az... A megismerésünkhöz kellett. - mondta Angela.
- Mire várunk? Booth, kapjuk el ezt a baromfejűt! - indult meg az ajtó felé rohamléptekben Brennan. Az ügynök összemosolygott a karba tett kézzel álló Angie-vel, majd elindult a nő után, és futólag kijavította:
- Baromarcú, Bones...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Sophie (rutiiiiiin, ezért láttam, hogy itt van, meg el is kotyogtad
)
Na végre, hogy dokika elgondolkodik legalább azon, hogy van elrendeznivalója magában és a környezetével is.
4:47---"Brennan nem utasította vissza a gesztust"---"Az ügynök összemosolygott a karba tett kézzel álló Angie-vel"---------Lesz itt még valami, remélem legalábbis.
Jelezném, hogy a robbantást a két makacsfej megérdemelte, tessék szóbaállni egymással...........
KK, de hamar ám, nem megváratni a kis olvasót, mert megkapod a *13-ra vár* -t is aztán.