|
enci2: A másoló/3.
Rémálom. Mely újra valósággá válhat ismét. Veszélyes. Veszélyben vannak, és ez a tudat beférkőzött elméjükbe. A csapat minden egyes tagja fél, de el kell kapniuk – talán bármi áron – azért, hogy számtalan ártatlan emberéletet megóvjanak. Mert a mostani gyilkos más, mint a többi. Pontosabban egy emberre akar hasonlítani. A Sírásóra. Aki mint tudjuk néhány éve Hodgins-ot és Brennan-t elásta a föld alá a nő autójában, csak a tudásuk és a csapat gyorsasága miatt menekültek meg… Aztán néhány hónapja Booth került a karmai közé. Egy hajóra; amit fel akartak robbantani; szintén csak a csapat szakértelme és gyorsasága miatt menekült meg. Azóta számtalanszor felmerült mindegyikőjükben a kérdés: Mi van, ha nem sikerül? … Brennannek gyakran voltak rémálmai a történtek miatt, de ezek idővel alább hagytak, azonban most… a rémálmok valósággá válhatnak…
-
Dr. Brennan! – szólt be az irodába Vincent.
-
Igen?
-
Ezt látnia kellene! – mondta, majd megindult a csontok felé a kis tudós, akit Brenn követett.
-
Mit? – kérdezte pillanatok múlva mikor odaértek.
-
Összeraktam a csontvázat, és különös dologra bukkantam. A tartályban felkarcsontszilánkokat találtam. De ez nem tartozik az áldozathoz. Mivel az áldozatunk egy nő, a csont pedig férfitól származik.
-
Elvégezte a szükséges vizsgálatokat?
-
Igen Dr. Brennan. Negyven év körüli férfi. Használható DNS nem található rajta.
-
És mi van az áldozatunkkal? – kérdezte Brennan.
-
Huszonöt év körüli nő. Az atlasz csigolya körüli izületeken egyértelműen pörkölődéshez hasonló nyomok láthatóak…
-
Egy sokkolóé.
-
Itt is van az áldozat neve. Roberta Minon. Huszonhat éves, Washington D.C. – ben lakott. Két és fél hónapja jelentették az eltűnését. – mondta Angi mikor odaért.
-
Köszönöm Angela! Megyek szólok Booth-nak.
-
Vigyázz magadra! – kiáltotta utána Ange, de Brenn valószínűleg már nem hallotta.
Brennan sietve az irodájába rohant, majd felemelte a kagylót és Booth számát tárcsázta. Üzenetrögzítő. A nő agyát hirtelen furcsa gondolatok szállták meg. – Te jó ég. Ugye nem? Nem, nem. Nyugi Brennan lehet, hogy a kocsiban hagyta. Próbálj mást. – Majd ismét tárcsázott, de ezúttal az irodájában kereste Booth-t. A telefont ott sem vette fel senki, ő mégis próbálta nyugtatni magát, de egyre kétségbeesettebb lett. Egy újabb ötlet bukkant fel agyában, és máris tárcsázott. A telefon másik vonalán azonban egy nő volt.
-
Halló? – szólt egy ismerős hang a telefon másik végéből.
-
Szia Rebecca! Booth nincs ott?
-
Egy órája ment el. Akkor hozta vissza Parkert a fociedzésről. Valami baj van?
-
Én… szóval nem tudom. A mostani ügyünk áldozatának a gyilkosa a Sírásó másolója… és…
-
Azt gondolod, hogy talán elrabolta?
-
Talán. A tartályban, amiben a csontok voltak, a mi személyes tárgyainkat is megtaláltuk. Például az apámtól kapott gyűrűmet, vagy Booth övcsatja és bögréje…
-
Szóval veszélyben van és te is.
-
Igen.
-
Odamegyek. Jó?
-
Ne Rebecca. Maradj Parkerrel és ne mozduljatok ki. – Próbált olyan magabiztos lenni, mint Booth szokott ilyenkor. – Lehet, hogy nincs semmi baj, csak ismét elfelejtette magával vinni a telefonját.
-
Rendben. Sajnálom, de nekem most mennem kell. Ki kell zárnom a sütőt. Remélem nem lesz semmi baj.
-
Én is. Szia Rebecca.
-
Szia.
A beszélgetést egy másik személy is hallotta. Angela kétségbeesett arccal, kővé dermedve állt az ajtóban. Folyamatosan a doktornő arcát fürkészte szemeivel, nem akarta elhinni. Mikor összeszedte magát, magszólalt; bár érezte, hangja remegve csendül az irodában.
-
Gondolod hogy a másoló elrabolta Booth-t?
-
Ne hamarkodjuk el a döntést Angela. – próbált a szokásos magabiztossággal beszélni, de ereje egyre alább hagyott.
-
Jó, tudom. De gondold végig, teljesen racionálisan a tényeket, ahogy szoktad.
-
Veszélyben van. A személyes dolgait találtuk egy gyilkosság áldozata mellett egy tartályban, az elkövető pedig valószínűleg a Sírásó másolója. Nem veszi fel a telefonját, Rebeccáék pedig alig húsz percre laknak innen és az FBI irodától is, de sehol sem veszi fel a telefont. Van benne ráció hogy… hogy… - majd nagyot nyelt – a Másoló elrabolta.
-
Te jó ég… - Angi csak ennyit tudott kinyögni. Ezután a telefon felvisított. Ismeretlen szám. Brennanben hirtelen megfagyott a vér, de felvette.
-
Jó napot Dr. Brennan.
-
Ohh… Jó napot magának is Miss. Wick.
-
Csak azért keresem Dr. Brennan, hogy szóljak, hogy holnap nem tudok bemenni. Torokgyulladásom van, és lázas vagyok. Sajnálom.
-
Semmi gond. Gyógyuljon meg és csak akkor jöjjön ha már teljesen egészséges.
-
Köszönöm Dr. Brennan! Annyira csodálom magát, és persze a szakértelmét…
-
Gyógyuljon, de most mennem kell! Viszlát! – azzal lerakta. Meg sem várta a túlbuzgott beteg válaszát. Túlságosan aggódott és félt.
Újra és újra próbálta elérni Booth-t de semmi. Már több mint három órája elérhetetlen. Reménytelen tudatát, elveszett gondolatok ostromolták. – Hol van? Él még? Lehet, hogy nincs semmi baja? De veszélyben van. Annyira utálom ezt az érzést. Mindig el tudtam magamban nyomni, most miért nem sikerül? – felállt, odasétált az ablakhoz, és rezzenéstelen arccal bámulta a város fényeit. Angela végignézet mindezt a kanapén ülve, majd az ajtón kopogtattak; hirtelen mindketten odafordították a fejüket. Brennan elindult az ajtó irányába, majd félúton megtorpant, lábai remegni kezdtek, és mielőtt a földre rogyott volna, csak annyit tudott kinyögni:
- Booth…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Van valami bizzar érzésem azzal kapcsolatban, hogy Daisy nem véletlenül telfonált be.
De lehet tévedek.
Booth elrablódott?
Szegény Selley remélem hamar megmentődik!
Gratula. Jó kis rész volt.
Csupán egyet nem értek mit vétett a sütő: "Ki kell zárnom a sütőt.", hogy kizárással büntetted?
KK