|
hullaviasz: Hulla pelyhes/6.
Booth elhűlve bámulta a játékpónit, ami új megvilágításba helyezte az ügyet…
- Mi van, Booth? – kérdezte Brennan megint.
- Ez egy póni! – közölte nézeteit az ügynök.
- Most rajtam a sor, hogy csodálattal adózzak megfigyelőképességednek – válaszolta cinikusan Brennan. – De még mindig nem értem, mit jelent ez.
- Az áldozatnak fiai voltak – mutatott rá Booth. – Miért vett volna nekik pónit?
- Talán azt mondták neki a kórházban, hogy lánya lesz, de tévedtek – vonta meg a vállát Brennan. – Vagy egy félretájékoztatott nagynéni vette.
- Lehetséges – higgadt le Booth. – De az is lehet, hogy volt egy lánya is.
- De hát nem volt – ellenkezett Brennan.
- A feleségének nem volt – pontosított Booth.
- Ezt nem…áááá! – világosodott meg Brennan. – Már értem! Arra célzol, hogy megcsalta a feleségét, és született még egy gyereke?
- Nem biztos, hogy megcsalta a feleségét. Ez a gyerek korától függ. Ha már nem voltak akkor házasok az exével, akkor nem „megcsalás”. De a másik nőjével se lehetett nagyon sikere, mert akkor a póni nem itt fogná a port.
- Ez igaz – felelte Brennan. – de hogy derítjük ki, ki volt a nő?
- Úgy, hogy az FBI-nak dolgozom.
- Ezt az áldozatok gyerekeinek szoktad mondani.
Booth az égnek emelte a szemét.
- Nem mindegy? Majd meglátjuk.
- Ja, persze. Elfelejtettem, hogy az ügy meg szokta oldani magát.
- Esküszöm, jobb volt, amíg mindent szó szerint vettél – morogta sötéten Booth.
*Egy kicsivel, de azért annyira sokkal nem, csak egy irinyó-pirinyókával később a Jeffersonianban:*
- Utánanéztek egy lehetséges gyereknek, de nem találtak semmit – informálta társát Booth.
- Ennyit a híres FBI-odról – húzta a száját Brennan. – A bírósági tárgyalásokat is megnézték?
- Igen, de sehol nem találkoztak a pasi nevével.
- Akkor nyilván nem volt tárgyalás.
- A megfigyelőképességed megint ámulatba ejt – gúnyolódott Booth.
- Egyébként a következtetőképességemet vettem igénybe – javította ki Brennan.
- Muszáj mindenbe belekötnöd? – kérdezte ingerülten Booth.
- Igen – felelte gondolkodás nélkül Brennan – Csak így érhetem el, hogy mindig az enyém legyen az utolsó szó.
- Költői kérdés volt – morogta Booth.
- Nyilván, mivel azt akarod, hogy a tied legyen az utolsó szó.
- Ahogy Gordon Gordon mondta, most „kivetítesz” – vágott vissza Booth.
- Utálom a pszichológiát.
A megingathatatlan tételmondat megakasztotta a vitát, egy kis időt adva a legendás párosnak, hogy kifújják magukat. Immár lenyugodva, Brennan megszólalt.
- Tehát, ha nem volt tárgyalás… – kezdte.
- Akkor vagy nem volt semmi esélye a pasinak a felügyeleti jog megszerzésére, – fejezte be helyette Booth – vagy a nő már férjnél volt, mikor terhes lett, és a férje azt hiszi, a saját gyereke.
- Ez nekem már kezd túl bonyolulttá válni – ellenkezett Brennan – arról nem is beszélve, hogy mindez csak spekuláció, ráadásul a félreinformált nagynénit még számításba se vetted.
- Mivel a teóriámra nincs egy szemernyi bizonyíték sem, leszámítva persze egy beszélő játékpónit, kénytelen vagyok spekulálni – magyarázta Booth.
- Nem is bennem állt meg a labda, mikor megláttam a pónit – vágott vissza Brennan.
- Nem labda, hanem ütő – javította ki Booth idegesen – Megáll benned az ütő!
- Nem bennem, hanem benned – vitatkozott Brennan.
- Nem úgy értettem – meresztette az égnek a szemét Booth.
- Pedig egyértelműnek tűnt.
- Nem úgy értettem… vagyis de. Szóval… áhh, mindegy! – kiáltott fel Booth idegesen – Káosz ez az egész ügy!
- Mert az áldozat is egy káosz.
- Mily költői.
- Ha a káoszra célzol, az valóban jellemző a költőkre…
- Fantasztikus. De koncentráljunk az ügyre. Mit lépjünk most?
- Attól függ, melyik lábad van alkalmasabb helyzetben erre.
- Bones! Nem szó szerint értettem.
- Jaaa… vagy úgy. Én megyek, és megvizsgálom a letisztított csontokat.
- És én mit csináljak??
- Hallgasd ki a pónit, hátha látta, ki volt a gyilkos – felelte Brennan, és sarkon fordulva elindult.
- Nagyon vicces volt! – kiáltotta utána Booth.
- Tudom – kiabálta vissza Brennan. – Humor terén egyértelmű fejlődést mutatok.
- Hát ez nagyszerű – morogta magában Booth, és a földhöz vágta a pónit.
- Megkérdezhetem, hogy mit csinálsz? – érdeklődött Cam.
- Bizonyítékot rongálok – felelte Booth.
- Aha… és ez a póni azt bizonyítja, hogy gyermekként nem volt alkalmad kiélni a feminin oldalad? – tippelt a patológus.
- Mi?? – kapta fel a fejét Booth. – Nem! Azt bizonyítja, hogy az áldozatnak volt egy zabigyereke.
- Mi van akkor, ha egy nagynéni eltévesztette a kromoszómát?
- Pont úgy beszélsz, mint Bones – csóválta a fejét Booth.
- Akkor feltételezem, igaza van.
- Camille, miért vagy olyan, mint Bones? – dühöngött a férfi – Mi ütött beléd?
- Ha jól sejtem, mindjárt te fogsz, Seeley…
- Ne nevezz Seeley-nek! – húzta a száját Booth.
- Te meg ne nevezz Camille-nek! – vágott vissza Cam.
- Pedig de!
- Ez esetben én is! – vágta rá Cam.
- Ez esetben te is Camille-nek fogsz nevezni? – vigyorgott Booth – Az érdekes lesz.
Cam koreográfiának is beillő találékonysággal forgatta a szemeit.
- Hát jó – mosolygott. – de te kérted. Innentől kezdve Camille leszel, amíg térden állva nem könyörögsz, hogy hagyjam abba.
- Azt hiszed, ezzel meg tudsz félemlíteni?
- Majd meglátjuk – mosolygott titokzatosan. – Most mennem kell ünneprontani, mert zavart érzek az erőben.
- Hogy mi? – értetlenkedett Booth.
- Kísérlet – magyarázta Cam. – Majd látjuk egymást, Camille.
Azzal elsietett. Booth sóhajtott, majd nekidőlt a falnak. Nincs más hátra, bele kell törődnie, hogy most az agyasok dolgoznak. Elhatározta, hogy visszamegy az áldozat lakásába, Bones nélkül, hátha így vita nélkül talán még észre is vesz valamit.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Aztán Cam... 
Hatalmas, méghogy nincs ihlet! Belehúztál, Viasz! 
Gratula és természetesen 
Mint mindig most is megnevettettél annyit röhögtem rajta hogy azt nem lehet leírni :D imádom a civakodásaikat
És Cam hát azon behaltam :D:D:D Bár már mondtam neked de azért leírom hogy KK